Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-18 / 38. szám

♦ új ifjúság 8 Egy este Többször hallottam már olyan megállapítást, hogy a falusi fiata­lok érdeklődése az utóbbi időben leszűkült, hogy a falusi SZISZ- -szervezetek vakvágányon veszte­gelnek, a mozgalmi életből hiány­zik az érdemleges tevékenység, nincs megértés, összetartás e fia­talok között. Ez így persze szófe- csérlésnek tűnik, és ki-ki saját él­ményei, tapasztalatai alapján ítél­heti meg a kérdést, alkothat reá­lis képet a falusi SZISZ-szerveze- tek, a vidéki fiatalok életéről, munkájáról. Országjáró körutaim során számtalan követendő pél­dával találkoztam, de az ellenke­zőjével is, én mégis a jó példák alapján ítélem meg a falusi fiata­lokat, s azt tapasztalom róluk, igenis, tudnak dolgozni. Az embernek ritkán nyílik le­hetősége, hogy éppen munka köz­ben lássa a fiatalokat, sokszem­közt elbeszélgessen velük, mond­ják a klubjukban, miközben a moz­galmi munkáról is szó esik. Mikor a kisgéresi (Maly Hore§) SZISZ-klubba megérkezem, éppen a létesítendő falusi moziról vitáz­nak. A nem túl nagy, de tiszta, rendezett helyiségben faliújság dokumentálja a SZISZ tevékeny­ségét. Az egyik sarokban televí­zió, a másikban társasjátékok és egy újnak tetsző sztereómagnó, de a szórakozás ideje még nem jött el. Egy rokonszenves, de határo­zott megjelenésű, beszédben meg­fontolt, szemüveges lány vezeti a vitát. Rácz Alica, a SZISZ-szerve- zet elnöke. Mellette egy generá­cióval idősebb, de a kérdés meg: oldására a legilletékesebb, a hnb elnöke Nagyidat Sarolta. A szom­széd asztalnál ülők, Nagyidai Lász­ló alelnök, Géresi Valéria titkár, Docs István és Kovács Iván, a klubtanács tagjai szintén a vitát figyelik, hozzászólnak, javasolnak, feladatot vállalnak. Érkezésem észrevehetően meg­zavarja a vitát, majd sor kerül a velem folytatandó beszélgetésre. Közben előkerül a szervezet vas­kos krónikája. Átlapozom, áttanul­mányozom, s miközben lapjain megelevenednek az egyes rendez­vények, azt is felfedezem, hogy csupán tavaly májustól vezetik. Szinte akaratlanul kicsúszik aszú­mon a kérdés: — És mi volt azelőtt? Hiszen a falusi szervezet bizonyára addig is létezett. Kérdésemre a hnb elnöke kezd válaszolni: — Hát igen, létezett, de csak formálisan, inkább csak papíron. Habár többször is próbálkozóink, nem sikerült életre kelteni a szer­vezetet, munkára serkenteni a fiatalokat... .A többit a SZISZ-elnök, a vál­tozások elindítója és főszereplője folytatja: — A kiútkeresés közepette Fu- rik Csaba, a falusi pártszer/ezet elnöke végül is felkeresett engem, é> azt mondta, jó lenne végre el­rázni a fiatalokat, ezért vállaljam el az elnöki funkciót. A választás azérl esett rám, mert abban az időben fejeztem be tanulmányai­mat Kassán (KoSicej, és a CSE- MADOK helyi szervezetének is é- vek óta tagja voltam. Elvállaltam. Szétküldtük a meghívókat első összejövetelünkre, s mintegy negy­ven fiatal megjelent. Konkrét terv- javaslattal álltunk elő, megválasz­tottuk a vezetőséget, és 35 taggal munkához láttunk. Lehet, hogy kevésnek tűnik a taglétszám egy 1400 lakosú községben, de úgy gondoltuk, a kevesebb többet je­lent, ha aktív, tettrekész, szabad­idejüket is feláldozó fiatalokkal kezdünk. Idén további nyolc, meg­bízható taggal gyarapodunk. A krónikában nyomon követhe­tő a SZISZ-esek munkája, szinte egymást érték a különböző ren­dezvények. Volt műsoros délután a falu nyugdíjasainak, kirándulás Vinnére, a Duklai-hágóhoz, Pető- fi-emlékünnepély, vetélkedő, a könyvtár megnyitása SZISZ véd­nökséggel, a Metropol együttes koncertje, segítség a hnb-nek, a szövetkezetnek, közös akció a CSEMADOK helyi szervezetével, a falusi sportegyesülettel, és sorol­hatnánk tovább. — Ma már megvannak a felté­telek a színvonalas, szervezett munkához, de gondolom, tavaly májusban, a kezdet kezdetén más­képp festett a helyzet. Alica bólogat: — Bizony más­képp, de már akkor arra töreked­tünk, hogy mind a kinti, mind a benti szórakozóhelyünk használ­ható legyen. Három napon keresz­tül betonoztak a fiúk, festettek a lányok az ifjúsági parkban. A szín­pad újra fogadhatja a kultúra á- polóit, rendbehoztuk a nézőteret és környékét. A SZISZ-klubot is rendbeszedtük, berendeztük. Idén átvettük a falusi könyvtárat is, a- hol minden hétvégén Kovács Edit teljesít szolgálatot. A kultúrház- nak nemcsak gyakori használói, „koptatói“ lettünk, hanem törő­dünk is vele. Természetesen mun­kánkban messzemenőkig támoga­tott, erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújtott a hnb és a szövetke­zet. — Azt látom, hogy a terveket megbeszélitek, a bajokat közösen a helyi nemzeti bizottsággal orvo­soljátok, a hnb elnöknőjének szin­te anyai gondoskodásában része­sültök, s ti mindezt hogyan viszo­nozzátok? — Szinte nincs olyan dolog, a- melyben ne találnánk meg a kö­zös nevezőt — mondja Nagyidai László alelnök. — Az együttműködés, a segít­ségnyújtás kölcsönös. Mi ott va­gyunk a polgári ügyek testületé-, nek a rendezvényein, hadd ne so­roljam valalmennyit, de többek kö­Dócs István és Géresi Valéria Rácz Alica: „A falu szépítésből a jövőben is részt vállalunk.“ zött szinte minden jelentős politi­kai évfordulóról megemlékezünk a falusi hangosbemondóban. Há­romtagú csoportunk készíti elő e- zeket az adásokat. Közös énekka­runk és tánccsoportunk van a CSEMADOK helyi szervezetével. A sportegyesületek munkájának fel­lendítéséért, eredményes helytál­lásáért is aktívan kiállunk. A já­rási bajnokságban szerepelnek a futballistáink, az asztaliteniszező­ink és a sakkozóink. Talán úgy fogalmazhatnám, hogy a falu ve­zetőségének szüksége van ránk, nekünk pedig a hnb-re, a falura. Eddigi közös munkánkkal mind­két fél elégedett. — Az eredményes munka elis­merést, megbecsülést vált ki. Erez­tétek ezt már valamilyen formá­ban? — Habár ezt Alicának illenék megválaszolnia, mégis tudatosan vágok most közbe — szól Gimesi Valéria. — Elnökünk, Rácz Alica ez év elején megkapta a „SZISZ- ben végzett aktív munkáért“ ki­tüntetést. A járás élvonalbeli fa­lusi szervezetei közé tartozunk. E nyáron a központi, nagygéresi (Vel'ky Hores) szövetkezet tíz ta­gunknak lehetővé tette a bolgár tengerparton üdülni, így adva tud­tunkra, hogy elégedettek velünk. De mindennél jobb érzés, hogy a helybeliek, a falu népe szeret, be­csű1 minket. — Gondolom, a sok beszéd után mindenkinek jólesne már a zene. Néhány szóban csupán, hallhat­nánk a terveitekről, mit szeretné­tek a jövőben megvalósítani? — Először is azt, amit itt meg­tárgyaltunk — mondja Alica. — Szeretnénk, ha a faluban mozi­előadások lennének, legalább két­szer hetente. Tervezzük a színját­szó csoport felújítását, és egy ál­landó tánccsoport megalakítását a SZISZ mellett. Reméljük, növeke­dik majd a taglétszám is, az után­pótlás-nevelés is jól fog sikerül­ni. A falufejlesztésből, -szépítésből pedig a jövőben is részt akarunk vállalni. Már szól a zene, előkerülnek a társasjátékok, mikor a hnb elnök­nője még hozzáteszi: — A fiatalok nem költöznek el innen. Sok a magánépítkező a faluban. A fia­tal házasok a helybeli szövetkezet­ben dolgoznak, vagy a szomszédos Királyhelmecen (KráL Chlmec], esetleg Bodrogszerdahelyen (Stre- da nad Bodrogom) találnak mun­kalehetőséget. Sikerült a fiatalo­kat a faluban tartani, és a jövő­ben is azon leszünk, hogy jól, ott­honosan érezzék itt magukat, ki­elégíthessék kulturális igényeiket, és minden téren megtalálják a szá­mításukat. Kint koromsötét van, csupán az utcai lámpák fénye mutatja az u- tat. Távozóban nyugtázom magam­ban a tapasztalatokat: szép este volt, csak így tovább, kisgéresi fiatalok. POLGÁRI LÄSZLÖ a SZISZ-klubban Könyv­újdonságok . „Igen mély benyomást tett rám, amikor a jestédi hegyekben első látogatásom alkalmával apósom a keserves régi időkről szólva kije­lentette: olyan rossz idők járták, hogy egy ideig asszonybírója volt a falunak, mert minden épkézláb férfit, aki puskát bírt fogni a ke- zébe, összefogdostak az urak és elvittek katonának. Ez az asz- szonybíró egy Frantina nevű gaz- dog özvegy volt, aki olyan széllé* mes és eszes volt, hogy egy bölcs férfi sem tudott túltenni rajta.“ FRANTINA című regénye keletkezésének kő- rtiményére emlékezik így vissza a kiváló cseh romantikus írónő, KA­ROLINA SVÉTLÁ. A régiek elbe- széléséből megismert szép és erős jellemű özvegyasszony alakja na- gyón jó anyagul szolgált az írónő­nek ahhoz, hogy egy drámai ere- jü, lélektanilag finoman kidolgo­zott történet kertében az élet­nek nemes tartalmat adni tudó regényhőst állítson szembe az em­berek érzéketlenségével és felü­letességével. Így jött létre 1870- ben ez a mindmáig eleven, élveze­tes olvasmány, amely most ma- guar fordításban jelent meg a Ma­dách Könyvkiadó Kiskönyvtár so- rcizatában. SZAVAK PERGŐTÜZÉBEN címen, a KARINTHY FRIGYES Ösz- szegyüjtött Müvei sorozatban ad­ta ki a Szépirodalmi kiadó az író 1031 és 1935 között írt cikkeit —< összesen csaknem kétszáz írást — amelyek az akkori idők veze­tő napi- és hetilapjainak hétvégi számaiban jelentek meg. Karinthy a legkülönbözőbb napi események­re, hírekre reagál bennük, kom­mentál, cseveg és elmélkedik, a világ alakulására kiható jelensé­geket vizsgálja. És nem tagadja meg önmagát: a szellemi restség­gel szembenálló gondolkodó szól ezekből az apró írásaiból is. „Ka­ján örömmel tudott felvágni min­den frázist, és megmutatni, mi­lyen üres és hazug belül — írta róla kortársa, Schöpflin Aladár kritikus. — Ez pedig veszedelmes szórakozás... Aki felmutatja üres­ségét, az zavarja az emberek, a nagy tömeg szellemi kényelmét, amit nem lehet büntetlenül meg­tenni.“ „A-PROPAN BUTAN NEM ESZKI­MÓ IKERPÁR“ Nemrég fültanúja voltam, a- mint két kisfiú azon vitatkozott, mi is a propán-bután. Az egyik azt állította, hogy eszkimó meséből való ikertestvérek, a másik sze­rint a propán-bután valójában bomba.“ A hét éven felüli ifjúságnak ké­szült, a Madách kiadó gondozásá­ban magyar fordításban megjelent MIÉRT? HOGYAN? című képes is­meretterjesztő könyv egyik feje­zete kezdődik így. Szerzője, JÓ­ZEF GALATA egy kis műszaki ci­vilizáció-történetet állított benne össze — épp annyit és épp úgy, hogy kielégítse a gyermekek é- lénk érdeklődését a mindennapi környezetükben található külön­böző szerkezetek, gépek működé­sét illetően, választ adjon ez irá­nyú gyakori miért? hogyan? kér­déseikre. Ahogy az idézett fejezet a propán-bután palack mibenlété­vel, úgy a könyv további fejezetei a többi, életünkhöz ma már szoro­san hozzátartozó találmány „tit­kaival“ ismertetik meg a gyermek- olvasót szóban és szemléltető áb­rák, képek segítségével: így töb­bek között a felvonóval, a vasaló­val, a hűtőszekrénnyel, a kerék­párral, a porszívóval, a rádióval, a televízióval stb. A klub fiatallal Fu-ki

Next

/
Thumbnails
Contents