Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-25 / 39. szám
Fények és árnyak PÁRIZSI BARANGOLÁS B izonyos szavak vagy nevek mindig ugyanazt az elképzelést, asszociációt váltják ki az emberben. Próbáljuk csak ki. Ha azt halljuk, London, rögtön sűrű köd támad előttünk; Brazília — már érezzük a finom kávé illatát, halljuk a szamba ritmusát vagy a Maracana labdarúgó-stadion kétszázezres tömegének morajlását. Egyiptom — jut-e eszünkbe más, mint a piramisok? Izland — gejzírek lövellnek a magasba. Ausztráliához a kenguruk illenek, és így sorolhatnánk tovább nevet, várost, országot... Mi kapcsolódik Franciaországhoz? Lesznek, akik a francia konyakra esküsznek, mások a pezsgőre vagy a borra, de talán a legtöbben Párizst említenék. Nemrégen a labdarúgó Európa-bajnok- ság alatt volt alkalmam néhány napot tölteni Franciaországban, főleg a mesékkel, csalóka és valós elképzelésekkel teli Párizsban. Milyen is a mai Párizs? Ezt a várost szavakkal érzékeltetni bizony elég nehéz. És talán nem vagyok messze az igazságtól, ha azt mondom, nem is lehet. Az író, Victor Hugo a Nyomorultakban azt állítja: „... Párizs a kozmosz szinonimája...“. Ady a „... szép ámulatok szent városának..“ nevezi. Egy olyan várost, mint Párizs, mindenki a saját szemszögéből ítél meg. Van, aki a pompát, a divatot, a frivolságot látja meg, mások a múltat kutatják, s megjelenik előttük a Notre Dame, a Louvre, a királyi palota. Megint mások a modern világ ismérveit fogják emlegetni, a szűnni nem akaró forgalmat, az autók sokaságát, Európa egyik legmodernebb repülőterét, amely Charles De Gaulle nevét viseli. IJESZTŐ FORGALOM Minden, még a legfelületesebb útikalauz is ad egy közös tanácsot a városba igyekvő idegennek: lehetőleg kerülje el a reggeli vagy délutáni csúcsforgalmat. Ml ezt a tanácsot nem fogadtuk meg, s úgy nyolc óra tájban érkeztünk meg a francia fővárosba. Utólagosan is minden tiszteletet megadok a busz vezetőjének, akinek sikerült minket épségben a Gare de l’Est (vasúti pályaudvar) parkolóhelyén kiszállítani. Négy-öt sávban hajtottak a kocsik, alig tenyérszélesség- nyi távolságra egymástól. Csoda, hogy nem láttam-halesetet, persze, ez is szokás dolga. Mindenesetre az első, ami lenyűgözi az embert, éppen a forgalom. Még éjfélkor is úgy tűnik, hogy szinte az egész város autózik. Most már értem, miért tanácsolta mindenki, hogy Párizsban csak a metrón közlekedjünk. Ha már itt tartunk, a világhírű metrót még 1900-ban nyitották meg, s azóta 13 vonala és 3.50 állomása van. Gyakorlatilag a város minden pontját el lehet vele érni, és aki megtanul rajta közlekedni, aránylag olcsón bejárhatja egész Párizst. Három francia szót kell csak megtanulni: direction (irány, amely a végállomás neve), correspondence (átszállás) és sortie (kijárat). Ez a népszerű földalatti főleg a késő esti órákban jobbára színes bőrű utasokkal van tele. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy sehol sem találkoztunk erőszakoskodással vagy feltűnő viselkedéssel. A TISZTASÁG NEM ÉPPEN PÁRIZSRA JELLEMZŐ Amikor a buszból kiléptünk, ú- jabb meglepetés várt ránk. Az utcák tele voltak eldobott újságokkal, papírfoszlányokkal, cigarettásdobozokkal. A későbbiek során is többször tapasztaltuk, hogy jól öltözött, „tisztes“ polgárok elfogyasztva banánjukat, a legnagyobb nyugalommal eldobták a héját. Cigarettavégekről nem is beszélve. Egy későbbi ismerősömtől meg is kérdeztem, miért van ez így— Elvégre a városi tanács egész sereg utcaseprőt alkalmaz, s mit csinálnának, ha az utcák és járdák tiszták volnának? — hangzott a válasz. Hát ez is magyarázat. Kilenc óra után megjelentek a kizárólag fekete bőrű utcaseprők, és elkezdődött a felületes takarítás... Az Európa-bajnoki döntő után azonban már olyan volt a Pars des Princes stadion környéke, mint egy nagy szemétdomb. A városatyák szerencséje, hogy a néger vendégmunkások fillérekért is hajlandók (vagy inkább kénytelenek) dolgozni. MINDEN ISMERŐS? Ha valaki csak pár napra érkezik a francia fővárosba, jól be kell osztania az idejét. Legjobb, ha pontos útitervet készít, amelyhez azonban úgysem tudja magát tartani. Érdekes, már egy rövid séta után az embernek az a benyomása, hogy itt már járt valaha, valahogy minden ismerősnek tűnik előtte. Ennek a csalóka benyomásnak az oka, hogy a televízióban, megannyi filmen vagy regényben láthatta a város nevezetességeit, vagy olvashatott róluk. Ugye, hogy a Louvre-ról, az Eiffel-toronyról, a Latin negyedről, a Montparnasse-ről, a mon- martre-i szabad polgárokról, a Notre Dame-ról vagy a hírhedt Pigalle-ról mindenki hallott, vagy látott valamit. És ez a sok ismerős fogalom egyszerre megelevenedik a látogató előtt. Ez mind a régi, úgymond klasszikus Párizshoz tartozik. De vannak a városnak újabb nevezetességei is, például az egykori vásárcsarnok negyedében a Georgés Pompidou elnök nevét viselő Művészeti és Kulturális Központ (Centre National d’Art et de Culture Georges Pompidou). Ultramodern, csupa üveg- és acélépület hossza 150, magassága 47, szélessége pedig 50 méter. Térfogatát érzékeltetendő e- lég egy összehasonlítás, az athéni Parthenon tizenkétszer férne el benne. Az egész belső tere változtatható, s inkább a XXI. századi építkezési stílus hírnöke ez az épület. Tarka képet nyújtanak az üvegfalak előtt, mögött, között húzódó különféle csövek. A kék színűek szolgálják a szellőztetést, a zöld csöveken folyik a víz, a sárgákban vannak elhelyezve a villanydrótok, a pirosakban futnak végig a telefon- és telexvonalak. Ha belépünk, a technikai újítások százai kápráztatják el a látogatót. Ha például a katalógusban szereplő kép nem található a tárlaton, egy gombnyomásra leereszkedik a látogató elé a meny- nyezetre függesztett raktárból a kívánt alkotás. SAJÁTOS HANGULAT Azt mondják, Párizsnak megvan a sajátos hangulata. Többen is megkérdezték már azóta, hogy ez a jellegzetes városi hangulat nem foszlik-e szét az új negyedekben. Először is tudatosítanunk kell, hogy Párizs nem terjed úgy „kifelé“, mint ez nálunk szokás. Már régebben megszabták a határokat és a város tovább nem terjeszkedik. Persze, vannnak új lakónegyedek is, és... azok is igyekszenek megőrizni a párizsi hangulatot. Nem olyan ridegek, szürkék, egyhangúak, mint nálunk a lakónegyedek, az építészek ügyeltek arra, hogy hagyjanak teret a meghitt légkör kialakításához. A magas betoiiházak alatt is egymást érik a kis bisztrók vagy presz- szók, ahol éppen úgy, mint az Opera téren vagy a híres Café de la Paix-ban megy a terefere. A franciák ugyanis nagyon szeretnek beszélgetni. Tiszteletben tartják az idegenforgalmat és az idegent, de a legjobban annak örülnek, ha franciául megy a társalgás. Szerintük minden intelligens embernek tudnia kellene az ő nyelvüket. Ilyenkor felvetődik a kérdés, milyen idegen nyelven beszéljen velük valaki, mert bizony sem németül, sem angolul nem nagyon szeretnek csevegni. Milyenek a párizsiak? Mindenekelőtt udvariasak. Van a viselkedésükben valami megnyerő, Persze, a párizsi életnek megvan az árnyoldala. A város lakói nemegyszer elmondták, hogy a megélhetésért keményen meg kell küzdeni. Mindmáig népes a „clo- chardok“ nemzetsége. Hogy ők kik? A szó legszorosabb értelmében nem munkanélküliek, nem is koldusok, pedig nincs állandó hajlékuk, állásuk. A hidak alatt húzzák meg magukat vagy a parkok padjain alszanak. Egyetlen vagyonuk a kopott ruhájuk, a nagy fekete kalapjuk és az elmaradhatatlan foltos „koldustarisznyájuk“. Á külsejükhöz tartozik még a hosz- szú szakái),, az ápolatlan haj. Piszkosak, bűzlik körülöttük a levegő. Ök a társadalmon kívül élnek. Nem hajlandók beleilleszkedni semmiféle konvencióba, kötöttségbe, valami abszolút szabadságban szeretnének élni. Ez azonban csak illúzió, amely a clochardo- kat generációkon keresztül kíséri. Mindenesetre, ők is a szociális egyenlőtlenség szülöttei, u- gyanúgy, mint a Canal Saint Martin külváros lakosai. Ez Párizs talán legpiszkosabb és „legvadabb“ külvárosa, ahová fényes nappal is kockázatos besétálni. Mi „megúsz- tuk“, de még így is nehezen tudtuk elképzelni, hogy az ember egy ilyen városban, mint Párizs, is találkozhat a feneketlen nyomorral. Mert Párizs fényei nem feled- hettetik a turistával, hogy még fájdalmasabban sötétek itt az árnyak. Dr. SZÉHER MÁTYÁS Reagan elnök külpolitikáját a szovjetellenesség, a kommunistaellenesság, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben táplált ellenséges érzelem jellemzi, és ez a politika újraválasztása esetén sem fog válioz- ni. Jelenleg Reagan úgy nyilatkozik, hogy kész tárgyalni a Szovjetunióval, ez a- zonban puszta demagógia — hangsúlyozta Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára New Yorkban tartott sajtó- értekezletén, amelyen a pártnak a közelgő elnökválasztással kapcsolatos feladatait krvonalazta. Walter Mondale választási kampányával foglalkozva Gus Hall — bíráló megjegyzések mellett — pozitívan értékelte a demokrata párt elnökjelöltjének azokat a kijelentéseit, amelyekkel sík- raszállt az MX rakéták, a B—1 stratégiai bombázók és általában az atomfegyverek gyártásának betiltásáért, valamint a Szovjetunióval va— ló tárgyalások folytatásáért. Gus Hall sikeresnek mondotta a kommunisták választási kampányát, és közölte, hogy a párt — összesen több mint egymillió aláírás összegyűjtésével — már eddig is 19 államban szerezte meg a jogot arra, hogy jelöltet állítson, és az aláírások gyűjtése tovább folyik. A demokrata párt elnökje- löitjének, Walter Mondáiénak a megválasztását támogatja a nukleáris fegyverkezés befagyasztásáért küzdő amerikai mozgalom, amely már az Egyesült Államok 42 államában tevékenykedik, és több ezer aktivistát kíván mozgósítani a választás előtt a szavazók meggyőzésére. A mozgalom ugyancsak segíteni kívánja 40 olyan képviselő és nyolc olyan szenátor megválasztását, a- kik támogatják a nukleáris fegyverek befagyasztását előirányzó amerikai-szovjet megállapodás gondolatát. Akciói már több esetben e- redményesnek bizonyultak: adataik szerint jelentékeny szerepük volt abban, hogy több előválasztáson is a befagyasztást támogató jelölteknek sikerült megkapniuk pártjuk képviselő-, illetve szenátor jelöltségét. XXX Megerősödtek a kedvező irányzatok a lengyel népgazdaságban. Ezt az eredményt rögzítette az itteni központi statisztikai hivatal közleménye az augusztusi gazdasági eredményekről, illetve az első nyolc hónap teljesítményéről. így például az ipar termelése három százalékkal volt nagyobb, mint 1983 augusztusában — a növekedés erőteljesebb volt a nyersanyagtermelésben, mint a feldolgozóiparban. Több kőszenet, barnaszenet, tehergépkocsit, gumiabroncsot, hűtőszekrényt szállítottak a hazai és külföldi piacokra. Kevesebb volt azonban a koksz, a foszforműtrágya, a mosószer és a hentesáru. A munka termelékenysége, augusztusban 3,6 százalékkal nőtt, az év első nyolc hónapjában 6,2 százalékká! volt magasabb, mint 1983 hasonló időszakában. Kedvező eredményeket ért el a mezőgazdaság. Nőtt a gabonatermelés, az olajosmagvak termésátlaga is nagyabb, mint egy éve. Stabilizálódik a piac — a gabona és a burgonya szabadpiaci ára például augusztusban alacsonyabb volt, mint két hónappal azelőtt. Kedvezően alakul az állatállomány száma is. Szeptember S-ig ösz- szesen négymillió tonna étkezési gabonát vásároltak fel. A Diadalív Párizs szimbóluma, az Eiffel-torony
