Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
1 — Egy nagy visszatérés története Á sporttörténelem számos nagy, csaknem végzetes kimenetelű baleset utáni visszatérést tart számon. Említhető a magyar birkózó, Hegedűs Csaba, vagy éppen az osztrák Forma—1-es gyorsasági autóversenyző, Niki Lauda. Oleg Szmolin, a szverdlovszki gyorskorcsolyázó- -iskola egyik nagy ígérete, hasonló utat járt, hiszen — nincs túlzás ebben — a halálból tért visz- sza. Az 1978—79-es idényben nyolc szovjet ifjúsági rekordot javított Szmolin, később 15 felnőttrekordot adott át a múltnak, javában készült az idei februári szarajevói téli olimpiai versenyekre. Az előkészületek szerves része volt a súlyemelés. Oleg e téren is élen járt. Amikor befejezte „előírt“ fekvenyomó gyakorlatait, a segítők további 25 kilót raktak az addigi 200-ra! Olegnek négy nyomás végrehajtása sikerült, az ötödik után azonban az irdatlan súlyt nem bírta el az állvány. Összedőlt, és a hatalmas teher a sportoló mellkasára zuhant. Mire a balesetet szenvedettet a mentőautó a kórházba szállította, szíve már nem vert. Az orvosok fáradozása azonban sikerrel járt, Oleg Szmolin magához t£rt, de hónapokig nyomta a kórházi ágyat. Ez idő alatt 20 kilót adott le testsúlyából. Az akaraterő azonban csodát művelt! A balesettől számított negyedik hónapban már szereléssel ment ki a szverdlovszki stadionba, ahol gyorskorcsolyázó-pályafutása elkezdődött. Az újrakezdett edzéseken hamarosan kiderült, hogy rendkívül hajlamossá vált a megfázásra. Oleg Szmolin sajnálatosan rövid versenyzői pályafutása alatt legyőzte a világ talán még ma is legjobb sprinterét, honfitársát, Kulikovot, és az azóta olimpiai bajnokká avatott svéd Gustafsont is. Kényszerű döntés elé került: többet akart, de jobb időkre fizikai állapota miatt nem volt képes. Ezért az edzői pályát választotta a ma még csak 23 esztendős fiatalember. Szverdlovszkban a legfiatalabb hosszúkorcsolyás tehetségekkel foglalkozik, ősztől pedig megkezdte tanulmányait a helyi tanárképző főiskolán. ACHILLES SARKA Fazekas Béla királyhelmeci (Král'ov- sky Chlmec) olvasónk kérdezi, hogy mi is tulajdonképpen az Achilles-ín, amelynek a sérülése elég gyakori a sportolóknál, és kiről nevezték el. Az Achilles-ín, pontosabban a kéthasú lábikraizom és a mély lábikraizom egyesült ina a test egyik legfontosabb és legerősebb ina. A végével a sarokcsont hátulsó érdes felületén tapadó és felfelé húzódó vaskos izom tulajdonképpen a lábfej mozgását, tehát a járást, futást stb. teszi lehetővé. Szakadása valóban elsősorban a sportolóknál elég gyakran előforduló sérülés. Vérzéssel, fájdalommal, duzzanattal és a lábfej korlátozott mozgásával, esetenként mozgásképtelenséggel jár. Sokszor nem maga az ín sérül meg, hanem tapadási helye, a sarokcsont válik le. Ez elsősorban a labdarúgóknál előforduló sérülés egy-egy kíméletlen beleme- nés után. Az Achilles-ín sérülése nehezen gyógyul, zsugorodása a lábfejet a talp felé hajlítja, ún. lólábat hoz létre. Az ín orvosi nevét Achillesről, görögül Akhilleusz- ról, Homérosz Iliászában szereplő Péleusz király és Thetisz istennő fiáról kapta. Mikor megszületett — a monda szerint — anyja az újszülöttet sarkánál fogva a Sztüx folyóba mártotta. Ezáltal Akhilleusz — sarkát kivéve — sebezhetetlenné vált. A gyermekét féltő Thetisz, hogy a fiút a harcoktól távoltartsa, leányruhába öltöztetve elrejtette. Mindhiába, mert a legendás Odüsszeusz csellel leleplezte Akhilleusz kilétét, és magával vitte a trójai háborúba. A trójai háború tizedik esztendejében egy ideig távolmaradt a csatáktól. Fegyverét kölcsön adta barátjának, Patroklosznak. A trójai Hektor azonban párviadalra hívta ki és megölte Patrokloszt. Akhilleusz visszatért a csatába, hogy bosszút álljon barátja haláláért. Legyőzte Hektort és holttestét kocsijához kötve meghurcolta. Később azonban utolérte a végzete. Akhilleuszt Páris trójai királyfi pusztította el oly módon, hogy Apollón isten Párás nyilát Akhilleusz egyetlen gyenge pontjára, az azóta is mindenkitől emlegetett sarkára irányította. A közhit ezért tartja valaki legérzékenyebb, legsebezhetőbb pontját Achilles-saroknak. M. J. ___________________________________________________ Állítja Trelaj Imre testnevelő tanár,' a Hurbanovói Pedagógiai Szak- középiskolában. A beszélgetés időpontjáról aligha állítható, hogy ideális. Ottjártunkkor ugyanis éppen társadalmi munkáról jöttek haza. Az iskola másodikos és harmadikos diákjai már napok óta a környező agrárüzemeket segítik. Kell is, hisz az időjárás úgy alakult, hogy külső segítség nélkül aligha boldogulhatnak a mezőgazdasági üzemek. Témánk viszont a spartakiád. így aztán az időjárásról meg a szövetkezeti hozamokról ejtett néhány szó után a beszélgetés a testnevelés felé terelődik. — Mindjárt az iskolaév kezdetén elkezdődött a spartakiád gyakorlása is? — A gyakorlatokkal szeptember harmadikén indultunk. A múlt iskolaév felétől viszont előképző, bemelegítő gyakorlatokat végeztünk. — Ezek mennyire segítik a felkészülést? — Ezek a bevezető gyakorlatok körülbelül a harmincöt százalékát ké. pezik az eredeti spartakiádgyakorla- toknak, tehát bátran mondható, hogy harmincöt százalékos előnyben vagyunk. — Nyilván ez sokat segít egy olyan iskolaközösségen, ahol bizony még gondot okoz a teremhiány. De ha már a számoknál tartunk, szóljunk egyéb adatokról is. Hányán gyakorlatoznak? Mennyien jutnak el a prágai Stra- hovra? — Hetvenkét leány lép majd fel a járási és a kerületi bemutatón. Kétségtelen, valamennyien számítanak arra, hogy ott lesznek jövőre a száz. ezreket vonzó fővárosban. De hát az irányszám mindenkit kötelez. Prágába csak az itthon bemutatkozók fele juthat el. Itthon viszont százötven leány gyürkőzik neki hetente kétszer, A nők gyakorlata az előző spartakiádon is színpompás volt. MINTASZERŰ FELKÉSZÜLÉS hogy versenyben maradjon a stra- hovi nevezésért. A lányok második,- harmadik éve tanulnak nálunk, vannak közöttük a szlovák tagozatról éppúgy, mint a magyar osztályokból. Egyébként, válaszolva kérdése második felére is, kedden és csütörtökön gyakorolunk, kimondottan délután! Ezeken a napokon kettőtől négy ő- ráig kizárólag a spartakiád szerepel programon. Így aztán a testnevelésórákon foglalkozhatunk mindazzal, a- ij mit a tanrend előír. A strahovi felkészülés soha nem megy a tornaóra rovására! — A zene minden fellépés kísérője. Mi a véleménye a melódiáról a tornatanárnak? És hogyan vélekednek róla maguk a gyakorlatozók? — A testnevelő szemszögéből nézve az egész gyakorlatsort, a zene kt- fogásolhatatlan, hiszen a nagy tornabemutatón hallható lesz a dzsessz- gimnasztika zenéje éppúgy, mint az aerobik kísérőmelódiája. Az országos sportfesztiválon nagyon melodikus zenére tornásznak majd a lányok. A bemutató egyharmadát szalaggya.kor- lát képezi. A ritmikus szántok úgy. annyira kedveltek, hogy lányaink, élve a technika adta lehetőséggel, szalagra vették a zenét, és bizony otthon a diszkóban is arra táncolnak. Tehát a sikeréhez aligha fér kétség. — Iskolájuk pedagógusokat képez, tehát a lányok, akik itt végeznek, innen kikerülve az ifjú nemzedék testedzésével foglalkoznak majd. Maga a spartakiádgyakorlat mit jelent a jövő szempontjából? — Konkrét leszek. Vannak olyan diáklányaink, akik nincsenek bekapcsolva az iskolai spartakiádba. Saját, maguk jelentkeztek viszont az óvónő felkérésére, és kisgyermekekkel gyakorlatoznak. Tehát készülnek a spar- takiádra úgy, mintha ők lennének a szülők. Ismert ugyanis, hogy az apróságok is készülnek a nagy sport- szemlére szüleik társaságában. A leányok, akik hozzánk jöttek tanulni, és jószívvel tanulják a szakmát, szeretik a gyerekeket. — Közismert, felkészülni az országos szemlére nem egyszerű dolog, önőknél részben gátolja ezt a tornaterem hiánya. Bár egyhamar ez sém jelent majd problémát, hiszen több milliós korona ráfordítással előbb- -utóbb elkészül a pazar sportterem. Jelenleg hói tartanak a felkészüléssel? — Éppen most kaptunk egy ellenőrzést a kerületi szervektől. Az igazgató elvtársnál van a hivatalos jegyzőkönyv. Elismeréssel írnak rólunk. Megállapításuk szerint hetvenöt százalékos a felkészültségünk. Az országos harmonogramot tehát teljesítjük. Vannak még apró hibák. Olyanok, hogy nem tökéletes a kéz- vagy fejtartás, de ez még csiszolható. A városi bemutató majd csak május első harmadában lesz. Tehát annak ellenére, hogy még nem gyakorolhatunk az új sportcsarnokban, szóvál helyszűke van nálunk,, az időpontokat tartjuk. A spartakiádon a hetvenöt diáklány tökéletes gyakorlatokkal lép majd a nézők elél 1 Haják Béla Fotó: Richter EGY IGAZI SPORTEMBER Lakatos Antal szülővárosában, Érsekújvárott (Nővé Zámky), az alapiskolában testnevelő tanára, Koppány Árpád révén ismerkedett meg a labdarúgással. Aztán az Elektrosvit csapatában végigjárta az iskolát a kölyökcsapattől kezdve az ifjúságin keresztül egész a felnőttek csapatáig. Az ifik akkoriban a ligában, majd a felnőttek a II. ligában szerepeltek, tehát rangos mezőnyben játszott. Katonai szolgálata idején az RH Cheb színeiben szintén az akkor országos második ligában szerepelt. Leszerelése után neki is nagy érdeme volt abban, hogy az Elektrosvit ismét visszakerült a II. ligába. Bori Károly, a közkedvelt Karcsi bácsi irányítása alatt sokat fejlődött, s egy darabig az első osztály légkörét is megízlelte Nitrán. Némi, komáromi (Komárno) kerülővel jutott ismét vissza szülővárosában a Sigma csapatéhoz. Harminchét éves, de ma is a kerületi bajnokságban szereplő csapat e- gyik erőssége. Igazi sportoló, jó példát mutat a fiataloknak az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. Minden mérkőzésen sokat vállal magára, egybehangzó vélemény szerint ő volt az őszi idényben a csapat legjobbja. Magánéletében is példás családapa. (Van egy tizennégy éves leánya és egy kilencéves fia, aki a jelek szerint az apja nyomdokaiba lép.) Sportszerűen él, s talán ennek is tulajdonítható, hogy még nem gondol a visszavonulásra. „Bízom abban, hogy sportszerű életmódom mellett még legalább egy-két évig játszhatok a lelkes szurkolók örömére és a csapat javára.“ Közel három évtitzedes labdarúgó-pályafutása alatt mindig fegyelmezett volt. Egyszer sem állították ki. f HOFER LAJOS
