Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

MÉG257 NAP zés kérdése éli majd. A Szovjetunió kezdeményező ja­vaslatokat tesz a mai veszélyes helyzet megoldására. Hi­vatalos javaslataink ott vannak a Fehér Házban. A Fe­hér Ház azonban halogatja a választ, vagy pedig nem mer válaszolni, illetve olyan feltételeket szab, amelyek teljes mértékben elfogadhatatlanok. Az utóbbi időben azt hallhatjuk, hogy a Szovjetuniót állítólag túlzott „keménység“ jellemzi. A Szovjetunió külpolitikája azonban nem változik. Mint ismeretes, a szovjet-amerikai kapcsolatok ötven éve alatt különböző washingtoni kormányokkal tárgyaltunk. Amikor az USA realista és felelősségteljes álláspontra helyezkedett, kap­csolataink normálisan fejlődtek, és kedvezően befolyá­solták a nemzetközi helyzetet. Az elmúlt hét elején Moszkvában záróközlemény elfo­gadásával fejeződött be a XII. világifjúsági találkozó nemzetközt előkészítő bizottságának 3. ülésszaka. 112 ország nemzeti előkészítő bizottságának, ifjúsági és diák- szervezetének, valamint 28 nemzetközi szervezetnek a képviselői vettek részt e tanácskozáson. A csehszlovák küldöttséget Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB. elnöke vezette. A háromnapos tanácskozás során megvitatták a fesz­tivál előkészítését és megrendezését érintő konkrét kér­déseket. A fesztivál 1985. július 27-e lés augusztus 3-a között lesz Moszkvában. A résztvevők megkülönbözte­tett figyelmet szenteltek a Xíl. VIT programja előkészí­tésének. Hangsúlyozták, hogy középpontjában azoknak az alapvető problémáknak kell állniuk, amelyek a mai fiatalokat foglalkoztatják; főleg a világbéke megőrzésé­nek és megszilárdításának, a nukleáris háború fenye­getése elhárításának. A tanácskozás résztvevőihez beszédet intézett Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság titkára. Hangsúlyozta; a szov­jet emberek örömmel fogadták azt a hírt, hogy a XII. világifjúsági találkozót Moszkvában rendezik meg. Bo­risz Ponomarjov emlékeztetett arra, hogy a moszkvai ta­lálkozó előkészítése kiélezett nemzetközi helyzetben fo­lyik. Természetes, hogy a találkozó résztvevői figyelmé. nek középpontjában a háborús veszély-és-a fegyverke­Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Is találkozott A szocialista országok ifjúsági szervezeteinek küldöttségeivel. Csernyenko elvtárs elmondotta: az Ilyen találkozók azért örvendetesek, mert megmutatkoznak a barátság és együttműködés szilárd, megbonthatatlan kö­telékei, amelyek összefűzik pártjainkat, államainkat, nemzeteinket. A kommunisták elsőrendű feladata — mon­dotta —, hogy tökéletesítsék az ifjúsági szervezetek irá. nyitását. Az SZKP Központi Bizottsága a közelmúltban fontos határozatot hagyott jóvá, amelynek célja: a párt irányító szerepének az elmélyítése a Komszomolban. Ak­kor nevelhetjük helyesen és hatékonyan az ifjúságot, ha minél aktívabban bevonjuk az össznépi munkába. A párt és a Komszomol szerveinek keresni kell a módot, hogyan lehet a leghatékonyabban kihasználni az ifjúság erejét, kezdeményezését, energiáját. Azt akarjuk, hogy a Komszomol hallassa hangját az összes kérdés megol­dásakor, amikor a munkáról, a mindennapi életről, a lányok és fiúk szabadidejéről van szó, és akkor is, a- mikor országos, össznépi problémákat kell megoldani. A találkozón Csernyenko elvtárs bepzédét a résztve­vők nagy érdeklődéssel hallgatták, ,és megköszönték az ifjúsági szervezetek feladatairól, a szocializmus-és kom. munizmus építésében betöltött- szerepükről, folytatott tartalmas beszélgetést. —esi— NEMZETKÖZI DIÁKNAP Nem sokkal a második világháború kitörése után — 1939. no­vember 16-ról 17-re virradó éjszaka — a fasiszta német katonák kivégezték a Csehszlovák Diákifjúságí Szövetség vezetőségének több tagját és számos prágai diákot. Azt rótták fel „bűnükül“, hogy országuk függetlenségéért szembeszálltak a hitlerizmussal. Párizsban, Koppenhágában és Athénban diákok százai tiltakoztak a terror, a fasizmus ellen. Az antifasiszta diákok képviselői 1941 novemberében Londonban felhívást intéztek a világ valamennyi* diákjához, hogy harcoljanak a népek felszabadításáért, a világhété-! ért. Ugyanakkor november 17-ét — a Prágában kivégzett fiatalok emlékére — nemzetközi diáknappá nyilvánították. A legkülönbö­zőbb országok diákjai közül sokan vállalták a fasizmus elleni har­cot. Számos diákszervezet keresett és talált kapcsolatot, és csatla­kozott a háború ellen küzdő antifasisztákhoz. Azóta is, minden év november 17-én a haladó fiatalok felidézik a történteket, és rendez­vényeikkel, programjaikkal tiltakoznak a háború, a fasizmus bar­bár cselekedetei ellen. «►, - r- ... • - ' Diákok: európai, ázsiai, afrikai, a- merikai, ausztráliai fiatalok... Diákok, akik éljenek bárhol, a föld bármelyik országában, általában mindig talál­nak közös nevezőt. Ez a közös neve­ző pedig, hogy progresszívak, mást, újat, jobbat akarnak, mint elődeik, és még valamit: tanulni, újabb és újabb ismereteket gyűjteni. S ami­óta iskola létezik, az is természetes, hogy a diák utazik, másutt, idegen országokban szívja magába a tudást. Hazánkból is sokan tanulnak külföl­dön, és Csehszlovákiában is több száz, több ezer a külföldi diák. Szén. cen (Senec) például a külföldi diá­kokat előkészítő iskolában huszon­nyolc ország kilencven leendő főisko­lása tanulja a szlovák nyelvet és maj­dani szakterülete szakkifejezéseit. Is. merkedjünk meg közülük hattal. Juanna Parra. A csinos lány Peru lka városából érkezett, s orvos sze­retne lenni. Xiomora Rivera Nicara­guából jött, a fogorvosi pályát válasz­totta. Sokat Ali a bangladesi Dhaká- ból. Szintén orvosnak készül. Nasim Gulzori Afganisztán fővárosából, Ka­bulból van, s az állatok gyógyításá­nak szeretné életét szentelni, jorge Fortuna, a portugáliai Portóból, egy év múlva már ökológiát tanul. Ale- bachew Mogese Etiópia fővárosából, Addis Abebából, orvos szeretne len­ni. A bemutatkozás után hamar kide­rül, hogy mindannyian haladó, szo­cialista, illetve kommunista ifjúsági szervezetek tagjai. És számukra a ta­nulási lehetőség egyetlen járható út­ja, ha valamelyik szocialista ország főiskoláját, egyetemét látogatják, mi­vel hazájukban magas a tandíj, se- miatt lehetetlenség lenne számukra a tánulás. Mindannyian a fejlődő, az úgynevezett harmadik világ országai­ból jöttek, ahol nagy szükség van a fiatal, jól képzett, lelkes szakembe­rekre. Ahol még ritkaság az orvos. Ritkaság, bár óriási szükség lenne az életmentő segítségükre. De ha a nica- raguai, etiópiai, afganisztáni diáknak nem is kellene otthon tandíjat fizetnie, hiány van a képzést biztosító szakem­berekből — ezért nem tanulhatnak hazájukban. Mondják, ahonnan ők jöttek, ott főleg az idősebb emberek legtöbbje nem tud se írni, se olvasni. A fiatalokra, akik alig kerültek ki az iskolából, vár a feladat, hogy meg­tanítsák apáikkal az írás, olvasás, számolás tudományát. Mindannyiukra nagy szükség van otthon. Ezért is ve. szik nagyon komolyan a tanulást, a felkészülést. Éjt nappallá téve. tanul­ják a szlovák szavakat, ragozást, szakkifejezéseket, hogy jövőre, ha majd elkezdik egyik vagy másik fő­iskolán tanulmányaikat, mindén elő­adást megértsenek, jó szakember vál* hassék belőlük. ZOLCZER JÄNOS Fotó: a szerző í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents