Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

er

39. Hargag-emlékverseny kajak-kenuban

TÖMEGSPORT A DIA VIZÉN

A Szlovák Nemzett Felkelés tiszteletére évtizedek óta számos versenyt, tornát rendeznek Szlovákia minden részében. Az elsők között a kajak-kenusport hívei jelentkeztek, hogy színvonalas rendezvénnyel idézzék fel minden évben az események hőseinek emlékét. Azt a versenyt, amelyet első ízben 39 évvel ezelőtt bonyolítottak le, igaz, még szerény körülmények között, 'Ivan HargaSról, a Szlovák Nemzeti Felkelésben elesett társukról nevezték el.

Ivan Hargaä egy szabó családjából származott, Bratis- lavában nevelkedett, és kiskorától kezdve élénken érdeklődött a sport iránt. Előbb az atléták és úszók között töltötte minden szabadidejét, majd a csapatsporthoz pártolt át. Végül megismerkedett a kajak-kenusport szépségeivel, lenyűgözte őt a sportág környezetét képező Duna és más szlovákiai folyók csodálatos vidéke.

A szorgalmas, céltudatos sportolók közé tartozott, a versenyeken gyakran nem talált legyőzőre. A II. világháború alatt társaihoz hasonlóan neki is be kellett vonulnia, katonai egységével Kelet-Szlovákiába került, ahol a partizánok ellen kellett volna harcolnia. De az öntudatos, haladó nézetet valló alig húszéves Ivan Hargaä politikai magatartásból is jelesre vizsgázott, az első kínálkozó alkalommal átállt a partizánokhoz, a Csapájev. -brigádnál harcolt hazája felszabadításáért, a fasiszta megszállók ellen. Fizikai adottságainak, elszántságának köszönhetően az életneky e területén is eredményesen megbirkózott a nehéz feladatokkal. Sajnos, a felszabadulás napját már nem érte meg, 1944. október 12-én ugyanis Krivá Olkánál egy akna véget vetett fiatal életének.

A kajakosok és kenusok nagy családja nem feledkezett meg a hősi halált halt bajtársról. Az első HargaS- -emlékversenyt a Devínska Nová Vés — Karlova Vés kő. zötti 14 kilométeres szakaszon bonyolították le a Dunán, később a célt a bratislavai hídhoz helyezték,a szervezők. Aztán éveken keresztül a verseny résztvevői a Karlová Vés és Körtvélyes (Hruáov) közötti 30 km-es távon mérték össze erejüket. Lényeges változásra öt évvel ezelőtt került sor. A TJ Karlova Vés kajak-kenu- -szakosztályának vezetői, a Hargaá-emlékverseny főrendezői, új színhelyet választottak ennek a hagyományos nemzetközi eseménynek: a Kis-Dunát. 1979 óta a Csallóköz körül lapátolják a vizet az egyre nagyobb számban induló résztvevők. Valóságos vízi maratonná nőtt ez a verseny. Próbára teszi minden versenyző állóképessé- ■ gét, küzdőszellemét, kitartását. Ugyanakkor a lenyűgözően szép táj szellemi pihenést, kikapcsolódást nyújt a résztvevőknek. Mindez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos Hargaá-emlékverseny ma már tömegsportrendezvény.

Idén, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának tiszteletére két napon keresztül folyik majd a küzdelem a Duna vízén: az első napon a Fél (TomaSov) és Madarász közötti 50 km-es majd másnap a Karlová Vés és Körtvélyes közötti 30 km-es szakaszon. A rendezők remélik, hogy ismét számos neves versenyzőt fogadhatnak majd, hiszen a Hargag-emlékverseny ma már nemzetközi esemény is. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy az elmúlt években a legjobb csehszlovák kajakosok és kenusok (Masár, Vrdlovec és társaik) mellett vízre szállt a Dunán többek között a sportág kiemelkedő egyénisége, Wichmann Tamás, honfitársai Csépai, Fábián, valamint a jugoszláv olimpiai bajnok Ljubek is. Várhatóan ismét színvonalas sporteseményre van kilátás október 6—7-én a 39. HargaS-emlékversenyen.

K. G.

Ketyeg a sakkéra

HAMIS HANGOK NÉLKÜL

A korábbi sakkvilágbajnoki párosmérkőzéseket kísérő botrányos közjátékok nélkül szeptember 10-én Moszkvában elindult az újabb világbajnoki döntő sakkórája. A Szakszer, vezetek Székházának oszlop- csarnokában elkezdődött minden idők legfiatalabb világbajnoki párosviadala a 33 éves címvédő Anatolij Karpov és a 21 éves trónkövetelő Garri Kaszparov között, és azóta is minden zavaró körülmény nélkül, nyugodt — sportnyelven mondva — „sportszerű“ légkörben folyik.

Moszkva tizenöt év után ad újra otthont férfi, világ- bajnoki döntőnek. Utoljára Szpasszkij és Petroszján csapott itt össze a büszke címért 1969-ben. A helyszínen két nagy demonstrációs táblán követhetik a nézők az eseményeket, a tudósítók pedig televíziós képernyőkön figyelhetik a mérkőzés alakulását.

A mostani két főszereplő pályafutásában sok hasonlóság fedezhető fel. Karpov 1969-ben, 18 éves korában, Kaszparov 1980-ban alig 17 éves korában lett ifjúsági világbajnok. Karpov az 1972 —75-ös világbajnoki ciklusban első nekifutásra ért fel a csúcsra, míg most Kaszparov hasonló sikersorozattal juthat célba. Karpovot nyolcszor választották az év

sakkozójává, de az elmúlt két évben Kaszparov kapta az Oscar-díjat. Az utolsó két hivatalos Elő-listán a kihívó minimális pontelőnnyel megelőzte a világbajnokot. Mind- kettejükre jellemző, hogy — a korábbi világbajnokokkal ellentétben — rengeteget versenyeznek.

Amikor 1982-ben Karpov Meranban imponáló fölény- nyel 6:2-re ismét legyőzte Viktor Korcsnojt, olyan benyomás alakult ki, hogy a világbajnok számára felhőtlen időszak következik. Senki és semmi sem zavarhatja királyságát. Valóban, az érettebb korú sakkozók közül senki sem jöhetett számításba méltó ellenfélnek. Garri Kaszparov akkoriban csak tizennyolc éves volt, kellő tapasztalat híján nagyobb turnékon gyakorlatilag akkor még nem is szerepelt.

Mindössze három év telt el, és Kaszparov nemcsak, hogy kihívhatta a világbajnokot, hanem egyszeriben o- lyan érett játékossá vált, hogy jóformán egyenlő e- séllyel veheti fel a küzdelmet. Az elmúlt három év során szinte lenyűgözte a sakkvilágot. Több sakktekln- tély már régóta zseniális sakkozónak tartja. Fantáziája kiapadhatatlan és csodálatra méltó, szinte úgy variálja a kombinációkat, mint egy számítógép, és rendkíwmmmmmmmmmúmmmimBmmmmmmR

vül sokoldalú. Az utóbbi Időben három nagy párosmérkőzést nyert meg és min-, dig más és más módon. Harci kedve és becsvágya is 6- rlási.

Ez a mérkőzés olyan sakkcsemege, hogy senkit sem hagyhat hidegen. Éppen e- zért jóslatok és nyilatkozatok egész sora látott már napvilágot. Verőcí Zsuzsa, a kiváló magyar sakkozónő például így látja a két ver. senyzőt:

„Karpov stílusa kevésbé imponáló, sokan érzéketlen mesterembernek mondják, aki kíméletlenül megbünteti az ellenfél legapróbb hibáit is. Nem törekszik látványos megnyitási előnyökre, apró, egészséges, fejlődő lépéseit nagy gonddal húzza, szereti „nyúzni“ el. lenfeleit. Technikája maga a tökély.

Kaszparov a lángoló zseni. aki félelmetes gyorsasággal számolja a bonyolult változatokat, szívesen bocsátkozik kalandokba, a kritikus helyzetben is gyorsan dönt. Az élettel, mozgással telített állásban ötletgazdagon sziporkázik.“

A szakértők — bár na. gyón tartózkodóan nyilatkoznak a most folyó világ- bajnoki párosmérkőzés esélyeiről — megállapították,

hogy az 1972-es Fischer — Szpasszkij találkozó óta ez lesz a legérdekesebb verseny ebben a kategóriában. Egyesek az 1927-es történelmi jelentőségű Aljehin — Capablanca találkozóhoz hasonlítják. S nemcsak azért, mert ez a verseny is hat győzelemig folytatódik majd, a mérkőzések számától függetlenül, hanem azért, mert míg Karpov Capablanca tanítványának vallja magát, addig Kaszparov Aljehin követője, bár sokat tanult Mihail Botvinniktól Is.

A két nagy ellenfél eddig mindössze háromszor talál, kozott egymással, s mindhá- romszor döntetlen született. Természetesen nem számíthatjuk azt az 1975-ös mérkőzést, amikor az újdonsült világbajnok Karpov szimultánt adott, s legyőzte egyik ellenfelét, az akkor még csak 12 éves Kaszparovot. A döntő kimenetele egyelőre nyílt. Karpov mellett szól a rutin és a tapasztalat, Kaszparov mellett a fiatalos hév, a harciasság. S ha sikerül legyőznie ellenfelét, ő lesz minden Idők legfiatalabb sakkvilágbajnoka.

Befejezésül közöljük az eddigi világbajnokok névsorát, és a számok mellett zárójelben a korukat!

Wilhelm Steinitz (brit)

18BB—1894

(50)

Emmanuel Lasker (német)

1894—1921

(26)

Jnsé-Raul Capablanca (kubai)

1921—1927

(33)

Alexander Aljehin (francia)

1927—1935

(45)

Max Euwe (holland)

1935—1937

(34)

Alexander Aljehin (francia)

1937—1946

(55)

Mihail Botvinnik (szovjet)

1948—1957

(37)

Vaszilij Szmiszlov (szovjet)

1957-1958

(36)

Mihail Botvinnik (szovjet)

1958—1960

(47)

Mihail Tál (szovjet)

1960—1961

(23)

Mihail Botvinnik (szovjet)

1981—1963

(50)

Tigran Petroszján (szovjet)

1963—1969

(34)

Borisz Szpasszkij (szovjet)

1969—1972

(32)

Robert Fischer (amerikai)

1972—1975

(29)

Anatolij Karpov (szsvjet)

1975—...?

(24)

(palágyi)

Mozgást mindenkinek

A nagyszarvai (Rohovce) labdarúgópályán néhány fiú a vaskorlátokat festi. SZISZ-tagok. Ezt e- gyikőjiiktől, Ambrus Csabától tudtam meg, aki az alapszervezet vezetőségi tagja. Azt mondja, felajánlották, hogy egy kicsit rendbe hozzák a pálya környékét. Szerinte nincs ebben semmi különös, a két szervezet mindig jól együttműködött.

Ezt egyébként kísérőm, László Viktor mérnök is megerősíti'. A változatosság kedvéért a sport- egyesület vezetőségi tagja és a labdarúgócsapat egyik erőssége:

— Egy ilyen kis faluban, mint a mienk, az embernek nem sok választása van, hogy a szabadidejét hasznosan eltöltse — mondja. — Marad a SZISZ-munka meg a sportolás. Mivel sportolni is rendszerint a fiatalok sportolnak, i- gyekszünk úgy intézni, hogy ösz- szehangoljuk a két szervezet működését. A labdarúgócsapat tagjai például egytől-egyig SZISZ-tagok. Esténként megtaláljuk őket az ifjúsági klubban, jobb, mintha kocsmában vagy haszontalanul töltenék az időt. Jó ez az együttműködés, mindkét fél javára szolgál, íme az eredmény: a fiatalabb SZISZ-tagok, akik jobban ráérnek, befestik a korlátot.

Közben azt is megtudom, hogy a közelmúltban fejezték be az öltöző építését. Az anyagi fedezetet a nemzeti bizottság nyújtotta, a munka nagy részét megint csak a SZISZ-alapszervezet tagjai vállalták magukra. És nemcsak akkor ilyen szorgalmasak, ha a pálya ápolásáról van szó. A társadalmi munkából is kiveszik részüket. Legutóbb mindkét szervezet tagjai az aratásban segédkeztek. Többek között raktak két kazlat, mégpedig olyan szakértelemmel, mintha világéletükben ezt csinálták volna.

Természetesen az állami gazdaság sem marad adósa egyik szervezetnek sem. Hozzájárul az ifjúsági klub fenntartásához, és anyagilag támogatja a sportszervezetet. Ingyen a rendelkezésre bocsátja autóbuszát, és a felszerelésLászló Viktor

re is nyújt pénzt. Ebben sincs semmi különös, mert a labdarúgócsapat tagjai zömükben az állami gazdaságban dolgoznak. Munkájukkal rászolgálnak, hogy a sportolást is biztosítsák nekik.

A csapat legutóbb a dunaszerda- helyi (Dunajské Streda) járási bajnokság nyugati csoportjának a harmadik helyén végzett, s mindössze három ponttal maradt el a

bajnok mögött. Az őszi idény rajtja nem a legjobban sikerült, de ez nem aggasztja őket. Annál is inkább, mert távlatokban gondolkoznak. Ezentúl nagy gondot fordítanak az ifjúság, az utánpótlás nevelésére.

— Központi község vagyunk, központi alapiskolával — mondja a tervekkel kapcsolatban László Viktor. — Eddig nem nagyon vettük figyelembe, hogy egy sereg gyerek jár ide, akik óhajtják a mozgást, és jó hátországot jelenthetnek a csapatnak. Most elhatároztuk, hogy megalakítjuk a kő- lyökcsapatot. Az ifjúságiakkal Horváth Gáspár és Reisz Árpád már eddig is elég alaposan foglalkozott, reméljük, hogy az utóbbi vállalkozás is jő befektetés lesz.

Nincsenek vérmes reményeink. Azt mondják, egyelőre szeretnének az eddigihez hasonlóan az élvonalban maradni, és a legközelebbi években esetleg előbbre lépni. Addig is azonban sportolási lehetőséget szeretnének teremteni mindenkinek, aki erre igényt tart, PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei

A nagyszarvai labdariigóesapat