Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-30 / 44. szám

it*

A KÍSÉRLETEZŐ

ermekkori olvasmányaim egyik izgalmas élménye volt a tropikus vidék, ahol egyik-másik növény minden évben kétszer hoz gyümölcsöt. Képzeletemet lázasan foglalkoztatta az a gondolat, milyen jó is lenne, ha mifelénk is kétszer arathatnánk a búzát, szedhetnénk az almát. Ugyanolyan területen majdnem még egyszer annyi termést takarítanánk be, ami a termő- terület folytonos zsugorodása miatt nem is elhanyagolandó dolog. Egyszeriben megoldódna a mezőgazdaság és az élelmezés kérdése.

Évek múltán aztán szemtől szemben találtam magam a korábbi könyvélmény megvalósításával és megvalósítóival, és még csak a trópusokra sem kellett fáradnom. Elég volt elmennem a Csallóközbe, a nagy légi (Lehnice) Csehszlovák — NDK Barátság Egységes Földművesszövetkezetbe.

Erről a szövetkezetről már hosszabb ideje az a hír járja, hogy a haladó munkamódszerek fellegvára. Kísérletezőkedvvel és páratlan tudással megáldott emberek irányítják, köztük az elnök, Andrássy Sándor mérnök és Veszprémi Imre mérnök, növénytermesztési főága- zatvezető. Nem félnek a kockázattól, és szívesen vállalkoznak az elméleti tudomány legújabb ismereteinek gyakorlati alkalmazására.

A 3378 hektáron gazdálkodó szövetkezetről bevezetőben elmondhatom, hogy inkább már a Csallóköz peremén fekszik, s itt a talajviszonyok valamivel rosszabbak, mint a róna Dunához közelebb eső oldalán. Hogy csak egy példát említsek: a gabonafélék rendkívül jól érzik magukat a szövetkezet határában, de a kapás- és takarmánynövényekről ez már kevésbé mondható el. Ám, hogy a nagylégi szövetkezetben mégis teljesen megoldották a takarmánytermesztést, sőt ebből iskolát teremtettek, az megint csak a szövetkezet vállalkozó szellemű szakembereinek az érdeme.

V

eszprémi Imre még innen a negyvenen, az a típus, aki képes a tudományos kísérletek eredményéit rövid úton megvalósítani a gyakorlatban. S bár kiváló elméleti ismeretekkel rendelkezik, inkább a gyakorlatnak él. Azt vallja, hogy a gyakorlat az igazság próbaköve.

Magáról nem szívesen, a munkájáról annál lelkesebben beszél.

— Nemesócsáról (Zemianska Olca) származom, apám kőműves volt. Sokan kérdezték már, hogy ennek ellenére miért választottam hivatásul a mezőgazdasági munkát? Miért, miért? Emlékszem, hogy iskoláskoromban gyakran jártunk krumplit vagy gyümölcsöt szedni a környező szövetkezetekbe. Nem tudom, hogy hogy nem, de engem rabul ejtett a természet sokszínűsége, a mezőgazdaság. Hiszen annyi lehetőséget nyújt az alkotó elképzelések megvalósítására, mint talán semmilyen más

HM

HK9NXS8KH

JZ

m

EMBER

emberi munka. Hát ilyen egyszerű vonzalomból adtam a fejem erre a munkára, és ma is elégedetten mondhatom, hogy ami az ifjúkori elképzeléseimet illeti, eddig nem csalódtam. Sikerült — hogy egy divatos s magyarul talán nem is a leghelyesebb kifejezéssel éljek — megvalósítani magamat, elképzeléseimet.

Az igazsághoz tartozik, hogy némi pályakorrekcióval jutott el a nagylégi szövetkezetbe. A főiskola befejezése után a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézetben dolgozott, de valahogy nem tudott megbarátkozni a laboratórium, a kémcsövek, a tenyérnyi kísérleti földterületek szűk világával.

•— Bosszantott a dolog, hogy a kísérletek eredménye olyan hosszú és körülményes úton jut el a gyakorlatba — mondja. — Folyton azon gondolkoztam, milyen jő is lenne, ha közvetlenül a gyakorlatban kísérletezhetnénk. Ezért amikor alkalom adódott, hogy a békéi (Mierovo) szövetkezetben dolgozzam, habozás nélkül döntöttem. Ez a szövetkezet 1978-ban egyesült a légi szövetkezettel, s azóta itt vagyok. Elmondhatom még, hogy szerencsés helyzetben vagyok: a szövetkezet vezetősége, személy szerint Andrássy Sándor elnök szintén fiatal ember, fogékony minden újra, jóra. Évekig a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának tagjaként dolgozott a mozgalomban, s nagy megértéssel kezeli, támogatja a különféle kísérleteket és a haladó módszerek alkalmazását. Kevés szövetkezet mondhatja el, hogy saját laboratóriumában kísérletezhet, mint mi.

Hogy ne csigázzam tovább az olvasp kíváncsiságát, röviden elmondom, mik is születtek eddig a nagylégi szövetkezet „műhelyében“, és mi az igazság akörül, hogy itt két termést takarítanak be évente. Mert az utóbbi években a földterület túlnyomó részén két termést takarítanak be, ez tény.

A másodvetés nem újdonság a mezőgazdasági termelésben, jószerivel évtizedek, sőt évszázadok óta alkalmazzák. De hogy burgonyát ültessenek másodterménynek, azzal még nemigen találkoztam. Nagylégen egy évvel ezelőtt kezdték el ezt az egyedülálló kísérletet. Mintául a szovjetunióbeli Herszonyi Öntözőgazdálkodási Kutató- intézet próbálkozása szolgált. A burgonyát július elején, az őszi búza learatá- sa után ültetik el. Először attól tartottak, hogy nem érik be vagy megfagy, de harminc év statisztikája azt bizonyítja, hogy csak öt esetben köszöntöttek be a korai fagyok. A kockázat tehát mindössze tizenhat százalékos, és úgy vélték, hogy ezt mindenképpen vállalni kell.

Veszprémi Imre mérnök

— A kísérletnél bizonyos kockázattal mindig számolni kell — mondja Veszprémi Imre, aki a vállalkozás egyik szorgalmazója volt egykori munkahelye, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet és a Slovosivo munkatársaival együtt. — Enélkül nincs előrehaladás. Évről évre fogy a termőföld területe, ugyanakkor gyarapodik a népesség. A mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata, a túlélés lehetősége tehát, hogy kisebb területről több termést biztosítsunk.

Nálunk ez már sikerült, a kísérlet bevált. Az első két évben a burgonya rendjén beérett, és egyszer sem fagyott meg. Október elején mindig 120—130 mázsát szedtek fel, s eb nem a legrosz- szabb eredmény. A fogyasztó nyilván azt hitte az októberi új krumpli láttán, hogy valamely déli fekvésű vagy legalábbis trópusi országból hoztuk be, pedig itt termett, Szlovákia fővárosától alig néhány kilométerre.

A burgonya másodtermesztése azonban csak egy a légi szövetkezet bevált kísérletei közül. Hasonlóképpen sikerrel termesztették már korábban is másodvetésként a kölest, a cirkot, a szuperkorai kukoricahibridet vagy az intenzív szántóföldi füveket, az Anbadét, a Jitralt, a Dilanát vagy a Lolitát. A fű intenzív szántóföldi termesztése Veszprémi Imre egyik vesszőparipája.

— Köztudomású, hogy a fű egészen alacsony hőmérsékleten is fejlődik. 0- lyankor is, amikor a többi vegetáció nyugalomban van — mondja. — Ez adta az ötletet, hogy foglalkozzunk a fű intenzív szántóföldi termesztésével. A kísérlet megint bevált, az említett gyors növésű füvekből megfelelő öntözéssel vagy elegendő csapadék mellett 1000— 1100 mázsa zöldtakarmányt takarítunk be hektronként. De még a szélsőségesen száraz időjárás esetén is jóval többet nyerünk belőlük, mint lóheréből vagy lucernából, amely legfeljebb 4—

500 q-át ad. A fűmagot, a-búza alá vetjük, aratás után a földet jól megöntözzük, lenitrogénezzük. Ősszel már kaszálhatjuk a silónak valót. S mivel mint már említettem, a fű még fagypont körül is növekedik, kora tavasszal újra kaszálhatjuk. Ez a füves rendszer a talajjavítást is szolgálja, mert a beszántott gyökérszerkezet kiváló szervestrágya. Azt hiszem, az elmondottak után nem kell bizonygatnom a rendszer előnyét.

Azt aligha, a gyakorlat már bebizonyította. És nemcsak a nagylégi szö: vetkezetben, hanem a bratislavai, a ga- lántai, a lévai (Levice), a senicai és az érsekújvári (Nővé Zámky) járás számos szövetkezetében, mert Veszprémi Imre mérnök füves rendszeréből valóságos iskola született, amely egyre inkább hódít. Az első években 8—900 hektáron alkalmazták, ma már majdnem háromezer hektáron termesztik a nyugat-szlovákiai kerületben. A rendszer értelrql szerzője, Veszprémi Imre egyébként a következő felvilágosítással szolgál róla:

— Az intenzív szántóföldi fűtermesztéshez teljes receptúrát nyújtunk. Mi adjuk a vetőmagot és komplex szolgáltatást biztosítunk a megfelelő technológiai és tápanyagellátási eljárások leírásával együtt. Nekünk nincsenek szakmai titkaink, annak örülünk, ha mások is boldogulnak a nálunk kidolgozott eljárással. Végeredményben pedig hasznunk származik belőle.

A nagylégi szövetkezetnek a fűtermesztési rendszer technológiájának eladása évente 2—3 millió koronát jövedelmez. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy érzékeltessem, milyen gazdasági hasznot hozhat a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása, s hogy milyen gazdasági tényezővé vált napjainkban a tudomány.

P

edig ezzel még nem jártunk a légi szövetkezet szakemberei által megvalósított kísérletek végére, íme egy további példa.

Mindenki tudja, milyen nehéz és megerőltető a szőlő kapálása, gyomirtása. Nagylégen ezt is megoldották könnyen és olcsón egyszer s mindenkorra. A szőlőben cseppfolyós fóliát alkalmaznak a gyomirtásra, amelynek a lényegét szintén Veszprémi Imre mérnök magyarázta el. Az eljárás roppant egyszerű. Tavasszal leöntik a szőlőföldet, a cellulózgyártás egyik melléktermékével, amely vegyi anyagot eddig a haszontalan hulladéknak tartották, nem tudtak vele mit kezdeni. Ez az anyag összefüggő fóliaréteget képez a földön, s megakadályozza a gyomnövények fejlődését. Mivel azonban levegőáteresztő, a föld rendesen lélegzik. Mindazonáltal szerves összetételű, tehát elbomlik, s még a talajszerkezetet is javítja.

Az elmondottakból nem nehéz leszűrni, hogy az egész nagylégi szövetkezet egyetlen nagy laboratórium, tele emberekkel, akik a fejüket nemcsak arra használják, hogy a kalapot viseljék rajta. Valamennyiük életszemléletét Veszprémi Imre a következőképpen fogalmazta meg:

A földművelő ember korábban általában konzervatív volt. Még ma is halljuk, hogy minden úgy jó, sőt legjobb, ahogy apáink, nagyapáink csinálták, mert évszázados tapasztalat rejlik benne. Az ilyesmi engem megmosolyogtat. Mert ahogy az élet más területére, a mezőgazdasági termelésbe is visszavonhatatlanul betört a tudomány, és mér- földes léptekkel halad előre. Ami tegnap még jó volt, ma, holnap már elavult. Aki ezt nem látja be, menthetetlenül lemarad. Ma már a mezőgazdasági termelésben is az ész használata a legjövedelmezőbb befektetés. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szövetkezetünk fiatal elnöke eszményi légkört' teremtett a kísérletezéshez, sőt, egyenesen buzdít rá. Hányszor előfordult már, hogy amikor mi csüggedtünk, ha nem sikerült valami, ő igyekezett lelket verni belénk, hogy sohasem szabad abbahagyni, amit egyszer elkezdtünk. Hogy miért csinálom? Talán a- zért, amiért a szobrász kivés egy szobrot vagy a festőművész megalkot egy képet. Nehezen tudnám elmondani, milyen jó érzés, ha egy kísérlet jól sikerül. Csodákra mi sem vagyunk képesek, csupán azt tesszük, amit legjobb felfogásunk szerint megtehetünk.

Az elmondottakból ítélve ez nem is kevés.

PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele