Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-02 / 40. szám
PILLANTÁS A „TICÓK” ORSZÁGÁRA San Jósé — ahol a szegények laknak A Poas-vulkán krátere öz, a nagy varázslő smaragd szem. üveget adatott a birodalmába látoga- tőknak. Nos, a Costa Ricával ismerkedő turistának — legalábbis kezdetben — erre Igazán nincs szüksége: ilyen sokféle árnyalatú zöld szint talán sehol sem találni a világon. A síkságon pompáznak a hosszan elnyúló cukornádültetvények, sárgászöldek az érett banánfürtök, fölöttük a Kor- dillerák kékeszöld vonulata, amelyet haragoszöld kakaó- és kávéültetvények koronáznak. És ha valaki olyan szerencsés, hogy az Irazu vulkánra felkapaszkodva a 3432 méteres csúcs nem rejti szépségeit szemérmes ködtakaróba, egyszerre gyönyörködhet az Atlanti- és Csendes-óceán áttetsző zöld vfztükrében: Costa Rica partjait két tenger mossa... Az eddig felsoroltak alapján is érthető. hogy a látogató miért ad mesz- szemenően Igazat Kolumbusznak, aki állítólag először nevezte Costa Ricának, azaz Gazdag Partnak ezt a cső. dás országot, amelyre később ráragadt az „Amerika Svájca“ elnevezés is. Méltán. Hiszen a „ticók országában, ebben az 50 ezer négyzetkilométernyi és mindössze kétmillió lakosú köztársaságban az első élményhez tartozik — az ezer árnyalatú és roppant vonzó zöld színen kívül — az a transzparens is, amely sokfelé hirdeti az utakon: „A mi tisztjeink a tanárok, katonáink pedig az iskolások.“ A felirat magyarázata roppant egyszerű és két fontos tudnivalót tártál, máz. Az egyik: hogy Costa Ricának (harminchat éve!) nincs hadserege, a másik: hogy az oktatás a társadalom életének kiemelt területe. A „FEKVŐ RENDŐRÖK“ Ami az első dolgot illeti: azt mond. Ják a történészek, hogy tulajdonképpen egy puccsal kezdődött — mert azért Latin-Amerikában vagyunk — mégpedig 1948-ban. Egy tábornok kísérelte meg a hatalomátvételt, mert úgy tartotta, hogy a választási eredményeket meghamisították. Ez volt a harmadik fegyveres hatalomátvételi kísérlet az ország másfél évszázada tartó függetlenségének történetében. (Latin-amerikai átlagot tekintve ez teljesen elhanyagolható szám.) Az u- tókor azt mondja, hogy a tábornoknak valószínűleg igaza volt a választási csalás dolgában. Az egyik párt (a vesztes) ugyanis elkövette azt a hibát, hogy hagyta: a másik párt (a győztes) szavazóbiztosai számlálják össze a voksokat. De az utókor azt is mondja, a tábornoknak nem volt egészen Igaza abban, hogy fegyverhez nyúlt, mivel a Costa Rica-i semmire sem büszkébb, mint politikai mérték- tartására. A puccs megbukott. A parlament pedig úgy döntött, megszünteti a puccsok forrását, a hadsereget. Ha nincs hadsereg, nem lehet mivel „puccsolni“* így aztán a főváros, San Jósé egykori kaszárnyájából múzeumot csinál, tak — az országnak nincs hadserege, harckocsija, nincsenek katonái. Rossznyelvek szerint a „légierő“ — írd és mondd! — hét repülőgépből áll; és a 8000 főnyi polgári őrség több mint a fele közlekedési rendőr, akik kezében csavarhúzónál végzetesebb szerszám nemigen fordul elő... Ez viszont annál gyakrabban, mivel Itteni szokás szerint a zsúfolt fővárosban tiltott helyen parkoló autó rendszám, tábláját leszerelik. Ami pedig az oktatást illeti, kezdjük egy személyes élménnyel. A Costa Rica-i határtól San Jóséig autózva szinte tíz kilométerenként kellett lassítanunk az aszfaltba beépített és rikító sárgára pingált acéllabdácskák miatt. Ezek — a tréfás népnyelvben „fekvő rendőröknek“ elkeresztelt a- kadályok — féket raknak a száguldó autókra, már messziről figyelmeztetve őket, hogy az út mellett iskola van, jó lesz vigyázni. Ám nemcsak a diákok testi épségére ügyelnek Costa Ricában, hanem nagy gondot fordítanak szellemi gazdagodásukra is. A közép-amerikai országok között itt a legmagasabb az oktatás színvonala, néhány egyetemet kivéve ingyenes a közoktatás, rendkívül alacsony az a- nalfabéták száma. A fővárosban több könyvtár van, mint Kőzép-Amerika összes többi fővárosában együttvéve. Az országban számos, jó színvonalú egyetem működik, és San Jóséban az utcákat elárasztják a roppant csinos, egyenruhát hordó diákok és diáklányok, akiknek tanítás utáni kedvenc találkozóhelye a spanyol stílusú nemzeti színház mögött kiépített új kul- túrpark. A HÁROM GRÁCIA ÖLELÉSÉBEN San Jóséban természetesen nem ez az egyetlen nevezetes látnivaló. A főváros története önmagában Is érdekes. 1738-ban Itt, a tengerszint felett 1160 méter magasságban a „három grácia“, az Irazu (3432), a Turrialba (3328) és a Poás (2722), a három ma is működő tűzhányó ölelésében a hóditó spanyolok kis templomot építettek San )osé, azaz Szent József tiszteletére. Később a környékére köl- töztették a közelben lakókat — és így San Jósé elkeseredett küzdelemben lassan elhódította a főváros rangját a szintén az Irazu lábánál épült Cartagótól. Alighanem ez magyarázza San Jósé rendhagyó Jellegét: míg Latin-Amerika városainak utcái a telekspekuláció elburjánzása és az ur. banizációs tervek hiánya miatt általában kusza összevisszaságban épültek ki, addig a Costa Rica-i főváros szinte mértani pontossággal, áttekinthetően fejlődött. A közepét átszelő Avenida Centrallal párhuzamosan é- pültek ki a szélesebb avenidák, rájuk merőlegesen a keskenyebb callek. A belváros nyüzsgő forgalmú, eleven és hipermodern épületekkel büszkélkedik; közéjük tartozik az aranymúzeumáról nevezetes Központi Bank, a- mely valóban páratlan és lenyűgöző látvány. És mennyi vér tapadhat a hatalmas tárlókban csillogó, szebbnél szebb ékszerekhez, kincshez.,.1 Ezt a- lighanem csak a csibcsák, Costa Rica indián őslakói tudnák megmondani, akiket a konkvisztádorok úgyszólván teljesen kiirtottak, számuk ma már legfeljebb csak hétezerötszázra tehe. tő. Nem véletlenül gondolták hát úgy az Indiánok, hogy az aranynak mágikus ereje van, amely megrontja az embereket, a Gazdag Part lakóit. De vajon csakugyan olyan gazdag-e a Gazdag Part? A GAZDAG PART SZEGÉNYEI Erről kezdtük a beszélgetést Costa Rica Kulturális Minisztériumában, a- mely a főváros egyik húszemeletes felhőkarcolójában kapott helyet. Beszélgetőpartnereim Iliana Gonzales és Sheila Rosales, a minisztérium Ifjúsági Bizottságának munkatársai, a- kik maguk is fiatalok. így hát első témánk sem lehetett más, mint a Costa Rica-i ifjúság helyzete, már csak azért sem, mert fiatal társadalomról van szó; a lakosság 35 százaléka 15 és 29 év közötti, akiknek az utóbbi években is és egyre é- getőbb gonddal, á munkanélküliséggel kell szembenézniük, amely — értelemszerűen — itt is a fiatalokat, az első munkahelyre várókat sújtja a legjobban. Iliana, aki az ifjúsági bi. zottságban érdekképviselettel foglalkozik, elmondta, hogy nagyszabású tanulmányban vázolták azokat a súlyos szociális, morális és pszichikai problémákat, amelyek a fiatalkori munkanélküliségből adódnak; s közöttük van a bűnözés és a kábítószer- -élvezet ugrásszerű emelkedése is. A kérdés természetesen összefügg a Costa Rica-iak nagy büszkesége, az oktatási rendszer lassú elavulásával: például a szakmunkásképzés hiányával, amely teljesen kiszolgáltatja a fiatalokat a gazdasági válságnak. A szakképzetlen fiatalok olcsó — és bármikor elbocsátható — munkaerőnek számítanak a piacon. Súlyosbítja a problémát a vidékről városba á- ramló — szintén szakképzetlen — fiatalok tömege, akik a városban igyekeznek szerencsét próbálni, de megfelelő családi háttér nélkül veszélyeztetett fiatalokká válnak; a „campesi- nók“ könnyen a bűnözés, prostitúció, kábítószer-élvezet hálójába jutnak. A bizottság >— a munkaügyi és mező- gazdasági minisztériummal karöltve — igyekszik enyhíteni a gondokon: 4—5 önkéntes brigádok segítségével 4—5 fős önkéntes brigádok segítségével megpróbálnak a fiatalok számára szakmunkásképző tanfolyamokat szervezni, segélyakciókat lebonyolítani, munkahelyeket felkutatni; megfelelő anyagi bázis nélkül azonban e- zek a lépések nem sokat érnek. Hasonlóan nagy gond a magas nép. szaporulat. Costa Ricában átlagosan öt gyerekkel kell számolni családonként — a kívánatos három helyett. Az Ifjúsági bizottság aktivistái ►— a kiterjedt társadalombiztosítási hálózaton keresztül •— a fogamzásgátlás propagandájával is foglalkoznak, a problémát nehezíti, hogy itt az egyház nem fogadja el a családtervezés „legenyhébb“ formáit sem: még a számításos alapon való védekezés is bűnnek számít, nem beszélve a fogamzásgátló gyógyszerek szedéséről. Az abortusz tilos, de illegálisan annál jobban virágzik, fiatal nők százainak egészségét, életét veszélyeztetve. U- gyanakkor a kormány egyre kevésbé képes szociálpolitikai intézkedésekkel Javítani a nagycsaládok helyzetén: például kevés az állami, tehát ol. csóbb, megfizethető bölcsőde, óvoda. A statisztikusok adatai szerint három évvel ezelőtt a vidéki lakosság 58 százaléka volt „szegény“. 1984-re ez a szám az aggasztó 83 százalékra emelkedett. Az akörül folyó vitát, hogy ki a szegény, Armando Arauz alelnök fejezte be, amikor a sajtó e- lőtt azt kérdezte: — Tudták önök azt, hogy Costa Ricában vannak olyan családok, amelyek naponta csak egyszer ehetnek, és mások, akiknek csak kétnaponként Jut eledel? Mindehhez tegyük hozzá az ország többi nagy problémáját: a fantasztikus eladósodást, és azt, hogy Washington bizonyos gazdasági „jóindulatáért“ cserébe — nem eredménytelenül — a nicaraguai ellenforradalmárok támogatását kívánja, és azt, hogy az ország a szomszédos Nicaragua elleni háború egyik bázisa legyen. Mindezt összevetve megértjük, hogy „Közép-Amerika Svájcában“ — Iliana és Sheila szerint is — miért lenne mégiscsak szükség Öz reménykeltő és csodatevő smaragd szemüvegére. Mert ezeket a problémákat mégsem lehet, amúgy Costa Rica-i mó. dón, mikroszkopikus nagyságúra kicsinyíteni. Még akkor sem, ha az ország lakói éppen így kapták a nevüket. Hivatalosan ugyanis Costa Rica lakói a costarricensék. Csakhogy ez az ország olyan kicsi a környező „banánköztársaságok“ sorában, hogy beszédükben is sok mindent kicsinyítő képzővel fejeznek ki, amelyek közül a leggyakrabban használatos a tico. Így lettek a szomszédok szemében a Costa Rica-iak — ticók. BALÁZS-PIRI KRISZTINA Sebes Tibor felvételei A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kon- sztantyln Usztyinovics Cser- nyenko elvtársat, az SZKP főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét Lenin-rend- del, valamint — harmadízben — a Sarló és Kalapács aranyéremmel tüntette ki A kitüntetést Csernyenko elvtársnak párt- és állami tevékenysége során szerzett érdemeiért, a lenini bel- és külpolitika megvalósításáért, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében végzett munkájáért a Szovjetunió védelmi képességének erősítéséért, valamint a világ- békéhez a nemzetek bizton ságához való személyes hozzájárulásáért ítélték oda. XXX Moszkvában folytatódott a szovjet és nyugatnémet politikai személyiségek találkozója, amelyen az európai politikai helyzet alakulásáról és az európai biztonság távlatairól tanácskoznak. A találkozón beszédet mondott Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára, aki többek közölt emlékeztetett arra, hogy ez már a második ilyen szovjet-nyugatnémet véleménycsere, az első 1982-ben Bonnban zajlott. Azóta a világhelyzet rosszabbodott, megkezdődött az amerikai rakéták nyugat- -európai telepítése. Ponomarjov kijelentette: a Szovjetunió a becsületes, érdemi tárgyalások híve. Javaslatai kiutat mutatnak a veszélyes helyzetből, amelynek felszámolása, az enyhüléshez való visszatérés mindenkitől energikus erőfeszítéseket követel. Borisz Ponomarjov bírálta a Kohl-kormányt, amely hatalomra jutása előtt a kele. ti kapcsolatok „megbízhatóbb alapokra helyezését“ ígérte a választóknak. Walter Mondale demokrata párti elnökjelölt Reagan elnök az ENSZ-közgyülés XXXIX. ülésszakán mondott beszédére reagálva kétségbe vonta a Fehér Ház vezetőjének őszinteségét, azt, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok javítását akarná. Szerinte Reagan a béküié- kenyebb hangvétellel csupán a választók előtt akarja ma. gát kedvezőbb színben feltüntetni. Reagan azon javaslatáról, hogy a jövőben rendszeres konzultációk legyenek a két nagyhatalom között, szakértői, miniszteri szinten, megjegyezte: Reagannak ezt hat héttel megválasztása után kellett volna ajánlania, nem pedig hat héttel az elnökválasztás előtt. A New York Times a Rea- gan-beszédre reagálva emlékeztet arra, hogy az elnök hivatalba lépésekor a megállapodások és a fegyverzet- ellenőrzés megrögzött ellen- zőjeként mutatkozott be. Most, amikor az újraválasztásáért küzd, azt állítja, megújította az USA erejét és készen áll tárgyalni a fegyverkezés leállításáról. A választások évében azonban hogyan is értékelheti a közvélemény az ilyen ígérete két? Röviden szólva: szkeptikusan — szövegezi le a New York Times. xxx lndira Gandhi indiai miniszterelnök Delhiben beszédet mcndott a haditengerészet parancsnokainak konferenciáján. Többek között kifejezte aggodalmát az Indiai- -cceán militarizálása miatt. Rámutatott, hogy az imperialista államok hajóinak jelenléte veszélyezteti a térség békéjét és stabilitását. Kijelentette továbbá, hogy az Indiai-óceán militarizálása bonyolítja a helyzetet, s ezért Indiának nincs más választása, mint szembeszállni a fenyegetéssel. •* ELKELNE EGY SMARAGD SZEMÜVEG...
