Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-23 / 43. szám
1 ♦ • js Sportpálya i választási programitól !! Ha Vásárát (Trhové M^to] sportéletének közeli múltja kerül szóba, a csallóközi község polgárai nem kis büszkeséggel emlegetik, hogy ide járt alapiskolába Bugár Imre diszkoszvető vilég- és Európa-bajnokunk, aki Matús György testnevelő tanító irányítása alatt tette meg az első lépéseket a világhírnév felé. Ugyancsak említést érdemel, hogy a helyi sportszervezetnek nagyszerű asztalitenisz-szakosztálya volt és van. Innen kerültek ki a csehszlovák ifjúsági és junior korosztály olyan bajnokai, mint Vími Roland vagy Török Attila, akik most a DAC színeiben a Szlovák Nemzeti Ligában szerepelnek. Az alkalmi jövevény azonban ma elsősorban a sportpályát csodálja meg. A pálya gyepe olyan sima, mint az abrosz, és olyan kiváló minőségű, hogy nemzetközi összecsapásokat is nyugodtan rendezhetnének rajta. A pálya mentén pedig már állnak a lelátó falai, a- melyek arra engednek következtetni, hogy impozáns építmény lesz. Ezt bizonyítják a sportszervezet elnökének, VarI ga István mérnöknek a szavai is. A fedett lelátó alatt 420 ülőhely lesz, to: vábbá öltözők, mosdók, zuhanyozók, klubhelyiségek. Az egész pálya a választási program keretében épül. Az előző megbízatási időszak alatt körülkerítették, a mostani alatt pedig elkészül a lelátó az összes járulékos épülettel együtt. Összesen kétmillió koronát fordítanak e célra. Az építőmunkákat a hnb kisüzeme kivitelezi, valamint az Agrostav is segített. Nagy segítséget nyújtanak azonban a tagok és a község polgárai, mert a munkálatok közel egyharmadát társadalmi összefogással végezték. Ogy tervezik, hogy a pompás lelátót jövőre, a munka ünnepén nyitják meg Nem titkolják, hogy az avatást a labdarúgócsapat, „bajnoki címével szeretnék emlékezetessé tenni. Tavaly a középmezőnyben végzett, tavalyelőtt azonban a második helyen és már évek óta folyton az élvonalban van. Reményeiket arra alapozzák, hogy egy éven belül nyolc jó képességű játékosuk tér haza katonai szolgálatból. Varga István mérnök — aki egyébként a szövetkezet főagronómusa, és i mint szakember személyesen felügyelt a pálya füvesítésére, nevetve mondja, hogy annak idején így ugratták: „Aztán játékosokat Is vetettél abba a pályába, Pista? Mert elsősorban azok kellenének.“ Ogy látszik, hogy a jő pályán jó játékosok is teremnek, mert a csapat egyelőre a bajnokság élén tanyázik. A fel- jebbjutás tehát elérhető valóság. ípalágyi) A FÁK NEM NŐNEK AZ ÉGIG A csehszlovákiai magyar újságírók labdarúgó-válogatottjának esete ismét igazolta a bölcs öreg közmondás érvényességét. Hosszú győzelemsorozat után a csapat elszenvedte idei első vereségét. Legutóbb a gellei (Holice na Ostrove) „öregfiúk“ csapata ellen lépett pályára, és késhegyre menő küzdelemben 2:1 arányban alulmaradt. A vereségben bizonyára közrejátszott az is, hogy a hazai öregfiük átlagban jó tíz-tizenkét évvel fiatalabbak voltak a tollforgatók- nál, és hallatlan becsvággyal küzdöttek. Mi több, a becsvágyat időnként összetévesztették a szabályokkal összeegyeztethetetlen „keménységgel“. Az újságírók csapata a második félidőben emiatt hét főre zsugorodott. Dicséretére legyen mondva, hogy így is tisztes eredményt ért el. Hamarosan alkalma nyílik, hogy kiköszörülje a tekintélyén esett csorbát, mert október 27-én valamelyik csallóközi községben, az Oj Szó Kupáért folyó tornán lép pályára. [pal J Békemaraton 1984 A futballisták és szurkolók kedvelt mondása, hogy a labda gömbölyű, azaz a kilencven perc folyamán a legváratlanabb dolgok történhetnek a mérkőzésen, felborulhat a papírforma, a sereghajtó legyőzheti a bajnokot. Még kiszámíthatatlanabb azonban egy maratoni futóverseny kimenetele. Közhely, de kénytelen az ember megismételni, hogy a negyvenkét kilométernél is hosszabb távon valóban minden megeshet: ismeretlen küzdők törhetnek az élre, hogy a favoritok esélyeit megnyirbálják. Amikor biztossá vált, hogy az idei Békemaratonon, október hetedikén rajthoz állnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság maratoni futói, sokan — köztük például Róbert Berenhaut fotóriporter, aki a felszabadulás óta ott volt mindegyik évfolyamon — le merték volna fogadni, hogy a győztes e csapatból kerül ki. Mint tudjuk, a jóslat bevált, valóban az ázsiai ország madárcsontú, törékeny, de rendkívül szívós atlétája állhatott a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. GYŐZÖTT A MADÁREMBERKE A győzelmi emelvényen balról a második a svéd Westlund, a győztes koreai fiú és a harmadik helyezett magyar Pőczos. Sokakat még most is-foglalkoztat a kérdés: Vajon miért? Mi a magyarázata a koreai futók hagyományosan kitűnő szereplésének? Miért van az, hogy ha már eljönnek, általában a babérkoszorúval térnek haza? A magyarázat egyszerű is, meg bonyolult is. Egyszerű annyiból, hogy ezek az ázsiai sportemberek merőben más körülmények között edzenek, mint az európai futók. Naponta lefutják a maratoninak megfelelő távot, de nem atlétikai pályán vagy országutakon, sem nem a tengerparton, hanem dimbes- -dombos ösvényeken, kapaszkodókon, meredek terepeken. Ezek az apró madáremberkék külföldön is ragaszkodnak saját hazájuk ételkülönlegességeihez, hozzák például azt a vajhoz hasonló zsiradékot, amelyet harminc percig kell forró vízben főzni, hogy afféle erőíeVes váljék belőle. A kassai (KoSice) Slovan-szálló egykori főszakácsától tudom, hogy a koreai futók edzője mindennap megjelent a konyhában ezzel a élelmiszer-különlegességgel, s miután ellenőrizte, szakszerűen járt-e el a szakács, felszolgáltatta futóinak. A koreai maratoni futók az eltelt évek folyamán a Békemaraton jó ismerőivé váltak, hiszen az előző évfolyamokon sikerrel szerepelt atléták már át tudták adni tapasztalataikat az utódoknak. Bizonyára ez is közrejátszott Li Dong-mjong győzelmében. A futó mintaszerűen kidolgozott taktikával rótta a kilométereket, a rajt után nem szakadt el nagyon a többiektől, de még nem is tört az élre, a fordulónál már jó pozícióban volt, és az igazi küzdelmet a kritikusnak tartott harmincötödik kilométer után kezdte. Póczos Gyula, a bronzérmes magyar- országi távfutó tárgyilagosan fogalmazott a verseny után, amikor azt mondta, hogy Li Don-mjonggal egyszerűen nem lehetett lépést tartani az utolsó kilométereken, a városban, előnyét mindvégig megtartva haladt a biztos győzelem felé. Ha tehát a koreaiak szereplésének ku lisszatitkait kutatgatjuk, rájövünk, hogy felkészültségük tökéletesen sikerült, és nem volt kivetnivaló versenyzési stílusukban sem. Az ázsiai emberek szívóssága közismert, és ezeket a jó tulajdonságokat csak fokozza a korszerű edzésmódszerek alkalmazása. Az idei Békemaraton egyébként alaposan próbára tette a résztvevőket, hiszen a városban egész nap esett az eső, s bár nem .ypit.,.nagyon hideg,,nem kel- lefnes ilyen időjárásban versenyezni. Ugyanakkof" azonban megjegyeiftetjük azt is, hogy napjainkban mát valóban csak jól felkészült esőben-hóban, fagy- ban-szélben is edző futók állnak rajthoz egy ilyen gigászi erőpróbában, hoz-, zá vannak hát szokva a mostoha körülményekhez is. Idén ,1207 futó jelent meg a rajtnál, javarészt az ország különböző városaiból, falvaiból. A külföldiek között nem voltak nagy nevek, a koreaiak legjobbja is csak a befutás után lett „híres“ — igaz, a Békemaratont megelőzően csupán egyetlenegyszer próbálkozott ezzel a távval. Kár, hogy a Lokomotíva csermelyi stadionjában gyengén működött az előző évek folyamán már megszokott és igényelt „hírszolgálat“. A hangosan beszélő csupán a verseny első részének eseményeit, az akkori állást közölte a Lokomotíva—Tátrán PreSov futballmérkőzés nézőivel, és adós maradt a szinai forduló, majd a további szakaszok ismertetésével, ezeket csak később foglalta össze, nem sokkal azelőtt, hogy a leggyorsabb futók a stadionba érkeztek. Különlegességnek számít, hogy a hagyományosan tizenhárom órakor kezdődő rajtot ezúttal nem a futballpályát övező szűk salakgyűrűn várták a futók, hanem a pálya fölötti aszfaltúton. A módosításra a zuhogó eső miatt volt szükség, az atléták cipőjébe esetleg homokszemcsék, sár kerülhetett volna, annyira felázott a stadion talaja. Az igazat megvallva valahogy valódibbnak tűnt ez a rajt, a küzdők is jobban elfértek, nem kellett olyan szorosan egymás mellett és mögött haladniuk. A befutónál ilyen gond nincs már, hiszen a negyven kilométeres útszakasz atomjaira tördeli a népes mezőnyt. Lehet, hogy legközelebb is így rajtolnak el a {utók? Érdemes lenne a szükség szülte erényt továbbra is kamatoztatni. , .Befejezésül ejtsünk néhány szót a legjobb hazai-maratoni futóról, a kassai Frant'isek Vísnickyről, aki negyediknek ért a célba, és ezzel országos bajnok lett. Visnicky tavaly megnyerte a Békemaratont, s remekül tartotta magát most is. Kár, hogy betegsége megzavarta felkészülését, meglehet, még előkelőbb helyen végezhetett volna. A legjobbak nem futottak „nagy“ időket, de a körülményeket figyelembe véve tisztességesnek tetszenek a két óra tizenkilenc perc körüli eredmények. És még egy érdekesség: a győztes néhány másodperccel jobbat futhatott volna, ha nem lohol tévedésből fölöslegesen pár métert a stadion bejárata előtt. Időben korrigálta azonban „félrelépését“, s lendületesen, harmonikusan futva szakította át a célszalagot. Maratonira teremtve Valahányszor a Koreai Népidemokratikus Köztársaság futói rajthoz álltak a Békemaratonon, minden egyes alkalommal diadalmaskodtak. Ez történt 1975-ben, 1977-ben és 1978-ban. Mi több, 1975-ben teljesen kibérelték a győzelmi emelvényt. Idén fiatal és a szakember számára is teljesen ismeretlen gárdával érkeztek, egy percig sem titkolták, hogy győzni jöttek. Sőt, meg akarták ismételni az 1975-ös bravúrt, amikor hárman majdnem egyszerre érkeztek a célba. Ezt mondta az újságíróknak Go Cshun- szon, aki 1977-ben és 1978-ban győzött, és 2 óra 13:34,44 perces idővel ma is ő tartja a pályacsúcsot. S akár háromszor is bevéshették volna a nevét a Békemaraton téren álló szobor talapzatába, ha 1975-ben nem várja meg a stadion bejárata előtt honfitársát, Csoj-Csang-szont, aki legaláb ötven méterrel lemaradt, hogy aztán kéz a kézben szakítsák át a cél szalagot. Csupán a célfotó döntötte el, hogy Csoj egy századmásodperccel hamarabb ért a célba. A kiváló, harminckét esztendős futó és nem kevésbé kiváló szakember ezúttal edzői minősítésben érkezett Kassára. Nyilván jól ismerhette honfitársait — jóllehet egyelőre a női futókat edzi —, hogy ilyen optimista jóslásba bocsátkozott, amely be ii teljesült. Az 54. Békemaraton győztese ismét koreai futó lett, a huszonnégy esztendős marós, Li Dong-mjong, aki most végzi gimnáziumi tanulmányait. A legmeglepőbb, hogy ez volt élete második maratotni futása. Először áprilisban, hazája fővárosában, Phjöngjangban tette meg ezt a távot. Östehetségre vall, hogy az egyik legrangosabb maratoni versenyen, erős mezőnyben és szélsőségesen rossz időjárási viszonyok között is győzni tudott. A vékonydongájú fiúval madarat lehetett volna fogatni. Természetesn azon nyomban biztosította a rendezőket arról, hogy jövőre is rajthoz áll — kiváló honfitársaival együtt, akiket a jelek szerint a gondviselés is a maratoni távra teremtett. BATTA GYÖRGY PALÁGYI LAJOS CTK-felvételek Li Dong-mjong a győztesnek járó babér- koszorúval i '
