Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
új ifjúság 3 gazdálkodik. Ebből hetvenezer kell az óvodára és az iskolára, a szemételhordás és közvilágítás tizenöt ezer koronát emészt feí. A hnb, a kultúrház, az iskola és óvoda fűtéséért havi 5800 koronát fizet. És ezek csak az alapköltségek. Különleges kiadásoknál csak a szövetkezet segítségére számíthat, de az általában segít. Jártunk az 1—3 osztályos összevont iskolában. Kolozsi Mária igazgató-tanítónő 18 nebulót tanít. Az összevont osztály minden hátránya mellett nagyon szépek az eredményei. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az iskola felszereltsége kifogástalan. A szövetkezet például 20 ezer koronás nyelvi laboratóriumot vásárolt az iskolának. A gyerekek igyekvők, törekvők. A szülők is foglalkoznak velük otthon, segítik a pedagógus munkáját. Került már ki ebből a faluból sok főiskolát végzett fiatal. Benézünk az óvodába is. Tíz éve áll ez az lrigylésreméltó; szép épület. Juhász Zsuzsa igazgatónő azóta is úgy viseli gondját, mintha csak tegnap adták volna át rendeltetésének. Az óvoda Z-akciőban, a szövetkezet segítségével épült. Az igazgatónő elmondja, hogy kezdetben vadőcok, félénkek voltak a gyerekek. Ma pedig? Már úgy jönnek hároméves korukban óvodába, hogy a csapból folyó víz, a fogmosás meg a kés-villa számukra nem újdonság. Bátrak, határozott fellépésűek. A faluban végbement változás a gyerekeken nagyon jól tükröződik. Ők is csak úgy élnek, úgy viselkednek, mint a szüleik, akiknek szintén megváltozott az élete. Beszélgetünk és az igazgatónő presz- szókávéval kínál. Ebben a faluban nagyon sok ilyen apróságból látni, hogy az embe. rek nem hagyják el magukat, hogy éltek az adott lehetőségekkel, Vágfüzes, az egykori Sziget már régen nem sziget, elzárt, ■ zárt világ, hanem nagyon is nyitott. Nyitott, mert adva vannak a feltételek, a körülmények — s ezekhez tudtak alkalmazkodni az emberek. Van igényük, s ez nagyon lényeges. S hadd hangsúlyozzam még egyszer: mindez olyan közegben, amelyre korábban a „tanyasi világ“ minden jelzője ráillet. Hiszen Vágfüzes lényegében még ma is tanyaközpont. A környező tanyákról még mindig sárban-hóban gyalogolnak ide az óvodások, iskolások a nyelvi laboratóriumba, a dolgozók a jól működő szövetkezetbe, amely — mire ezek a sorok megjelennek — már számítóközponttal rendelkezik. Ennek vezetője Forró László, aki a falu SZISZ-szer- vezetének elnöke. Az ifjúsági klubban van vele találkánk. S a klubban is csodálkoznom kell. Művészi munkák díszítik á falakat, a berendezés kedves, hangulatos. Olyan, mintha egy szálloda halijában lennénk. A falu SZISZ-elnöke az ifjúsági klubban. Bár, mondja Laci, a huszonhat tagú szervezet nem túl aktív, mégis összetartanak. Hétvégeken 10—20 fiatal rendszeresen osz- szejön a klubban. — Kis falu vagyunk, kevés emberrel. Ez jó is, de a másik oldalon nagyon megköti a kezünket — mondja Laci úgy is mint a falu népművelője. — Kevés az ember, s így a színházi előadás, filmvetítés meg min. den egyéb ráfizetéses lenne. Kicsi a bázis, és ez visszahúzó erő. Marad az, amit erőnkből tudunk produkálni. Ennek ellenére jól érezzük magunkat. Én bizony nem cserélnék a várossal, mint ahogyan még hozzám hasonlóan sokan mások sem. Vasi Józseffel még benézünk a Zdroj vállalat helyi boltjába. Borovicz Katalin üzletvezető szerint jó az ellátás, havi kilencvenezer korona a forgalma, de néhány árufajtából lehetne nagyobb is a választék. Késő délután van, amikor elbúcsúzunk Vasi Józseftől. Abban maradunk, hogy egykét év múlva újra eljövök. Szigeten, vagyis Vágfüzesen lesz majd akkor is nézni-, látnivaló bőven. Készül a falu krónikája, íródik a múlt, s tovább formálódik a jelen. Napról napra szemmel láthatóbban. Hát akkor: viszontlátásral ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei sincs. S ha csodálkozom, csupán azért, mert az országot járó riporter szeme, hasonló előjelek mellett általában mást szokott tapasztalni. Vágfüzes rövid idő alatt nem csak behozta a több évtizedes lemaradást, hanem jóval az átlag fölé emelkedett. És nem állami támogatással, nem úgy, hogy máshonnan vontak volna el pénzeket, hanem kemény, szívós munkával, összefogással, társadalmi munkával jutottak el oda, ahol vannak. A szövetkezetben és a ház körül végzett szorgos munkával. Felvirágzott a szövetkezet s egyben a falu is. A kölcsönösség és a bizalom meghozta a várt eredményt. Vágfüzes fejlődése nem torpant meg. A korábbi hnb-elnök nyugdíjba vonulása után tavaly áprilisban Vasi József vette át a vezetést. Ha részben már a készbe csöppent is bele, vannak tervei, vágyai. Meg aztán a követelmények egyre nőnek. Vasi József az új elvárásoknak szeretne megfelelni. A falu tervbe vette egy szolgáltatóház és tűzoltószertár felépítését. Mert a szolgáltaié, sok még nem kielégítőek a faluban. Tekintettel arra, hogy Komárom és Kolárovo megközelítése körülményes, szeretné elérni, hogy a kisebb-nagyobb javítások, szolgáltatások végett a lakosoknak ne kelljen buszoz- niuk. Eddig már tizenöt iparengedélyt állított ki a vállalkozó szellemű helybelieknek. Akad itt már engedéllyel rendelkező festő- és mázoló, vízvezeték- és csőszerelő, lakatos, ablakszigetelő szakmunkás... A szolgáltatások skáláját az elnök szeretné- bővíteni. Bízik abban, hogy akad még egyéb szakmákra is jelentkező, mint ahogy bízik abban is, hogy a falufejlesztésre is akad majd több pénz, mert évi százhúszezer koronával Vágfüzes nincs a térképén Ä falu nincs a legújabb kiadású autótérképen; a körnvező városkákból is körülményes a megközelítése, mert, a település déli határában a műűt is véget ér. — Vágfüzes a világ vége — mondja Komáromban (Komárno) egy ismerősöm, akinek utam céljáról mesélek. S mindezek után valóban azzal az elképzeléssel indulok el, hogy egy isten háta mögötti településre érkezek, ahol majd más kép fogad, mint a többi faluban. Látogatásom során lőptem-nyomon meggyőződhettem arról, hogy elképzeléseim beigazolódtak. Vágfüzesen (Vrbo- vá nad Váhom) valóban más kép fogadott: más, csak épp nem „világ végi“, hanem épp ellenkezőleg. Vágfüzes egyelőre nincs a térképen, de nem a Kartográfiai Vállalat hibájából, ha. nem azért, mert Vágfüzes nagyon' fiatal település. Különálló településsé, faluvá csak 1968-ban nyilvánították. Korábban Keszegfaluhoz (Kamenicná) tartozott és Sziget néven volt ismeretes. Sőt, a helybeliek és a környék jobbára még mindig ezen a néven emlegeti. Az 1965-ös árvíz után — bár a falut az ár közvetlen nem sújtotta — felépült vagy tizenöt új ház. Már akkor felvetődött a különálló település gondolata, a- mely a hatvanas évek végére meg is valósult. Ennek az önállósulásnak köszönhetik, hogy a falu minden fontos hivatallal rendelkezik, és nem lett belőle világ végi porfészek, .hanem ... — ...hanem egy kedves kisközség, ahol otthonosan, meghitten, jól lehet élni-dolgoz- ni — mondja a huszonkilenc éves, megnyerő megjelenésű hnb-titkár, Vasi József. — Igaz, ennek ellenére csökken a falu lélek- száma. Hatvannyolcban még 680 lakosa volt Szigetnek, ma pedig már csak 490. A fiatalok közül sokan elmennek Komáromba (Komárno), Kolárovőba lakni. Csábítja őket a város, meg aztán itt csak korlátozott számban adhatunk építkezési engedélyeket. Ennek fő követelménye, hogy az építkező vagy a szövetkezet, vagy az állami gazdaság dolgozója legyen. Nehezíti a helyzetünket, hogy a falu jó minőségű szántóföldre épült, s Így csupán az öreg, már lebontott házak helyén vagy a még foghíjas utcákban szabad építkezni. Öreg házak pedig jobbára már csak a határban állnak. Ezeket a tanyákat pedig, ha kihalnak a lakói, szeretnénk felszámolni. Jelenleg mindössze nyolc építkezni szándékozó kérelmének tudunk eleget tenni. A hnb tanácsa további huszonnyolc telket hagyott jóvá, amelyekre fokozatosan lehet majd építkezni a következő é- vekben. Ha több lesz az építkezési lehetőség, bizonyára fékezi majd az elvándorlást a faluból. Gazdag falu vagyunk, sokan fóliáznak,, mindenki értelmesen szeretné befektetni a pénzét, s az építkezés látszik erre a legjobbnak. A nagyon jól működő helyi szövetkezetben van munkalehetőség, így az. tán aki nem idegenkedik a falusi élettől, a látástól vakulásig való munkától, az szíves-örömest marad. A falu vezetői már korábban is úgy szervezték az életüket, hogy aki marad, ne lásson semmiben hiányt. A lakók a gazdagságukat, jólétüket elsősorban a szövetkezetnek köszönhetik. Hatvannyolc előtt a faluban még müút sem volt. Komppal keltek ált a Vágón, ügy tudták csak Komáromot megközelíteni. Nem volt óvoda, iskola, orvos sem. Azóta Vágfüzesen nemcsak óvoda, iskola épült, hanem ez a korábban világ végi település ma víz. és gázvezetékkel is dicsekedhet. A gázt is a szövetkezetnek köszönhetik. Ugyanis amikor a gazdaság felépítette hatalmas szárítóját, minden családnak lehetősége nyílt a gázvezeték bekötésére. Élt is vele mindenki. Sőt, üzletből is kettő van, nem is akármilyenek, minden létesítmény a legmodernebbül felszerelt. Tudom, erre a jelenségre nem szabadna ennyire kihívóan rácsodálkozni. Az élet tér. mészetes velejárójának kellene tekinteni a meglevő értékeket. Ügy hiszem, mégiscsak helyénvaló a rácsodálkozás, hiszen nem minden ilyen rövid múltú kis település rendelkezik hasonlókkal. Sőt, gáz- és vízvezetéke gyakran még a központi községeknek Az üzlet ellátottságával elégedett a boltvezető és a falu is. A TANYÁKRÓL A NYELVI LABORATÓRIUMBA
