Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-06 / 45. szám
> Gerstner István rajza Az SZKP KB Politikai Bizottsága megvitatta- a 42 millió fiatalt tömörítő Komszombl pártvezetése Javításának kérdését. A Szovjetunióban a Komszdmol korosztályba tartozó fiatalok nagy többsége tagja a szervezetnek. A kommunisták az ifjúság nevelését igen fontos párt-, állami és össznépi ügynek tekintik, olyan kérdésnek, amely az ország jövője szempontjából döntő jelentőségű. Nem véletlen, hogy a párt XXVII. kongresszusának előkészítése során a központi bizottság foglalkozott a kérdéssel. A kongresszus elé kerül a párt újonnan szerkesztett programja, valamint az országnak az Állami Tervhivatal és a Szovjetunió Minisztertanácsa által a 80-as évek második felére kidolgozott gazdasági és társadalmi fejlesztési terve, Illetve a 2000-ig szóló távlati terve is. Amikor a jövővel kapcsolatos tervekről esik sző, gondolnunk kell azokra, akik azokat megvalósítják, a gyermekeinkre. A termelés egyre dinamikusabb lesz, a tudomány, a technika és a kultúra rohamléptekkel fejlődik, mindez nélkülözhetetlenné teszi az oktatási rendszer és a szakmai képzés tökéletesítését. Néhány hónappal ezelőtt a párt össznépi vitára bocsátotta a szovjet iskolareformot, amelynek egyik fő vonása a politechnikai és szakmai képzés erősítése. Annak a nemzedéknek a felkészítéséről van itt szó, amely alkotó ereje teljében lép egy új évezredbe. A vita lényegében arra a kérdésre keresett választ, hogy milyennek akarják látni a családok gyermekeiket 2000-ben.' Mint kiderült,'a társadalom és a család is azt akarja, hogy a fiatalok jó képzettséget kapjanak, beleértve a számítógép-technikát is, hogy önállóak legyenek, szeressék a munkát — mint az oroszok mondják —, s a többi már magától jön. Az iskolai reformot kapkodás nélkül kívánják megvalósítani, fokozatosan az‘idei év szeptemberétől. A‘reform iránt igen nagy az érdeklődés, amely érthető is. Az apák és fiúk problémája. örök, mindig és mindenütt aktuális. Keléten csakúgy, mint Nyugaton. - .■ i 1 t n 1 ' ' ' A szovjet társadalom fejlődésének több mint 60' éves története és benne a szocialista viszonyok fejlődése eredményeként a reális szocializmus társadalmilag humánus és demokratikus választ tud adni az apák és fiúk problémájára. Az ifjúság aktívan bekapcsolódhat a társadalom átalakításába, a termelés, a társadalom és az állam irányításába. A szovjet parlament tagjainak egyharmada fiatal. A városi és falusi tanácsokban arányuk még nagyobb. Különösen igaz ez Szibéria, a Távol-Kelet, Közép-Ázsia és a Kaukázuson túli terület esetében. A szovjet társadalom fennállása során soha nem ismerte az apák és fiúk olyan problémáit, amelyek időről időre megrázzák a nyugati társadalmakat. Azt jelenti-e ez, hogyi a szovjet fiatalokra nem jellemző a romantika és a ma- ximalizmus? Nem, a szovjet fiatalok is nagyon szeretik a sportot, a különböző fesztiválokat, a zenét, a táncot, sajátjuk a romantika és a maximalizmus is. Az idősebbek panaszkodnak, hogy gyermekeik túl önállóak. Ám ahhoz, hogy a fiatalok méltó örökösei lehessenek a jelenlegi felnőtteknek minél nagyobb bizalommal kell lenni irántuk, még akkor is, ha ők — az idősebbek szerint —, „először cselekszenek, és csak azután gondolkodnak“. Az SZKP KB Politikai Bizottságának véleménye az, hogy a mai fiatal nemzedék semmivel sem rosszabb, mint a korábbi, sőt valamivel távolabb is lát annál. A fiatalok között természetesen vannak önző, fogyasztói szemléletű agyedek is. Ezek a tulajdonságok általában a szülői engedékenységből, a nem kellő követelménytámasZtásból fakadnak. Segítenünk kell nekik, hogy megtalálják társadalmilag hasznos helyüket az életben hogy személyiségekké váljanak a szó legnemesebb értelmében. Mindez a Komszomol feladata. FJODOR BREUSZ, az APN politikai szemleírója AZ ÚJ VILÁG BÖLCSŐJE Leningrád az új világ bölcsője. 19X7. november 7-én az Auróra cirkáló ágyújának tüze jelezte ennek az új világnak a születését. Leningrád a forradalom városa. Utcáinak, középületeinek egész sora emlékeztet a felejthetetlen Nagy Október napjaira. De a dicső múltat felidéző helyek között is külön varázsa van az Aurórának. Elképzelhetetlennek tartom megtekinteni Lenin- grádot, és nem látni az Aurórát. 1955-ben jártam először a csatahajó fedélzetén. Abban az időben a parancsnok még Lipatov kapitány volt, az októberi harcok aktív résztvevője. Az egykori, 570 tagú legénységből akkor már csak alig hatvanén voltak életben. Sokan még a polgárháborúban, mások a Nagy Honvédő Háborúban haltak meg a proletárhatalomért, híven forradalmi esküjükhöz. Hat évvel később Ismét az Aurórán lehettem, és a véletlen jó szerencse összehozott Alekszandr Viktorovics Bolisevvel, az Auróra első politikai biztosával, azzal az emberrel, akinek döntő szerepe volt az Auróra 1917. november 7-i megmozdulásában. Bolisev élettörténete egy kicsit a forradalom története ts. Huszonegy éves volt, amikor kitört az első világháború, így érthető, hogy az első között kapta el a cári hadigépezet transzmissziója. A fiatal vasmunkás az Auróra cirkálón kapott beosztást. Ebben az Időben a hajó a cári hadi tengerészet egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt csatahajónának számított. Sok tengeri ütközetben vett részt. Néhányszor megsérült, ezért a pétervári kikötőbe vezényelték. Itt érte az Aurórát az 1917-es februári forradalom. A hosszú háború, éhség, nyomor kirobbantotta a forradalmat, az alapjaiban korhadt cárizmus megbukott. A nép ugyan megbuktatta a zsarnoki rendszert, de tapasztalatlan volt még az ország vezetésében, ezért kaparinthatták magukhoz a hatalmat a polgári réteg képviselői. Az Auróra matrózai is elkeseredetten tapasztalták, hogy nem sok változott életükben. „így érkezett el a döntő pillanat az én életemben is" — folytatta Belisev. , Október 24-én (azaz november 6-án) a kora reggelt órákban Jakov Mihajlovics Szverdlov, Lenin egyik legközelebbi munkatársa, magához rendelte Belisevet a Sztnolnyljba, a forradalmi vezérkar székhelyére. Szverd. lov itt megismertette vele a Központi Bizottság döntését, mely szerint a fegyveres forradalmat nem lehet tovább halasztgatni, Kerenszkij kormányát még aznap, de legkésőbb az éjszaka folyamán meg kell dönteni. Az Auróra azt a parancsot kapta, hogy az éjszaka folyamán hagyja el a kikötőt, hajózzon a Téli Palota elé, és fordítsa ágyúit a kormány székhelye irányába. Az ezután következő eseményeket már mindannyian jól ismerjük a történelemből. Az ismert események kiegészítésére csak annyit, hogy november 7-én 21.45 órakor kapta meg az Auróra a jelt az ágyú elsütésére. Viktor Szergejevics Belisev kiad. ta a parancsot. A „TŰZ" szó után eldördült az ágyú, és hatalmas „hurráival megindult a Téli Palota ostroma. S. GY. f „ ' i. I £ 5 » o 1 « = w — "r ü L k J * » <s* A KOMSZOMOL ÉS AZ IFJÚSÁG
