Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-02 / 40. szám
. 1 DINES GYÖRGY őszi fényverés Csodás or ősz, ó, érzed-e? Az alkony mintha yérzene; A nap a szőlőhegyre ül, kacagva néz és elmerül. • ' ‘ V .V; ' ' '• Az utca csupa tócsa már, homályba fúl a szemhatár. S mint roppant zászlók, csüngenek a nehéz, lomha fellegek. : ' v'Vv' y ■ ' v Hűvösödnek az éjszakák, és lángol fönt a holdvilág. A szél a lombokba harap, egy csillag néha leszakad. A szívben gyűlik a meleg, s összebújnak az emberek. X röm Hallgatni Hf áriát, Erikát Is Emit. ET« J ménybeszámolójukat hallgatva amelyet nagy-nagy átéléssel, lelkesedéssel adnak elő ea már-már el Is felejtek jegyzetelni. Van miről beszélniük, hiszen az elmúlt hónapok alatt rengeteg élményben volt részük: •—a Ezeket az élményeket elsősorban annak kö- szönhetjük, hogy az év elején bekapcsolódtunk az Emlékidéző-mozgalomba >— mondja Erika. Igaz, kezdetben még nem tudtuk pontosan, mibe Is vá- gunk bele, de az internacionalista és hazafias tét* tek nemzetközi staféta alapszabályainak megismerése után már lelkesen fogtunk a munkához. Háromtagú csoportjuk az Emlékidéző tiszteletére alakult. Erika és Mária a komáromi (Komárnoj’ ipariskolában érettségizett, egy osztályba jártak, egyszerre kerültek a komáromi Agrostav vállalathoz. Itt ismerkedtek meg a vállalat sofőrjével, Felszer Ernővel, akit bevettek a csoportjukba. Vankó Erika és Vajkai Mária a vállalat tervezői. •— Bár az iskolában mindketten építészeti szakon végeztünk és az ott tanultaktól teljesen eltérő munkát végzünk — mondják a lányok , mégis nagyon elégedettek vagyunk. Elsősorban a korábban terméketlen mezőgazdasági területek hasznos kihasználásának terveit készítjük. Nagyon jó érzés látni, hogy egy korábban mocsaras, terméketlen terület a mi terveink alapján néhány év alatt termővé válik: gyümölcsös vagy mondjuk búzatábla lesz a helyén. Amikor két évvel ezelőtt a vállalathoz kerültek, a helyi SZISZ-alapszervezet épp kritikus időszakát élte. Később új elnök irányításával egyre érdekesebbé, tartalmasabbá vált a szervezeti munka. A maguk módján ők' is szerettek volna bekapcsolódni. Erre egyebek mellett kitűnő lehetőség kínálkozott az Emlékidéző-mozgalommal. i— A magunk módján szerettünk volna mi is letenni valamit a közös asztalra. Igaz, dolgozunk a szervezeti életben, de úgy érezzük, az Emlékidéző az, amely számunkra sok érdekeset, fontosat, tanulságosat kínál. A mozgalom minden egyes témakörében aktívan tevékenykedünk. A legizgalmasabbnak az utazásokat, a régi időkre emlékező idős emberekkel való beszélgetéseket tartjuk — mondja Ernő, aki a fő szervezője a háromtagú csapatnak. Háromezer-ötszáz kilométert utaztunk már az országban, különféle közlekedési eszközökön. Megtettünk egy útvonalat a járás, a kerület, Szlovákia területén, de eljutottunk már a cseh országrészekbe, így Terezínbe is. Nagyon emlékezetes volt a tátrai, a Krásna Hőrka-i, a lévai (Levíce) kirándulás. Rengeteg fényképet készítettünk utaink során, s beragasztottuk őket az-.albumunkba. Mindenütt nagyon kedvesen fogadtak. Volt, a- mikor a munkaidő rovására teljesítettük a staféta feladatait, s hadd jegyezzem meg, hogy a kollégák nagyon támogatnak és megértőek, bár ezeket az órákat később ledolgozzuk, de általában szombat-vasárnap kerekedtünk útra. 'Az utazásokon kívül a háromtagú lelkes csoport beszélgetéseket szervezett idős partizánokkal, voltak a sajtónap álkalmából a Pravda kiadó nyomdájában, többször jártak a fővárosban színházban, moziban, koncerteken. Munkájukban az első szakasz már lezárult. Az értékelésben a járás legjobbjai lettek, a nyugat-szlovákiai értékelésen pedig a másodikok. Ezek az eredmények újra fellelkesítették őket. A második „fordulóban“ sem szeretnének rosszabb helyezést elérni, sőt... Szinte naponta összedugják a fejüket, állandóan új terveken, ötleteken töprengenek. Következő úti- céljuk Dukla, és szeretnék útba ejteni az első községet, amelyet a Szovjet Hadsereg felszabadított, Kalinovót. Mondják, ma már néhány kolléga „irigykedik“ rájuk, és sajnálják, hogy korábban nem csatlakoztak hozzájuk, mert ma már többen is szívesen velük tartanának. — A második fordulóban, reméljük, ismét sikerül „bevenni“ a csúcsot, az első helyet — mondják, majd búcsúzóul még hozzáteszik —, ha meg nem, hát akkor is megérte... ZOLCZER JÁNOS A szerző jelvételei 3 500 kilométer a lelkes csapat mögött Bn
