Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-09 / 41. szám
A felkelés és felszabadulásunk 40. évfordulójának jegyében Spartakiád - staféta A jövöre sorra kerülő spartakiád előkészületeinek nyomén megélénkült a Csehszlovák Testnevelési Szövetség munkája. Ösztönző hatással van rá továbbá a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadításának 40. évfordulója. A spartakiád és a dicső évfordulók jegyében zajlik egész sor sport- és turisztikai akelő. A múlt héten tanúi és részeséi voltunk az '„őrtüzek üzenete" elnevezésű pompás és látványos eseménynek, amely a kárpát-duklal hadművelet győzelmes befejezésének 40. évfordulója előestéjén került sorra. Ugyancsak a testnevelési szövetség turisztikai szövetsége rendezi a Dukla — Bratislava — Praha spartakládstafétét, amely a párt és az állam magas rangú képviselőinek jelenlétében szombaton, a hadművelet évfordulóján indult el a történelmi Dukléról. Ez lesz a testnevelési szövetség legnagyobb tömegmozgalma, amelyet a spartakiád jegyében rendez. Még a szövetség vezető dolgozói sem tudták megmondani a minap megtartott sajtóértekezleten, hogy milyen részvételre számítanak. Feltételezhető, hogy százezrek kapcsolódnak majd be a spartaklád-csillagtúrába, de lehetséges, hogy számuk eléri a milliót Is. A staféta cslllagtúra formájában végigfut hazánk egész területén. Csupán néhány adat: a sta. féta december elsején VáSecnél hagyja el a kel'et-szlováklal kerületet, hogy a közép-szlovákiaiban folytassa útját. Bratls- lavába március 9-én érkezik, és ezzel kezdetét veszi a 100 tavaszi spartaklád-kllométer elnevezésű akció. Bratislava március 30-án adja át « dél-morvaországl kerületnek, s ettől kezdve cseh területen folytatta útját, hogy 1985. június 26-ára, az országos spartakiád megnyitójára Prágába érjen. A spartakiádstafétában gyakorlatilag mindenki részt vehet. Az egyes kerületek, járások és a tőmegszervezetek szalagjával ellátott botot természetesen elsősorban mai és hajdan! élvonalbeli sportolók viszik, de velük tarthat bárki. Az útvonalat • gyalog, futva, kerékpáron, motorkerékpáron, sítalpon vagy vízen Is megtehetik, sőt a lovasegyletek vagy a szövetkezetek és állami gazdaságok lovon Is. Teljesen a testnevelést szövetség alapszervezeteinek belátására van bízva, hogy kit tisztel meg a stafétabot vitelével. Bizonyára sokan lesznek, akik élnek a lehetőséggel, hogy e szép és emlékezetes esemény részesei legyenek, s közülük reméljük, nem hiányoznak majd a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai sem. fpalágyi) Tekézcink sikeridénye Hamarosan megkezdődik a tekeidény, ezért ebből az alkalomból rövid visszapillantást vetünk az Idei XV. teke-vl- lágbajnokságra, amely a szocialista országok óriási sikerével zárult, a 18 kiosztott éremből 17-et Magyarország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia tekézöl nyertek, egyetlenegy maradt az NSZK-nak. A csehszlovák válogatott Ljubljanában hosszú, 22 éves szünet után végre Ismét aranyérmet nyert. A férficsapat Pro- cházka, Slabák, Kliment, Vítkovlő, Krttl, Nénlőka összetételében 5582 fás új világcsúccsal állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az első nap Procházka egyéniben Is szédületes, 1008 fás világcsúcsot gurított, s ez az eredmény a csapat- versenyt követő páros-. Illetve egyéni viadalra Is sokat ígért. Kár, hogy a további küzdelmek során Procházka nagyon elI fáradt, és nem sikerült megismételnie előző napi kimagasló teljesítményét. A férfi sextett aranyérme Így Is eseménynek számít, hiszen utoljára az 1962-es bratíslaval világbajnokságon avattak csehszlovák győztest. Az Idei VB különben a sző szoros értelmében a rekordok bajnoksága volt. A női csapatversenyt a magyar együttes (Kovácsné Kiss Erika. Vadné. Lőrincné, Vldácsné, Némethné, Kovécsné Grampasch Ágota) szintén világcsúccsal, 2573 fás teljesítménnyel nyerte, a csehszlovák válogatott bronzérmet szerzett, bár kis szerencsével az ezüst is elérhető lett volna. A világcsúcseső aztán folytatódott a párosok küzdelmei során, hiszen mind a Tismanaru — Bice román férfikettős, mind a Kristóf — Perman jugoszláv női páros új világrekorddal vívta ki magának a győzelmet. A VB hajrájára a magyarok nagyszerű formába lendültek, ha főként a nőknél a csapatverseny után még egyáltalán volt mód javulni. A nők Vldácsné és Kovácsné Grampasch Ágota révén kettős siker született, a férfiaknál pedig az exvllágbajnok Csányl hihetetlen finissel a dobogó második fokára tornászta fel magát. Slávek Seldl, a csehszlovák együttes edzője elégedetten nyilatkozott a VB befejeztével: „Ljubljana előtt kijelentettem, hogy mindkét csapatversenyben elégedett lennék bármelyik éremmel. A férfiak messze túlszárnyalták várakozásomat, s bizonyos mértékben a világbajnokság legnagyobb és kellemes meglepetését szolgáltatták. Az együttes teljesítményét nagyon pozitívan befolyásolta Procházka első napi eredménye, a világcsúcs hihetetlen erőt öntött a többtekbe Is. A nők harmadik helyével Is teljesen elégedett vagyok, bár visszatekintve a versenyre, könnyen előbbre Is léphettek volna. Különben mind a férfiaknál, mind a nőknél az első három csapat egyenlő esély- lyel pályázott az aranyéremre. Hogy minek köszönhető a csehszlovák tekevélogatott kimagasló világbajnoki szereplése? Elsősorban a tökéletes, e- gészéves felkészítésnek. A sikerhez nagymértékben hozzájárult az első liga fordulóinak új lebonyolltású rendszere, amely minden alkalommal a ljubljanai versenyek atmoszféráját, hangulatát volt hivatva elővarázsolni. A VB-felkészl- tés során pedig összesen 13 nemzetek közötti válogatott összecsapáson edződtek meg mindkét együttes tagjai, ami különösképpen önbizalmat, biztonságot adott tekézőinknek. A felsorolt tényezők segítették a válogatottat az arany-. Illetve bronzéremhez." Az Ismert szakemberek véleménye szerint a ljubljanai világbajnokság csúcsesőjére eddig még nem volt példa, az érmesek olyan nagyszerű eredményekkel hívták fel magukra a sportközvélemény figyelmét, még azokét Is, akik különben nemigen kísérik a tekézők erőfelméréseit. Örömteli, hogy éppen ezen a világversenyen a csehszlovák és a magyar Játékosok főszereplők voltak, hiszen összesen az érmek 39 százalékát vitték haza. Ezzel a bravúrral a többi sportág válogatott sportolóinak is kitűnő példával szolgáltak, (kg) ......- gy bronz és négy arany... Aligha kétséges, hogy a címben foglalt sorrenden szinte minden olvasó azonnal „megbotránkozik“, hiszen nem kétséges, mindenki a fontosabbal, az értékesebbel kezdené a felsorolást, ha egy sport- pályafutás méltatására vállalkozik. Hogyan kerül hát négy arany elé az egy bronz? Nos, PUHA TIBOR ökölvívó pályafutásának értékelésekor bizonyára a tavalyi várnai Európa-bajnokság bronzérme kerül a sikerlista élére, s aztán következik a hazai országos bajnokságokon szerzett négy aranyérem. Mindezzel együtt ő volt a hazai ökölvívósport legmarkánsabb egyénisége a moszkvai olimpia óta. Első bajnoki győzelmét ugyanis 1981-ben érte el, azóta pedig senki sem győzte le az országos egyéni bajnokságokon. Amikor hat társával együtt az elmúlt év tavaszán útra kelt a fekete-tengeri fürdővárosba, Várnába, nem kis feladat várt rájuk. Konkrétan az, hogy legalább egy érmet hozzanak, akkor lehet reális esélye a sportágnak az olimpiai szereplésre. Hogy végül is ez utóbbi nem sikerült, arról az ökölvívók tehettek legkevésbé, hiszen ők az érmes elvárásokat Várnában teljesítették. Elsősorban Puha Tibor révén. Meggyőződésem, hogy hálásabb tanítványt aligha találni, mint az a Vámosfaluról (Horné Myto) indult fiatalember, akinek három országos bajnoki címének kivívását magam is láthattam, és mindahányszor első edzőjéről, Bugár Aladárról beszélt, aki annak idején szülőfalujában megszerettette vele ezt a nem éppen „kisasszonysportot“. Igaz, kevés olyan edző van, aki úgy figyeli egykori tanítványainak pályafutását, mint Bugár Aladár. Ott volt például Prágában egy csehszlovák — magyar válogatott mérkőzésen, amikor a könnyüsúlyban Tibor kapta a címeres mezt, és ott volt, amikor a várnai repülőgép leszállt a bratislava) reptér betonjára. Az utóbbi négy esztendő legsikeresebb hazai ökölvívójának magatartására leginkább jellemző a várnai siker utáni nyilatkozat egy töredéke: — Hogy idáig elfutottam, edzőimnek köszönhetem. Mindenekelőtt Alt bácsinak, aki elindított, aztán loan Zelenáknak. Később, már a Dukla Olo- moucban, TomáS Kernelnek, aki bokszolót... nem, inkább ökölvívót nevelt belőlem... Az utóbbi évek sikereit meg feleségemnek is köszönhetem, aztán a szüleinek, akik a lányunkra, Erikára vigyáznak, és szüleimnek. Többször eszembe jutott, hogy megkérdezzem magamtól, vajon megérdemlek-e ennyi segítséget, megértést, jóindulatot? Igyekszem majd valahogy meghálálni. Ha lehet egyáltalán... Persze, ezek már a sikeres sportoló szavai, de amíg idáig eljutott, nem keveset kellett verítékez- nie. Erről Bugár Aladár, a „koronatanú“ így vall: — Olyan srác, mint a Tibi, jó, ha ezer között egy akad. Amikor elkezdte, láttam, hogy szívből csinálja. Nem volt olyan edzésmunka, hogy a napi „fejadagra“ rá ne tett volna egy lapáttal... Ha azt mondtam, most futni megyünk gumicsizmában meg pufajkában, akkor zokszó nélkül csinálta. En a töltésen futottam, ö meg a szántáson. Ha fáradt volt, sem mutatta. Volt olyan is, hogy Galántára mentünk edzésre, természetesen kerékpáronl Van vagy harminc kilométer. Aztán nemegyszer elkapott egy- -egy kiadás zápor... Akkoriban megrendeztük mun- helyén, Dunaszerdahelyen fDun. Stredaj az úgynevezett „olimpiai reménységek tornáját“ a szakmunkástanulók részére. Ez volt Tibor első versenye, de nem volt olyan autóbuszjárat, amely megfelelt volna a verseny időpontjának. Tibor bejött biciklivel, és vagy húsz kilométerrel a lábában megnyerte a versenyt...! Ezt a szokását megtartotta a későbbiekben is. Jády Károly, a neves edző, aki az ökölvívók olimpiai felkészülését vezette, szinte legendákat mesélt Puha Tibor edzéseiről. Ez év kora tavaszán edzőtáborban voltak a válogatott bokszolók, mégpedig Prostéjovban, amely 25 kilométerre van Olomouc- tól. Akkor volt a katonacsapatnak a bajnoki mérkőzése a dubnicaiakkal. Tibor a mérkőzés napján elfutott Prostéjovból Olomoucba, majd este beállt a szorítóba, megverte ellenfelét Slabejt, aztán visz- szafutott Prostéjovba...! „Munkamódszere“ hasonló volt a várnai EB előtt is. A siker után nagynehe- zen szóra lehetett bírni: — Nem nagyképűségből mondom, de tudtam, nálam senki jobban nem dolgozott meg a sikerért. Ha a felkészülés során tíz kilométert kellett futni, akkor én tizenötöt futottam, ha a tornateremben, a többiek már abbahagyták, akkor én még ráhúztam vagy fél órát. Tudom, nem vagyok született zseni, nincs a véremben a „bunyó“, nekem mindig mindenért duplán meg kellett dolgoznom. Bár lehet, hogy ez szerencse is, mert amúgy az első sikertelenség után esetleg abbahagytam volna, nem lett volna ennyi erőm folytatni, és csak azért is megmutatni... • Lassan már négy éve, hogy az észak-csehországi bányaváros otthont adott az 1981-es országos egyéni bajnokságnak, akkor még első meccse előtt interjút kértem tőle, mondván a döntők után azonnal indul az autóbuszom, nem lesz már időnk beszélgetni. Közben megjegyeztem: „..'.ahogy elnézem a mezőnyt, úgyis megnyered...“ Elképedve meredt rám: hogyan lehet ilyet a bokszban előre kijelenteni? „Csak már az első meccsemen lennék túl...!“ — egyre ezt hajtogatta, mivel nehezen szokott belelendülni. Aztán olyan fölénnyel nyerte mérkőzéseit, hogy senkinek eszébe sem jutott, hogy például a hazaiak kedvencének adhatnának a pontozók a győzelmet. Az ilyesmi ugyanis nem ritkaság a szorítők tájékán. Sajnos... Egy évvel később Martinban megismételte sikerét, és közben megszűntek a válogatott szakvezetőinek gondjai a 60 kilós súlycsoport betöltésével, ha nemzetközi mérkőzésre került sor. így következett el a tavalyi esztendő, amikor a bevezetőben említett várnai Európa bajnokságra utaztak a bokszolók. Előtte Tibor „ünnepélyes“ fogadalmat tett, hogy ha törik, ha szakad, nem tér haza érem nélkül. Az első edző meg megígérte, ha így lesz, akkor kimegy érte a repülőtérre, hogy kocsiján hazavigye Gabőíkovóba. Ez aztán be is következett, hiszen Tibor bronzérmet nyert, de akár nemesebb fémből is készülhetett volna az az érem: — Amikor Várnában az első meccs mögöttem volt, akkor már bíztam benne, hogy bejutok a döntőbe. Igaz, hogy az olasz Russzolillo volt már korábban bronz- és ezüstérmes is a két korábbi EB-n, de figyeltem előző mérkőzéseit, és úgy éreztem, meg tudom verni. A m. / kőzés alatt aztán legfeljebb az első menetet nem nyertem meg, de aztán két meneten keresztül csak menekült, nem is tudtam elképzelni, hogy nem én nyertem a meccset a bíróknál. Pedig így lett. Amikor kihirdették, hogy 3:2-vel ő megy tovább, nem akartam hinni a fülemnek. A szovjet versenyzők is mondogatták, hogy ez pedig sima 5:0 volt, mégpedig nekem... Ha még egyszer mérkőznénk... Persze, az ilyen vágyak legfeljebb egy következő világversenyen fordulhatnak elő. Így Tibor tavaly aztán ismét csak az országos bajnokságon vigasztalódhatott, amelyet saját klubja, a Dukla Olo- mouc rendezett. Ottani bokszolásáról mondták, hogy tanári volt... Mégpedig — többek között — második edzője, Ivan Zelenák, aki annak idején az OSP Galanta csapatában egyengette ökölvívó-pályafutását. Puha Tibor pályája tehát a mátyusföldi kisvárosból vezetett a hazai ökölvívósport egyik fellegvárába, Olomoucba. A Dukla színeiben szerezte ez év tavaszán negyedik egyéni országos bajnoki címét is. Ez az aranyérem is a vitrinbe került a többi mellé, ahol azért a „főhelyen“ mégiscsak a várnai bronzérem díszeleg. Együtt a többi emléktárggyal, így a tamperei EB és a müncheni VB em- iékpiakettjeivel, hiszen ezeken a világversenyeken is járt korábban, ott ízlelgette először a nagy nemzetközi tornák légkörét. A várnai plakett dobozában egy négylevelű lóhere is van... — Várnában találtam, de sajnos, későn, az elő* döntő után... Persze, ezt csak úgy, félig komolyan mondja, hiszen megtanulhatta és önmaga is hitelesítette a „receptet“: „A szerencse előbb-utóbb azok mellé szegődik, akik megdolgoznak a sikerértl“ Akkor pedig még jó néhány érem a vitrinbe kerül. Amikor az olomouci országos bajnokságra késve megérkeztem, és már nem láthattam mérkőzését, megjegyezte: „Már attól tartottam, nem jössz el, pedig ha jól emlékszem, ahol ott voltál, még mindig csak nyertem. Nem akarsz a „szerencsemalacom“ lenni?... A magam részéről néhány évet még vállalni tudok... MÉSZÁROS JANOS
