Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-23 / 43. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Megvalósítható az önellátás A lakosság élelmezése nálunk ma már nem létprobléma. Amikor az emberek a vi­lág sok országában még éheznek, ez olyan tény, amelyet néha nem értékelünk kellő­képpen. Ennek ellenére van mit javítanunk, elsősorban a táplálkozás összetétele nem felel meg az emberi szervezet biológiai és kalóriaszükségleteinek. Ján Janik, az SZLKP KB titkára ezekben a napokban a KB ülé­sén a mezőgazdaság és élelmiszeripar fej­lesztéséről szólva elemezte az élelmiszer­önellátás és a nemzetközi helyzet össze­függéseit is. Többek között elmondotta, hogy az élelmiszerek beszerzése egyre bonyolul­tabb és igényesebb feladat, ami gyakran gazdasági és politikai zsarolással, nyomás­sal függ össze, mert az élelmiszer straté­giai áru. Az elegendő mennyiségű és jó minőségű élelmiszerek, s az ezekkel járó elégedettség az életszínvonal fontos tarto­zéka, és rendkívül fontos tényező a munká­hoz való hatékony viszonyulásban, az ál­lampolgári aktivitás fejlesztésében és az egész társadalom általános harmonikus fej­lődésében. Az is kétségtelen, hogy élelmiszerből csak akkor önellátó egy ország, és az ésszerű táplálkozás programját csak úgy lehet telje­síteni, ha az emberek hozzáállása is meg­felelő lesz. A mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen az élelmiszeripari termelé­sig hatékonyabban kell biztosítani a táplál­kozás optimális összetételét, és ily módon harcolni az úgynevezett civilizációs beteg­ségek; ellen. Olvasóink bizonyára értesültek arról, hogy a CSKP Központi Bizottsága október elejei 11. ülésén jóváhagyta a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hosszú távú fejlesztési ter­vét. Ez a javaslat a táplálkozás tudományos ismereteivel összhangban az élelmiszer mennyiségi és minőségi fogyasztását tűzte célul. Az élelmiszerek zöménél ez lényegé­ben megfelel a mennyiségi szintnek. Az alap­vető fontosságú élelmiszerek közül 1995-ig a húsfogyasztás növekedésével számolunk, A tejnél és a tejtermékeknél a 255—265 ki­logrammos szint elérése a cél. Növekedni fog nálunk a zöldség-, a gyümölcs- és a bur­gonyafogyasztás is, viszont számolni kell a liszt és a liszttermékek, a cukor és a zsira­dék fogyasztásának fokozatos csökkenésé­vel. Igen lényeges pontja a programnak az, hogy a hústermelést az alsó határáig saját takarmányunkkal biztosítsuk, kiegészítve azt a fehérjekomponensek importjával. A Központi Bizottság határozata értelmé­ben a közellátás feltételezett strukturális változásai megkívánják, hogy az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljunk a fogyasz­tókra, táplálkozási szokásaikra, az élelmi­szer feldolgozásának és fogyasztásának módjára. Ezért elkerülhetetlenül szükséges a nevelés célszerű rendszerének megterem­tése. Behatóan foglalkozott a Központi Bizott­ság a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat és a külkereskedelem kapcsolataival is. Tudnunk kell, hogy országunkban a mező­gazdasági-élelmiszeripari komplexum nem elsődlegesen exportágazat, és a jövőben sem lesz az, mert legfőbb küldetése a saját ellá­tásunk. Így is azonban egyes hagyományos termékek — a cukor, a sör, a maláta, a komló — továbbra is fontos exportcikkek maradnak. Avégett, hogy helytálljunk a vi­lágpiacon, meg kell teremteni a termelés szükséges előfeltételeit, s azt, hogy a fel­dolgozás jobb minőségű és színvonalasabb legyen — állapítja meg a Központi Bizott­ság. STRASSER GYÖRGY Jó ütem a stafétában i A SZISZ Lévai (Levice) Járási Bizottságán értékelték „A fiatalok munkakezdeménye­zésének stafétája“ elnevezésű verseny ered­ményeit. A váltóbotot a svidníki járás fia­taljaitól vették át. Vladimír Slavkovsk^tól, a jb elnökétől megtudtuk, hogy a 93 alapszervezet több mint négyezer tagja elsősorban a mezőgaz­dasági munkákban segédkezett. Közel 25 ezer órát dolgoztak le társadalmi munká­ban, s ezáltal mintegy 250 ezer korona ér­téket állítottak elő. A fiatalok lelkiismere­tes munkájának leginkább a äemberovcei, a őakovi és a garamkálnai (Kalná nad Hro- nom) szövetkezetekben, valamint a lévai Agrostavban és a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatban örültek. A SZISZ- tagok azonban most sem tétlenkednek. El­határozták, hogy ismét a mezőgazdasági csúcsmunkákban segítenek, hogy minél ha­marabb betakarítsák a szőlőt, cukorrépát. Mindenesetre lesz mit csinálniuk, hiszen szőlőt 1125, cukorrépát pedig több mint 5600 hektáron termesztettek az idén a me­zőgazdasági üzemek. Abel Gábor LUBOMÍR STROUGAL elvtárs 60 éves Lubomír Strougal elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága El­nökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke 60 éves. Dél-Csehországban, a tábori járás Veselí nad Luznicí községében született 1924. ok­tóber 19-én. Édesapja 1921-ben lépett a CSKP-ba és aktívan harcolt a hitleri meg­szállók ellen. Lubomír Strougal így már gyermekként és a családi környezetben megismerkedett a kommunista tanokkal. Az alapiskola elvégzése után évekig munkás­ként dolgozott. Számára is csak a felszaba­dulás tette lehetővé, hogy folytathassa ta­nulmányait. Prágában a Károly Egyetem Jogtudományi Karán tanult és doktorált. A CSKP-ba alig 20 évesen lépett be. A főis­kola elvégzése után pártmunkásként dolgo­zott Dél-Csehországban, 1957-től kerületi párttitkárként. A CSKP Központi Bizottsá­gába 1958-ban, a párt XI. kongresszusán választották be. Lubomír Strougal elvtárs 1959 óta tölt be magas állami tisztségeket. Volt mezőgazdasági és erdőgazdasági mi­niszter, majd 1961 és 1965 között belügy­miniszter. Lubomír Strougal elvtársat a CSKP 1968. évi novemberi ülése megválasz­totta a CSKP KB Elnöksége tagjává. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormányá­nak elnöki tisztségét 1970 óta tölti be. Lubomír Strougal elvtárs jeles szakember, felkészült marxista-leninista, következetes internacionalista. Rátermettségét mindegyik munkakörben bebizonyította. A válságos években is azért küzdött, hogy a párt meg­őrizze vezető szerepét, a marxista-leninista elvek tisztaságát, és szilárdítsa a Szovjet­unióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságát. Lubomír Strougal elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1981—1985. évi gaz­dasági és társadalmi fejlesztésének fő irány­elveiről“ című előadói beszédében vázolta az előttünk álló feladatokat. Az akkor mon­dott szavai ma is érvényesek. Egyebek kö­zött így érvelt: a helyzet javításának kul­csát az emberekben, az emberi kapcsolatok és a kádermunka javításában látjuk. Az áj feladatokkal csak az a vezető dolgozó bir­kózhat meg, akiben a politikai fejlettség színvonalas szakmai felkészültséggel és munkabírással párosul, és szakterületén jól tud tájékozódni a technika és a technoló­gia világában ... Kollektívák és egyének, s munkásuk százezrei, szövetkezeti dolgo­zók, műszakiak, szocialista munkabrigádok, egyszóval minden becsületes dolgozó napon­ta megvívja a maga harcát a munkaterme­lékenység növeléséért, az erőforrások jobb kihasználásáért, a gazdaságtalan eljárások és az elavult gondolkodásmód felszámolá­sáért. Lubomír Strougal elvtárs több magas párt és állami kitüntetés tulajdonosa. Tisztségé­ben ma is azért fáradozik, hogy következe­tesen érvényesüljön a párt irányvonala, és az ország életének minden területén újabb sikerek szülessenek. Hatvanadik születésnapja alkalmából oda­ítélték Lubomír Strougal elvtársnak a Szo­cialista Munka Hőse címet és a Klement Gottwald-érdemrendet. A takarékossági napok után m közvélemény nem túl sokat tud a £-k Honvédelmi Szövetség égisze alatt m “ működő tartalékos tisztek és zászló­sok klubjairól, pedig ezek a klubok sok esetben lényegesen fontosabb — sőt érde­kesebb — munkát végeznek mint az egyes szakosztályok. Ezek a klubok a hadkötele­seknek azzal a rétegével foglalkoznak, ame­lyik a tényleges katonai szolgálat után van, sportnyelven mondva , és igyekszik őket „kondícióban tartani“, ezért nagyobb oda­figyelést érdemelnek. Vannak azonban olyan járások is, ahol az illetékesek odafigyelnek ezeknek a kluboknak a munkájára, és kel­lő támogatásban is részesítik őket. Talán be sem kellett volna mennem a HSZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottsá­gára, hogy megállapítsam, melyik klub a legjobb ebben a járásban. A Nehézgépipari Müvek komáromi vállalatának klubja az utóbbi években olyan eredményeket ért el, hogy semmi kétség sem férhet elsőbbségük­höz. Könnyű nekik — mondhatják most azok, akik jól ismerik ezt a klubot —, hiszen több tucat olyan lelkes tagjuk van, mint például Dubányi Imre mérnök, tartalékos alhad­nagy, vagy Sikula Péter mérnök, tartalékos hadnagy. Fiatal szakemberek, s emellett szinte a vérükben van már a honvédelmi munka. — Én nagyon sok szállal fűződöm a ha­jógyárhoz — mondotta Dubányi Imre. — Érettsági után egy évet Itt dolgoztam, majd lehetőséget kaptam arra, hogy főiskolán folytassam a tanulmányaimat. A mérnöki diploma megszerzése után visszajöttem, a- hogy én szoktam mondani, az anyaüzemem­be. Azóta itt dolgozom mint elektromérnök, a vezérlőpultok elektromossági berendezé­seit tervezem. Szeretem a munkámat, de kötelességemnek tartottam, hogy más te­rületen is bekapcsolódjak a vállalat életé­be. Nem véletlenül döntöttem a tartalékos tisztek és zászlósok klubja mellett, már ko­rábban is érdekelt a honvédelmi szervezet munkája. Lényegében Sikula Péter mérnök is ha­sonlóan nyilatkozott a klubhoz és a válla­lathoz fűződő kapcsolatáról, azzal a kü­lönbséggel, hogy ő a klub alapítói közé tartozik. 1976-ban a vegyészmérnöki diplo­ma megszerzése után került a gyár labora­tóriumába, ahol a felületvédelemmel és korrózióval foglalkozik. A felelősségteljes munkája mellett talált időt a klubtagságból eredő feladatok teljesítésére is. — Ügy tudom, hogy még a főiskolán ke­rültetek kapcsolatba a honvédelmi munká­val, mi vonzott legjobban benneteket? — Engem leginkább a lövészet érdekelt. Már a főiskolán is elég szép eredményeket értem el, aminek hasznát vettem a katonai szolgálatom alatt. Amikor leszereltem és megtudtam, hogy a gyárunkban megalakult fez a klub, örömmel kapcsolódtam be a mun­kájába, mert nem akartam szakítani a lö­vészettel. Úgy' érzem, időközben még fej­lődtem is egy keveset — mondotta Dubányi Imre. — Nem jutott az eszedbe a katonai szol­gálat alatt, hogy esetleg hivatásos katona­tisztként a hadsereg kötelékében maradj? — Volt egy felettesem, akire nagyon szí­vesen gondolok vissza. Vele elég sokat be­szélgettünk erről a kérdésről. Nem akart ő mindenáron rábeszélni. Lehet, ha egy ki­csit jobban megismerhettem volna a mér­nökök munkáját a hadseregben, maradtam is volna. De mivel én a szakmámat nagyon szeretem, inkább a civil élet mellett dön­töttem: — De beszéljünk a klubról. Érdekelne, hogyan sikerült ennyire egyértelműen az élre törnötök? — Rendszeresen dolgoztunk — mondta Sikula Péter —, a járási versenyeken min­dig jól szerepeltünk, és már harmadik éve a mi válogatottunk képviseli a járást a ke­rületi versenyeken is. Persze ott már jobban meg kell dolgozni a helyezésekért, mert nemcsak lövészetből, hanem politikai és ha­dászati kérdésekből is vizsgáznunk kell. Természetesen a klub programjában is szerepelnek hasonló témák. A lövészet mel­lett behatóan foglalkozunk a politikai neve­lés kérdéseivel és a polgári védelemmel. Ezen kívül segítséget nyújtunk a honvédel­mi nevelésben az iskolánknak, és a pionír­házaknak, de más szervezetekben is tartunk előadásokat. — Milyenek a feltételek a klub munkájá­hoz? — A feltételekkel elégedettek vagyunk. A járásban a mi klubunknak van a legtöbb tagja, s ennek megfelelő arányban kapjuk a segítséget is a munkánkhoz. KAMOCSAI IMRE Sikula Péter ÉLEN MARADNI A Szlovák Állami Takarékpénztár — mint minden évben — az idén is októ­ber elején megrendezte a takarékossági napokat. Ebbői az alkalomból dr. JÓ­ZEF LÁSSÁK, a Szlovák Állami Taka. rékpénztár vezérigatója tájékoztatta az újságírókat a pénzintézmény munkájá­ról. Többek között elmondta, hogy tovább tartott Szlovákia lakosságának takarékos­kodó kedve. Ezt bizonyítja, hogy az év el­ső nyolc hónapjában 2 milliárd 391 millió koronával gyarapodott a lakosság takarék- betétje, és ezzel összes betét nagysága el­érte a 61 és félmilliárd1 koronát. Az egy főre eső takarékbetét nagysága 11500 ko­rona. A takarékoskodás alakulása azt bizonyít­ja, hogy az emberek megbíznak gazdasági rendszerünk szilárdságában. A lakossági takarékoskodásnak az egyén szempontján, azon kívül, hogy megteremti az ember biz­tonságérzetét, fontos népgazdasági jelentő­sége is van. A Szlovák Állami Takarék- pénztár ugyanis a Csehszlovák Állami Ban­kon keresztül a lakosság pénzfeleslegét a népgazdaság fejlesztésére használja fel. Továbbra Is nagy népszerűségnek örvend a fiatalok jutalékos takarékoskodása, a- mely az egyik legelőnyösebb takarékosko­dási forma. A takarékpénztár ugyanis az ötéves ciklus alatt rendszeresen takarékos­kodó fiatalnak a rendes kétszázalékos ka­maton kívül prémiumot juttat, mely meg­felel a betét 3,3 százalékának. Az eddigi tizenhat ciklus alatt 24 ezer leány és 18 ezer fiú kapcsolódott be a jutalékos taka­rékoskodásba, akik prémium fejében 344 millió koronát kaptak a takarékpénztártól. Sokan éppen ezért három cikluson át is folytatják a takarékoskodást, mert minden 14—28 év közötti fiatal köthet takarékos- kodási szerződést. A- legközelebbi ciklus április elsején kezdődik, a számításba jö­vő fiatalok addig fontolóra vehetik, ne kapcsolódjanak-e be az előnyös takarékos­kodásba. Korszerű takarékoskodási és fizetési for­ma a zsírószámla, amely lehetővé teszi a készpénz nélküli fizetést. A takarékpénz­tár a számlára érkező összegekből vállalja a tulajdonos rendszeres fizetéseit, mint amilyen a lakbér, a szolgáltatások díja stb. A nagyobb zsírószámlabetéttel rendelkező személy csekk-könyvet válthat, amelyről meghatározott összegeket fizethet a keres­kedelemben. A takarékpénztár dolgozóinak tájékoztatása szerint egyre bővül azoknak a kereskedelmi egységeknek a száma, amelyek elfogadják a csekkel való fize­tést. A több mint 150 ezer zsírószámla tu­lajdonosa pedig azzal vigasztalódhat, hogy a takarékpénztár fokozatosan átfér a szám­vitel mágneses rögzítésére, amely meg­gyorsítja a kezelést. A takarékpénztár szolgáltatásainak továb­bi fontos része a lakosságnak folyósított kölcsön. Az év első nyolc hónapjában pél­dául 130 ezren folyamodtak kölcsönért 2,5 milliárd korona együttes összegben. A lakosság eladósodása 13 milliárd koronát tesz ki, ami a betétnek mindössze 21,4 százaléka. Népszerűek a családi ház építéséhez nyújtott kölcsönök, amelyeknek előnyös, 1 vagy 2 százalékos a kamatja. Az első 8 hónapban a takarékpénztár 1 milliárd 55 millió koronát nyújtott erre a célra. Az állam nagyvonalú szociális politikájának megnyilvánulása az ifjú házasoknak nyúj­tott kölcsön, amelyből a születendő gyer­mekek számától függően bizonyos összeget leírnak. A kölcsön bevezetése óta, tehát tíz év alatt ezen a címen 1 milliárd 600 millió koronát írtak le a fiatalok kölcsöneiből. A takarékossági napok alkalmából a pénzintézmény dolgozói beszélgetéseken és előadásokon népszerűsítették a takarékos- ksdást a lakosság, elsősorban az ifjúság körében. Palágyi Lajos A

Next

/
Thumbnails
Contents