Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

I

Munkahelyük az áruház

Két év telt el azóta, hogy Losoncon (Lucenec) véget ért az ejtőernyős-világbajnokság. Ez a rangos rendezvény a város fejlődésének történetében is jelentős szerepet játszott. Utcáit, tereit járva még ma is szembeötlő az a munka, amely akkor a város arculatát merőben megváltoztatta. Akkor épült a PRIOR áruház is, melynek minden részlegén fiatal elárusítónők mosolyognak kedvesen a vásárlókra. Fiatalok munkahelye az áruház, az alkalmazottak átlagéletkora 31 év.

MINDEN EGY FEDÉL ALATT

Miroslav Benőik mérnök, az áruház kereskedelmi és üzemeltetési osztályának vezetője, kérésemre röviden bemutatja a PRIORt, ahol egy tető a- latt szinte minden kapható, és amely egyben építészeti remekmű is.

— A város ütemes fejlődése, a lakosság gyarapodása tette szükségessé a PRIOR felépülését, ami meggyőződésem szerint az ejtőernyős-világbajnokság nélkül is megvalósult volna. Hogy milyen? Azt mindenki látja, de azt már talán kevesebben tudják, hogy a nagyságrendi kategória második helyén áll, s Közép-Szlovákiában mindössze nyolc ilyen áruház van. A csaknem négyezer négyzetméter területben 16 elárusítórészleg van. A raktárakon és irodahelyiségeken kívül van fodrászatunk az alkalmazottak részére, orvosi rendelő, és üzemi konyha. Ugyancsak itt működik a szaktaintézet, ahonnan évente 30 fiatal elárusító kerül a pultok mögé. A bejárati részben már biztosan észrevette a Slovakotour utazási iroda kirendeltségét és a tomaéovcei szövetkezet virágkertészetének elárusítóhelyét. Az áruházakra jellemző szolgáltatásokat mi is biztosítjuk: van szabászatunk, javítunk és varrunk öltönyöket és fehérneműt, az árut házhoz szállítjuk, ajándékszolgáltatásunk stb. A divatújdonságokból mi tartunk rendszeres bemutatókat.

— Milyen az áruellátás, és van-e mindenből elegendő?

Időnként hiánycikk néhány la. kástextilia, méteráru, de gyakran t- dényruhákból sem megfelelő a választék. Nem volt elegendő nyáriruha, a választék is szegényes volt. A jövő esztendőtől érdekes újdonságot vezettünk be divattervezők közreműködésével. Kísérleti jelleggel már most is látható nálunk a sportöltözékek részlegén. Ajánlom mindenkinek, nézzék meg. Arról van szó, hogy teljes sportöltözék-kollekciókat állítunk ki. Egy-egy részlegen az évszaknak és az alkalomnak megfeleően te- tőtől-talpig felöltöztetjük a vásárlót.

Jövő héten kezdődik a magyar áruk hete, így bővül főleg az élelmiszer- és a kozmetikai cikkek részlegének a választéka.

HÁZI olimpia

Bolyongok az áruházban, megszemlélem az ajánlott sportöltözékeket, majd a cipőrészjeg felé veszem utam. Itt dolgozik Iveta RuZinská, az áruház SZISZ-alapszervezetének elnöke. A luxusáruk pultjánál lelek rá. Én történetesen nem cipőt kérek, hanem tájékoztatást az épületben dolgozó fiatalok szervezeti életéről.

— Hatvanegyen dolgozunk a SZISZ- -alapszervezetben, de csak négyen vannak fiúk. Érdekességnek számít, hogy az áruház igazgatója, Juraj Su- ja mérnök is SZISZ-tag, sőt a SZISZ járási bizottságának vezetőségében is dolgozik. Jelenleg egy 17 tagú ifjúsági kollektíva munkahelyén beszélgetünk, amely csoport kötelezettsé. get vállalt, hogy évi munkatervét háromezer koronával túlszárnyelja. Az itteni fiatalok életében, legnagyobb eseménynek számít a „prioriádé“, az áruházak fiataljnak amolyan házi o- limpiája. Idén mi adtunk otthont ennek a tömeges rendezvénynek. Több kategóriában ts az első helyen végeztünk. Az áruházi fiatalok életében eseménynek számit péntekenként a divatbemutató. Ezek előkészítésében és megvalósításában aktív részt vállalunk.

— Mit szeretnétek megvalósítani a közeljövőben?

— Két éve alakult csak meg a szervezetünk, így munkánk magán viseli a kezdeti nehézségek jegyeit, vannak tapasztalatlanságból eredő hiányosságok, nem stabilizálódott eléggé. Sajnos a munkaerő-vándorlás, a nőknél a szülési, és gyermekgondozási szabadság, a többnyire a környékről in. gázó lányok és asszonyok más élet- körülményei, mind olyan tényezők, amelyek szétforgácsolják a kollektívát, fékezik és nehezítik a szervezeti munkánkat. A jövőben kollektívánk gyarapítására és megszilárdítására fogunk törel^dni, nagy gondot fordítva a munkaerő-vándorlás megfékezésére. Meggyőződésem, hogy ezt csak a változatos, érdekes tqpékeny- séggel érhetjük el.

KÉT MARATONI FUTÓ

Pavol Pokorádi, az áruház többmilliós raktárkészletének az anyagi felelőse, a központi áruraktár vezetője szintén a SZlSZ-alapszervezet vezetőségének, tagja. Munkaköri kötelességei ide szólították Miroslav Gáf- rikot is, aki a minőségellenőrzési osztályt vezeti, az ifjúsági szervezetben pedig sportfelelős.

— Sme két kiváló sportolónk — mutatja be őket az elnöknő.

Afelől érdeklődöm tőlük, ki milyen sportágnak hódol. Mivel jó barátok, munka- és sporttársak, egymást mutatják be.

— Pavol rendszeresen és aktívan sportol. Főleg a kerékpározás a kedvence, de futásban is aktív. Ő vezetPavol Pokorádi, aki már négyszer jutott maratoni

l

te azt a háromtagú csapatot, amely részt vett a Poltár — Dukla — Pol- tár kerékpáros-emlékversenyen.

— Miroslavot pedig én úgy ismerem mint a „vasembert“, mert ő lett a losonci Vörös Csillag sportegyesület által kiírt, a „vasember“ címért folyó verseny győztese. Három sportágban bizonyították erőnlétüket a versenyzők, volt 4 kilométeres úszás, maratoni futás és 200 kilométer megtétele kerékpáron. Az egésznek pedig az a lényege, hogy mindhárom versenyág feladatait 24 óra leforgása alatt kell teljesíteni.

— Közös sportágunk pedig a mara. toni futás — folytatja az elnöknő. — A kassai (Kosice), prágai (Praha) és Pova2ská Bystrica-i maratonokra járnak. Úgy tudom, Pavol négyszer, Miroslav kétszer állt már rajthoz. Habár világraszóló eredményt még nem sikerült elérniük, teljesítményük így is szépnek mondható. Ezenkívül télen is hűek maradnak kedvenc időtöltésükhöz, a futáshoz. Rendszeresen részt vesznek „Az SZNF fehér nyomai“ sífutóversenyen, amikor megtesznek 55 kilométeres távpt Kremnica és Banská Bystrica között.

POLGÁRI LÄSZLÖ A szerző felvételei

Miroslav Bénáik mérnök, az igazgató jobb keze

HIVATÁSUK:

A BETEGÁPOLÁS

Nagy Eleonóra (a kép jobb oldalán) segédkezik a beteg kivizsgálásánál

Három csinos, negyedikes lány, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Egészség- ügyi Szakközépiskola tanulója vár rám a város új, modern kórházának az előcsarnokában, hogy amint előzőleg megbeszéltük, elkísérjem őket a délutáni kórházi gyakorlatra.

E három lány az iskola legjobb tanulói közé tartozik, annak idején felvételi vizsgát sem kellett tenniük. Az érettségi után sem akarják abbahagy, ni a tanulást, ezen vagy azon az orvosi karon szeretnék folytatni a tanulmányaikat.

A főiskolai felvételi nem lesz köny- nyű. Igaz ugyan, hogy itt a kiváló tanulók közé tartoznak, s minden bizonnyal meg is állnak a helyüket az orvosi pályán, hiszen már betekinthettek ebbe a felelősségteljes munká. ba, de a felvételiken nem erre, hanem a biológiai, fizikai, kémiai alapismeretekre lesznek kíváncsiak, s a- zokat a tantárgyakat a gimnáziumban bizony behatóbban oktatják.

Ezekről a kérdésekről a kórház nyolcadik emeleti sebészeti osztályának egyik pihenőszobájában beszélgetünk.

Kiss Mária az osztály elnöke, Nagy Eleonóra viszont az osztály esze, mint ahogy azt korábban Domonkos Szidónia, a szakmai gyakorlatot vezető tanárnő mondta.

— Miért? — kérdem, és kíváncsian hallgatom Eleonóra magyarázatát.

— Hát az úgy volt — mondja —, hogy én naponta bejártam, s a buszom elég korán indult, így elsőként érkeztem az osztályba. Futotta az i- dőmből, hogy még egyszer átnézzem az aznapi leckét, s amikor a többiek megérkeztek, hozzám fordultak lecke- -gondlaikkal.

— Amit Eleonóra nem tudott, akkor azt már senki sem tudta... — jel. lemzi osztálytársát Halász Szilvia.

Közben megjön Domonkos Szidónia gyakorlatvezető tanárnő a belgyógyászatról, s most már vele együtt folytatjuk a beszélgetést.

A lányok a gyakorlati tudnivalókkal előbb az iskola szemléltető tantermeiben ismerkednek. Itt rendelkezésükre állnak az alapvető kórházi segédeszközök, majd amikor nemcsak elméletben, hanem egy kicsit a gyakorlatban is elsajátítják a tudnivalókat, kezdődik a kórházi gyakorlat. Előbb szemlélőkként vannak jelen, majd pedig egyre- inkább segítenek is.

— Amíg a betegágyhoz jutnak, többszörösen bizonyítaniuk kell, ami természetes is — mondja Domonkos Szidónia —, hiszen nem élettelen tárgv- gyal, hanem eleven emberrel dolgoznak... Ezért mindig is hangsúlyozzuk a felelősségüket, s azt, hogy minden egyes gyógyszer beadása vagy más művelet előtt kétszer ellenőrizzék az adatokat. Mi tanárok, de az orvosok is külön ügyelünk a munkájukra... Idővel diákjaink részt vesznek a napi viziteken, bekapcsolódnak a beteg- ellátásba, -ápolásba, úgyhogy amikor az érettségire kerülnek, már nemcsak mindent tudjanak, hanem biztosak is a dolgukban.

A beszélgetést később a sebészeten folytatjuk.

Amint átlépjük a kórházi osztály küszöbét, a lányok eltűnnek. Az tör. tént ugyanis, hogy amikor beléptek a sebészetre, megfeledkeztek rólam és a gyakorlatvezető tanárnőről is, és máris bekapcsolódtak az osztály életébe, egyszeribe átváltoztak, szinte átlényegültek egészségügyi nővérekké.

Kicsit megkésve, éppen meghozták

az ebédet, s bár az ügyeletes nővér már szétosztotta majdnem az összes adagot, a lányok siettek azokhoz a betegekhez, akik nem kelhetnek fel.

Mire mindezt tudatosítom, majdnem vége az ebédnek. Halász Szilviához szegődöm, aki kedvesen, tapintatosan kérdezi az egyik beteget, hogy miért is nem nyúlt az ebédhez.

— Nem fogyaszthatom forrón, nehogy kiújuljon a gyomorfekélyem — mondja a páciens magyarázatképpen.

— Erre Szilvia leemeli a tálakról a fedőt, hogy az étel hamarább kihűljön, később pedig visszanéz a kórterembe, hogy ellenőrizze, nem csupán kifogást keresett-e a beteg.

Most már látom, hogy a három lány közül melyik hol tartózkodik, és mi a feladata, így fokozatosan a nyomukba szegődöm.

Kiss Mária, Nagy Eleonóra és még ketten az osztályból most a rendelőben sürögnek. Nemrég hozták be ugyanis az érsekújvári konzervgyár e- gyik munkásnőjét, akit az éjszakai műszak alatt kisebb üzemi baleset ért. A targonca falhoz szorította, s

mivel mostanáig nem szűntek a gyo- mortájéki fájdalmai, jobbnak látta je. lentkezni az orvosnál, az pedig a sebészetre utalta.

Egy fiatal orvos fogadja a beteget. A leendő nővérek előbb megmérik a vérnyomását, majd vért vesznek. Ha nem tudnám, hogy még csak most, ebben az iskolai évben járulnak a vizsgabizottság elé, talán nem is hinném el, hogy nagyobb tapasztalat nélkül végzik munkájukat, hiszen mindent tudnak, és ami még feltűnőbb, hogy teljesen önállóak. Nem várnak utasításra. Együtt lélegeznek az egész sebészeti osztállyal. Nem várnak az ügyeletes nővér parancsára, ha csönget és hívja őket valamelyik beteg, máris mennek.

— így van ez rendjén — erősít meg észrevételemben Domonkos Szidónia, és maga is örül annak, hogy diákjai ilyen ügyesek és önállóak. A lányok előzékenyek, segítőkészek, és ez a legfontosabb, hiszen hivatásuk lényege: segíteni annak, aki rászorul, aki beteg.

NÉMETH ISTVÁN

Kiss Mária

Miroslav Gáírik, a „vasember‘