Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-31 / 5. szám

2 v KOMMENTÁRUNK A jogok és kötelességek egysége Az ifjúsági szövetség munkájában egyre nagyobb teret kap a jogi nevelés, pontosabban a jogi felvilágosítás. Ezzel kapcsolatban nem kevesen hiszik azt, hogy e2 elsősorban azért fontos, mert baj van a fiatalokkal, mert sok a fiatalkorú bűnöző, rendbontó. Az igazság az, hogy utóbbi időben nem emelkedik az ifjúsági bűnözések szá­ma, de sajnos lényegesen nem is csökken. Vannak aszo­ciális elemek és nyugtalanító jelenségek is az ifjúság egy-egy csoportjánál, amelyekkel fel kell venni a har­cot. Ugyanakkor fel kell lépni az ifjúsággal szemben meglévő előítéletek, a felületes általánosítások ellen. Az ifjúság túlnyomó többsége becsületesen dolgozik vagy készül hivatására, szakmájára. Éppúgy, mint az „apák nemzedékének“ több mint 90 százaléka egy életen ke­resztül nem került konfliktusba a törvénnyel, nem lesz ez másképpen a „fiúk nemzedékével“ sem, sőt, náluk érezhetőbb lesz a szocialista nevelés pozitív hatása. Et­től függetlenül nem szabad a jelenlegi helyzetet ideali­zálni, hiszen még ma is élnek az olyan emberi tulajdon­ságok, mint az önzés, az egyéni érdek előtérbe helyezé­se, a haszonlesés. A munkánál még elég sok esetben nem játszik szerepet a közösségi, a társadalmi szempont. Ugyancsak nem kevés azoknak a száma, akik szívesen tesznek szert anyagi előnyökre becsületes munka nél­kül. Az ifjúsági szövetség feladata a közösségi ember ne­velése. Ezért a személyiségformálás egész folyamatának állandóan kapcsolatban kell lennie a közösséggel, annak életével, fejlődésével. A fiatalokban a közösségi és az egyéni érdek összhangját az állandó és tartalmas közös­ségi élet, s annak keretében végzett közösségi tevékeny­ség teremtheti meg. A közösségi tevékenység pedig elképzelhetetlen szo­cialista jogtudat nélkül. Ennek a tudatnak a fejlesztése jogi propagandánk fontos küldetése. A fejlett szocialista jogtudattal rendelkező ember belső igényévé válik a kö­zösség ügyeiben való részvétel. Minél erősebb és minél szélesebb körű ez az igény, annál jobbak a feltételek ahhoz, hogy az emberek a társadalom alkotó tagjai le­gyenek. Ily módon nem pusztán magánemberként élnek, hanem a közösség tudatos tagjai is, ami pedig jelentő­sen hozzájárul a közösségi szemlélet, a szocialista élet­mód kialakításához. A közéletiség igényének felkeltésé­vel kapcsolatos teendőket reálisan kell megközelíteni. Az emberek elsősorban az iránt érdeklődnek, amiben ők maguk személyesen érintve és érdekelve vannak. A jogi műveltség terjesztése és elmélyítése ugyan­csak hozzátartozik a szocialista demokratizmus érvénye­süléséhez. Elgondolásaink itt is csak akkor vezetnek a kívánt eredményre, ha a társadalmi gazdasági élet való­ságos összefüggéseinek ismeretében fogalmazzuk meg őket. Politikai rendszerünk nem választja el a szabadságot a felelősségtől, a jogokat a kötelességektől. A jogok és kötelességek egysége tükröződik vissza a szocia­lista törvényességben is. Ennek lényege, hogy az állam mindenkitől egyaránt megköveteli a törvények betűjé­nek és szellemének megtartását, ugyanakkor minden ál­lampolgárt e törvények védik. A CSKP, politikai rend­szerünk minden szervezete — így a SÉISZ is — azon fá­radozik, hogy a szocialista törvényesség mindkét oldala csorbítatlan legyen, s a jogszabályokat a hatóságok, a gaz­dasági szervek és az állampolgárok is kövekezetesen megtartsák. STRASSER GYÖRGY A jó szervezés - fél siker A Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteiben ja­vában tartanak az évzáró taggyűlések. A galántai járás 329 alapszervezetében is folyik a számadás és a terv- készítés avégett, hogy az idén a közösségi munka még tartalmasabb, gazdagabb, a társadalom és az egyén szempontjából is hasznosabb és vonzóbb legyen. A moz­galmi munka e fontos időszakának időszerű kérdései­ről beszélgettünk Takács Györggyel, a SZISZ járási bi­zottságának alelnökével és jaroslav Pazitnyval, a jb titkárával. % Mekkora az ifjúsági szövetség befolyása a járás ifjúságára? T. Gy.: A Szocialista Ifjú­sági Szövetségnek járásunk­ban 9816 tagja van, 156-tal több, mint az előző évben. A szövetség befolyása az if­júság minden rétegére ki­terjed, legszámottevőbb azon­ban a taglétszám a középis­kolákban, a középfokú szak­tanintézetekben és a szak­intézetekben. Ez utóbbinak örülünk, mert innen kerül ki a jövő évtizedek munkás- osztálya, s számunkra nincs fontosabb feladat, mint a munkáskáderek nevelése. B. P.: Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csupán azt sze­retném elmondani, bogy igyekszünk az egyes alap­szervezeteket megkülönböz­tetett módon kezelni, hogy az ifjúság minden egyes ré­tege megtalálja körünkben a neki megfelelő munkát, kedvtelést. Ilyen értelemben irányítjuk a járási bizottság aktivistáit is. Ez a differen­ciált eljárás érvényesül mind a politikai oktatásban, mind a kulturális munkában és egyéb területen. ® Melyek azok a gyenge pontok, amelyek hátráltat­ják a járási szervezet mun­káját? T. Gy.: Nem állítom, hogy nincsenek a munkánknak Branislav Pazitny gyenge pontjai, viszont az időről időre felmerülő ne­hézségek nem olyan jelle­gűek, hogy ne tudnánk őket közös erővel megoldani. Ta­lán ilyen gyenge pont a test­nevelés, a tömegsport. Tűr­hetetlen például, hogy az üzemekben évente egyszer rendeznek sportnapot vagy valamilyen nagyobb ver­senyt, mondjuk az igazgató kupájáért, vagy adnak neki valamilyen más hangzatos nevet, és egész éven át sem­mi más sem történik. A tö­megsport, a testnevelés nem kampányfeladat, hanem rend­szeres, mindennapi munka. Ezért a jövőben feltétlenül növelni kell a fiatalok rész­vételét a SZISZ többfordulós versenyeiben. Bár tudjuk, hogy az ifjúmunkások jelen­tős része ingázik, és többek között ezért nem kapcsolód­hatnak be a sportéletbe, azért a szakszervezeti üze­mi bizottsággal karöltve meg kell találni a módját annak, hogy rendszeres mozgási le­hetőséget teremtsünk a fia­taloknak. Merőben más a helyzet az eszmei neveléssel és a munka kezdeményezés­sel, ahol jelentős sikereket értünk el. Viszont jelentke­zett egy újabb probléma, el­sősorban az üzemi és a falu­si alapszervezetekben, az el­öregedés. Tavaly a falusi szervezetekben volt nagy a lemorzsolódás és a vezetősé­gekben is nagy a fluktuáció, mert a tisztségviselők jelen­tős része kiöregedett a „szi- szes“ korból. Idén viszont az üzemi alapszervezetekben a vezetőségi tagoknak leg­alább a 40 százaléka kicse­rélődik. Ez nem kívánatos jelenség, de néha tehetetle­nek vagyunk vele szemben. 9 Mégis, mit tesznek azért, hogy a t'sztségváltás és a lemorzsolódás ne okoz­zon fennakadást a mozgal­mi életben? B. P.: A taglétszám foko­zását állandó feladatnak te­Takács György kintjük. Úgyszintén a káder­nevelést. A vezetőképzés ki­terjed minden új tisztségvi­selőre. Mihelyt valahol tiszt­újításra kerül sor, az új funkcionáriust rövid időn belül egy- vagy háromnapos tanfolyamra hívjuk. Nem en­gedjük, hogy akár egyetlen SZISZ-tag is vezető beosztás­ba kerüljön anélkül, hogy ne legyen tisztában a szer­vezeti élet alapismereteivel, ki ne oktassuk. ® Az említett kérdések bizonyára most, az alapszer­vezetek évzáró taggyűlései­kor mindennél jobban elő­térbe kerülnek, mivel tiszt­újításra is ilyenkor kerül leginkább sor. Hogyan ké­szültek fel a mozgalmi év legfontosabb feladatának lebonyolítására? T. Gy.: Az az érzésem, hogy az alapszervezetek év­záró taggyűléseit, illetve a konferenciákat jól előkészí­tettük, mert azt tartjuk, hogy a jő szervezés, fél siker. Mindenesetre értekezletet tartottunk az alapszerveze­tek elnökeinek részvételével, amelyen aprólékosan kifej­tettük az évzáró taggyűlések politikai jelentőségét, és szervezési kérdésekben is tájékoztattuk őket. Ezenkí­vül konzultációs központo­kait nyitottunk Vágsellyén (Sala), Szereden (Sered) és Diószegen (SlódkoviCovo), ahol a hét bizonyos napján a járási bizottság dolgozói és aktivistái tanácsadó szol­gálatot tartanak. Minden egyes alapszervezet köteles a konzultációs központban megvitatni az évzáró taggyű­lés politikai és szervezési biztosításának írásbeli ter­vezetét. A SZISZ járási bi­zottságán pedig a hét min­den napján és a nap minden órájában az alapszervezeti tisztségviselők rendelkezésé­re állunk. Ezenkívül minden alapszervezetben nagy segít­séget nyújtanak a járási bi­zottság aktivistái, s egyet­len évzáró tagyűlésről sem hiányoznak majd a járási bi­zottság apparátusának dol­gozói vagy aktivistái. Nagy segítségünkre van továbbá szervezeti kérdéskben a SZISZ-közlöny, amelyről ta­lán az eszmei munkáért fe­lelős titkár mondhatna töb­bet. B. P.: A járási bizottság második éve adja ki a SZISZ- közlönyt (Zvázácky spravo- dajca), amely havonta meg­jelenő módszertani folyóirat. Nagyjából tartalmazza a já­rási szervezet életével össze­függő eseményeket. Tájékoz­tatjuk benne a tagságot a járási szervek munkájáról, az előző időszakának fonto­sabb eseményeiről, és ugyan­csak tartalmazza a közlöny az elkövetkező legfontosabb feladatokat és akciókat is. Szükség esetén válaszlevelet is közlünk, mindenki előre tudja, hogy a legközelebbi egy-két hónapban milyen nagyobb akciók lesznek az eszmei nevelésben, a kultu­rális munkában vagy a sport- tevékenységben. • Milyen segítséget kap az ifjúsági szövetség a moz­galmi munkában és az évzá­ró taggyűlések megszervezé­sében a párt szerveitől és szervezeteitől? T. Gy.: A párt szerveivel' és szervezeteivel rendkívül jó kapcsolatot teremtettünk. Szinte jelképes, hogy a párt járási bizottságát az ifjúsági szövetségével egy folyosó köti össze. Összeköt bennün­ket a közös cél is. A járási és a falusi vagy üzemi párt- szervek mindig megvitatják velünk, hogy kit javasolnak pártaktivistának az alapszer­vezethez. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy nincs egyetlen alapszervezet sem pártaktivista nélkül, és rend­szerint azok látják el ezt a . feladatot, akik megértik a fiatalokat, és szívesen is dolgoznak a körükben. PALAGYI LAJOS A szerző felvételei TÖRTÉNELMI KRÓNIKA A PÁRT HARCA A FASIZMUS ELLEN Az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság még inkább kiélezte a proletariátus és a burzsoázia közötti osztályhar­cot, és számos országban politikai válságot idzett elő, amely Jelentős mértékben megrendítette a tőkés gazdasági rendet. A burzsoázia erre azzal válaszolt, hogy még elkeseredettebb harcot Indított a munkásosztály, különösen pedig élcsapata, a kommunista párt ellen. Nem válogatott a módszerekben, és végső eszközként a fasiszta diktatúrához nyúlt. A fasizmus célja az ún. burzsoá szabadságjogok teljes megszüntetése, a haladé mozgalom likvidálása, a kommu­nista párt feloszlatása, a forradalmi hangulat elfojtása, vég­ső soron tehát a burzsoázia korlátlan uralmának fenntartá­sa volt. A fasizmus uralomra jutása 1933 januárjában Né­metországban csak azt bizonyította, hogy a burzsoázia már nem volt képes a régi módszerekkel, a burzsoá parlamen­tarizmus eszközeivel uralkodni. A fasizmus halálos veszélyt jelentett az egész nemzetközi munkásmozgalomra és a világ békéjére nézve. Az agresszív tervek, az „új életterek“ követelése ugyanis megrendítette az amúgy Is ingatag nemzetközi egyensúlyt. A Kommunista Internacionále mindjárt világosan látta a helyzetet és azt, hogy mibe sodorhatja a világot a terjeszkedő fasizmus. Már a Kommunista Internacionále XIII. plenáris ülésén elemezték a kialakult helyzetet, és rámutattak a fenyegető veszélyre, az összefogás szükségességére. Különösen veszélyeztette a hitleri fasizmus hazánkat, Csehszlovákiát. Szinte uralomra jutásától kezdve területi követelésekkel lépett fel velünk szemben, s uszítására akti­vizálódtak a német, lakta területek. A cseh fasiszták már 1933 áprilisában ún. „nemzeti hetet“ rendeztek, provokációk egész sorát követték el, és nyíltan az ország egységének megbontására törekedtek. Ezt lehetővé tette számukra a szociáldemokrata pártvezetők árulő politikája, a burzsoázia hallgatólagos beleegyezése. A cseh és a szlovák burzsoázia vérmes reményeket fűzött ahhoz, hogy a hitleri fasizmus segítségével sikerül megfékezni az egyre erősödő munkás- mozgalmat. esetleg visszafordítani a fejlődés útját a gazda­sági válság éveiben Is erőteljesen fejlődő Szovjetunióban. Az ország sorsa és érdeke számukra teljesen másodlagos dolog volt. Ebben a helyzetben csupán Csehszlovákia Kommunista Pártja mérte fel helyesen a veszélyt, és szállt szembe a íasiszta erőkkel. A párt éppen 50 évvel ezelőtt, január 30-án országos konferenciát hívott össze, hogy megvitassa a Ko­mintern XIII. plenáris ülésének Irányelveit és egységbe szó­lítsa a népet a fasizmus ellent harcban. A konferencia egyöntetűen a fasizmus és a háború ellen foglalt állást. Megalakult „A fasizmus és háború elleni egységfront orszá­gos bizottsága“. A párt az adott helyzetben ugyanis olyan politikai hadsereg létrehozását sürgette, amelynek részét képezték volna azok a társadalmi rétegek ts, amelyekkel a pártnak addig nem volt politikai és Ideológiai kapcsolata. Nagy hangsúlyt fektettek többek között az ifjúság meg­nyerésére. Az említett bizottság első akciójaként felhívást bocsátott ki a XX. nemzetközi ifjúsági nap közös megszer­vezésére „Az Imperialista háború fenyegető veszélye, a fa­sizmus, a sovinizmus ellen, a dolgozó ifjúság nemzetközi barátságáért“ jelsző alatt. Az antifasiszta mozgalomban fon­tos szerepet játszottak a Csehszlovák Komszomol szerveze­tei és tagjai, s az Ifjúság túlnyomó része valóban felsorako­zott a párt mögött. Csehszlovákia Kommunista Pártjának törekvése később a széles és egységes antifasiszta demokratikus népfront kiala­kításában jutott kifejezésre, amelyet a Kommunista Interna- clonále VII. kongresszusának határozata értelmében a párt VII. kongresszusa hagyott jővá. Nem a párton múlott, hogy a burzsoázia egyértelmű árulása folytán Csehszlovákia vé­gül Is a hitleri fasizmus hálójába került. L. L. ÜJ TÍPUSÚ ÁLLAMSZÖVETSÉG A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével lét­rejött a világ első munkás-paraszt állama, egy teljésen új típusú állam, amely megszüntette az embernek ember általi kizsákmányolását, és Igazságos társadalmi rendet vezetett be. A szovjetek V. kongresszusa 1918 júniusában elfogadta az ország első alkotmányát, amely alapjában véve csak a munkásosztály hatalmát és a korábban már dekrétumokkal kinyilvánított alapvető állampolgári Jogokat és kötelessége­ket, a már meglévő társadalmi rendet törvényesítette. A győzelem első percétől együtt küzdöttek a szovjetköz­társaságok, ám még nem állt fenn közöttük szabályos, jo­gilag Is megfogalmazott szövetség. Erre csak 1922 decembe­rében került sor, amikor a szovjetek I. össz-szövetségl kong­resszusa jóváhagyta a szovjet népek önkéntes állami egye­sülését, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Lét­rejött egy teljesen új típusú államszövetség, ameUf teljes mértékben a népek lenini önrendelkezési jogán alapult. A teljes önkéntesség és egyenjogúság alapján egyesült az Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság, a Kaukázusontúll Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság és a Belorusz Szocia­lista Szovjet Köztársaság. Valamivel később Közép-Azslában három önállő szövetséges szovjetköztársaság alakult: az Üz- bég, a Türkmén és a Tadzsik Szovjet Köztársaság. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének mega­lakulása 1922. december 30-án a szovjethatalom megerősö­dését jelentette, ám ezzel az aktussal jogilag még nem fe­jeződött be az új típusú államszövetség létrejötte. Erre 1924 Januárjában került sor, amikor a szovjetek II. össz-szövet- ségl kongresszusa elfogadta a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének első alkotmányát. Ez volt a történelem első olyan államjogi alaptörvénye, amely a különböző népek államának és a nemzetiségeknek minden tekintetben egyen­lő jogokat biztosított egészen az önrendelkezésig. Az alkotmány alapja a köztársaságok osztálytermészetének egysége, a célok közössége volt, továbbá az, hogy — a szov­jetek Internacionalista jellegének megfelelően — a külön­böző nemzetek és népcsoportok dolgozói egyformán gyako­rolhatták a hatalmat. További sarkalatos pontja az egysé­ges, közös terv által szabályozott szocialista gazdaság megte­remtésének törvényesltése volt. Szoros szövetség nélkül — s ezt minden egyes köztársaság világosan látta — nem le­hetett volna eredményesen, minőségileg új, szocialista ala­pokon fejleszteni a gazdasági életet és a kultúrát, növelni a dolgozók jólétét. A történelmi fejlődés, a Szovjetuniónak a gazdasági és társadalmi élet fellendítésében elért kimagasló sikerei szük­ségessé tették többek között 1936-ban s végül 1977-ben egy új alkotmány elfogadását, amely megfelelt az adott hely­zetnek, de éppen az első szövetségi alkotmány elfogadása óta (1924. január 31. J eltelt hat évtized igazolta az első Igazán demokratikus és méltányos szövetségi alkotmány helyességét, a szovjet szövetségi állam létrehozásának tör­ténelmi Indokoltságát. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents