Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-23 / 43. szám

A FIATALOK MUNKAKEZDEMÉNYEZÉSE HETÉNEK STAFÉTÁJA

A határ tele volt fiatalokkal

— Ez a szokatlan időjárás, amely két- három, sőt helyenként négy héttel is késleltette a termés beérését, jól megtréfált bennünket — mondta Kalmár Imre, a SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának titkára, amikor leültünk, hogy egy kicsit beszélgessünk a Fiatalok munkakezdeményezése stafétájáról. — A korábbi évek tapasztalatai alapján szeptemberre kértük a terminust a SZISZ Központi Bizottságától, de akkor hiába mozgósítottuk a szövetkezetek elnökeit, az állami gazdaságok vezetőit, a staféta kedvéért nem foghattak hozzá az éretlen alma, szőlő vagy fűszerpaprika betakarításához. Így aztán, a körülményekre való tekintettel, arra kértük a SZISZ KB-t, egy későbbi időpontban fogadhassuk járásunkban a stafétát, hogy fiataljaink bebizonyíthassák elkötelezettségüket. Nem akarok nagy szavakat használni, de a számok meggyőznek mindenkit. A múlt héten például a fiatalok a stafétától függetlenül Is tömegestül kivonultak a földekre, több mint ezerötszázan dolgoztak, ami munkanapokra átszámítva 7513 napot, órában pedig 45 078 órát tesz ki. A járás huszonkét szövetkezete közül tizennyolcban dolgoztak a fiatalok.

— Maradt még bennük szusz a staféta fogadására?

— Ez bizony nem könnyű kérdés. Bár véleményem szerint nem éppen a szusszal van a baj, hanem inkább a munkaalkalommal. A járás nem áll rosszul az őszi munkákkal, folyik a kukorica, a répa betakarítása. A kombájnok learatták a paradicsomot, a napraforgót, de ^zért még akad munka a fiatalok ügyes lseze számára is — mondta, majd tovább sorolta a számokat.

Október további részében közel ezer fiatal segít az őszi betakarítási munkákhan. A szövetkezetek és a falvak fiataljai mellett részt vesznek az egészségügyi, a cipőgyárban és a Meoptában dolgozó fiatalok, és természetesen szép számban eljönnek az iskolások is. így pélául a Hurbanovói Mezőgazdasági Szaktanintézet, a gimnáziumok és a pedagógiai szakközépiskola tanulói.

A IV. A néhány tagja

Mi előbb Imelyre (írnél) indultunk. Reggel arról volt szó, hogy hatvan tanuló megy a szövetkezet almáskertjébe, de a végén nem így lett.

— Miért? — kérdeztük Borsányi Menyhért mérnököt, a szövetkezet elnökét, aki épp egy nedvességmérő új műszert próbált ki.

— Először a szőlőszüreten szeretnénk túllenni. Elég sok volt a napokban az eső, félő, hogy nagy mennyiségű szőlő elrothad, úgyhogy oda küldtük a tanulókat.

— Elégedettek a diákok munkájával?

— Mikor hogyan. Nekünk éveken keresztül szerződésünk volt és van a magyar tannyelvű gimnáziummal, és ők rendszeresen kijárnak hozzánk, segítenek, így nem panaszkodhatunk.

A szőlőben Kamocsai Gyuláné magyar szakos tanárnő ésFarkas Renáta fiatál mérnöknő kíséretében dolgozott az iskola harmadik A és C osztálya, ottjártunkkor a diákok többsége a vödrén ülve jóízűen falatozott. Persze, volt, aki már elfogyasztotta a tízórait, s folytatta a munkát.

t— Ilyen lassan dolgoztok vagy csak ké- nyelínesebben esztek? — kérdeztem a még falatozóktól.

— Nem, dehogy! — válaszolták, és egy kicsit füllentve még hozzátették, hogy ők később kapták a tízórait. De közben szede- lőzködtek, ne hogy lencsevégre kapjuk őket, amikor ülnek. A többiek már jóval előttük jártak, a tőkék itt ugyanis nem rogyadoztak a terméstől. Zachar Sándortól, aki az edényekbe gyűlt termést öntögette a traktorra szerelt tartályba, hogy milyen is az idei termés.

— Elég gyér — mondta —, vagy ötven százaléka a tavalyinak, sajnos. S mivel mi abból elütik, amit megtermelünk, s mivel keveset takarítunk be az idén, kevesebb lesz a fizetség is.

Míg az idős szövetkezeti taggal beszélgettünk, a lányok, Odor Szilvia, Czafík Beatrix, Szlávik Tímea, Csernák Marianna, az A osztály tanulói vidáman és gyorsan kapkodták a tőkéről a fürtöket és tréfálkoztak. Szóba került az Uj Ifjúság is, mert szorgalmas olvasói a lapnak. Figyelik a slágerlistát, szeretik a poprovatot, vitatják a leveleket és Veronika válaszait.

Amikor a lányok túlságosan is belefeledkeztek a tereferélésbe, és megállt a kezük, egyik osztálytársuk, Esztergályos Zsuzsanna erélyesen rájuk szólt, hogy dolgozzanak már. Ebből egy kis kavarodás adódott, amit aztán nevetgélés követett.

— Sokat kell fegyelmezni az osztályt? — kérdeztem.

— Nem éppen — mondta a fiatal tanárnő, és látszott, hogy megérti a tanulók fiatalos, diákos csínyjeit. És ez nem csoda, hiszen nem is olyan régen még maga is közéjük tartozott. Egyébként új tantárgyat tanít, az irodai ügyvitelt, statisztikát, számítástechnikát. A tanulók szeretik a tantárgyát, érdekli őket. s tudják, meg is kell tanulni, hiszen sokan közülük ezzel keresik majd a kenyerüket.

Alsópéteren (Doln^ Peter} munkaruháktól. overalloktól kéklett a szövetkezet szőlőse. A Hurbanovói Mezőgazdasági Szakintézet tanulói szüretelték a szőlőt.

— Mintha egy kicsit sokan lennének egy- egy sorban — mondtam Szoboleszky László testnevelés szakos tanárnak.

— Elég sokan vannak, de csak azért, mert többen már kiértek, és most segítenek a társaiknak. Egyébként mind nagyon szorgalmasak, csak éppen az egyik sor jobban

meg volt rakva, a másik meg kevésbé.

A százhúsz tanulót 11 tanár és nevelő kísérte ki a szőlőbe. Ezekre a fiúkra, akik tele vannak energiával, jobban oda kell figyelni, hiszen mindig valami huncútsá- gön jár az eszük. Különben szorgalmasak a diákok, mondták a szövekezetesek. Jó, hogy ilyenkor ősszel, amikor a határban több a munka, ők is kijárnak a földekre, és valójában ez is tanuláshoz tartozik. Ök, a leendő gépjavítók, traktorosok, kombáj- nosok, az iskola elvégeztével a mezőgazdasági üzemekben fognak dolgozni, s nem árt, ha már most belekóstolnak a gyakorlatba.

A szőlőből a szövetkezet almáskertjébe tartottunk. Kísérőm, Kalmár Imre SZISZ- titkár a Fiatalok munkakezdeményezése stafétájának hetéről beszélt.

— A szőlőn kívül sokan szedtek paprikát, paradicsomot. A kombájnok ugyan learatták már a paradicsomot, a gépek ki is préselték, és úgy volt, hogy jönnek a traktorok, felszántják a táblát. De a földeken még elég sok paradicsom maradt, ezért kivonultak a fiatalok, és összegyűjtötték, amit a kombájn elhagyott.

Az almáskertben az őrbódé mellett ládákban alma várakozott az elszállításra. A fiúk és lányok, a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói Konczer József, az iskola matematika-kémia szakos tanára felügyeletével már befejezte a munkát.

— Csak ennyit szedtek? — kérdeztem arra utalva, hogy rengeteg még az üres láda.

— Ha estig maradnánk, sem tudnánk te- leszední a ládákat, olyan apró az alma — mondta Szabó Csilla.

Szombat lévén nem nagyon lelkesedtek, de mert hétköznap nem jöhettek, a pénzre meg az érettségi előtt nagy szükségük van, mégiscsak úgy döntöttek, hogy vállalják az alma szedését. Sajnos, a szervezésbe becsúszott egy kis hiba, az autóbusz csak a második térésre tudta őket kihozni, így

1,

Kalmár Imre titkár

kilenc órára kerültek az almásba, most pe. dig már jó lenne otthon lenni, hiszen sokan szeretnének elmenni a Simon-Júda vásárba.

Amikor mi is közéjük telepedtünk, vidámabbra fordult a szó, a hangadó Mészáros Zoltán volt.

Máskor is ilyen beszédes, kelleti magát, s közben kifecsegi a titkaikat — mondták a többiek. Különben fél szemmel ő is az utat kémlelte, leste az autóbuszt, mert mint mondta, hivatalos a vásárba.

. A szövetkezet elnökét, Brányik Károly mérnököt CB-rádión keresték, és közben mondták neki, hogy mi is a szövetkezetben tartózkodunk.

— jövök mindjárt — ígérte, és kisvártatva már ott is termett mellettünk.

— Elég volt mára az almaszedésből — mondta —, pihenni is kell az emberiknek. A szövetkezeteseknek is. Nem elég csak leszedni a szőlőt, almát, el is kell szállítani, s elképzelhetik, hogy mikor kerülnek majd a traktorosok vissza. '

— Szüksége van a szövetkezetnek a fiatalok segítségére? — Nem tudnák ezt a munkát elvégezni a gazdaság dolgozói?

— Amit el tudnak, azt el is végzik. Megvan minden egyes tagnak a maga munkája. Nem küldhetem ki mind a négyszáznegyven embert a szőlőbe vagy az almáskertbe, ezért aztán nem is egy, hanem három iskolával kötöttünk szerződést, hogy szükség esetén segítenek. És ők jönnek is. Persze, nem könnyű egyszerre ennyi gyereket kiszállítani, jóllakatni, munkájukat megszervezni. Amíg a, mezőgazdaságban lesznek idénymunkák, addig szükségünk van minden segítségre. És jó, hogy nem nekünk kell a fiatalok után menni és kérni őket, hanem maguk jönnek. Ha szép az idő, a diákok csodákra képesek, s ha kapnak a fizetésen kívül még egy jó gulyást vagy legalább néhány dicsérő szót, jó kedvvel, vidáman távoznak, és a következő évben is szívesen jönnek — mondta az elnök.

Lehet, hogy az országos stafétát majd csak ezután értékelik, de mi akár értékelésként is elfogadhatjuk az alsópéteri szövetkezet elnökének szavait, hiszen a fiatalok jó kedvvel és odaadással dolgoztak, s így nemcsak teljesítették a kitűzött célokat, hanem túl is szárnyalrák.

NÉMETH ISTVÁN A szerző jelvételei

Szobnieszky László testnevelés szakos tanár

1

Farkas Renáta fiatal tanárnS