Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-09 / 41. szám

Spreewaldi idill A hires Zwinger A „négykerekű“ turista, ha va­lóban a vérbeliekhez tartozik, nem sajnál egy kis kitérőt, és a Labe folyása mentén közelíti meg szomszédainkat, az NDK-t. A hrenskői határátkelőhelyen gyor­san és udvariasan intézik az ország­határ átlépésével járó hivatalos for­malitásokat. Még pár száz métert gör­dülünk a határsorompótól, és előt­tünk az első német helységjelző táb­la: Schmilka. A volán mögött ülő „vi­lágjáró“ számára kicsit kellemetlen ez a találkozás. Csodálkozva veszi tu. domásul, hogy az eddig fegyelmezett­nek ismert német gyalogosok az út­testen sétálnak, és így csak csigalas­súsággal lehet közlekedni. De nem a fegyelemmel van baj. Két elem — a víz és a kő — veszi szoros ölelé­sébe a falucskát. Az egyik oldalon a Labe kanyarog, a másikon szinte a vízből kinőve, Szász-Svájc meredek homokkő sziklái tornyosulnak a ma­gasba. A község szélességét szó sze­rint méterekre lehet mérni. így az­után nem maradt már hely a járdák­ra sem. Amit azonban a falu elve­szített szélességében, bepótolja hosz. szában. Bad Schandau fürdővároska után áthaladunk a Labe bal partjára, és egyszeriben megfordul a perspektíva. Eddig ugyanis lentről tekergettük nyakunkat, hogy láthassuk a fölénk meredő bizarr sziklaképződményeket, most pedig az út faképnél hagyja a folyót, és éles szerpentinekben neki­vág a sziklafalnak. Minden kanyar után változik a látvány, mígnem a hegytetőn elénk tárul a sziklaövezte Labe völgye. A másik oldalon, szinte egybenőve sziklatalapzatával, König- stein várának falai uralják a látványt. A vár a történelem folyamán vál­takozva hol erődítményként, hol bör­tönként szolgált. Az utóbbi minőség­ben utoljára a második világháború idején vették igénybe a fasiszták. Ha­difogoly tisztek táborának rendezték be. Innen sikerült megszöknie a fran­cia Giraud tábornoknak. A vár ma múzeum. Az út, meggondolta magát, fordul egyet, és mintha megbánta volna hűt­lenségét, visszakanyarog a csalfán otthagyott Labehez. Mire ocsúdik az utazó, és rendezni tudja magában az egyedülálló látvány benyomásait, az NDK harmadik leg­nagyobb városának kapuja elé ér.-o— Drezda. A valamikori szász királyság szé­kesvárosa, Németország és Európa középkori, új. és legújabb kori tör­ténelmének egyik metszőpontja. Hét és fél évszázados történetének első felvirágzása a XVII—XVIII. századra esik. Erős Ágost fejedelem és fia é- pitették ki Drezdát oly módon, hogy Európa legszebb barokk építészeti műkincse lett, szó szerint, az Egész Öváros. Drezda újkori történelmének „ki­emelkedő“ eseménye szomorú és tra­gikus. A várost, amelyet a második világháború legvégéig elkerülték a pusztítás borzalmai, 1945. február 13. án az angol bombázókötelékek porig rombolták. Minden komoly hadászati indoklás nélkül. A barbár cselekedet­nek harmincötezer ember lett áldoza­Barátaink földjén Szorb lány népviseletben méter szélességben és harminc kilo­méter hosszúságban szűk csatornák­ra oszlanak, labirintust alkotva a vi­déken. Az e területen fekvő falvak között ezek a csatornák képezik az „úthálózatot“. A helybeliek számára a csónak a legmegszokottabb közle­kedési eszköz. Persze, ezt az idegen- forgalom céljaira is kihasználják. A lübbenaui kikötőben egész sor kirán­dulási lehetőséget kínálnak csónaká­zásra a Spreewald csatornáin. A sze­rényebbek háromórás úton vehetnek részt: aki tüzetesebben szeretné meg­ismerni ezt a tájat, akár kilenc órát is csónakázhat. Szép, erdős, ligetes tájon siklik csendesen a csónak az utasokkal. Itt- -ott előbújik egy falucska, jellegzetes népi építkezéseivel. Lehde falunál e- gész skanzen tekinthető meg. A csó­nakos olykor-olykor felhívja utasai­nak figyelmét egy-egy érdekes állat­ra vagy madárra. Az egész területet nemzeti parkká nyilvánították, és egyedülálló állat- és madárvilága van. Persze a csónakázásnak vannak pihe­női is. A csónak kiköt egy-egy ven­déglőnél, ahol a vándor csillapíthat­ja éhét, olthatja szomját. A néhány órás nyugalom a természet gyönyörű környezetében élmény és felüdülés. Még nem voltam Velencében, így nem tudom összehasonlítani a két él­ményt, nem tudom, igaza volt-e né­met ismerősömnek, de mindenesetre a gyors elhatározást, hogy letérjek az autópályáról, nem bántam meg. HORVÁTH REZSŐ 35 éve alakult meg az NDK tául, a nagyszerű építészeti műkin­csek pedig megsemmisültek. A felszabadulással kezdődött leg­újabb kori történelme, amely még tu­lajdonképpen ma is tart. Az NDK pártja és kormánya elhatározta a mű­kincsek újjáépítését. Régi tervek, raj. zok, felvételek alapján lassan ismét régi szépségükben pompázhatnak majd az épületek. A világhírű Zwingert cso­dálva, ha megfordulunk, látjuk a még fel nem újított romos épülete­ket, és csak akkor tudatosítjuk, mi­lyen munkát végeztek az emberek, hogy helyreállítsák az elpusztított műkincseket. Meghatódva és szorongással állunk meg a Marienkirche-templom romhal­maza előtt. Az épület a légi támadás­kor telitalálatot kapott. A helybeliek szerint vagy háromszáz embert te­mettek maguk alá a Tömök, azokat, akik itt kerestek menedéket a bom­bazápor elől. A város atyái úgy dön­töttek, hogy a romhalmazt meghagy­ják emlékműnek — az emberiség oku­lására. Negyven éve mered megcson­kított fala mementóként és a barba­rizmus tanújeleként. Sajnos, intelme napjainkban ismét nagyon aktuális. Néhány száz méterrel arrébb van az Ernst Thälmann sugárút, a széles Präger Platz modern, a mai szellemet sugárzó épületeivel, üzletsoraival, a látványos szökőkutak körül csivitelő gyermekek, ez már egy új világ, a poraiból feltámadt szocialista Drezda. De a város nemcsak az építészet min­taképe, hanem az évek folyamán az NDK iparának is egyik fontos bázisa lett. Itt készülnek a világszerte is­mert kiváló fényképezőgépek, itt van az ország elektronikai iparának köz­pontja, de gyártanak itt turbinákat, textil- és élelmiszeripari vagy akár nyomdatechnikai gépeket. Drezda a múzeumok városa. Nevét hallva azonnal a Zwingerre gondo­lunk. Nem véletlenül, hiszen a XVIII. század elején létesített épületegyüttes a barokk Drezda legszebb alkotmá­nya, hírességét még emeli az a tény, hogy itt kapott helyet a világ egyik legnagyobb képtára. De persze a Zwinger nem az egyetlen. A múzeu­mot kedvelő és művelődni vágyó tu­rista, ha keres, válogathat bőven. Itt van például a híres meisseni és a ke­let-ázsiai porcelán múzeuma, a város­történeti vagy a közlekedési múzeum, aranyműves- és ékszermúzeum, a XIX—XX. század német festészetének képtára, a Német Higiéniai Múzeum, a néprajzi és népművészeti múzeum, hogy csak a legfontosabbakat említ­sük, amelyek bőven kínálnak lehető­séget a nézelődésre. — Látták már maguk a Spreewal- dot? — vágott közbe egy német Is­merősöm, amikor egyszer régeb­ben egy társaságban valaki Ve­lence szépségeiről áradozott. A tár­saság kissé zavartan vette tudomásul a látszólag ide nem vágó közbeszó­lást. — Lehet, hogy a Spreewald nem olyan monumentális, mint Velence, de a maga nemében nem marad el mö­götte. Ha egyszer lesz rá lehetőségük okvetlen menjenek el Lübbenauba — egészítette ki közbeszólását a német kolléga. Ez a beszélgetéstöredék jutott e- szembe, amikor a Drezda — Berlin közti autópályán megjelent egy tábla, jelezve hogy két kilométerre kitérő van Lübbenauba. Nem sok idő maradt a' gondolkodásra... Kisvártatva jelzi is a városka táb­lája, hol vagyunk, de meglepetésünk­re ilyen feliratot olvashatunk: Lüb­benau — Lubnjow. Ez tehát a szor- bok földje, eszmélünk fel. A szorb népcsoport volt ennek a teületnek az ősi szláv lakossága. Az évszázados germanizálás, amely Hitler uralma a? latt érte el tetőfokát, sem tudta őket véglegesen eltüntetni. Ma az NDK al­kotmánya biztosítja számukra nemze. tiségi fejlődésüket, anyanyelvűk és sajátos kultúrájuk ápolását. Ezt bizo­nyítják többek között a kétnyelvű fel­iratok is. Rövid bolyongás után megérkez­tünk a lübbenaui „kikötőbe“. Az idé­zőjel nem tévedésből került az írás­ba. A magunkfajta szárazföldi halan­dó a kikötőn hatalmas vízen úszó ha­jókat képzel el. Nos Lübbenauban nem ilyet találunk. A kikötőt tizenöt- -húsz méter széles csatornák képe. zik, a vízen pedig tizenkét-tizennégy személyt befogadó lapos csónakok ringanak, amelyeknek „motorja“ a csónakos, aki hosszú bottal tolja e- lőre az úszó alkalmatosságot a sekély vízen. A látvány egy kicsit tényleg a velencei gondolákra emlékeztet. Mert mi is ez a Spreewald. A Spree és a Malxe folyók itt vagy nyolc kilo­New Yorkban hivatalosan vádat emeltek a Reagan- -kormány munkaügyi minisz­tere, Raymond Donovan el­len, akit törvénybe ütköző pénzügyi machinációkkal és okirathamisitással vádolnak. A vádirat szerint Donovan ezeket a bűntetteket 1979 és 1980 között követte el, ami­kor a Schiavone Construct!, on építészeti vállalat aiel- nöke volt. Az amerikai sajtó megál­lapításai szerint első ízben került sor arra, hogy hiva­talosan ilyen ügyben emel­tek vádat a kormány egyik tagja ellen. A bejelentést követően Do­novan közölte, fizetetlen szabadságot vett ki, hogy ügye ne befolyásolja kedve­zőtlenül az elnök választási kampányát. Az Egyesült Államok déli szövetségi államaiban kam- pánykörúton tartózkodó Ro­nald Reagan a mississippi­ben Biloxiban kijelentette, hogy minisztere élvezi tel­jes bizalmát. Korábban már felmerült egy olyan vád a munkaügyi miniszter ellen, hogy kap­csolatot tartott fenn a maf­fiával. 1982-ben csaknem e- gész éven át különleges ügyész foglalkozott eseté­vel, azonban elegendő bizo­nyíték hiányában a vádat el­ejtették. XXX A kaliforniai Vandenberg katonai légitámaszponton si. keres próbát hajtottak vég­re az új MX interkontinen­tális ballisztikus rakétával. A Pentagon szóvivője közöl­te, hat robbanótöltet nélkü­li rakétafej pontosan elta­lálta a 600 km távolságban levő célpontokat. A célba érés ideje hozzávetőleg fél óra volt. A húszra tervezett kísérletsorozatből ez volt a hatodik. Bár az új MX ra­kétáknak az amerikai kong­resszusban is sok az ellen­zőjük, a Pentagon reméli, hogy 1986-ban már hadrend­be állíthatják az első MX- eket, melyek közül mind­egyik rakétát 10 önállóan manőverező robbanófejjel látnak el. Az amerikai légierő befe­jezte a Midgetman típusú, u- gyancsak új interkontinen­tális ballisztikus rakéták fejlesztésének első szaka­szát. E fegyverek gyártását az amerikai elnök által ki­nevezett, stratégiai fegyver­zetekkel foglalkozó bizott­ság ajánlotta az elmúlt év­ben. A hírt egyébként a New York Times közölte a Pen­tagonból szerzett értesülő, sekre hivatkozva. A Midgetman rakéta egy nukleáris robbanófejjel van ellátva, s kisebb az MX tí­pusú fegyvernél. Ez a prog­ram szervesen beilleszkedik a Reagan kormányzat elkép­zeléseibe Amerika „újrafei- fegyverzéséről“. A Pentagon még a nyáron közölte, hogy a velük folytatott kísérlete­ket a kaliforniai Norton ten­gerészeti támaszponton hajt­ják majd végre. XXX Jelentős sikereket ért el az Olasz Kommunista Párt a Lazio és Apulia tartomá­nyokban, valamint a Szardí­nián megrendezett helytar- tósági pótválasztásokon. Pél. dául Sonnineban a válasz­tók 51 százaléka szavazott a kommunistákra, s így a közösségi tanácsban 11 kom­munista képviselő foglal he­lyet. Mottelében ugyancsak az OKP győzött, a voksok 40 százalékát szerezte meg — ez 12 százalékkal több, mint amennyi a legutóbbi válasz­tásokon, 1981-ben volt. A szardíniái San Gavinéban a párt szintén megerősítette pozícióját, a szavazatok 32 százalékával ugyanis lekö: rözte a község hagyományo­san vezető pártját, a keresz­ténydemokrata pártot.

Next

/
Thumbnails
Contents