Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

............ ""

Fiatalok kék egyenruhában

Jakab Benjamin

Áz ott már az átrakodóállo- roás egy része — mutatja Benjamin Jakab, a SZISZ üzemi csúcsbizottságának elnöke, e hatalmas komplexum munkabiztonsági felelőse, fiatal vasutas. :— Valamikor lápos, mocsaras, elhagyatott terület volt ez, de a felszabadulás u- tán minden megváltozott. Ezelőtt harmincnyolc évvel itt is megkezdődött a szocialista építőmunka, és hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjének, az ágcsernyői vasúti átrakodóállomásnak az építése.

Szemünkkel még egyszer végigpásztázzuk az elénk táruló képet, a hosszan kígyózó szerelvényeket, majd elindulunk lefelé.

VASUTAS FIATALOK

A SZISZ irodájában kötünk ki. Tíz alapszervezetet irányít a 15 tagú cúcsbizottság. Az állomás háromezer alkalmazottja közül 412 SZISZ-tag, és hogy mivel töltik e- zek a fiatalok a szabadidejüket, arról az elnök beszél:

i— A szokványos kulturális és sportrendezvényeket mellőzve, főleg arról szeretnék szólni, ami ránk, vasutas fiatalokra leginkább jellemző. Jól sikerült az a rendezvénysorozatunk, amelyet a „kultúrált utazás stafétája“ mozgalom keretében rendeztünk. Ezt a stafétát tulajdonképpen mi indítottuk el, és jövő év áprilisában a világifjúsági találkozóra utazó küldöttség központi vezérkarában ér célba. A staféta emlékszalagjait is magukkal viszik majd a fiatalok Moszkvába. Egy hétig voltunk a staféta házigazdái, s ez a- latt az idő alatt több mint négyszáz fiatal 2320 órát dolgozott le társadalmi munkában; a vágányok karbantartását végezték, a személyi és teherpályaudvar környékét takarították, festették, facsemetéket ültettek, kaszáltak és szénát hordtak. Ennek az aktivitásnak a kicsúcsosodása volt a Dargov gyorsvonat tartalékkocsijainak takarítása, s ebben a munkában 68 fiatal vett részt. Azt hiszem, maradandó és követésreméltő példája volt ez a vasutasok napja köszöntésének.

— A vasútállomáson zajló Zenit-versenyek minden vonatkozásban szintén izgalmasak és színvonalasak voltak. A SZISZ-tagok az első félévben 44 újítási javaslatot nyújtottak be, e téren példaképünk Kaszás Ferenc és JánoSík Tibor mérnök. Űk már több ízben is megbirkóztak a központi tematikus feladatokkal. Közeledik a vasutasnap, ami nálunk egyben azt is jelenti, hogy találkozunk a magyarországi Záhony vasútállomásának KISZ-eseivel, és értékeljük közös szocialista munkaversenyünket. Szoros baráti kapcsolat fűz hozzájuk. Minden negyedévben találkozunk, tapasztalatot cse- rélünnk, versenyezünk, szórakozunk.

Állunk a vasúti hídon. Előttünk is, mögöttünk is a tehervagonok végtelen sorai. Ameddig a szem ellát, vágányok indáznak szerteszét, versenyt futva a végtelennel. Gyönyörű a kilátás innen legnagyobb szárazföldi kikötőnkre, az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) vasúti átrakodóállomásra. Alattunk a nyár végi napfürdőben megcsillan a szovjet vasérc. Teherautók, vasbeton szerkezetek, hü- tőkocsik, konténerek sorakoznak, átrakodásra várva.

ÍZIG—VÉRIG

Amikor az elnöknek azt mondtam, hogy egy ízig-vérig vasutas fiatallal szeretnék beszélgetni, habozás nélkül rávágta:

— Jarosláv Némethet, a vasútállomás főnökhelyettesét ajánlom.

S most egy keskeny peronon sétálok végig. Itt már azok a sínpárok kísérnek, amelyek 110 milliméterrel nagyobb fesztávolságúak, mint a csehszlovák norma szerint lefektetett sínek. Igen, erre mondjuk, hogy széles nyomtávú vasút, s ez már a Szovjetunióból jön. A- mikor a széles nyomtávú vasút ál- lomásfőnök-helyettesét keresem, egy 25 év körüli, kissé gondterheltnek látszó fiatalember mutatkozik be. Szívesen válaszol kérdéseimre.

— Az állomáson szüntelen, té- len-hyáron, éjjel-nappal, szombat- -vasárnap is folyik az átrakodás, a szállítókocsiknak időben kell érkezniük és indulniuk, nem vesztegelhetnek napokig a vágányokon.

Ezt hallva meg is kérdezem:

— Mennyi ebből a terhed és felelősséged?— Részlegünknek 167 alkalmazottja van és feladatunk a szerelvények fogadása, a szállítókocsik áru szerinti átcsoportosítása, besorolásuk a kirakodáshoz, majd a szerelvény újbóli összeállítása és útra bocsátása. Így elmondva talán egyszerűen hangzik, de ez a munka nagyon is bonyolult és felelősségteljes. Nekem az ellenőrzés és irányítás feladata jutott, és a főnököm távollétében én felelek mindenért, ami itt történik.

— Hogyan kerültél ilyen fiatalon ekkora komoly, felelősségteljes beosztásba?

— A gimnázium elvégzése után kitanultam forgalmistának. Először Nagygéresen (Veik? Hores), majd Nagykaposon (Vel'ké Kapu- sany) bízták rám az állomás irányítását. Mivel helybeli lakos vagyok, kérésemre áthelyeztek ide, a széles nyomtávú részlegre. Először itt is forgalmista voltam,

Jaroslav Németh

majd diszpécserkedtem. Ügy kerültem ide főnökhelyettesnek, hogy a szállítási részleg'vezetője látva eredményeimet megkért, vállaljam el a vezetői állást, hiszen minden adottságom megvan- hozzá. Másfél éve vagyok itt, de közben tanulok is, a Zilinai Közlekedési Főiskola másodéves hallgatója vagyok.

— Változatos, sziporkázó lehet az itt folyó élet, munka. Mi volt a „kék hadseregben“ eltöltött pár éved legérdekesebb esete?

— Nagykaposon voltam szinte kezdő forgalmista. Éjszakai szolgálatot teljesítettem éppen, amikor a tolatok vezetője szívbántal- makra panaszkodott, és hamarosan rosszul lett. Kellemetlen helyzet állt elő, hiszen nyolc személyes hat tehervonat érkezik éjszakánként az állomásra, és ezeket irányítani kell, a tehervonatokat át kell állítani a megfelelő vágányokra stb. Miután intézkedtem a kolléga kórházba szállításáról, az előírásokat megkerülve az ő munkakörét is elláttam. Fogadtam és indítottam a vonatokat, de a tehervonatok beállítását is a beás kirakodáshoz én irányítottam. Egy biztos: mozgalmas éjszaka volt, de baj nélkül megúsztam.

— Úgy értesültem, az ifjúsági szervezetben is vállaltál feladatot.

— Igen, a széles nyomtávú részleg alapszervezetének elnöki és az üzemi csúcsbizottság alelnöki funkcióját is betöltőm. Ezenkívül a kassai (Kosice) üzemeltetési központ SZISZ-bizottságának elnökségében is tevékenykedek. Nem kevés, amit vállaltam, de úgy érzem, még bírom,

Közben elfutott az idő, búcsúznom kell, mert indul a vonatom Kosice felé, itt pedig nyugodtan hozzá lehet állítani az órát az érkező és induló vonatokhoz. Kényelmesen ülök, és nézem a távolba .tűnő szerelvényeket. A szemközti ülésen vasutasok viccelődnek. Környezetemben itt is, ott is felfedezem a kék egyenruhát, de hát errefelé sok a vasutas.

POLGÁRI LÁSZLÓ .4 szerző felvételei

új ifjúság 3

Mészáros Renáta

Csütörtök reggel van. szinte iires a főutca. Míg a vendéglő elől a helyi nemzeti bizottság épületéig érek, a házakat figyelem. Hetény (Chotín) szépen fejlődő település, alig akad olyan ház, amely előtt ne lenne kert.

Tóth Pál hnb-elnök az irodájában fogad, s máris a lényegre tér:

— Heténynek 1563 lakosa van, de ez a szám állandóan változik. Mintegy kétszázötvenen járnak Komárnó- ba dolgozni, főleg a hajó- és a cipőgyárba, vagy a Jednota alkalmazottjai.

Aztán megtudom az elnöktől, hogy a falunak fejlett szolgáltatóipara, üzlethálózata van. A lakosság modern művelődési házban szórakozhat, könyveket kölcsönözhet a könyvtárból. Aki meg sportolni akar, ott van a sportpálya. A fiataloknak van klubjuk, ahol különböző rendezvényeket szerveznek, viszont igaz, hogy nagy csáberő számukra a közel fekvő járási ■ székhely, sokrétűbb programjaival.

A falu fiataljai hogyan érzik magú. kát Hetényben? — ezzel a kérdéssel kopogtatok be Vörös Évához, a SZISZ helyi szervezetének vezetőségi tagjó" hoz.

— Részt veszünk a faluszépítésben, számos ismeretterjesztő előadást szerveztünk. Tavaly nyáron kezdtük a csíkos diszkót; ide csak csíkos öltözetben lehet belépni. Sportrendezvényekből azonban több kellene.

Mészáros Renátától is azt kérdem:

— Milyen Hetényen fiatalnak lenni?

— Én jól érzem magam itthon. Tagja vagyok a Csokonai Kisszínpadnak, a tagok a próbák után is összetartanak, s együtt járnak az egyes rendezvényekre. A baj ott van, hogy szinte minden rendezvényen ugyanazokat az arcokat látod. A többiek Komáí- nóban vagy a szomszédos falvakban szórakoznak, pedig aki tevékenyen részt vesz a klubéletben, az nem panaszkodhat, annak nálunk nagyon jó érzés fiatalnak lenni. Talán nem ártana, ha a klub többször is nyitva lehetne, nemcsak pénteken és szombaton.

A művelődési otthonban nagy a sürgés-forgás. Tóth Teréz az intézet vezetője mentegetőzve fogad, mivel csak tíz percet tud rám szánni.

— A szakköri munkáról szólva elsőként az irodalmi színpadunk országos sikerét említeném, a Jókai- -napokon a harmadik helyezést érték el a Primadonna című vígjátékkal. A kicsikkel hetényi gyermekjátékokat tanítottam be, s ezzel a műsorukkal ők is harmadikok lettek a járási versenyben. Két zenekarunk van, az Elektra és a Music. Esztrádcsoportunk betanulta és nagy sikerrel játssza a Haccacáré című kabarét, A politikai műsorok közül kiemelkedik a „Nép harca a szabadságért“ című összeállítás, amelyet az SZNF évfordulójára adtunk elő. Előadást szerveztünk a természetvédelemről, a lakáskultúráról, a lakáskiegészítőkről, az ikeba. náról.

Elnézem a takaros kiskerteket. A

falu lakóinak nagy része kistermelő, a helyi felvásárló központ a Zelenina vállalattal kötött gyümölcs-, és zöldségleadási szerződést.

— Mit termeszt a falu? — kérdezem Varga Editet, a központ egyik dolgozóját.

— Legtöbben paprikát, de az idén felvásároltunk paradicsomot és uborkát is. A gyümölcsök közül nagyon sok a szilva. Barackból viszont any- nyi nem terem a kertekben, hogy le is tudnának adni, dinnyét pedig csak a szövetkezet termeszt.

— Hány rendszeresen szállító kistermelőjük van?

— Mintegy háromszáz — válaszol Pluhár Ilona, Edit társnője. — A1 háztájiból származnak az itt leadott termények.

— Mekkora a forgalmuk?

— Havi forgalmunk úgy négyszáz- -ötszázezer korona.

— Az idén drága volt a piac. Va. jón nem vitték-e inkább oda árujukat a kistermelők?

. — Ebben az idényben a felvásárlóhelyeken is felmentek az árak. Nem tapasztaltunk különösebb csökkenést, vannak azonban olyanok, akik csak a piacra termesztenek.

Hetény neve elválaszthatatlan a Csokonay Kisszínpad nevétől. Luca Imre mérnököt, a hnb titkárát, a színpad egyik alapító tagját a kezdetekről faggatom.

— Feleségemmel kezdtük a munkát tizenkét éve a „Megöltek egy legényt“ című ballada-összeállítással. Tavaly Arany János-összeállításunk volt. Nagyon elfoglalt ember vagyok, de ha az időm és energiám engedi, szeretnék még sok szép tervet megvalósítani.

Délután két óra. A nemzeti bizottság tanácsülésén a félévi kulturális munkáról Tóth Terézia beszél, nem kendőzve a problémákat sem. Szó e- sik aztán arról is, hogy az év első felében hat gyermek született, a köz. biztonsági szervek jelentése beszámol arról, hogy a fiatalok, ha felügyelet nélkül maradnak, rendszerint szeszes italt fogyasztanak, s ennek hatása a- latt réndzavarásokat követnek et. A- zon is segíteni kellene, hpgy a diszkók soha ne végződjenek verekedéssel... ' .

— Milyen a falu jövője? — kérdem Tóth Pál elnöktől.

— Mindig fejlesztünk. Jelenleg leg. nagyobb gondunk a vízellátás trfztp- sítása, mert kiderült, hogy a vizünk erősen vastartalmú. Marcelházán (Marcelováj két fokút van. Egyik ei- látja Márcelházát, a másik vizét ide vezetjük. Büszkék vagyunk a falu gázellátására, évente 10 lakásba tudjuk a gázt bevezetni, ami azt jelenti, hogy jelenleg a családok kilencven százaléka már bevezettette a gázt. Meg fogjuk oldani a kultúrház világítási és, technikai hiányosságait, több helyiséget szeretnénk hozzáépíteni. A nemzeti bizottság egykori é- püíetébén pedig- szolgáltatóházat a- karunk berendezni, a földszinten lesz a házasságkötő terem, fent pedig a tanácsterem.

Milyen lesz Hetény arculata néhány év múlva? Azt hiszem, az elmondottakból is látni, minden lehetőség megvan arra, hogy még a mainál is modernebb faluképet alakítsanak ki dől. gos, vendégszerető lakói.

BÁRÁNY JÁNOS Fotó: Zeleftanská M.

Hetény szépen fejlődő település

%

falu

hétköznapja