Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

új ifjúság 4

A JÖVŐ KATONATISZTJEIT

NEVELI

Fennállásának harmincötödik évfordulóját ünnepli idén a Ban- ská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnázium, amely Szlovákiának egyetlen ilyen oktatási intézménye. Minden bizonynyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években nagy mértékben megnövekedett iránta az érdeklődés. Természetesen ez jogos büszkeséggel tölti el az iskola parancsnokságát.

>— Nagy súlyt fektetünk hagyományaink ápolására — monPhDr. Alojz Pachlopník ezredes, az iskola parancsnoka

Fél Sándor: „Nem szeretnénk, ha az osztályban lennének lemaradók."

dotta PhDr. Alojz Pachlopník ezredes, az iskola parancsnoka a legutóbbi találkozásunkkor.

— Sokan még mindig egyszerűen „Ziika iskolának" emlegetik a gimnáziumot.

— Ez azért van, mert 1949-ben, amikor Spisská Nová Vesben működött a gimnázium, a Trocnovi ]án 2ifka nevet vette fel, de 1969- ben, amikor véglegesen letelepedtünk Banská Bystricában, úgy é- reztük, hogy ennek az iskolának a nevével is ki kell fejeznie, milyen hagyományokra épít, milyen szellemben neveli a jövő katonatisztjeit.

Tanulóink középiskolai végzettséget kapnak nálunk, s az érettségi után szinte valamennyien főiskolán folytatják tanulmányaikat. Tehát diákjaink fő feladata a főiskolára való készülés. Az iskola sokoldalú sportolási és testedzési lehetőségeket biztosít, s ezenkívül a kulturális élet feltételei is jók a gimnáziumban. Sportolóink országos viszonylatban is kitűnő e- redményeket érnek el, és a katonai ifjúsági alkotőversenyeken is többnyire az első helyeken végeznek.

<— Milyenek a pedagógiai mun- ka feltételei?

’ A nevelőmunka és az oktatás hasonló a civil gimnáziumokéhoz. Ebben az oktatási központban ideális körülmények között tanítunk. Persze, már felmerült az iskola további bővítésének gondolata is, mert néhány év múlva a jelenlegi körülményeink már nem lesznek kielégítőek. Megemlíteném még, hogy a tanáraink többsége civil, csupán a nevelők és a szakelőadók hivatásos katonatisztek. Tanulóink kitűnően megállják helyüket a katonai főiskolákon és az akadémiákon is. Több olyan magasrangú katonatisztet tudnék megnevezni, aki nálunk kezdte pályáját.

—- Azt tapasztaltam, hogy sok alapiskolás csak azért nem jelentkezik katonai középiskolába, mert úgy véli, hogy ott sokkal nehezebb a tanulás, mint a civil kö- zékiskolákban. Ön ezt hogyan lát- ja?

— Nem mondanám, hogy nálunk nehezebb. Szerintem minden

gimnázium tananyaga igényes. A leglényegesebb különbség abban van, hogy a mi iskolánk kötelezően bentlakásos és így nagyobb önállóságot várunk el a tanulóinktól. Ezen kívül a négy év alatt a katonai rendtartás alapjait is el kell sajátítaniuk.

— Ha már a kötelességekről beszélünk, szólhatnánk azokról a lehetőségekről is, amelyek a tanulóikra várnak.

— Már említettem, hogy tanulóink többsége főiskolán folytatja tanulmányait. 70—80 százalékuk a Szárazföldi Hadsereg Katonai Főiskoláján Vyskovban tanul tovább, egy kisebb részük pedig a Liptovskjt Mikulás-i Katonai Műszaki Főiskola hallgatója lesz. A legjobbak választhatnak a katonai akadémiák között is, vagy Brnóban vagy Bratislavában készülhetnek katonatiszti pályájukra.

— Sokan jelentkeznek a gimnáziumba magyar tanítási nyelvű alapiskolákból is.

— Valóban sok magyar nemzetiségű fiatal is kerül hozzánk. Ök főleg a közép- és kelet-szlovákiai kerület déli járásaiból jönnek hozzánk, de vannak tanulóink a nyugat-szlovákiai kerület magyar alapiskoláiból is. Ezekkel a fiatalokkal nagyon elégedettek vagyunk. Szorgalmasak, fegyelmezettek, a tudásszintjük is megfelel az elvárásoknak, csupán a nyelvi problémák — főleg az első osztályban — nehezítik helyenként a beilleszkedésüket. Természetesen mindenben a segítségükre vagyunk. Több olyan hivatásos katonatiszt szolgál nálunk, akik kitűnően beszélnek magyarul, ők vezetik a gimnázium nyelvi köreit, amelyekben a szlovák nyelvet gyengébben beszélő tanulók behozhatják lemaradásukat. Persze ehhez kell, hogy ők maguk is i- gyekezzenek. Sokat kell olvasniuk, s az sem árt, ha a szlovák kársaik közül választják barátaikat, mert csak az állandó beszélgetés vezet a kívánt nyelvi színvonalhoz.

— A nevelési , célok eléréséhez szükségük van a szülők együttműködésére is.

— Tanulóink diákok, nem pedig hivatásos katonák. Ezért szóIstván tengerész lesz

Bán István Kalinyingrádban tanul tengerészmérnöknek. Annak ellenére, hogy már minden közép, és főiskolán beindult az iskolai év, István még idehaza, Rimaszombatban (Rimavská Sobota) tartózkodik. Találkozásunkkor t jól megtermett, csupa izom, szelíd tekintetű, vígkedélyű harmadikos tengerészdiák ezekre és további kérdéseimre is szívesen válaszolt.

— Pisti, ha jól tudom, Kassán (Ko- Sice) végezted a középiskolát és innen kerültél a tengerészmérnöki fő. iskolára. Hogyan jutottál Kalinyin- grádba?

— A Közlekedési Szakközépiskola másodikosa voltam, amikor az osztályfőnök bejelentette, hogy a vízi közlekedés iránt érdeklődők számára továbbtanulási lehetőség kínálkozik Lengyelországban és a Szovjetunióban. Gyerekkori elhatározásom sokat látni, tudni a világból, és úgy éreztem ezt az alkalmat nem szalasztha- tom el. Rövid megfontolás után döntöttem. Harmadikban a Banská Stiav- nica-i gimnáziumban felvételiztünk matematikából, fizikából, orosz nyelvből és politikai alapismeretekből. Ezt negyedikes koromban februárban egy újabb felvételi követte a Zilinai Közlekedési Főiskolán ugyanezekből a tantárgyakból. Ugyanitt egy négy órás pszichoteszten is átestünk. Már áprilisban tudtuk, hogy mind a hetünket felvették Kalinyingrádba a tengerészmérnöki főiskolára. Májusban leérettségiztem és júliusban egy kéthetes tanfolyamon vettem részt, ahol moszkvai pedagógusokkal az orosz nyelvet gyakoroltuk. Augusztus 27-én indultam Kalinyingrádba azzal a különvonattal, amely a Szovjetunióban tanuló diákokat szállította.

— Azt szokták mondani, minden kezdet nehéz. Neked milyen volt a

kezdet, milyenek voltak az első vizsgák?

— Jól indult az első év. Eleinte az orosz nyelvet gyakoroltuk, már nem annyira beszélni, mint inkább gyorsan jegyzetelni tanítottak bennünket, hogy az előadáson elhangzottakat le tudjuk jegyezni, ugyanis több tantárgyból a jegyzeteinkből készültünk a vizsgákra, mert a vaskos könyvekből sokkal nehezebb lett volna a lényeget kibogozni. A tantárgyak hasonlóak voltak mint negyedikben az ipariban, kibővítve az ichtyológiával (az állattannak a halakkal foglalkozó ága). A súlypont főleg a matematikán volt, az orosz nyelvet akkorra már jól bírtuk. Ami talán kicsit meg. lepett bennünket, az a napirend volt. Mivel a főiskola katonai jellegű, a rend és a fegyelem a lelke mindennek. Természetesen egyenruhát is viselünk. Az első vizsgáimon különösebb nehézségek nélkül estem át. E- lőször matematikából vizsgáztam. Há. rom példa és két elméleti kérdés kidolgozására egy óra állt rendelkezésünkre. A vizsgáztató még egyes dolgokra rákérdezett. Sikerült négyesre (nálunk kettes osztályzat) megcsinálnom. Első évben kilenc vizsgánk volt és nekem csak az ichthyológia lógott ki a sorból, dehát nálunk ez fontos tantárgy, hisz az iskola végeztével diplomás tengert halászok is leszünk.

— Most idehaza vagy, mikor kezdődik nálatok az iskolai év?

— A mi iskolánk öt és fél éves, ebből hivatalosan 15 hónap a szakgyakorlat amit tengeren töltünk. Az első gyakorlat három hónapos és a második évfolyam után valósul meg. Én nemrég jöttem haza tengeri u- tamról, így néhány nap pihenőm van, de az iskolai év természetesen, mint mindenütt, már október elsejével megkezdődött,

— Már belekóstoltál a tengerészek munkájába. Mit csináltál, és merre jártál a három hónap alatt?

— Július tizedikén a jugoszláviai Koperban szálltam a Csehszlovák Du- nahajózási Társaság, a Dunajplavba „Banská Bystrica“ nevű teherszállító hajójának fedélzetére. Én az ügyeletes tiszttel a navigációs központban teljesítettem szolgálatot. Évfolyamtár. sam, Kovácsik István lévai (Levice) barátom is ezen a hajón töltötte iskolai gyakorlatát. Tulajdonképpen három tengeri utunk volt, melynek folyamán érintettük a jugoszláv, líbiai, szíriai, török és görög kikötőket. Most utólag csak szépet és jót tudok mondani és megerősödött bennem az a tudat, hogy jól választottam. Sok élménnyel kezdem a harmadik évfolyamot, és már most várom a májust, amikor újból hajóra szállók.

— Milyen Kalinyingrád a város és mit csináltok szabadidőtökben?

— Nekem nagyon a szívemhez nőtt a város. Ismerem történelmi múltját, tudom, hogy a második világháború idején tizenöt földalatti védelmi erődítmény vette körül, ahol a fasiszták a végsőkig kitartottak. Szinte romokon épült újjá és ma egy korszerű, modern városnak tartom — széles utcákkal, terekkel, hangulatos parkokkal, kedves emberekkel. Kalinyingrádban élt Emanuel Kant és ott is van eltemetve az űn. királyi palotánál. Szabad időnkben színházba, moziba, múzeumba járunk, de gyakran megfordulunk a tengerészek és a halászok klubjaiban is. Saját zenekarunk van, melynek én vagyok a technikusa. Baráti estekre, klubokba, iskolákba járunk a zenekarral. Gyakran leruccanunk a tengerhez, mely csupán harmincöt kilométerre van és gyűjtjük a hullámok által partravetett borostyán darabkákat. Nyáron sokat

Országjáráson az ifjú természetbarátok köre

rosan együttműködünk a szüleikkel is. Diákjaink havonta hazalátogathatnak, a pedagógusaink pedig rendszeresen tájékoztatják a szülőket gyermekeik előmeneteléről és viselkedéséről, hogy ők Is segíthessenek az egyéniségük harmonikus kifejlesztésében.

Természetesen az iskola parancsnoksága nemcsak a szülők és a pedagógusok segítségére támaszkodhat az oktató és nevelőmunkában. Jelentős támogatást kap az ifjúsági szervezettől is, a- mely tevékenységében elsősorban az osztályszervezetek kezdeményezésére épít. A harmadikosok osztályszervezetének tanulmányi felelőse Fél Sándor, aki Nagyme- gyerről (Calovo) került Banská Bystricába, elmondta, hogy legfontosabb feladatuknak a tanulmányi előmenetel javítását tartják. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az osztályukban ne legyenek lemaradozók. Ha valaki gyengébb eredményeket ér el a tanulásban, akkor az „egy plusz egy“, vagy az „egy plusz kettő“ módszert alkalmazzák, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyengébb tanuló mellé egy vagy két jobb tanulót osztanak be, akik mindaddig együtt tanulnak vele, míg az előmenetele nem javul. Kicsit katonás módszer, de tény, hogy hatásos. Az osztályukban még nem volt olyan eset, hogy valakinek tanulmányi okok miatt kellett volna elhagynia az iskolát.

KAMOCSAI IMRE

fürdünk és sportolunk. A kalinyín- grádiak közvetlenek, kedvesek és vendégszeretőek.

— Mint említetted, többen is vagytok az iskolán Csehszlovákiából, ígv gondolom, SZISZ-szervezetetek is van?

— Mintegy 50 diák van iskolánkon Csehszlovákiából, így természetesen van SZISZ-alapszervezetünk is, melyet a moszkvai központ irányít. Havonta kétszer ülésezünk. Főleg baráti találkozók, kulturális estek, sport- rendezvények szerepelnek a munkatervben, de számtalan akciónk is van a komszomolistákkal is. Ezenkívül a SZISZ képviseli a diákokat az iskolai problémák megoldásánál. Minden évfolyamnak van egy bizalmija. Én a harmadikosokat képviselem.

Közben beesteledett. Pistitől meg. tanultam a tengerészköszöntést: „Jó szelet a vitorlákba és hét láb (1 láb = 0,3 m) vizet a hajó alá“ — ezzel búcsúzom a fiatal tengerésznövendéktől. POLGÁRI LÁSZLŰ

Héttől hatig

Bratislava központjában, a Szlovák Nemzeti Felkelés téren lévő Tempó falatozó reggel héttől másnap reggel hat óráig tart nyitva.

Este tíz után meglepően sok ember tolong az üzletben, Tengeri Natália elárusítónő a poharakat szedi az asztalokról, közben panaszkodik, nem jött be a mosogatónő, így neki kell mosogatni, emellett az üdítős pultnál is szolgálatos.

— Nem nehéz éjjel dolgozni? — kérdezem, mivel hirtelen semmi okosabb nem jut az eszembe.

— Az első napokban azt hittem, nem bírom ki ébren reggelig,. Munka után nem tudtam elaludni, aztán meg egyszerre annyira fáradt lettem, hogy reggel nyolctól este hatig aludtam. Most már minden probléma nél. kül el tudok aludni napközben is. Ha valaki megszokja az éjjeli munkát, akkor sokkal jobban megéri ebben a műszakban dolgozni.

— Anyagilag?

— Anyagilag is, mert az éjjeli műszakra plusz ötven százalékot kapunk. Ezenkívül a szabadidőnk Is több. Négy éjjel dolgozunk, utána három szabadnap következik.

Hozzánk csatlakozik Natália húga, Milada is.

— Két műszakban dolgozom, reggel hattól fél háromig, illetve fél kettőtől este fél kilencig — mondja. — Az alapiskola után pincérnő szerettem volna lenni, fel is vettek az iskolába, de mivel édesapám meghalt. és édesanyám egyedül nevel bennünket, úgy gon. doltam, jobb lesz, ha azonnal munkába állok. Őszintén mondom, nagyon tetszik nekem az üzletben a munka, és az iskolát tévúton is elvégezhetem.

— Említetted, hogy néhányszor éjjelre is itt maradtál. . Van valami különb, ség a nappal, illetve az éjjel vásárlók között?

— Nappal nálunk is olyan a forgalom, mint a legtöbb büfében, a vendégek is úgy viselkednek, mint a többi üzletben. Éjjel azonban elég sok a vidám ember, főleg éjfél után. Szerencsére alkoholt csak éjfélig árusítunk, így tehát aki az ivást szeretné folytatni, kénytelen továbbállni. Az elárusítónő, ha éjjeli műszakban dolgozik, este fél kilenctől reggel hétig talpon van, sőt vasárnap már délután fél háromkor munkába áll, mi. vei akkor csak két műszakban szolgál a személyzet, és csak reggel hétkor végez.

Naponta utazom Kis Borsáról (Malá Boréa), s ha délutános vagyok, akkor már délelőtt tízkor autóbuszra ülök és este fél tizenegy felé vagyok otthon. Kimerítő az utazás, a nyolc és fél órán keresztüli „tal- palás“. de nekem nem is tudom pontosan megfogalmazni, miért, nagyon tetszik ez a munka, talán azért, mert jó a munkaközösség, a főnökeink is megértőek.

Kamoncza Márta