Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-02 / 40. szám

»

Kora ősz a határban

Gyönyörű, meleg napos időben indulok el, hogy lássam az őszi határt és a benne szorgoskodó embereket. Negyven-ötven kilométer autóút után már tapasztalom, hogy a nagy őszi munkáknak még nem jött el az idejük. Nem szedik a répát, és a kombájnok sem hajtottak ki a kukoricaföldekre. Sőt, mintha még a silózás sem kezdődött volna meg teljes erővel. Több helyen viszont szántanak, boronálják, hengerelik a táblákat, és ahol már ezt elvégezték, vetnek.

E

lső megállóm Csicsón (Ciőovj van. Sárközi Dezső, Szikonya László, Bélák Vilmos traktorosok pihennek a föld végén.

— Leálltunk, hogy lehűljön kicsit a masina. Nehéz a talaj, bemelegszenek a gépek. Kender után van a föld — mondják és mutatják a nagy hantokat. — Tavasszal kiadós eső után forgatták meg a „kiroveccel“.

— Az a másik, a szomszédos tábla valamivel jobb, here után van. igaz, hogy az is kemény volt, mert csak öt év után kerültünk rá újra, de ott e- gyenletes, egyformán kemény volt az egész terület, így aztán jobb, egyenletesebb a szántás is. Könnyebben boldogultak a gépek is...

— Miért, elakadnak a kemény talajban?

— Nem, csak a tömörebb talajban jobban. fogy az üzemanyag... Különben megéri jól előkészíteni a talajt — mondják és megemlítik, hogy a szövetkezetük az idén rekordtermést takarított be gabonából. Nyolcvanhárom mázsát hektáronként, és ezzel a komáromi járás legjobb eredményét mondhatják magukénak.

Két műszakban dolgoznak, reggel négytől délig, majd átadják a gépet a váltótársuknak, az pedig este tízig húzza. A különös az egészben az, hogy reggel ismét a váltótárs kezd.

— Miért? — kérdem a fiatalabbtól, Bélák Vilmostól, arra utalva, hogy

Szűcs István

így a délutáni műszak dolgozói nem p’henhetik ki magukat.

— Ez igaz — mondja ő —, de szükség van arra, hogy így csináljuk, mert amikor este leállítjuk a gépet, nincs, akinek elmondjuk az estleges problémákat, figyelmeztessük a bi. bákra. így viszont reggel, hogy az előző délutáni műszak van soron, tudjuk, indulhatunk-e vagy sem. Délben nemcsak tájékoztatjuk a váltótársunkat, hanem a karbantartást is együtt végezzük, s ha valamit meg kell javítani, a műhelyben is ott vannak az emberek, segítenek -- mondja, és már indul, is a műhelybe, *í}Ogy a váltótársával elvégezzék a szükséges kar. bantartást. Utána megebédel és hazamegy.

— Pihenni megy? — kérdem búcsúzóul.

— Nem, dehogyl A ház körül is van munka. Este egy kicsit tévét néztünk, s ha már fáradt vagyok, inkább reggel húzok rá egy kicsit. Megtehetem, hiszen csak délben kell ismét belépni.

I

ndulok tovább a csendes és nyugodt határban, sehol sincs nagyobb mozgás. Ekel (OkoliC- ná) határában Szűcs István és Bertók József a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság ekeli részlegének a dolgozói egy hosszú sor dobos rendszerű öntözőberendezés körül foglalatoskodnak.

— Gazdaságos most öntözni? >-■ kezdem a beszélgetést.

— De mennyire gazdaságos! — ' mondják és elmagyarázzák, hogy ez a heretábla tavaszi vetés utáni, egyszer már kaszálták, és a tél beállta előtt még szeretnék róla betakarítani a termést. Nem is az idei hozam miatt öntözik, hanem hogy megerősödjék a növény, hiszen csak így várhatják el, hogy négy-öt éven keresztül gazdag termést adjon.

— Jól működnek az öntöződobok? — kérdem.

Szikonya Lászlá

— Nagyszerűen, csak már egy kicsit elöregedtek, és nem mindig van hozzájuk szükséges alkatrész. Ha túl nagy a víznyomás, kifakadnak a segédtömlők, és nem mindig lehet újat szerezni. Meg aztán... Van úgy, hogy kijövünk, és hiányzik egy-két kerék. Lába kel... Bosszantó, mert végül már csak egy-két kerék marad meg, és így sokat kell feleslegesen dolgoznunk a le- és fölszereléssel, hiszen csak úgy tudjuk őket használni, ha átszereljük az egyikről a másikra.

A két ember egyébként már nyugdíjas, de mert otthon egy kicsit lassan telik az idő, még dolgoznak. így legalább, níiht mondják, emberek között vannak.

K

olárovo határában terjedelmes hagymatábla mellett vezet az utam. A termés nagy részét már kiszedték, sorokba rakták, sőt már el is hordták. Vannak viszont részek, ahol zsákokba gyűjtve várja a termés, hogy elszállítsák. Embert csak itt-ott látni a nagy táblán. Egy fiatalasszony, Stugner Mária és édes. anyja, Fehér Mária szorgoskodnak a hagymarakások körül. Körülöttük pedig ott futkározik, játszik a kiskutyájával a fiatalasszony szőke kisfia. Kedves látvány, élvezik a vénasszonyok nyarát, a kellemes meleget. Két hete járnak ki, s épp az utolsó rakásokat tisztogatják. A munkát a fiatalasszony vállalta, és az édesanyja csak segít neki. i— Megéri? — kérdem.

— Meg, hogyne. A kapálással nem volt nagy gdnd, a mi részünkben a- lig volt gyom. Csak az a baj, hogy nem valami kiadós a termés.

— Miért, mennyi?

— Ögy hatvan mázsa körül lesz. Odébb ugyanilyen darabon, huszonhét áron megvolt a kilencven mázsa is. És ráadásul ott még a munka is könnyebb volt. Nagyobb a hagyma, így a tisztogatás, osztályozás is könyBelák Vilmos

nyebben megy — mondja, miközben ügyesen jár a keze.

A fiatalasszony gumikesztyűben dolgozik, a nagymama anélkül. Az e- gyik térdelve, a másik ülve végzi a munkát, de gyorsan, két-három percenként megtelnek a vödrök, szaporán megy a munka, és most, hogy végeztek, a föld végére értek, vidámabbak is.

K

amocsa (Komocaj határában Hájas Raimunddal, a szímői (Zemné) székhelyű szövetkezet részlegvezetőjével találkozom. Figura Béla traktorossal a géphez csatolt boronákat és a hengersort, igazgatják.

Nem messze Szabó László vetőgépen búzát vet, Slávia fajtát, amelyet Sósszigeten nemesítettek ki. Tavaly ez a fajta hetven-hetvenhárom mázsát adott hektáronként. A tavaszi ár. pa még többet, hetvennyolc mázsát.

— Nézze, mennyi itt az asztag, szinte nem tudtam hova tenni a szalmát — mutatja a részlegvezető.

Miközben mindezt elmondja, megakad a szemem a talajon. Itt a föld végén elég nagy hantok közé hull a búza. Hájas Raimund elkapja a tekintetemet, és magyarázatképpen elmondja, hogy bár ráengedte a tárcsázógépet, mégsem tudta apróra törni. Az ok abban keresendő, hogy az aszta- goló gépek itt fordultak meg, és e- léggé legyúrták a tábla végét.

— Tíz nap múlva kikelhet — mondja —, hiszen a napokban háromszor is volt néhány milliméter csapadék.

Elbúcsúzom tőle és a traktorosoktól. Amikor a hét végén elered az eső, és körülöttem mindenki a rossz időre panaszkodik, én mégsem bánom, hogy esik. Sőt, lélekben örömmel nyugtázom a természet ajándékát, és arra gondolok, hogy azok, a- kiknek sikerült elvetni a gabonát, szintén örülnek, hiszen így nemcsak a mélyebben fekvő részeken kél majd jól a gabona, hanem mindenütt.

NÉMETH ISTVÁN

Hájas Raimund részlegvezető

Mackó Stefánia

Magukra

találtak

így jellemezhetnénk leginkább a SZISZ kővári (Koláry) és leszenyei (Lesenlce) alapszervezetének tagjait. További közös vonásuk, hogy mind a két szervezet taglal kis faluban élnek, ahol eleve kedvezőtlenebbek a működési feltételek, mint a nagyobb településeken; mindkét faluban szinte a nulláról kellett kezdeni a korábban elhanyagolt, évek óta pangó szervezeti életet.

Kéváron járva Cseri jázsef SZISZ-elnö- köt kértem meg, hogy mutassa be szervezetüket.

— Tavaly év elején vettem áb a szervezet irányítását. Mindössze hét tagunk volt,’ most még egyszer annyian vagyunk, s ehhez számíthatunk még tlz-egynéhány regisztrált tagot. Úgy mondom meg, a- hogy van: nem tűztem magam elé nagy célokat. Először is a fiatalok összefogására törekedtem. Mikor ez sikerült, a következő lépés az volt, hogy rendbe tegyük az évek múlásával klvül-belül megrongálódott Ifjúsági klubot. Társadalmi munkában újítottuk fel, nemrégiben készültünk el vele. A tavalyi nőnapi műsorunk sikerén felbuzdulva, Idén Is rövid esztrádműsorral kedveskedtünk a falunk lányainak, asszonyainak. A SZISZ- -esek közül Kremnicsan Jutka, Krakovsz- ky Zsőfl, Cseri Jutka, Mogyorósi Péter, Cseri István és Dénes Zoltán nevét említeném. Nagy érdemük van abban, hogy faiunkban fellendülőben az ifjúsági szervezet tevékenysége.

És természetesen az elnököt, Cseri Jő. zsefet is közéjük kell sorolni, akiről még csak annyit, hogy a pőtori gépjavító üzem műszaki ellenőre. Naponta hajnalt négykor kel a buszhoz, és csak délután négykor van újra otthon.

A hetvenes évek elején kétségkívül Leszenyén működött a nagykürtöst járás egyik legjobb ifjúsági szervezete. Az é- vektg tartó jó munkát hosszú pangás követte. 1982 végén alakuló gyűlést kellett tartaniuk, hogy a SZISZ Járási bizottságán ismét vezethessék a szervezet ne. vét. Mackó Stefániát választották meg elnöknek, akt pedig a tavalyi évzáró tagsági gyűlésen Mackó Ivánnak adta át a stafétabotot. Miért? — ezt kérdeztem találkozásunkkor Stefániától.

—■ Tizennégy taggal alakultunk meg. Gyakorlatilag mindent az elejéről kellett kezdenünk, de lelkesedésből nem volt hiány. Rám, az elnökre hárult, hogy ebből a lelkesedésből, tennlakarásből minél többet kihozzak. így aztán meglelte, tősen sok szabadidőmet felemésztett a szervezés, az Irányítás. Mivel idén érettségiztem gimnáziumban, úgy gondoltam, az érettségi évben sok lesz a tanulniva- löm, meg a felvételi vizsgára is készül, nőm kell, ezért nem vállalom az elnöki tisztséget. Persze, továbbra Is a vezetőségben maradtam, az én gondom a kultúra.

— Ml mindent sikerült elérni elnökös. ködésed alatt?

— Legjobban annak örülök, hogy egyáltalán összehoztuk a szervezetet. Tavaly elsősorban Ifjúsági, klubunk felújítása kötötte le figyelmünket, de részt vettünk a faluszépítésben, és segítettünk a helyi állami gazdaságnak a szalmabetakarításban. Mintegy 1000 őrá tár. sadalmi munkát végeztünk. Erőnkből, lelkesedésünkből színdarab betanulására is futotta. Az itthoni közönségen kívül két szomszédos faluban is látták a darabot.

Bodzsár Gyula

A szerző felvételei

Cseri József

3 íl'Á