Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
I 3 HHSKSÄ5081BSEKBBMH ' JBWS il^Ni ■.' 'i ■ ■ s?. "f ■■1 i feliül ia^TO^M K-'í&áJ ?ví.v iv > •' *£ij£8S -.•‘s -r-- ,Vi- ■■ ’,•; ‘ ' ' ' • - :f £ ■'..1 * |;- ‘ * "’sSaSi ’"• ' T.Yy; • "*’ 1p*iY? A TAVASZRA KÉSZÜLVE Kovács Gábor a hengerek javítása közben (Folytatás az 1. oldalról) — Jóval kevesebb, mint a nagy idénymunkák alatt — mondja Pozsonyi Szilveszter, a Sellyéi (Sala) Efsz vágkirályfai (Kráfová n. Váhom) részlegének gépesítője. — S ha van, akkor az elsősorban abból adódik, hogy akadozik az alkatrészellátás, elsősorban az új gépekhez. így aztán úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Van eszterga-, fúró- és gyalugépünk, és amilyen alkatrészt ezeken elő lehet állítani, azt megcsináljuk. Néha már szinte csodákat művelünk. A nyugtalanság, idegeskedés tehát csak . ebből fakad. De még e gondok ellenére is jó ütemben halad a karbantartó munka. A szántó-, vetőgépek már teljes mértékben készen állnak a tavaszi munkákra. A traktorok egy része még javításra vár, de azokkal is rövidesen elkészülünk. Műhelyeinkben nem is tudunk minden traktorost foglalkoztatni, viszont senkit sem küldhetünk haza, hogy nincs munka, a keresetet ilyenkor is biztosítani kell az embereknek. Ezért is örültünk mindannyian a szövetkezet vezetősége elhatározásának, hogy a gazdaság melléküzemágában a traktorosok egy része az erdőgazdaságokban használatos vasakat hajlítgat. A munka jó, keresni is lehet. Bandi Ferdinánd A gépesítővei elsétálunk a közeli műhelybe, ahol három traktoros dolgozik. Egyikük köszörüli a vasakat, ketten pedig a saját maguk készítette ügyes kis hajlító szerkezettel dolgoznak. Amikor beléptünk a műhelybe, ijedség ül az arcukon. No nem a jövetelünk miatt, hanem azér, mert az előbb egy újonnan felszerelt köszörűkő munka közben darabokra itört és szétrepült a műhelyben. Bandi Ferdinándot hason találta, s „le- teperte“ a földre. Azt mondják, bizonyára régi, a raktár mélyén agyonszáradt köszörűkő lehetett, azért következett be a végeredményben szerencsés kimenetelű baleset. A cigarettaszívásnyi pihenőidő alatt a munkások elmondják, hogy örülnek a szövetkezet újításának. Tavaly télen még órabérben karbantartó munkát végeztek, lényegesen kevesebbet kerestek. Most pedig egy-egy meghajlított vasért huszonöt fillért kapnak. Ha jó ütemben megy a munka, akkor naponként meghajlítanak 400—430 darabot is. Száz koronán felül van a napi keresetük. — Nem furcsa — kérdezem —, hogy a traktor nyerge helyett most a műhelyben kell dolgozni? — Furcsa, nem furcsa, megszoktuk ezt is, azt is. Bár más munka ez is, az is. A magunkfajta ember viszont könnyen alkalmazkodik. Azért, a traktorosélet merőben más. Ott belekezdünk korán reggel a munkába, rázkódunk a traktoron egész nap, és csak este széliünk ki belőle. És szinte egész nap nincs megállás. Itt pedig bent, meleg helyen vagyunk, tudjuk, hogy reggel kezdünk, s letudva a hét s fél órát, végzünk, időben mehetünk haza a családhoz. Persze, mindezek ellenére mégiscsak jobb a határban, mert igazából a kint, a földeken végzett munkához vagyunk mi szokva — mondja Pozsonyi Dezső. — Nem mennénk mi semmi pénzért gyárba dolgozni. A határ, a jó levegő, ez a miénk.. Tudja, amikor nyáron tűz a nap, nekünk nem kell a tengerpartra menni sütkérezni. Télen persze más. Nincs munka a földeken, meg hideg is van kint. Ezért is jó, hogy van ez a munka. — Holnaptól pedig kivesszük a tavalyi szabadságot, megyünk a húst füstölni — veszi át a szót Vörös Ambrus —, meg aztán mindannyian családos emberek vagyunk, kertes házban lakunk, adódik otthon a portán is elég munka. Most otthon el kell végezni mindazt, amire tavasszal, ősszel a hosszúra nyúlt munkaidő miatt nem jutott idő. Bár jól megvagyunk itt, de ha hiszi, ha nem, azért várjuk már a tavaszt, hogy újra traktorba üljünk és mehessünk a határba szántani, vetni, dolgozni. Az időjárás most is ta- vaszias, hóesésről csak a rádió híreiből értesülünk. Hiába jelentik, körülöttünk mindenféle hószakadás meg hófúvás volt, minket elkerült. A hó hiányára panaszkodik a gazdaság agronómusa, Belovics Ferenc is. — Nagyon rossz az idei telünk. Éjszaka fagy, nappal felmelegszjk az idő, hó nem borítja a földjeinket, hogy megvédné a vetést az időjárás ingadozásától: kiszakadoznak az őszi vetés, a gabona gyökerei. Nagyon félő, hogy tönkremegy a vetés. Meg aztán száraz a talaj, lehetetlen pótolni a hiányzó csapadékot. Száz milliméter csapadékhiányunk van, amelyet már lehetetlen behozni, akárhogyan fogunk is öntözni tavasszal. Az agronómustól megtudom, hogy a tavalyi szárazság próbára tette az embereket, gépeket egyaránt. Nagy erőfeszítések árán sikerült csak időben betakarítani a kukoricát, cukorrépát, s elérni a tervezett hektárhozamot, cukorrépából 409, kukoricából pedig 59 mázsát hektáronként. Akadozott az öntözés is, hiszen nincsenek erre a célra megfelelő berendezéseink. Idén talán valamivel javul a helyzet, mert új öntözőberendezések érkezését várják. Vizük még csak Tenne, hiszen a közelben folyik a Vág. ŰsszúJ kétszáz hektáron elvetettük a búzát. .Annyit még nem dolgoztunk a földeken, mint ta- Valy, de az-is Igaz, hogy ilyen jól még sosem készítettük elő a talajt. Most csendes a hátár. A Dam- típusú műtrágyát, amely újdonság nálunk, csak akkor kezdjük el szórni, ha már éled a természet, valamikor márciusban. Még szerencse, hogy műtrágyából van elég, a közeli Duslo bármilyen mennyiséget szállítani tud. Elmenőben vagyok már, amikor az agronómus utánam szól: Pozsonyi Szilveszter a szövetkezet gépesítője — Hadd dicsekedjem el vele, hogy hagymából rekordtermést takarítottunk be tavaly. A tervezett 210 mázsa helyett hektáronként 350 mázsát takarítottunk be. .Csodájára járt a környék. Mindenki azt kérdezte, mi a titka a jó termésnek. Nos, a hagymatermesztés titka nagyon egyszerű, s ezen a régi, nagy hagymatermesztő far- kasdiak is elcsodálkoztak: naponta kell figyelni a növekedését, naponta kell foglalkozni a hagymá- val és állandóan öntözni. Az agronómus irodájából visszamegyünk a szövetkezet udvarára. Itt még bekukkantunk egyik-másik műhelybe. Morovics Tibor és Molnár Béla, akik tavasztól őszig öntöznek, most az egyik műhelyben az öntözőberendezéseket javítják. Alaposan átnézik mindegyiket, kijavítják a hibákat, pótolják az elszakadt, kilyukadt csőrészeket. Most ők is csak kora délutánig dolgoznak, ellenben amikor beköszönteriek az idénymunkák, a 12—14 órás műszakok spm ritkák. Akkör szinte éjjelnappal a határban vannak. A szomszédos műhelyben lányok, asszonyok tisztítják a hagymát. Odébb, egy másik csarnokban két fiatalember szorgoskodik. — Én Kovács Gábor vagyok, a kovács — mutatkozik be egy megtermett fiatalember az üllő mellett. Karnyújtásnyira tőle a kovácstűzhely. Most nincs szükség tűzre, de ha kell, azonnal begyújtják. — Nem kovácsnak tanultam, de mivel nagyapám a falu kovácsa volt, hát gyermekkoromban ellestem tőle e mesterség fortélyait, s megcsinálok mindent, amit csak kell. Most épp a hengereket javítjuk. Ezeken könnyeben megy a munka, ám a vetőgépekkel nagyon sok a gond. Ha az ember azt akarja, hogy társai a földeken elégedettek legyenek a gépekkel, hogy ne kelljen nekik gyakori meghibásodások miatt vesztegelniük, akkor bizony nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Van egész nap elég munkánk. Igyekeznünk kell, mert az időjárás nagyon úgy mutatja, hogy rövidesen itt a tavasz. ZOLCZER JÁNOS. A szerző felvételei Belovics Ferenc agronómus Hír az erőműről Három hónap telt el azóta, hogy hírt adtunk a Szep- si [Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola kezdeményezéséről: egy mini vízi erőmű felépítéséről. Koncz Árpád tanár gondolata nagy érdeklődést keltett nemcsak az iskolában, a környéken, a járásban és a kerületben, hanem Szlovákia-szerte. Egyedülálló és merész elhatározás ez, amelynek az 0] Ifjúságban is teret engedtünk, és megígértük, hogy lapunk hasábjain továbbra is figyelemmel kísérjük az erőmű építését, életre keltésének, üzembe helyezésének útját. Munkatársunk újból felkereste az illetékeseket, hogy megtudja, mi változott a három hónap alatt. Időközben a Vízi Erőmüvek Trencíni tervezőirodájának szakemberei alapos tanulmányozásnak, szemlélődésnek és térképezésnek vetették alá a Bodva-patak é- rintett területét. A gondos terepszemlét felváltotta a számítás, rajzolgatás, és az eredmények, javaslatok summája egy tanulmányban látott napvilágot. A tervezők változtatásokat javasoltak az eredeti „szerényebb“ elképzelésekhez, tervekhez' viszonyítva. Megállapították, hogy a kisebb teljesítményű MT- 3-as turbina helyett nagyobb teljesítményű is érvényesülhet, így két darab egyenként 55 kW névleges teljesítményű Francis-Reiffen- stein típusú turbinát javasoltak, amelyeket a CKD Blansko problémamentesen szállíthat. A hajtógát merőben másképp festene, mint az eredeti elképzelés szerint. A szakemberek javasolták, hogy fektessenek le egy 1800 méteres csővezetéket is, amelyet aztán nyugodtan be is lehetne takarni. Ez több előnnyel is járna: egyenletesebbé válna a teljesítmény, biztosítva lenne a vízutánpótlás, a mechanikus szennyeződés pedig minimumra csökkenne. Ami lényegbevágó: az a költség- vetési rész. A költségek megnövekedtek, a teljes beruházási összeg 2,8 millió koronára rúg, ami sajnos nagy kérdőjelet rajzol a továbblépés elé. A kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályán folyamatban van a dolog értékelése és mérlegelése. A tervezők kiszámították azt is, hogy a berendezés élettartama 47 év lenne, és a költségek 7,3 éven belül megtérülnének, ami annyit jelent, hogy mintegy 40 évig haszonra termelne az erőmű. Bár nem kis tételről van szó, a szakemberek hangsúlyozták, hogy a megvalósításhoz és a hatékony kihaszháláshoz eszményi feltételek vannak, így melegen ajánlják az erőmű megépítését. Az anyagi fedezet előteremtése után a tervezők rövid időn belül a komplett tervdokumentációt is elkészítenék. Ezután pedig már csak az építkezési engedélyt kell elintézni, s elkezdődhet az építkezés. POLGÁRI LÁSZLÓ
