Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-31 / 5. szám

y A zágrábi tigris Az elmúlt húsz esztendőben az ellenfelek Jöttek és mentek, generációk váltották egy­mást, csak ö nem változott — állandóan az érdeklődés középpontjában maradt e két évtized alatt. Az asztaliteniszsport élő le­gendája, akinek sikerült legyőznie az ellen­feleket és az időt egyaránt. Igaz, voltak nála jobb játékosok is, vagy akadnak aszta­liteniszezők, akik több világbajnoki érem­mel büszkélkedhetnek, de a szakemberek véleménye szerint csak egy játékos van a világon, aki húsz éven keresztül megszakí­tás nélkül magas színvonalon pingpongo­zott, ez pedig az örökifjú, ma már harminc­hét éves Dragutin Surbek. 1946. augusztus 8-án született Zágrábban, s mint a legtöbb sportolni vágyó fiatal, több sportággal Is megpróbálkozott. Testnevelő tanárának tanácsára végül is az asztalite­niszt választotta. És jól tette. Bár az első lépések nem voltak, túl biztatóak. Kezdeti fejlődése nagyon lassú volt, s bizony a diák­versenyeken általában vesztesen hagyta el az asztalt. A horvát ifjúsági bajnokságon 13 induló közül az utolsó helyen végzett. Névkártyáját először 1963-ban Lyonban a francia» nemzetközi bajnokságon tette le, amikor nagy meglepetésre az erős honfitár­sait, Dolinart és Harangozót legyőző ame­rikai Dick Milest fektette két vállra. A fia­tal Surbek tapasztaltabb ellenfeleivel szem­ben a hiányzó rutint utánozhatatlan küzdő­szellemével helyettesítette, öt évvel később ebben a lyoni sportcsarnokban vívta ki el­ső Európa-bajnoki aranyérmét. Ekkor ra­gadt rá a szurkolók, szakemberek és ellen­felek jelzője: a „zágrábi tigris“. A híres, többszörös exvilágbajnok, Barna Viktor a jugoszláv asztaliteniszező első nagy sikere után a London World Sportsban megjelent cikkében kiemelte Surbek töretlen küzdő- szellemét, s rámutatott példás magatartásá­ra és asztalitenisz iránti szeretetére. Először 1965-ben, hazai környezetben Ljubljanában indult világbajnokságon. Eb­ben az időszakban az ázsiai játékosok a sportág egyeduralkodói voltakba jugoszláv férficsapat negyedik helyét sikernek köny­velték el. Szerencséjére Surbek annak a korosztálynak volt a tagja, amely a követ­kező években utolérte a kínaiakat és japá­nokat, sőt egy időre meg is előzte az ázsiaiakat, s a nagy világversenyeken a né­zők Johanssonnak, Bentssonnak, Jónyernak, Klampárnak, Orlowskinak, Stipanéiínak és nem utolsósorban neki tapsoltak. Surbek volt az első európai, akinek sikerült egy találkozón legyőznie a kínai világbajnoki válogatott mindhárom tagját. A fáradhatatlan Dragutin összesen 31 vi­lág- és Európa-bajnoki érmet gyűjtött ed­dig, két világ- és négy Európa-bajnoki cím­mel büszkélkedhet. Legértékesebb trófeái közé tartozik az 1978-as és 1983-as VB- aranyérem párosban; Stipanciőcsal, illetve Kaliniccsal az oldalén játszott. Eddigi sport- pályafutása alatt több mint 50 nemzetközi tornát nyert — köztük jugoszláv, skandi­náv, szovjet és osztrák nemzetközi bajnok­ságot is. A Vjesnik Zágráb színeiben három­szor volt a BEK-győztes csapat tagja. A ta­valyi tokiói világbajnokságon Surbek kettős jubileumot ünnepelt: húsz éve állt a zöld asztal mögött, és tizedszer szerepelt a vi­lág legjobbjainak erőfelmérésén. Dragutin Surbek jelenleg „vendégmun­kás“. Az esslingeni együttest szeretné a má­sodik nyugatnémet ligából felsőbb osztály­ba segíteni. A klub vezetőinek és csapat­társainak szerencséjük van. Surbek arról híres, hogy addig nem nyugszik, míg ter­veit nem sikerül valóra váltania. Nem hiá­ba a példás küzdőszellem megtestesítője és az asztaliteniszsport kimagasló alakja. Bi­zonyára dísze lesz a hét végén Bratislavá- ban sorra kerülő TOP 12 nemzetközi aszta- litenisz-vérsénynék' is, amelyen Európa 12—12 legjobb férfi és női asztaliteníszezője áll asztalhoz. IC G. EGY HÉT MOLVA Fellobban a láng SZARAJEVÓBAN E gy hét múlva Bosznia-Hercegovina fő­városában, Szarajevóban megkezdőd­nek a XIV. téli olimpiai játékok küz­delmei. Az olimpiai láng már Jugoszlávia földjén halad, hogy február 8-án a kosevói stadionban hírül adja a világnak a legjobb téli sportolók seregszemléjének kezdetét. A jégkorongozók már egy nappal korábban megmérkőznek az olimpiai helyezésekért. Szarajevóban és a környező hegyekben már minden készen ál a világ fiainak és lányainak fogadására. KEZDŐDHETNEK A VERSENYEK A múlt év végén zajlott le Belgrádban az európai sportvezetők nagy sikerű ta­nácskozása, s előtte a görögországi Olym- piában gyűltek össze a nemzeti olimpiai bizottságok és a nemzetközi sportszövetsé­gek vezető képviselői. Mindkét helyen al­kalom nyílt arra, hogy az illetékes sport­vezetők meggyőződjenek: Szarajevó tökéle­tesen felkészült a téli olimpiai játékok meg­rendezésére. Az utóbbin Ljubisa £ezevics professzor, a szervező bizottság egyik nagy tekintélyű vezetője adott részletes tájékoztatót. A XIV. téli olimpiai játékok hivatalos megnyitó ünnepsége 1984. február 8-án délután 14.30-kor kezdődik a Kosevó-sta- dionban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, a spanyol Juan Antonio Samaranch itt veszi át az olimpia lobogóját Lake Pia­cid képviselőjétől, s nyújtja át a szaraje­vói szervező bizottság tisztségviselőjének. Az ünnepség fénypontja az olimpiai láng megérkezése lesz. A stadionban elhelyezett nagyméretű és díszes kandeláberben is fel­lobban a sport szent tüze. AZ OLIMPIAI LÄNG ÚTJA Az első alkalommal — még 1964-ben — az Innsbruckban megrendezett olimpia előtt, szervezték meg a láng ünnepélyes érkezé­sét Görögországból. Ezúttal január 29-én zajlottak le Olympiában a fáklyagyújtő ce­remóniák. Az első lángvivő pontosan déli tizenkét órakor indult el vele, majd váltók és gépkocsik követték egymást, az Andra- vide repülőtérig, ahonnan Athénba szállt a láng. Az első jugoszláviai célpont Dubrov­nik, ahová január 29-én este 7—8 óra kö­zölt érkezett. A gyönyörű adriai várost nem­csak földrajzi fekvése, ősi múltja teszi al­kalmassá és indokolttá a láng fogadására, hanem az az olimpiai vonatkozás is, hogy a második világháborút követően Jugoszlá­viában itt került sor az első ötkarikás ese­ményre, a sakkolimpiára (1950-ben). A láng a tengerpartról — két irányba, keletre és nyugatra tartva csillagstaféta módjára — mintegy 5000 kilométeres utat tesz meg a végcélig, különleges gépkocsikon és töme­ges váltók révén, amelyek vagy kétezer fiatal sportolót tömörítenék az olimpiai szellem jegyében. A láng útja sorra érinti A kosevói stadion (balra), ahol február 8-án fellobban az olimpiai láng. A síugrók Malo Poljén küzdenek majd az olimpiai érmekért. Balra a 70 méteres kö­zép-, jobbra a 90 méteres nagysánc. A ŰSTK felvétele a legnevezetesebb történelmi helyeket és sportközpontokat, minden jelentősebb meg­állónál egy-egy olimpiai fáklyamásolatot hagyva emlékeztetőül. CALGARY — 1988 Szarajevóban 1984. február 19-ig ég a láng. Ezen a napon tartják a záróünnepsé­get, amely a NOB elnökének beszédével fe- jeződik be. A téli sport legnagyobb esemé­nyén a rendezők negyvenhét ország legki­válóbb sportolóira számíthatnak. Továbbá számos olyan küldöttre is, akik csupán meg­figyelőként érkeznek országukból, ahol a téli sportok fejlettsége még népi érte el a kellő színvonalat, vagy a természeti adott­ságok nem engedik meg a téli sportok űzé- sét. Népes küldöttség jön Kanadából, s nem csupán azért, mert az utóbbi időben a ka­nadai síelők, síugrók és műkorcsolyázók is­mét a nemzetközi mezőny élvonalába ke­rültek, hanem azért is, mert 1988-ban a kanadai Albert tartományban lévő Calgary ad otthont a téli olimpia versenyeinek. P. L. A fajüldözés igazi arca A rlngben nagyon derekasan harcolt. A WBÄ (World Boxing Association, Ökölvívó Világszö­vetség) legutóbb az egyesült államokbeli Rich­field Coliseumben rendezett kihívásos, 15 me­netes mérkőzést a nehézsúlyú világbajnoki címért a világbajnok amerikai színes bőrű Mi­chael Dokes és a kihívó dél-afrikai Gerry Coet- zee között. (Larry Holmes a másik világszer­vezet, a WBC, a World Boxing Council bajnoka — a szerk.). A 10. menet vége felé a fehér bőrű Coetzee két gyors jobbcsapottal kábította el Dokes-t, aki a kötelekbe kapaszkodva tehe­tetlenül várta, amíg Tony Perez, a mérkőzés­vezető kiszámolta. DÉL-AFIKAI? EGYELŐRE A nehézsúlyú világbajnokok sorába először lépett személyében dél-afrikai. Dél-afrikai? Egyelőre. A bravúros győzelmet követően nyilatkozó Coetzee bedobni készül a törülközőt. — Most még hazatérek — mondta —, de el­hagyni készülök hazámat, s alighanem ott igyekszem megvédeni a világbajnoki címet, ahol sikerült megszereznem. Már beadtam letelepe­dési kérvényemet. Jóllehet fehér vagyok, nem kívánok élni és dolgozni abban az országban, ahol a faji megkülönböztetés rendkívül súlyos károkat okoz a sportban is. Ehhez még annyit, hogy az újdonsült világ­bajnok régóta ismert ellenzője a kormány apartheid politikájának. Nem egyszer emelte fel ellene nyilvánosan is a szavát. A nemzetközi sportvilág hosszú évek óta el­ítéli Dél-Afrikát, s egyre hathatósabb módon igyekszik ezt ki is fejezni. A montreali olimpiai játékok idején, 1976-ban tizenhét afrikai or­szág mondta le részvételét az ötkarikás ese: ményeken, mert azon olyan országok képvise­lői is részt vehettek, amelyek nem szakították meg kapcsolataikat a dél-afrikai sportszervek­kel. Hasonló jellegű bojkott fenyegette a Nemzet közösségi Játékokat is 1982 őszen az ausztrá- lial Brisbane-ban. Az Egyesült nemzetek Szer­vezetének Apartheid-ellenes Központja (UN Center Against Apartheid) minden félévben fe­ketelistát állít össze azokról a sportszerveze­tekről, illetve sportolókról, amelyek és akik az egyre egységesebben megnyilvánuló nemzetkö­zi összefogás ellenére kapcsolatot tartanak a dél-afrikai sporttal. Tavaly a híres autóversenyző Carlos Reute- manntól a teniszező Guillermo Vilasig számos Ismert név került a listára. Emlékezhetünk a dél-afrikai Springboks rögbiegyüttes új-zélan- di, majd egyesült államokbeli botrányos tava­lyi útjára. Christchurchben a tüntetők tiltako­zásul felgyújtották a Park Stadiont, nap nap után súlyos zavargások törtek ki, Amerikában az általános felháborodás miatt csak zárt ka­puk mellett, szinte titokban játszhatták le a mérkőzéseiket. Ahol megjelentek, fejfájást okoz­tak a rendőrségnek ... Az angolszász országok az úgynevezett Gle- neagles-egyezmény alapján arra az elhatáro­zásra jutottak, hogy egységesen igyekeznek fel­lépni a faji megkülönböztetést hivatalos politi­kai platformként alkalmazó Dél-Afrika ellen, s ebben természetesen a sportkapcsolatok meg­szakítása is beletartozik. Az Egyesült Nemze­tek Szervezete szintén szankciókat foganato­sított. A nemzetközi sportszövetségek és ugyan­így a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is felfüg­gesztette Dél-Afrika tagságát. ÖNGYILKOS POLITIKA A mind súlyosbodó nemzetközt nyomás el­lenére a dél-afrikaiak ragaszkodnak „öngyil­kos politikájukhoz“. Igyekeznek közben külön­féle módszerekkel ellensúlyozni a nyomást és az elszigetelődést. Tetszetős propagandahadjá­rat keretében igyekeznek meggyőzni minden­kit, akit lehet, hogy a megkülönböztetés érvé­nyesül ugyan a politikai szavazásokban (csak­is a fehérek szavazhatnak, mintegy 4,5 millió an a 25 milliós összlakosságból), de a sport mezőin már együtt láthatók a fehérek és a feketék. A valóság ellenben közismert. Tavaly — s erről éppen a konzervatív angol újság, a lon­doni Daily Telegraph számolt be — Pretoriá­ban egy tanár félbeszakította két középiskolás együttes rögbimérkőzését, mert az egyikben két színes bőrű játékos kergette a labdát.. . A két játékos történetesen két afrikai ország nagykövetének a fia volt, s az érintett orszá­gok — Malwl és Tanzánia — hamarosan hiva­talos tiltakozásukat fejezték ki az eljárás miatt. Á ködösítő propaganda mellett a másik mód­szer lényege az, hogy a dél-afrikaiak igyekez­nek felettébb csábító körülményeket biztosítani nemzetközi sporteseményeiknek, s az ezekre meghívott külföldieknek a szokásosnál sokkalta magasabb részvételi díjat fizetni. KRIEK, COLWIN, MAREE Coetzee elhatározása meglehetősen nagy port vert fel a nemzetközi sportvilágban, de min­denekelőtt otthon. Pedig a menekülés az óha­zából nem újkeletű kezdeményezés, még ha most — his’zen népszerű világbajnokról van szó — szélesebb is az eset hatósugara. Az el­sők már a hatvanas évek vége felé ráébredtek at-ra, hogy nem találhatják meg a helyüket — saját hazájukban. Cecil Colwin, a neves úszó­edző hiába fedezte fel és juttatta a ranglisták élére a sokszoros világcsúcstartó hátúszót, Ka­ren Muirt, hivatalos világversenyen nem in­dulhatott, mert Dél-Afrikát a FINA (Nemzetközi Oszószövetség) már régen kizárta tagjai sorá­ból. Edzői ambícióit így nem tudhatta otthon kielégíteni. Előbb Ausztráliában élt, majd Ka­nadába ment, ott telepedett le. Johann Kriek a hivatásos teniszezők legjobb­jai közé tartozik, dél-afrikaiként jutott egyre feljebb, de — miután egyre több gondja tá­madt versenyprogramjának összeállításával 7— fogta magát, s Floridában telepedett le. Ma már amerikaiként versenyez. Dél-Afrika nem tagja a NOB-nak, tehát ver­senyzői Los Angelesben sem lehetnek ott jö­vőre. Legalábbis mint dél-afrikaiak. A legte­hetségesebbek közül azonban azok, akik min­denáron szerepelni akarnak a nemzetközi sport- világ legnagyobb ünnepén — megoldást talál­nak. Mint például Sydney Maree, aki az idén 3:31.24-gyel világcsúcsot futott 1500 méteren (Ovett nem sokkal később visszahódította tőle a csúcsot). Maree évek óta Villanovában él (Pennsylvania), ott nősült meg, s 1981-ben már amerikai színekben versenyzett a római Világ Kupán. Ma ugyan még nem amerikai állampol­gár, de az olimpia előtt — ha folyamodik érte — már az lehet. G. K. T *T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents