Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-02 / 40. szám

Peter Mikitka őrnagy: „Más szemmel nézek a szülőföldemre.“

Ladomirová.

Erdőkkel övezett falu Dukla és Svid- ník között. Kis község, amelyet ma a csend és a békesség jellemez, de ä története hősi, mint ahogy hősi az egész duklai vidék múltja. Negyven évvel ezelőtt itt vér folyt, aknák robbantak, a- melyeket a visszavonuló fasiszták raktak le. Óriási áldozatok árán nyomult előre a felszabadító szovjet hadsereg és a velük vállvetve harcoló 1. csehszlovák hadtest. Ádáz harc dúlt minden talpalatnyi földért.

Á frissen felhúzott ház falai között nagy a sürgés-forgás, talicskában tolják be a maltert, valaki szegeket ver a gerendába.

— Mondtam, hogy munka közben találjuk, még ha nem is otthon — jegyzi meg Milan D2upin, a SZISZ lad,omirovái falusi szervezetének elnöke. — Tudniillik, Mikitka bácsi szomszédja házat é- pít, és ő segédkezik — fűzi hozzá.

— Hogyne segítenék, hiszen közös az udvarunk — magyarázza Peter Mikitka, miközben a kezét töröli.

Leülünk a hegyoldalon épített kis ház udvarán. Itt él Mikitka őrnagy, az 1. csehszlovák hadtest volt tagja, éveken ét.a duklai emlékmű gondnoka. Most nyugdíjas. Amikor a Dukláért folyó harcokra terelődik a szó, megremeg az ajka.

— Negyvenegyben a keleti frontra vezényeltek. A gyalogságnál szolgáltam. Szakaszunk a Szovjetunióban átállt a szovjet hadsereghez. Negyvenkettőben kerültünk Buzulukba, és egészen Prágáig harcoltunk. Szakaszunkból csak hárman éltük túl a háborút.;. Nem lehet elmondani, milyen szörnyű volt a háború, a halál ezernyi képe. Amikor a pillanat örökkévalóságnak tűnt; sók bajtársam már nem láthatta viszont a szülőföldjét, a faluját! Stambera harcostársam hat kilométernyire a szülőfaluja előtt esett el. Pontosan emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna...

Nézem a hatvannégy éves, egykori katonát, akit bizony nem kényeztetett az élet. Talán azért is értette meg, kinek az oldalán kell harcolni.

1944. október hatodikén, reggel nyolc órakor léptük át a határt. Ott kő kövön nem maradt. A sarat megfestette a vér. Én a határ lengyel oldalán könnyebb sérülést szenvedtem a bal kezemen, a Duklánál már nem sebesültem meg. Hat hétig tartott Itt a front. Tudja, azóta más szemmel nézek a szülőföldemre...

Amikor a háború után hazatért, megdöbbentő látvány fogadta. Körülbelül huszonhétezer aknát gyűjtöttek össze és tettek ártalmatlanná a környéken.

Szokott találkozni volt harcostársaival, de az egyik váratlan találkozást nem felejti el. Így beszél róla;

— A duklai emlékmű gondnoka voltam, amikor ellátogatott oda egyik volt harcostársunk, Peter Roskáni alezredes, akiről azt hittük, hogy halott. Az elesett hősök névsorában megtalálta a nevét. Hogyan kerülhetett sor a félreértésre? Az történt, hogy egy támadás alkalmával egy akna leszakította a bal kezét, s az okmányai is elvesztek. A támadás után megtalálták a leszakított

•— Meghívtuk Peter Mikitka és Peter Omaska elvtársakat, az 1. csehszlovák

hadtest volt tagjait hazánk felszabadításának 39. évfordulója tiszteletére rendezett Ünnepélyre. Felejthetetlen volt az a május 8-i este a tábortűznél... Mi falubéli fiatalok gyerekkorunk óta ismerjük és tiszteljük őket, hiszen Lado- mirovában élnek, és... — meséli Milan D2upin.

Ladomirová fiataljai is jelentkeztek a .hazafias és internacionalista tettek nemzetközi ifjúsági stafétájába, az Emlék- ldéző-mozgalomba, és figyelemreméltó eredményeket értek el.

Bekapcsolódnak a faluszépítésbe és nem latolgatják, hogy melyik társadalmi szervezetben kell többet dolgozni, mindegyikben aktívak. Számukra természetes, hogy a Halálvölgy és környéke rendezett legyen, kitisztították a környék kutait, patakjait.

— Ladomirovában, de a közeli községekben is elég sok az olyan fiatal, a- , kivel a hétvégi összejöveteleken találkoznak. Mivel hét közben távol vannak a szülőfalujuktól, hétvégéken szívesebben és készségesen szépítik az otthonukat — mondja Ludmila Bojcíková nemcsak a saját nevében, a preáoví Közgazdasági Középiskola diákja.

Ha húsz ember több mint háromszáz órát dolgozik társadalmi munkában, az már jelentős összeg. A fiatalok például kötelességüknek tartják, hogy segítenek a szövetkezet dolgozóinak az aratásban, a szénabegyűjtésben és más munkákban.

— Krónikát vezetünk, az Emlékidéző- -staféta krónikáját — magyarázza Milan D2upin —, de alapjában véve folytatjuk a régen megkezdett tevékenységünket. Idén ünnepi menetet rendeztünk a Duklára, és bár rossz volt az időjárás, senki sem fordult vissza. Svobo- da hadseregtábornok kilátótornya'mellett, Vysnjt Komárnikban egyperces csönddel adóztunk hazánk felszabadítói emlékének.

A falu SZISZ-esei május 4-én fogadták a Duklánál a csehszlovák és szovjet fiatalok stafétáját. E találkozóra a fiatalok meghívták a Dukláért folyó harcok néhány résztvevőjét is, NikolaS Perehanecet és Jozef Labansot, az 1. csehszlovák hadtest volt tagjait.

Járod a 40 évvel ezelőtti kemény harcok színhelyét, mindenütt csend és béke, csak itt-ott hallani az emlékműhöz látogatók suttogását. A kegyelet, a hálaadás helye a duklai emlékmű. / . v jf -j:

1944 október elején Konyev marsall ukrajnai frontja a Szovjetunióban megalakult 1. számú csehszlovák hadtesttel karöltve 'megkezdte előrevonulását a lengyelországi Krosz- nától Presov felé. Október 6-án a csehszlovák hadtest második zászlóaljának katonái a Vysny Komárnikhoz közeli egyik emelkedésen kitűzték a csehszlovák zászlót. A falu felszabadult.

Ezekre a napokra emlékezünk alábbi írásunkban.

40 éves a falu békéje

^NEMZETKÖZI X IFJÚSÁGI \

/ STAFÉTA Jl\

/üqD plkDŰ&ol

végtagot és az okmányokat. Amikor kitudódott, hogy az alezredes túlélte a sebesülését, a Történeti Intézet utólag ezt a tényt feljegyezte. Peter Roskáni alezredes ma Presovban él.

Emlékezik, és mintha sejtené, mire gondolok, hozzáfűzi: >— Nagyon szeretem a fiatalokat, mert a fiatalságé a jövő, a szebb, a jobb jövő.

Gyakran találkozik pionírokkal, gyerekekkel élő történelemórákon. A háború megtörte az egészségét, de ez a derék ember ma is a munkának él. Elbúcsúzunk tőle, és útközben még sokáig beszélgetünk róla Milan Díupinnal.

*— Vissza kell térni a történelemhez, lehetetlen elfeledni a háborút és annak áldozatait. Őszinte tisztelettel ápoljuk azok emlékét, akik a háború után haltak meg, így például ama három katona emlékművét, akik 1949-ben aknákat felszedve először került kezükbe újfajta német akna, és ezért életükkel áldoztak — mondja Milan DZupin.

Az elesett katonák emlékműve előtt friss virágcsokor. Cumila Bojcíková és Milan Dzupin hozták. Figyelem őket, és Peter Mikitka őrnagyra gondolok. Negyven évvel ezelőtt csak öt évvel volt nálunk Idősebb, s fegyverrel a kezében védte szülőföldjét.

PÁSZTOR JUDIT A szerző felvételei

A Halálvölgy fiataljai tisztelik azok emlékét, akik az életüket áldozták hazánk szabadságáért. A három tűzszerész katona emlékművét gondosan ápolják.

új ifjúság 3