Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-30 / 44. szám
KÖZÖS ÚTON Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titkára és Petrik József, a CSEMADOK KB titkára a szemináriumon K CSEMADOK központi Bizottsága a történelmi-honismereti aktivisták számára minden évben központi szemináriumot szervez. Nem volt ez másképp idén sem, de tartalmi és formai szempontból ez az összejövetel egy kicsit eltért az eddigiektől. A szeminárium tarj talma szinte adva volt, hiszen a közelj múltban ünnepeltük hazánk újkori történelme legjelentősebb eseményének, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek a negyvenedik évfordulóját. így csak természetes, hogy a szeminárium eszmei töltetét e jelentős esemény adta. A formai (de egyúttal tartalmi) keretet egy másik tény szolgáltatta. Mint ismeretes, a SZISZ SZKB és a CSEMADOK KB 1982-ben egyezményt írt alá, amely előirányozza az együttműködést e két szervezet fiataljainak tevékenységében. Nos, a szeminárium jó alkalomnak mutatkozott az említett egyezmény gyakorlati alkalmazására, s idén e szeminárium rendezését a SZISZ SZKB és a CSEMADOK KB közösen vállalta. A rendezvény színhelyét is ennek alapján választották meg a SZISZ politikai-nevelési intézetében Lucatínban a Banská Bystrica-i járásban. így tehát ugyanazon a helyen, a Felső-Garam vidékén, ahol negyven évvel ezelőtt vívta harcát a szabadságért a szlovák nemzet. A fő előadást, az SZNF-ről, Viliam Plevza akadémikus, az SZLKP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tartotta. Előadásában végigkísérte a csehszlovák állam politikai koncepciója fejlődésének történetét, majd kitért a nemzetiségi politika akkori kérdéseire is. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellegéről szóló előadást Kiss József kandidátus, a Párttörténeti Intézet dolgozója mondta el. A szemináriumon részt vett Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titkára is. Tartalmas előadása első részében kitért a SZISZ-tagok kulturális tevékenységére, amely most az SZNF és a felszabadulás negyvenedik évfordulója jegyében folyik. Továbbá értékelte a SZISZ és a CSEMADOK közötti egyezség eddigi gyakorlati eredményeit. Megállapította, hogy az elmúlt időszakban nem használták ki maradéktalanul az adott lehetőségeket, és vannak még bőven tartalékok. Végezetül szólt azokról a lehetőségekről, amikor konkrétan megnyilvánulhat ez az együttműködés. Mint mondotta, a SZISZ-szervezeteknek az egyezség szellemében hatékonyabban részt kell venniük az olyan központi rendezvények lebonyolításában, mint a Jókai-napok, a Dunamenti Tavasz, a Zengő Énekszó, az Országos népművészeti fesztivál, a nyári művelődési tábor és hasonlók. Ezenkívül nagyon fontos lenne, ha a SZISZ és a CSEMADOK alsóbb szintű szervei szorosabbra fűznék a kapcsolatot. Főleg járási szinten kellene az említett egyezség értelmében a kulturális munkát közösen megszervezni. Kívánatos lenne, ha a helyi adottságokhoz mérten újabb formák és módszerek felhasználásával tovább fejlesztenék az együttműködést. Ehhez viszont szükséges, hogy mindkét fél szélesebb körben megismertesse és propagálja a közös megegyezést. Ha érvényt tudunk neki szerezni, ha a gyakorlatban mind maradéktalanabbul meg tudjuk valósítani, akkor ez az egyezség nemcsak a SZISZ és a CSEMADOK munkájának válik hasznára, hanem fiataljaink eszmei és hazafias nevelését is szolgálja. A szeminárium végén Keszegh István, a CSEMADOK központi klubtevékenységi szakbizottságának elnöke tartott előadást, majd a résztvevők ellátogattak Banská Bystricába, az SZNF Múzeumába. i—hr-KAPUNYITÁS A THÁLIÁBA 'A Thália Színpad tervei között szerepel Angelo Beolco-Ruzante A csapodár madárka című reneszánsz komédiája. Nyitó darabnak szánták, s mi nagy érdeklődéssel várjuk bemutatóját. A klasszikus olasz szerző előszeretettel oson be tiltott területekre, és minden alkalmat megragad, ha az valamiféle tanulsággal szolgálhat. Most például egy olyan nőt szemelt ki magának Betia személyében, aki ügyes mesterkedésekkel igyekszik kihasználni minden „helyzetet“ önmaga javára. A cselekmény Padova külvárosának egyik ódon utcájában zajlik, ahol az egymáshoz közel álló házakban Ruzante és Betia, Menato és Tónin, majd kissé arrébb a szemfüles szomszédasszony lakik. Az öt felvonásra tagolt cselekményt — amelyet most két részben láthatunk — a győri Kisfaludy Színház rendezője, Illés István állít színpadra november 8-án a kassai (KoSice) Tháliában. A fordulatokban gazdag meseszövés bizonyára átsüt majd a vígjátéki atmoszférán, hiszen a szerző számos helyzetkomikai ötlettel, jó emberábrázolással rajzolta meg alakjait, s így a győri vendégrendező a mából hozott poénokkal teszi elevenebbé és frissebbé a játékot, a párbeszédek miránk is érvényes csattanóit. Külön kiemelendő, hogy Ruzante feleségét, Betinát, kettős szereposztásban Hídvégi Mária, a Miskolci Nemzeti Színház vendégművésze és Petrécs Anni, a Magyar Területi Színház művésznője alakítják. Humorukkal, egyéniségükkel, ábrázolásmódjukkal nyilván szerepük frivolitását is emberi rangra emelik. Ebben bizonyára egyenrangú partnerük lesz Várady Béla f Ruzante), László Géza (Menato) és Pólós Árpád (Tónin), akik fegyelmezett játékukkal, kitűnő humorérzékükkel biztosítékai a sikernek. Hinni akarjuk, hogy színházunk idei műsorterve nem az íróasztalnak készült, hanem olyan program bizonyítására, amely hazai színházi kultúránk további fejlődését is elősegíti. (szuchy) DALIBOR JANDA A Janda név igencsak jól cseng a cseh popzenét ismerők körében. Peter Janda legrégibb rockegyüttesünk, az Olympic oszlopos tagja; öccse, Slávek a népszerű Abraxas főembere, s az utóbbi\időkben Dalibor Janda neve is egyre inkább bevonul a köztudatba. ö ugyan nem testvére az előbbieknek, de egészséges akarnoksága, célratörő ténykedése rokonítja velük. Tizenöt éves korában egy Pacifik névre hallgató zenekarban kezdődött karriere. Az akkor divatos Rolling Stones- és Creedence Cleawater Revival-számok mellett már bekerültek műsorukba Dalibor szerzeményei is. Katonaidejét Kassán (Kosice) töltötte, s itt értékes tapasztalatokat szerzett a Split együttes tagjaként. Többek közt Játszottak a Rysy-túra résztvevőinek is. Első rádiófelvétele 1980-ban született meg Léto má pusu maiinovou címen. Rövidesen napvilágot látott első kislemeze is a Ja- hodovy koktajl és a Konec prázdnín című számokkal a Pop-servis zenekar kíséretében. Megragad minden alkalmat a közönséggel való találkozásra, így már kétszer részt vett a Décínská kotva dalfesztiválon, és a 2ít, ako kaskadér című dallal bemutatkozott az idei Lírán is. Koncertjein saját együttese, a Prototyp kíséri, amely a következő felállásban játszik: Dalibor Janda — gitár, ének, Lubog Manda és JiFí Kahánek — billentyűsök, Milan Veleta — basszusgitár, Václav Kroupa — dob. Dalibor Janda szerzeményei melodikus rockdalok, fülbemászó refrénnel, dinamikus zenekari kísérettel. Dalai, énekhangja könnyen felismerhető, mivel már kirajzolódtak stílusjegyei. Ez arra enged következtetni, hogy Dalibor hamarosan felsorakozhat, egyelőre még sikeresebb, névrokonai mellé. —ec— A komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumba betört az élet — állapíthatja meg az, aki a napokban betér ebbe az intézménybe, és megtekinti a Hurbanovói Pedagógiai Szak- középiskola növendékeinek képzőművészeti munkáiból szervezett kiállítást. De u. gyanezt akár fordítva is elmondhatjuk: a múzeum kilépett a muzeális értékek sűrűjéből, és az élet szolgálatába állt. A kiállítás u- gyanis nem örök értékű munkákat sorakoztatott fel, hanem az említett intézmény nagyszerű pedagógiai tevékenységére, képzőművészeti nevelésére hívja fel a figyelmet. Nem örök értékű és igényű munkákból, hanem az iskola növendékeinek képzőművészeti alkotásaiból, bábjaiból, kézimunkáiból, képzőművészeti ihletésű játékaikból válogat a múzeum. Nem úgy állítja elénk az alkotásokat, hogy íme, micsoda maradandó munkák készülnek az iskolában, hanem hogy ezt és így csináljuk. Mi nyilván hozzátehetjük: és milyen jól csinálják, pedig nem is olyan régen az iskola induló, első pedagógiai évfolyamának a tanulóival beszélgettünk. Az e- redmény érthető: fiatal, ambiciózus tanárokkal találkoztunk, akik büszkén mondták, végre azt csinálhatják, amiben kedvük telik. Szerencse az is, hogy ezek a tanárok rátermettek, tehetségesek, és nagy-nagy akarat van bennük. Nyilvánvaló, hogy itt ugyan elsősorban a képzőművészeti nevelés tanárai, Darázs Rozália szobrászművész és Agnesa Vidovencová tanárnő pedagógiai munkájának eredményeit láthatjuk, de ez nem valósulhatott volnp meg, ha nem találnak társsa a magyar, szlovák és pedagógia szakos tanárokban, illetve az iskola vezetőségében. Az, hogy az élet sűrűjébe léptek — nyilván túlzás. De azért hadd jegyezzük meg, hogy a maga nemében mégis igaz. A korábban általában sivárnak tűnő kiállítóterem nemcsak rajzokkal, bábukkal, kendőkkel, nyakláncokkal telt meg, hanem egy paraván is bekerült a sarokba, s a múzeumban egv-egy alkalommal, mikor népesebb tanulócsoportok teszik tiszteletüket, az iskola diákjai bábelőadást is tartanak. : E felsorolás még csak a különös eseménynek szól, annak, hogy most nem valamelyik festő- vagy szobrászművész „ütötte fel a sátrát“ a múzeumban, hanem egy iskola. A tárlat másik része, a pedagógiai foPiasztikus bábuk, varrott textília lyamat és eredményeinek a bemutatása még izgalmasabb. Valahogy úgy van vele az ember, hogy nem is nagyon találhat a kiállított munkák közt kifogásolnivalót. Ízléssel, tudatosan vonultatja fel a tanulók alkotásait és általuk a tanárok eredmé. nyeit is. Tele van ötletekkel, új megoldásokkal, s akár hivatásos bábszínházi vagy képzőművészeti szakközépiskolai alkotásoknak is tekinthetjük őket, hiszen szakmai kivitelezésük sem hagy maga mögött kívánnivalót. Jó tudomásul venni, hogy azok a tanítványok, akik elhagyják ezt az iskolát, mindent tudnak majd, s kinn az óvodákban friss levegővel, szellemi pezsgéssel fogadhatják a legkisebbeket. A bábszínházi mozgalom Is friss erőkkel gazdagodhat, hiszen itt a pedagógiai szakközépiskolában megtanítják mindarra, amire szükségük lehet majd akkor, a- mikor egyedül vagy néhány társukkal magukra maradnak falvainkban, városainkban. i Mindezt természetesen a- zért mondhattam el, mert a kiállítás is más, mint amilyenre a múzeumban hozzá voltunk szokva. Látható u- gyan, hogy az alkotók nem bővelkedtek anyagi javakban, ltt-ott elkelt volna még egy-két vég tiszta vászon, de ha ez nem állt is a rendelkezésükre, ötlettel pótolták a hiányt, és sikerült nekik egy egyszeri és különös együttesbe szervezni az e- gész anyagot. Ez pedig szin. tén dicséretükre szolgál, hiszen aki belép ezekben a napokban a Dunamenti Múzeumba, az nemcsak az e- setleges bábelőadás emlékével távozik, hanem egy egységes képpel, amelyet a rendezők a kiállítással megteremtettek. NÉMETH ISTVÁN EGYSÉGES KÉP A bábelőadás eszköze a múzeumban #
