Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

A KÍNAI NAGY FAL A föld óriási építményei között mél­tán tartják a legnagyobbnak a kínai nagy falat. Kiszámították, hogy a falat mintegy 350 millió köbméter anyagból építették, ami kb. 150 Kheopsz-piramis- ra elég. Létrejötte valóságos regény. Kína u- gyanis, miként India is, félsziget, de nem háromszög, hanem félkör alakú. Északon nincs természetes határa, e- zért a gazdag kínai síkság mindig tár­va-nyitva állt Kelet-Ázsia vakmerő ka­landornépei előtt. Ennek az örökös ve­szedelemnek elhárítására, már az idő­számításunk előtti harmadik században (tehát akkor, amikor Róma és Karthá­gó között megindult a harc a Földközi- -tenger uralmáért) gondolták ki egy ő- riás fal építését. A fal felépítése Csin- -Si-Huang-Ti császár nevéhez fűződik, aki i. e. 241-ben, az akkori kis feudá­lis államokat egyesítette és létrehozta a kínai birodalmat. Fal már előtte is volt, de csak kis részekből állott, me­lyeket külön-külön már az i. e. 6. szá­zadtól először Csu, majd Csi, Vej, Csin, Csao és jen államok emeltek a maguk védelmére. E részeket egyesítette és erősítette meg Kína első császára. A fal építése ezután még három szakaszban folytató­dott. A második szakasz az i. u. 3. szá­zadtól egészen 1368-ig, egyhuzamban tartott. Ezután következett a Ming di­nasztia uralma, mely alatt a fal tovább épült és katonailag erősebbé vált. A végső építési szakasz kb. 1800-tól 1890- lg tartott, amikor a belső és külső dí­szítések kaptak nagyobb szerepet. A fal eredetileg agyagból készült. Ezt vál­totta fel a kő, majd a tégla, végül a díszítés során a fa és a porcelán. A kínai nagy fal méretei valóban im­pozánsak. Hossza mintegy 3500 kilo­méter. A Sárga-tenger Liao-tung nevű öblénél álló Sanghaj-kuang városkától indul ki, nyugati szakasza a Góbi-siva­tagban vész el, de találtak részeit Bel- ső-Ázsiában is, a Nansang-hegység é- szaknyugati lábánál is. Magassága 7—16 méter, szélessége alul átlag 7, felül 5— 10 méter. A falon eredetileg minden 500 méterre őrtorony állt, melyeknek szá­ma több tízezer lehetett. A falakon megfelelő távolságra egy­mástól kapuk voltak, ezeken engedték ki és be a kereskedőkaravánokat. A főkapuk közül a legnevezetesebb a Pe- kingtől északnyugatra eső Kujunk-kuan volt, amelyen kínai, mongol, ujgur, szanszkrit, tibeti és csunguz nyelven írt feliratok voltak. A kínai nagy falat évszázadokon át sok nép ostromolta, legtöbbjük hiába, és ezért kénytelen volt nyugat felé vo­nulni az őket szorító újabb ellenség e- lől. Így játszott akaratlanul is nagy sze­repet a fal a népvándorlásban. A külföldi turistáknak is megmutat­ják a falat Peking közelében. A fal u- gyanis itt kettévált és körívben átka­rolta a fővárost. Az egykori Hszian kör­nyékén láthatják a turisták a Ming di­nasztia másik híres műemlék alkotását, az ún. Ming sugárutat, amely a császá­rok. által emelt, óriás területű sírkert templomaihoz vezet. Az út mindkét ol­dalán kilométer hosszan álló és térde­lő teve-, oroszlán- és más állatszobrok illetve bizarr külsejű katonaszobrok so­rakoznak. Ma, az űrhajók és űrszondák világá­ban, már nem hat szenzációnak, ha le­írjuk Van Loonnak a század elején írt e sorait: „Ha lenne a holdban csilla­gász, az távcsövével a földön látná a kínai nagy falat“. AHOL NAPÓLEON SZÜLETETT Kié valójában a Fudzsijáma? Korzika szigete mindössze 8700 négyzetkilométer nagy. Észak-nyugat­ról délkelet felé vad, kopár hegyek szelik át a szigetet, legmagasabb kö­zülük a Monte Cino 2710 méter. A tengerparton a nyár száraz, és forró, a tél pedig enyhe, mint az olasz, francia Riviérán, vagy a Baleári-szi- geteken. Nem csoda tehát, hogy az északról érkező turisták kedvelt téli célpontja lett Korzika. A hegyek a- zonban vadak és kegyetlenek, nem ritkák télen a hóviharok sem. Pedig e hegyeket valaha gazdag erdők bo­rították, de a középkor hajóépítői a fákat kegyetlenül kiirtották. A völ­gyekben és a sziget közepén azon­ban gazdag a növényvilág és dús er­dők borítják a hegyek oldalait. Az uralkodó növényzete a „maquis“ ne­vű alacsony örökzöld cserje, mely szinte áthatolhatatlan sűrűségű. A la­kosság mintegy egynegyed milliót tesz ki. Azonban számuk egyre csök­ken, mert a nehéz megélhetés töme­ges kivándorlást eredményez. Korzika első lakosai, akiket a kró. nikák megemlítenek és akiknek e föiddarab a nevét köszönheti, a kor­zók voltak. Aztán sorra következtek a hódítók, akik részben a sziget ked­vező fekvése, másrészben a gazdag erdővilága miatt kerítették hatalmuk­ba. Ősidők óta úgy menekültek a hó­dítók elől, hogy elbujdostak a maquis bozótjaiba. Ma is íratlan törvény Kor. zikában, hogy segíteni kell azokat, akiket a törvény üldöz, és akik buj­kálnak. Ugyanígy szinte általános szo­kás Korzikában az is, hogy minden házban van egy szoba, melynek fa­lán puska és tölténytáska függ. Ezek nem éppen dísztárgyak. Mert Korzi­kában ma is él a „vendetta“, a csa­ládi vérbosszú törvénye, mely min­den családra kötelező. A család fo­galma ma is nagyon erős köteléket jelent. A falvakban egy házban él együtt a család, a nagyszülőktől az unokáig, és együtt gazdálkodik. Korzika fővárosának, Ajaccionak 35 000 lakosa van. Itt született Bona­parte Napóleon és itt van a család sírboltja is. A sziget lakosságának zöme azonban a völgyek kis falvaiban él. Házukban ma Is élnek az ősi szo­kások. A férj a ház teljhatalmú ura, a feleség szerepe alárendelt. A fér­finak szégyen gyalog járni, a nőnek viszont nem szabad szamár hátára ülni. Ha a férj meghal, a feleség be­csukja az ablaktáblákat és két éven át nem hagyja el a házat, nem látja a napvilágot. Korzika szépsége azon­ban háttérbe szorítja a bigott hagyo­mányokat. E zt a különös vitát évtize­dek óta folytatják Japán­ban magas rangú igazság­ügyi szakértők, bírák, shintois- ta papok. De döntés máig sincs. Egyben azonban megegyeznek a vitázók. A Fudzsijáma Japán szent hegye volt mindig és az is marad. Maga a vita a második világhábo­rú után kezdődött, egyfelől a ja­pán kormány, másfelől a hegy te­tején álló Asama-pagoda shin- toista papjai között. Minden azzal indult örök útjára, hogy Japánban a felekezetek tulajdonában levő földbirtokokat állami tulajdonba vették. Az Asama-pagoda papjai azonban bírósági pert indítottak azzal a hivatkozással, hogy a shin- toista vallás szerint nemcsak ma­ga az Asama-pagoda és kolostor szent hely, hanem a Fudzsijáma hegy csúcsa is kegyhelynek szá­mít. Tehát nem tekinthető föld­birtoknak. Az első bírósági hatá­rozat 1962-ben született meg, mely a papság álláspontját tette ma­gáévá és kimondta a Fudzsijáma szent mivoltát és mentesítette a hegyet az államosítástól. A japán kormány azonban megfellebbezte a határozatot, arra hivatkozva, hogy a Fudzsijáma egész Japán jelképe, és így azt senki, még a a shintoista egyház sem sajátít­hatja ki magának. A kormány ar­ra is hivatkozott, hogy a tudo­mány érdekében a hegycsúcsra obszervatóriumot kíván építeni. A vita eldöntése azután a ja­pán legfelsőbb bíróság elé került, amely szakértői bizottságot jelölt ki és abban egyforma számban a- dott helyet az egyház és az állam képviselőinek. A bíróság azt is előírta, hogy a szakértőknek e- gyütt és egyszerre kell a helyszí­ni szemlét megtartani. S tulajdonképpen ezzel az egy­szerű megkötéssel vált minden bonyolulttá és ugyanakkor egy­szerűvé. Ugyanis a Fudzsijáma 3777 méter magas csúcsára 1963- ban — a helyszíni szemle idején — csak gyalog lehetett feljutni. A már nem fiatalokból álló kis csapat a fáradságos utat a mere­dek ösvényen együtt tette meg, sőt mivel az út egy nap alatt nem tehető meg, kénytelen volt együtt éjszakázni is a szent hegy olda­lában, a valódi zarándokoknak e- melt kunyhóban. A túrának is be­illő helyszíni szemle, hogy, hogy nem, de nem hozott végső megál­lapodást, hogy szent hely-e a hó­födte csúcs is, a pagodán, a ko­lostoron és azok kertjén kívül is. Azóta a vita eldöntetlen, és hall­gat a kérdésről mind az állam, mind az egyház. Mindössze annyi változott, hogy ma már felvonók­kal is fel lehet jutni a szent hely­re, a kényelmetlen zarándokkuny­hók helyett pedig korszerű szál­lodák sorakoznak. A pagoda lámái bölcs mosollyal fogadják a láto­gatók ajándékait, és mindezt még bölcsebb mosollyal nyugtázza a hófödte Fudzsijáma. Stockholmban megkezdő döit az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedő sekről és a leszerelésről tár­gyaló konferencia újabb for dulója. A tanácskozáson 33 európai állam, valamint Ka. nada és az USA képviselői vesznek részt. A plenáris ülésen a szó cialista országok állásfogla lását Gunther Burning, az NDK küldöttségének vezetője fejtette ki. Felszólalásában bírálta az USA és más NATO-országok negatív hoz­záállását, amelyek gátolják a politikai és katonapoliti­kai bizalomerősítő intézke­déseket érintő javaslatok konstruktív elbírálását. Az NDK képviselője hang súlyozta: a Szovjetunió ál­tal Stockholmban előterjesz­tett javaslatok megvalósítá­sa hozzájárulna a katonai szembenállás veszélyének csökkentéséhez, a bizalom, az európai államok és né­pek biztonsága megszilárdí tásához. Felhívta a konfe rencia résztvevőit, hogy kezdjenek konkrét és érdé mi megbeszéléseket kölcsö nősen elfogadható megálla­podások kidolgozása céljá­ból. A tárgyalások mostani, ne gyedik fordulója körülbelül december 14-ig tart. Az ENSZ-közgyülés 39. ü lésszakán hivatalos doku­mentumként terjesztik elő azt a levelet, amelyet a szovjet kormány az ENSZ főtitkárának címzett, s a- mely a nukleáris fegyverek befagyasztására vonatkozó szovjet álláspontot tartal­mazza. A levél egyebek között megállapítja, az atomfegy­verek arzenáljainak befa gyasztása a nukleáris hábo­rú elhárítása irányába tett jelentős lépés lenne. A Szov­jetunió mint atomhatalom nemcsak támogatja ezt a gondolatot, hanem maga is konkrét javaslatokat tér jesztett elő. A Szovjetunió véleménye szerint e fegyve­rek befagyasztásában részt kellene vennie minden a- tomhatalomnak, mindenek­előtt azonban a Szovjetunió­nak és az Egyesült Álla­moknak. A levél emlékeztet rá, hogy a 38. közgyűlés szovjet kezdeményezésre ha­tározatot fogadott el, amely sürgetően felszólítja az a- tomfegyverekkel rendelkező országokat, megfelelő ellen, őrzés mellett járuljanak hozzá az ilyen fegyverek be­fagyasztásához. A brit konzervatív kor­mány a 178 ezer bányász immár 35. hetébe lépett sztrájkját leverni törekedve igyekszik kihasználni a sztrájkoló bányászok család­jainak szűkös helyzetét és a közelgő karácsonyi ünnepe­ket arra, hogy minél több sztrájktörőt csábítson mun­kába. Az állami szénhivatal a- zoknak a bányászoknak, a- kik most visszatérnek a munkába, rendkívül magas pótlékokat s egészen 1400 fontig terjedő jutalmakat í- gér, amely csaknem három, szorosa a havi bányászfize­tésnek. A szénhivatal ugyan­akkor nyilvánosan kijelenti, hogy nincs már remény ar­ra, hogy tárgyalások útján oldják meg a sztrájkoló bá­nyászokkal a vitát, így akar- a meggyőzni azokat a sztrájkolókat, akik azt re­mélik. hogy a szénhivata! és a bányászszövetség között kölcsönös engedmények a. lapján mégiscsak megálla­podásra kerül sor. ■e

Next

/
Thumbnails
Contents