Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-16 / 42. szám

Két csengetés között A mezőgazdaságnak nem segít az a fiatal, akinek ugyan jók a tanulmányi eredményei, de nem vonzódik kellően a pályához és igyekszik más szakmában elhelyezkedni. A gyakorlati tapasztalatok még a rátermettebb tudományos dolgozóknak sem ártanak, a frissen végzett fiatalnak még inkább szüksége van rájuk. (Részlet a CSKP KB 11. ülésén elhangzott vitafel­szólalások egyikéből ] Kívülről tetszetős, barátságos épület a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakkö­zépiskoláé: országos viszonylatban egyedül itt képeznek magyar nyelven mezőgazdasági gépesítő- ket. Éppen óraközi szünet van, a folyosón uralkodó zsibongás is ezt igazolja. Alig néhány hét telt el az iskolaév­ből. A diákok már megbarátkoztak az iskolapadokkal, a nevelő munka már a megszokott kerékvágásban folyik. Or­szágszerte azonban új módszertant ve­zettek be ebben az iskolaévben. Miben érintette ez a változás az iskolájukat? — fordulok kérdésemmel Tóth János mérnökhöz, az iskola igazgatójához. — Főleg abban, hogy egyes szaktan- tárgyakat új módszertan szerint okta­tunk. Ennek célja a gyakorlati élethez való közeledés, a mezőgazdasági gépek alaposabb megismerése, a hibalehető­ségek kizárása. Az is fontos, hogy lé­pést tartsunk a műszaki fejlődéssel, megismerjük az új' gépeket és berende­zéseket. Egy új tantárgyat is oktatni kezdtünk ebben az évben, a gépészeti technológiát, mégpedig a javítástech­nológia helyett. Az új tantárgy szélesí­ti a tanulók látókörét, tartalmában is lényegesen gazdagabb, amit az új tan­könyv is bizonyít. Másik újdonság a német nyelv oktatásának bevezetése. Végre sikerült szakképzett tanerőt is kapnunk e tantárgy oktatásához. Tan­könyvekből van elég, egyedül a mű­szaki rajzhoz nem kaptuk még még az új könyveket. — Megvannak a színvonalas oktatás anyagi feltételei? — Merem állítani, hogy igen. Bár az elmúlt évvel összehasonlítva kevesebb lett az elsős, a tantermek száma viszont eggyel növekedett. Pillanatnyilag ti­zenkét tanteremben tanítunk, ezek fele szakterem. Másik, lényegesen nagyobb és modernebb központunkban a szakok­tatás, a műhelygyakorlatok zajlanak. Ott az idén új felszereléssel, új gépek­kel dolgozhatnak a diákok. Jövőre nem Tóth János mérnök, az iskola igazga­tftin Iveta Toholová, a SZISZ iskolai szerve­zetének titkára kis örömünkre átvehetjük a tornater­met is. — Említette az elsősöket. Köztudott, hogy a középiskolások létszáma or­szágszerte csökkent, de gondolom, ez nem vezetett az osztályok számának csökkentéséhez? — Valóban így van. Idén csupán hat­vanhat elsős kezdett, ebből tizennyolc a magyar osztályban. Mivel a létszám- csökkenés csak átmeneti jelenség, az osztályszámot hagytuk. A hatvanhat el­sősünkből kitelt két szlovák és egy ma­gyar tanítási nyelvű osztály. Ideális kö­rülmények között, gazdagabb felszere­léssel kezdték meg tanulmányaikat az iskolában, mint elődeik. Hogyan vélekednek az igazgató de­rűlátásáról az elsősök? Kérdésemmel az I. B-be kopogtatok be, ahol különböző dialektusban beszé­lik a magyar nyelvet, hiszen Szlovákia különböző járásaiból vannak itt a jö­vendő mezőgazdasági gépesítők. Tóth Jutka a rimaszombati (Rim. So- bota) alapiskolából jött: „Nekem az is­kola tetszik, modern, jól fel van sze­relve, főleg az új műhelyek ilyenek. Kicsit idegenek még számomra a szak- tantárgyak, de remélem, fbg menni a tanulás. Az osztályfőnök és a diáktár­sak, csakúgy, mint a város, jó benyo­mást tettek rám. Kicsit szokatlan szá­momra, hogy a diákotthonból egy má­sik helyre járunk étkezni. Koczúr László Nagykaposról (Vei. Kapusany): „Már megbarátkoztam az iskolával és az osztálykollektívával is. Barátaimmal esténként összejövünk a szobában, és felidézzük a szünidő él­ményeit, beszélgetünk az iskoláról, a városról. Habár Szepsit még nem is­merjük eléggé, eddigi tapasztalataink alapján fejlődőképes, barátságos mező­városnak tartjuk. A diákotthon házi­rendjét, a korai ébresztőt, a reggeli tor­nát, a csoportos helyváltoztatásokat ed­dig még nem tudtam megszokni. &z- á- zért van talán, mert még sohasem lak­tam diákotthonban. Csudái Zsolt a lévai járásból jött: „Bi­zony Zselízen (Zeliezovce) nem rajzol­tunk szakítógépeket és szakítási dia­gramot, itt pedig már házi feladatot is kaptunk belőle, de hát ez más iskola, más tantárgyakat oktatnak, és érthető, hogy a gépészet dominál. A várost, a diákotthont már megkedveltem. A ta­nulás mellett a szórakozásra, sporto­lásra is nyílik lehetőség, ami számom­ra szintén fontos, mert távolról vagyok, és kevesebbet járhatok haza, mint osz­tálytársaim. Az osztályfőnökünk na­gyon is szívén viseli sorsunkat, ezt az első osztályfőnöki órán is észrevettem. És mit mond az osztályfőnök, Nagy János? Milyennek látja ő az osztályát, és mik az észrevételei az első hetek u- tán? — Lelkes, szorgos közösség van ki­alakulóban. Első találkozásunkkor a házirenddel ismerkedtek meg, mivel a négy bejáró diákon kívül a többiek kol­légiumban laknak, így először is az is­kola és a diákotthon házirendjéről be-- szélgettünk. Majd arról, hogy hol ér­vényesülhetnek az iskola elvégzése u- tán, akik pedig főiskolára készülnek; már most figyelmeztettem a követel­ményekre. Most még nem mérhető le, ki mire képes, eddig csupán egy kö­zös akciónk volt, az iskolai sportpályán dolgoztunk néhány órát. Az a benyo­másom, hogy van akarat a gyerekek­ben, készségesek és segítőkészek egy­mással szemben, ami előfeltétele az e- gészséges közösségi szellem, jó osztály­kollektíva kialakulásának. Az iskola SZISZ-szervezetének titká­rával, Iveta Toholovával a szünetben beszélgetek. Arra kérem, hogy dióhéj­ban vázolja az iskolán zajló szervezeti életet. — Talán sorrendben véve lesz a leg­egyszerűbb és legáttekinthetőbb. Szep­temberben hagyományosan az elsősök­nek rendezett ismerkedési esttel indul a SZISZ-élet, amelyet a másodikosok szerveznek. Októberben részt veszünk a dargovi hűségeskün, ahol elsőseinket a- vatjuk SZISZ-esekké. Az őszi hónapok­ban a mezőgazdaságnak is segítünk a termés betakarításában, de főleg a Szepsi Állami Gazdaság burgonyatáblá­in serénykedünk. A barátsági hónapban vetélkedőket szervezünk, a téli hóna­pokban pedig táncmulatságokat. A könyv hónapját általában könyvkiállí­tással és ^árusítással szoktuk megünne­pelni. Aztán kezdődnek a szavalóver­senyek szlovák, magyar és orosz nyel­ven, ennek osztály- és iskolai fordulóit mi szervezzük. A különböző sportren­dezvények pedig szinte egész évben zajlanak. Már évek óta eredményesen szerepelünk a középiskolák honvédel­mi versenyén, é? a sokolovi sportvetél­kedőkön. A politikai és-társadalmi év­fordulódról az iSkölai hangosbemondó­bán Szoktunk megemlékezni. Ezeket az adásokat egy külön híradóscsoport; ké­szíti. Az iskolában, a diákotthon­ban több szakkör is működik. Megemlíthetem az ifjú újítók kö­rét vagy a fotó- és egészségügyi szak­kört. Évről évre színvonalasabb a tu­dományos diákkonferencia. Baráti szá­lak fűznek egy magyarországi, a Kar­cagi Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ihoz, a nyári építőtáborokat is közösen szervezzük. Csengetnek, a SZISZ-elnököt várja az osztályba tanulás. POLGÁRI LÄSZLÖ A szerző felvételei A kárpát-duklai hadművelet negy­venedik évfordulójának tiszte­letére rendezett honvédelmi hét minden bizonnyal a Honvédelmi Szö­vetség eddigi legnagyobb rendezvé­nyei közé tartozik. A komáromi (Komárno) járásban a honvédelmi hét a HSZ munkáját bemutató kiállításával vette kezdetét. A kiállítást három nap alatt több mint négyezren tekintették meg. Ter­mészetesen az. itt bemutatott tárgyak, eszközök, és dokumentumok legjob­ban a fiatalokat vonzották, de a fel. nőttek közül is sokan érdemesnek tartották elidőzni a szebbnél szebb modellek, tablók vagy a HSZ-ben használatos fegyverek mellett. Érdekes és újszerű rendezvénye volt a honvédelmi hétnek az élő új­ság. A Szakszervezetek Házában négy- -ötszáz fiatal hallgatta végig az élő újság időszerű politikai kérdésekkel foglalkozó vezércikkét, a közgazda- sági rovatban pedig tudomást szerez­hettek a Nehézgépipari Művek ko­máromi vállalatának eredményeiről. A tudomány és technika rovatában érdekes összehasonlítás hangzott el a NATO és a Varsói Szerződés had­seregeinek egyes fegyvernemeiről. Az élő újságból nem hiányozhatott a kultúra és a sport sem. Az előzőben a határőrség Dunaj népi együttese, az utóbbiban pedig a járás könnyű­búvárjaival folytatott beszélgetés tet­te érdekesebbé ezt a rendezvényt. A honvédelmi hét alatt zajlott a Holt Vág partján megtartott bemuta­tó is, amelyen a résztvevők megis­merkedhettek a repülő- és hajómodel­lezők, a könnyűbúvárok, a kinológu. sok munkájával, eredményeivel, de láthatták azt is, milyen ügyesen vég­zik ha kell, a feladatukat a Vörös- kereszt köreinek legkisebbjei vagy a tűzoltók. A szervezők jó munkáját di­cséri, hogy ezen a rendezvényen is több száz fiatal vett részt. Különben a honvédelmi hétnek e- gyik fő célja az volt, hogy elsősor­ban a fiatalok ismerjék meg a HSZ_ munkáját, ezért a rendezvények zö-- mét nekik szánták. Feltétlenül meg kell említeni a három nemzedék ta­lálkozóját, amelyen a fiatalok elbe­szélgettek a Csehszlovák Néphadse­reg hivatásos tisztjeivel. A beszélge­tést film- és diavetítés tette még él- ményszerűbbé, érdekesebbé. A rendezők azonban nem feledkez­tek meg az idősebbekről sem. Két­ségtelen, hogy a honvédelmi sportok közül a Komáromi járásban is a leg­nagyobb érdeklődés a lövészet iránt mutatkozik. Ez az a sportág, amely a fiatalokat, idősebbeket egyaránt vonzza. Sőt, sok esetben egész kol­lektívák jelentkeznek, illetve nevez­nek be az egyes versenyekbe. így ke­rülhetett sor a szocialista munkabri­gádok céllövő versenyére is, amelyen tizennyolc kollektíva mérte össze tu­dását a szakszervezet poharáért. Ugyancsak a felnőtteknek szánták a gépkocsivezetők és a motorkerék­pározók ügyességi versenyét, amely egyúttal záróaktusa is volt a rendez­vénysorozatnak. — Tapasztalatok nélkül fogtunk ne­ki a honvédelmi hét megrendezésé­nek — mondotta Paál Gyula, a HSZ járási bizottságának alelnöke az utol­só napon —, de a látottak, az em­berek érdeklődése, a bemutatók Irán­ti érdeklődés, a versenyzők lelkese­dése alapján elégedettek lehetünk. A tanulságokat ez esetben is le kell szűrni, hiszen jövőre ismét lesz hon­védelmi hét. KAMOCSAI IMRE AZ ELSŐ IS LEHET SIKERES

Next

/
Thumbnails
Contents