Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-25 / 39. szám
A Nővé slovo megjelenésének 40. évfordulójára Öj szó - új tartalommal Tjirfcnnik pr» pohhku, huJtúru a hsipadlptt*» NŐVÉ SLOVO Rocnlk I • ólslo I • 24. *«pt#mbrt 1044 • Po 2 Kft Quslár husák Hővé slovo • ^**~^£+** vwf XI dMfl . >H», MM 1 pmrauv » l«fí* kra.HMrti H*«a-Ixa .kUM >*,. w*. Ira*. ■ • **'*»* •»*! •*»»•• • MtM IW IIII.JM, 1’**'•;** .-W.» M T~M wA yry**“ 'H1*1 t%u*< *mu a riatv ».la* A közelmúltban emlékeztünk meg a felkelési Pravda megjelenésének 40. évfordulójáról, amely lap akkor a Szlovák Nemzeti Felkelés vezető politikai ereje, Szlovákia Kommu-, nista Pártjának ‘sajtószerve volt. Most ismét a forradalmi szlovák újságírás e- gyik dicső állomására emlékeztetjük az olvasót: szeptember 24-én lesz negyven éve, hogy a felkelés központjában, Ban- ská Bystricában megjelent a Nővé slovo első száma. Ä lapot Gustáv Husák elvtárs, a felkelés és az SZLKP egyik vezető személyisége alapította azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a felszabadító és nemzeti demokratikus forradalom eszméit hirdesse a politikai, kulturális és gazdasági életben. Erre vall a hetilap címének felirata is, amely a politikai, kulturális és gazdasági élet hetilapjaként tünteti fel. Ä Nővé slovo megalapítása azokban az időkben kétségkívül bölcs művelődés- politikai tett volt. Része annak a folyamatnak, amely a párt kezdeményezésére mindjárt a felkelés első napjaitól megindult a tudomány, a kultúra és a művészet demokratizálása érdekében. Már a beszámolóban, amelyet Karol Smidke 1944 szeptember közepén az SZLKP és a szociáldemokrata párt e- gyesítő kongresszusán előterjesztett, találkozunk „az ember tökéletesebb szabadságának“ megfogalmazásával és azzal a meggyőződéssel, hogy a tudomány, a kultúra és nevelés befolyása (mint az említett szabadság része) csakis a termelőeszközök szocializálásával, a munkások alapvető kérdéseinek megoldásával lehetséges. E megfogalmazásban lényegében a kulturális forradalom marxista-leninista értelmezésének alapvető jegyéről volt szó. „Mert az értelmiség és minden kulturált ember“ — állt a beszámoló további részében — „csak olyan rendszerben találja meg szellemi ereje kibontakozásának lehetőségét, amely a kulturális értékeket hozzáférhetővé teszi a nemzet minden egyes tagjának, a- melyben a tudomány és a kultúra, a könyv és a folyóiratok nemcsak a jól szituált kasztokhoz jutnak el.“ Ezt a célt szolgálta megjelenésétől a Nővé slovo. Tájékoztatott a fronton és az itthon uralkodó helyzetről, ezenkívül az antifasiszta ellenállás gondolatait, az űj Csehszlovák Köztársaságért folyó küzdelem céljait magyarázta és népszerűsítette. „Az utóbbi hetek új szót írtak történelmünkbe“ — írta a lap első számának vezércikkében Gustáv Husák. — „A felkelés, a forradalom, a politikai fordulat szavát. S mindezt a szlovák nemzet akaratából, saját erejével, eszével, saját nemzeti céljaink megvalósításáért.“... „Ne engedjük, hogy az új szó régi tartalmat kapjon. Ha nem a- karjuk elárulni az eszmét, amelyből felkelésünk fakadt!“ A Nővé slovo tizenhat oldalon, 4—5 ezer példányszámban jelent meg. A szerkesztőség munkatársai voltak a legjobb haladó és kommunista újságírók: Dalibor Milos Krno, Stefan Bednár, Felix Vaäeöka és természetesen Gustáv Husák és mások. A felkelésnek a hegyekbe való visszaszorításáig a lapnak öt száma jelent meg, és az utolsó pillanatokig hirdette az űj, népi és demokratikus Csehszlovákiáért folyó küzdelem eszméit. A felszabadulás után Gustáv Husák irányítása alatt ismét napvilágot látott, s mindmáig változatlan fejléccel és eszmei tartalommal jelenik meg mint az SZLKP Központi Bizottságának hetilapja. Anna Goliáíová-Drobná: Lány rózsával I dén sem maradt el a pieSfanyi szabadtéri szoborkiállítás, s így, mint minden, ami évről évre ismétlődik, nemcsak az erényeit, a gyengéit is felvillantotta. így például megmutatta, hogy a kiállítás rendezőinek van bizonyos elképzelése arról, mit lehetne és kellene kiállítani. Előbb a keramikusok, majd a fiatal művészek, idén pedig a nevesebb szobrászok feisokoztatása állt a szándékukban, de talán nem ők tehetnek egészen arról, hogy nem sikerült maradéktalanul megvalósítani szándékukat. Az is kitűnik, van némi elképzelésük ar. ról, mit kellene és lehetne itt kiállítani, s megint csak nem az ő hibájuk, hogy nem kapják meg azokat az alkotásokat, amelyek érvényesülhetnének a csodálatos park tisztásain vagy árnyas szegleteiben. Az idei tárlat természetesen azt is megmutatta, hogy a művészeink nem élnek valahogy az állandó alkotói munka lázában, a kiállított munkák nem tükrözik, nem is tükrözhetik friss eredményeiket. Mindig o- lyasvalamit választanak, ajánlanak fel, a- mit már láthatott a közönség, s csak ismétlésképpen újra odaadják, hogy még mások is láthassák, megnézhessék. Ilyen volt például többek között Bártfay Tibor szobrászművész Hirosima című óriási szobra, amelyet életmű-kiállításán már láthattunk. Ez a szobor tényleg érvényesült itt a parkban. Az a fájdalom, amely ezen a gyönyörű női testen végigvonaglik és sikolt az ajkakról, még azt a látogatót is elkíséri,’ aki séta közben mit sem sejtve toppan a szobor elé. Viszont azt is jó lenne tudni, hogy ma vagy tegnap mi izgatta a művészt, és olyan munkáját is látni, szeretnénk, a- melyet még sehol sem állított ki. E tárlat azt is jelzi, hogy egyik-másik művész mennyire ismétli önmagát. Ez főAZ I. INTERNACIONÁLÉ MEGALAKULÁSÁNAK 120. ÉVFORDULÓJÁRA Egységben - egy célért Ä proletár nemzetköziség a nemzetközi munkásmozgalom egyik legjellegzetesebb vonása. Azt is mondhatnánk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom a proletár internacionalizmus eszméjével született és annnak erejével nőtt nagy- gyá. Attól, kezdve, hogy Marx felfedezte az értéktöbbletet mint a tőkés társadalmi rendszer működésének mozgató rugóját, minden elfogulatlan gondolkodó előtt világossá vált, hogy a munkásosztály érdeke az egész világon azonos: a tőkés társadalmi rendszer megdöntése és az igazságos társadalmi rendszer létrehozása. Maga Marx is gyakran hangoztatta: „Internacionalista vagyok, s ahol vagyok, ott működöm.“ Kedvenc mondása volt még: „Az emberiségért kell dolgozni.“ Fáradhatatlan munkatársával, Engels Frigyessel valóban arra törekedtek, hogy az az eszme, amelyet először fogalmaztak meg tudományos alapossággal, az egész világon elterjedjen. Sőt, korunk történelmi fejlettségének korlátái eredményezték, hogy arra a tévhitre jutottak: a kommunizmusnak az egész világon egyszerre kell győznie. Vlagyimir Iljics Lenin, felismerte, hogy a proletárforradalom győzhet e- gyetlen országban is, amely a tőkés társadalom leggyengébb láncszeme, és fokozatosan újabb és újabb országokban. Ez mitsem változtat Marx elévülhetetlen érdemein, hogy meglátta a proletariátus nemzetközi összefogásának szükségszerűségét, megfogalmazta e szolidaritás alapelveit és egész életében egy nemzetközi proletárszövetség létrehozásán fáradozott. Erre utal egyik fő műve, a Kommunista Kiáltvány, a kommunista mozgalmak mindmáig legszebb és mondhatnánk, legköltőibb dokumentuma. Nemcsak megfogalmazza az internacionalizmus elméleti alapelveit, hanem a következő mondattal zárul, a- mely a világproletariátus köszöntésévé vált: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ Fáradozását siker koronázta. Százhúsz évvel ezelőtt, szeptember 28-án, a különböző munkásegyletek és szervezetek létrehozták Londonban a Nemzetközi Munkásszövetséget, amely I. Inter- nacionálé néven vonult be a történelembe. Fő feladata a tudományos szocializmus, elsősorban Marx tanainak a terjesztése, az önálló munkáspártok megteremtésének előkészítése, a különböző országok munkásai gazdasági és politikai harcának irányítása és szervezése volt. Az Internacionálé létrejötte nem ment egyszerűen. A cél a munkásosztály felszabadítása volt. Ebben mindannyian megegyeztek. Voltak azonban, akik a meglevő társadalmi viszonyok között, a parlamenten keresztül akarták megragadni a hatalmat. Ezt vallotta többek között Ferdinánd Lassalle, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legérdekesebb vezéregyénisége, akinek" nagy befolyása volt. Mások, az anarchisták, főleg Bakunyinék azt állították, hogy a munkásnak minden társadalom ellensége, szét kell tehát zúzni a társadalmat, az államot, és megszűnik a kizsákmányolás. Marx féltette a forradalmat mindkét opportunista irányzattól, s az utólagos történelmi tapasztalatok igazolják, hogy minden oka megvolt rá. Sikerült még életében elsöprő vereséget mérnie az opportunistákra, de az I. Internacio- nálé ennek ellenére 1876-ban felbomlott. Tizenkét éves fennállása alatt így is sokat tett a proletárforradalom világfolyamatának beéréséért. Mindenekelőtt ráébresztette a tömegeket arra, hogy a munkásosztálynak a kizsákmányolok és elnyomók ellen vívott nemzeti talajon kibontakozó forradalmi és felszabadító harca szoros kapcsolatban van a többi ország dolgozóinak harcával, és nem nélkülözheti a világ munkásainak támogatását, szolidaritását, mert az ellenfél közös, így közös érdek a kizsákmányolás és az elnyomás rendszereinek világméretekben való megdöntése és az új társadalom építése is. A különböző országok dolgozóinak közös történelmi feladata egybeesik nemzetük valóságos érdekeivel. A proletár internacionalizmus, a munkásosztály nemzetközi szolidaritása — győzelmének alapfeltétele, A proletár új ifjúság 9 Szobrok, kérdőjelek leg a keramikusokról mondható el. Ugyanazok a formák, figurák, ugyanazok az alakzatok, mint amit már három vagy több évvel ezelőtt is láttunk, és mintha azóta semmi sem történt volna. Ráadásul úgy tűnt, mintha a mezőny is szűkülne, illetve a rendezők egyáltalán nincsenek a bőség zavarában. Hogy csak azért van-e így, mert kevés művészt kérnek fel, vagy azért-e, mert a művészek idegenkednek a kiállítástól, nehéz megmondani. Ideje lenne újítani, gazdagabb anyaggal várni a közönséget. A hazai népes mezőnyből bőven válogathatnának, csak épp meg kellene találni a módját, a szervezési formát és természetesen a művészek bizalmát. Németh István Marián Polanskf: Kék áramlás szolidaritás alapelveineE megsértése nemcsak a nemzetközi munkásmozgalomnak, hanem elsősorban az adott ország munkásosztálya nemzetközi érdekeinek árt. Erről az 1968—69-ben a társadalmi-politikai válság idején Is meggyőződhettünk, s ezt Igazolják, időnként a világ különböző részeiben napjaink e- seményei. Éppen ezért az I. Internacionálé történelmi szempontból nagyszerű tett volt, s kétségkívül Marx lángoló forra- dalmiságát dicséri. Bizonyára egyetérthetünk Engels Frigyes szavaival, amelyeket a nagy elme sírja fölött mondott: „Mert Marx mindenekelőtt fórra-1 dalmár volt. Igazi élethivatása az volt, hogy valamilyen módon közreműködjék a tőkés társadalom és az e társadalom áltál létrehozott állami berendezések megdöntésén, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszabadításán, a- melyet elsőként ő ébresztett helyzetének és szükségleteinek tudatára, felszabadulása feltételeinek tudatára. A harc volt az eleme. S harcolt olyan szenvedéllyel, olyan kitartással, olyan sikerrel, mint kevesen. Az első Rheinische Zeitung 1842-ben, a párizsi Vorwärts 1844-ben, a Deutsche Brüsseler Zeitung 1847- ben, a Neue Rheinische Zeitung 1848— 1849-ben, a New York (Daily) Tribune 1852—1861-ben — ezen kívül harcos brosúrák tömege, munka a párizsi, brüsszeli és londoni szervezetekben, míg végül az egészet megkoronázta a nagy Nemzetközi Munkásszövetség. Valóban, ez megint olyan eredmény volt, amelyre megalkotója büszke lehetett, még ha semmi egyebet nem is tett volna.“ FARAH VALÉRIA
