Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-30 / 44. szám
ANGELIKA MECHTEL: A két fiú Fiú, szólt a szülésznő, és hallom, ahogy mondja a születés időpontját, a csecsemő hosszát, súlyát, nemét. A csecsemő magzatvizet nyelt, arca kékül. Üvölt. Egy pillanatig figyelem az újszülött sírását, az adatokat; amelyeket a szülésznő sorol, és az öregasszonyra gondolok. Neki is van egy fia. Most negyvenéves, és anyja tegnap halt meg a melléképületben, magányosan. Kérdem magamtól: vajon neki milyen tervei voltak a fiával, amikor a világra hozta? És mit akarsz■ te a gyermekedtől, akit éppen most préseltél ki magádból? Mi lesz, ha ez az üvöltő csöppség is negyvenéves lesz, te meg megöregszel, és félni fogsz? Félni fogsz, mint az öregasz- szony. Ha életed utolsó heteiben is a félelem tölti be az életed, s ha nem marad már társad, mint a rettegés? Néha meglátogat a barátnőd. Kívüle senkitől sem fogadsz el már ennivalót, csak ő vásárolhat be neked. Amikor barátnőd az óvárosi utcákon végigsietett, s betért a szatócs, hoz, különös figyelemmel szolgálták ki, mert tudták, hogy neked vásárol. Csak előre csomagolt árut vehetett, tejet, felvágottat celofánban, mert így biztos lehettél abban, hogy nem mérgeznek meg. Barátnődnek jobb volt a fellépése, mint neked, tisztelték az emberek, míg te életed utolsó tíz esztendejében a nevetséges öregasszony szerepére rendezkedtél be^ Hinni Kezdtél a magad alkotta figurában, és üldözési mániád határozta meg azontúl az életed. Félelmed, hogy megmérgeznek, miközben fiad valahol üzleti úton jár, helyzeted javítására szolgált. Ezt a fiad is tudta. Jól tanult, sokat tapasztalt életében. Sokat tudott, de nem volt eléggé egyéniség. Jól kiismerte magát a piacon, mint ahogy ezt el is várták tőle. Faburkolatú dplgozószobéban ül fiad az íróasztalnál, ennél a nehéz bútordarabnál, és keres a növekvő árakon, az olcsó munkaerőn. Ember lett belőle, arra nevelted. Lassan magamhoz térek a narkózisból, s hallom, amit a szülésznő fiamról: mond: a születés időpontját, a- súlyt és a testhosszat: ötvenkét centiméter. Látom a nővért, aki az újszülött osztályra viszi, azt gondolom, még csak egy csomag éhség- és alvásigény ez a miniatűr ember. Az a lehetőség jár az eszemben, hogy fölnevelhetem. Vajon én milyen emberré nevelem a fiam? Békeszerető embert akarok belőle. Te másra nevelted a fiad. Az ő eleme a gépek, az építkezések, főnöki szobák világa. Az én fiam karriert csinált, mondtad. Harmincéves korában volt már é- pltkezési vállalata, felesége, gyermekei, körülötte rend, öreg anyja meg az épület melléképületébe költözött. Ott ültél naphosszat az ablaknál, és nézted az utcát. Figyelted a házmesternél, amint az udvart söpörte, körülötte a futkározó gyerekei. Az idős asszony nem törekedett arra, hogy jó viszonyt alakítson ki a háziakkal. Néhanap meglátogatta gyermektelen vénlány barátnője, aki egész életében, maga kereste meg a kenyerét, nem voltak gyermektörténetei, sem gyermeknevelési elvei. A fia harmincévesen már „kész amber“ volt. Ült az íróasztalnál, és vastag fehér radírgumit faragcsált aorotvával hajszálvékony szeletekre. 2z volt a kedvtelése. Közben marcipánra gondolt és a titkárnőjére, a :sinos, fiatal lányra, aki nagykereskedelmi áron vásárolta a töménytelen •adírt, hogy gazdájának mindig meglegyen a készlete. Különben olyan volt a fiad, mint- :ia csak reklámcégek tervezték volta: whisky-, pipa-, alsónadrágember; •obotgépember, sportkocsi, és kölni- zízember, tettrekész, okos, vitális, oiztos érzékű, csinos és vonzó. Neked az ilyen mozihősember volt íz eszményképed. Katasztrófa. A fia, mondja a szülésznő, és a íővér az arcom elé tartja: súlya hét ont, hossza ötvenkét centiméter. A szülést mindketten komplikációk nélkül vészeltük át. A fiam színe kék volt, mert magzatvizet nyelt. A fia, mondta a szülésznő. Vajon olyan fiút sejt benne, aki utánozza a vadnyugati filmek hőseit, aki kezében colttal, lábát szétterpesztve, alsótestét elörodöntve áll, mindig kész arra, hogy leterítse ellenfelét, ahányszor lő, annyiszor talál? Ebből a pelenkába burkolt lényből embert nevelek. A te fiad. Ilyennek nevelted, Ne is várd, hogy másmilyen legyen. Úgy féltetted; mint a csecsebecséket a vitrinben. Kipróbáltad, hogyan farag az ember, a hímnemű gyermekből férfit. Az ő. szerepét és a te rendezői utasításaidat készen kaptátok. Ötéves a fiad., amikor fölrajzolja első.'bálványait gyermekszobája fehérre festett falára: az apját, amint szétvete'tt lábbal áll, ugrásra készen, mögötte a televízió, a mosógép, az új autó. Később oroszlánt rajzol, amelyet az apja megfojt a puszta kezével. Az. tán előrántja játékcoltját, csípőből lő az apjára, aki ettől meghal. De úgy, mint egy westernhos. Te csak nevetsz. Bolond játék. Olyan ez a fiú, amilyennek lennie kell. Most holtan fekszel, felmondta a szíved a szolgálatot, mert senki nem törődött vele. Három nap múlva talált rád a barátnőd, és értesítette a fiadat. Átkutatták a szekrényedet,- a régi holmikat fölhalmozták a padlón. Minden kedves ruhádat megőrizted. Mit kezdjek velük, mondja a fiad, és odaAz asszony a helyiérdekű kocsijában szunyókált, végighevert a pádon, kezét teje alá tette. Szegényesen öltözött, ki. fakult szövetkabátot s meleg, nem szezonhoz Illő magas szárú cipőt viselt. Fején szürke, kopott kendő. Hirtelen észbe kap; „Csak nem vagyunk már Ramenyban?" Felül, s meglátja, hogy esik az eső. Elkeseredetten, mérgesen felkiált: — Már csak igazán ez. hiányzott! — Gombanövesztő kis eső. ugyan miért zavarja ez magát?! ' — Nem jó ez már ilyenkor a gaboná. nak. Egyáltalán nem jól Középtermetű, napbarnította, csupa ránc anyóka. Lehet vagy nyolcvamesztendős. De még nagyon élénk, eleven. A keze is csontos, erős. Szájában elől két megsárgult, hosszú, megnyúlt fog látszik. Megigazítja kendőjét, barátságosan mo. solyng, szívesen beszélget és mesél önmagáról. Irkutszk környékéről való. Fia elesett a háborúban, a leánya meghalt, az égvilágon senkije. Moszkvában járt a nyugdíja miatt, s mint ahogy kiderül, oda-vlss/a jegy nélkül. Csomagja sincsen, még egy csöpp kis bugvrrja sem. — Hogy tette meg ezt az utat jegy . ne.kü', nem szállították !e? — csodál.' korúak körülötte az emberek. — Hát az ellenőr, nem jött ellenőr? adja egy jótékonysági egyletnek. Á vitrin csecsebecséit barátnődnek a- jándékozza. Temetésedre a titkárnője is -elkíséri. Hideg van a temetőben, fiad azt állítja, gyászol téged. • Fiú, szól a szülésznő. Hallom, a- mint mondja a születés időpontját, a súlyt,' a hosszat, a nemet. Súlya hét font. Nagyon könnyű. Ábrándozom, hogyan nevelem fél. Nagy feladat számomra, hogy embert neveljek belőle. Olyan embert, aki nekem rokonszenves. Aki majd véget vet a western- hösöknek, a colinak, a hidegvérű lövöldözésnek. Azt gondolom: azért hoztalak a világra, fiam, hogy megváltoztasd. Fordította: Kincses Edit — Kétszer is jött, de hát mi van ab. ban — mosolyog csendesen a nénike. — Az ellenőrök is emberek, emberek között élünk! — közli örömmel és mély meggyőződéssel; ' majd mintegy mentegetőzve hozzáteszi —: Nem kedvtelésből utazgattam, dolgom voltl Ebben az „emberek között élünk“-ben annyi emberekbe vetett hit és optimizmus csengett, hogy ’ettől- egyszerre min. denkl valahogy Jobban érzi magát, vidámabb lesz. Beutazni jegy nélkül és pénz nélkül léi Oroszországot, több mint ötezer kilométert, és ugyanúgy vissza is térni, ésszel fel nem fogható. dolog. De hisznek neki. Van benne valami nagyon jó, emberi bölcs. Az arca, á szeme, a mosolya csak úgy fénylik a barátságosság, 'tói, annyira egyszerű és őszinte, minden az . arcára van írva, nem lehet nem hinni neki. Az utasok közül valaki megkínálja süteménnyel, elfogadja, méltóságteljesen megköszöni, szívesen szopogatja, maj- szolgatja megmaradt két fogával. Közben eláll az eső, kisüt a nap. eső. cseppek milliója csillog vakítva tüvön, leveleken, háztetőn. Az anyóka abbahagyja, a, majszolást, boldogságtól ragyogóan, megfakult öreg szemét összehunyorítva,, elbűvölten néz ki az ablakon, és elragadtatva mondia: — Istenem, micsoda szépség!... Nézzék, micsoda szépség!... BOGOMOLOV: Emberek között élünk — Mi ár mész ts? —- kérdezi az egyik ügyintéző. — Uen — válaszolja a Szabadidő Központ igazgatója. — Mist kezdődik, ugye? . . . Az i tazgatö nem. válaszol, csak feláll. Bálintássál elköszön a legközelebb ülőktől, majd a gyepen. át elindul autója jelé. — S ílyomszem tehát elmegy. — A mái jobb. — Holnap szabadságon van. A S. abadidő Központ dolgozói nyári mulatságra gyűltek ec ybe. június közepén, közvetlenül az igazi nyaralási siezon előtt. A hivatal valamennyi dolgozója hosz- szú, Ürített asztalnál ül egy hétvégi ház kertjében. A fehér lapír asztalterítőn hering, újkrumpli, kenyér, tejföl, mstélöhagyma, virsli, húsgombóc, sör és pálinka. A pai’.rtányérok körül juharjaágak. A legmerészebbek éppen most fürödtek és mindenki nagyon éhes. — biztos a rejtekhelyére megy. — A rejtekhelyére? — Vem tudtad? Hisz madárvártára jár! Rejtekhelyét építen ‘k maguknak szemben a madárjészekkel. Aztán ott iih ek és lesik a madarakat. —r.A ilyen bolondok. Sóhjomszem autója nagy motorzúgással elindult. Bi'Sítottjai talán kellemetlen leheletére és csúnya kezére gondolnak. És jura szokására, hogy ökölbe szorított cézzel gyengén fejbe kólintja őket. Amikor ügyesek. I agy ha úgy látja, szükségük van egy kis biztatásra. .-- k eddig ül ott? — I ol? — i rejtekhelyen. — igész hétvégén — gondolom. — Egész hétvégén a ján így léckeretben. — i z ördögbei — Lkai!' Mindenki csak evett és ivott. A tálak és az üvegek körbe-körbe jártak. Beosztottjai talán arra a szokására gondolnak, hogy az emberek fejére Utöget, ahelyett, hogy egy kedves szót szólna. Vagy megsimogatná őket. — Ki kéne próbálnunk. — Kettőnknek?. — Hát persze! — Csak szólj! Talán úgy gondolnak rá beosztottjai, mint remek fickóra. Nyers, határozott és elszánt. Olyan, aki megragadja a fejsze nyelét, ha szükség van rá. Aki nem riad vissza attól, hogy elbocsájtsa a nyári alkalmazottakat, ha nem dolgoznak rendesen. Mindig támogatta a fizetésemelési kérésüket. — Miért nem fürdőit? Edzettnek látszik. — Sosem fürdik. Velünk. — Biztos nem mer meztelenül mutatkozni. Magára húzhat egy rongydarabot. Akárcsak ti! — De fürdőruhában sem látni soha. — Skal/* Minden pontosan megtervezett. Sólyomszem a ragadozómadár fészke jelé tart. Már májusban bejelölte térképén. Visz magával elemózsiát, hálózsákot, távcsövet, fényképezőgépet és jegyzetfüzetet. A madarak visszatértek fészkükbe. Sólyomszem rejtekhelye jelé tart. A fiókák már kikeltek, és lassan jelcseperedtek. — Emlékszel legutóbbi diáira? — A halászsasokra? — Karácsonykor, a vacsoránál. Sólyomszem átmegy az ingoványos mocsáron. Mint oly sokszor ezelőtt. Óiban a törvények világa felé. Érzi, FODOR KATALIN tusrajza ERIK AKERLUND: Madárvártán hogy a vízi rozmaring illata , olyan, mint máskor. Látja a félénk vörösbegyei a borókabokron. A csipogásától csak úgy ugrál:-téglavörös „álla“. . r. Sályomszem sosem lép szár.qz ágra, amely. piegrecs- csenhet. Lágyan, hangtalanul akar menni. Megáll a pataknál és hosszan nézi a- patakpart hullámzó jütengerét. Megérett az első virágpor és a hűvös partra hull a letört ágak és elszáradt levelek közé. A virágport magába szívja a föld. — Kíváncsi vagyok, mit talált idén. — Hát azokat a halászsas!iókákat. E.W veresszárnyú koncáron marakodtak. Míg végül az egyik kiesett a fészekből. — A veresszárnyú koncér? — Nem, a fióka. — Pfuj, milyen undorító. Sólyomszem a virágporra gondol, amely az életet táplálja, új, ragadós rügyekben tör a felszínre. Újra érzi a szigorú biztonságot. Ez a viíág, amelyben most van, érthető és megfogható. Ebben a világban senki sem firkálja össze a tájékoztató feliratokat és a- müanyagbevonatú térképeket. Ebben a világban senki sem gyújtja jel a W. C.-ket a strandon és nem rakja át a futópályák jelzéseit. Sólyomszem továbbmegy. Először a vízesés. Csak zúgjI Kavarogj tajtékosan! Nyomd el a lépések zaját és mosd el a szagokat! Itt az erdei■ tó. Forró a nap. Sólyomszem meg akar lepni a víznél néhány jávorszarvast. Abban a pillanatban ér a tóhoz, amikor a lebukó nap utoljára kísérli meg, hogy feltartsa az esti harmatot. Ezt írta jel egyszer egy képre. A tó medre barna. A tiszta vízen keresztül Sólyomszem egy elsüllyedt csónak roncsait látja. A parton vadalmafa, csalán és a jolyónál egy mohás vízikerék van. Tudja, hogy valaha emberek éltek itt. A gázlónál híd állt. A víz felett a fűben egy asszony jött a férfi jelé kenyérrel a kezében. ; — Szerintem szépek a képei. ■— Ki tagadja? — jó előadó! Sólyomszem megpillantja az idei rejtekhelyei. Fekete pont, amely lassan növekszik, és formát ölt. Benne jog elrejtőzni, órákon keresztül. Odaér a fekete ágakból és deszkákból készült rejtekhelyre. Csendben ül és várja, hogy a szél elvigye szagát és hangját. Siemben vele a gyöngybagoly fészke. Rövid idő után észreveszi, hogy a gyöngybaqolynős- tény hiányzik. Arra gondol, hogy talán elpusztult. Ojahb idő elteltével bejegyzi füzetébe, hogy eltűnt. Lefényképezi a hímet, aki továbbra is szállítja fiókáinak az eledelt. Majd az áll Sólyomszem jegyzetfüzetében, hogy a hím ts eltűnt. A fiókák elpusztultak. Éhen haltak, mert nem volt ott anyjuk, hogy összerágja számukra az eledelt. Sólyomszem egy rakás étel alatt találta őket, amelyet az apa hordott nekik a fészekbe. — Mindenesetre állati jó előadó. — Csak ynalmas. — De a képek, a képekI — SKAAAV. Sólyomszem mindent részletesen lefényképez. Es fel is jegyzi aprólékosan. Svédből fordította: HARRACH ÁGNES * Skal = egészségedre [svédül) 1:
