Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-18 / 38. szám
I * Vajúdó sportélet Kevés olyan községet talélunk ma, a- hol nincs szervezett sportélet. E kevesek közé tartozik Felbár (Horni Bar) és a közigazgatásilag hozzá tartozó Süly (Sulany). A Jelek szerint azonban már nem sokáig. A íelbárl sportegyesület labdarúgó- csapata két évvel ezelőtt még a duna- szerdahelyl (Dunajská Streda) Járási labdarúgó-bajnokság III. osztályában Játszott, aztán történt valami, az egyesület vezetősége teljesen elhanyagolta a munkát, és az együttes szétesett. Ugyanebben az Időben a vízi erőmű építése miatt felszámolták a pályát Is, s bár építettek helyette újat, a csapatot már ez sem mentette meg. A legmeglepőbb, hogy Felbár központi község, és a már említett Sülyön kívül hozzá tartozik még Bodak (Bodiky) Is, amely viszont tavaly elnyerte a Járás II. osztályú bajnoksága nyugati csoportjának bajnoki címét, és csak az osztá- lyozőn maradt alul a feljebbjutásért fo. lyó küzdelemben. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a majdnem még egyszerannyl lélekszámú központi községben viszont pang a sportélet? A választ maga Nagy Tibor, a helyi nemzeti bizottság elnöke adta meg: — Hogy a kérdést megértse, ahhoz Ismerni kell az emberek mentalitását. Itt még a közelmúltban sem fordulhatott elő, hogy a "bodakl legény íelbárl vagy súlyt leányt vegyen el vagy fordítva. U- gyanez a káros lokálpatriotizmus érvényesül a sportéletben Is. Természetesen örülünk a bodaklak sikerének, de annál Inkább bosszantott bennünket a felbárl csapat megszűnése. Bármit Is tettünk a- zonban, nem sikerült felrázni a vezetőséget, amely egy Idő óta már csak név- leg létezik. Az utóbbi időben mindent megmozgattunk, hogy segítsünk a vajúdó sportszervezetnek. Erről azonban már Preslnszky Lajos tájékoztatott, aki néhány hónapja került az egyesített földművesszövetkezet párt- szervezetének élére: — Bennünket Is bosszantott, hogy egy Jól menő szövetkezet, amely az Idén 280 hektáron 83 mázsás világraszóló átlagos hektárhozamot ért el búzából, nem képes biztosítani a tagok sportolását. Bu- gár Árpád szövetkezeti elnök is azon a véleményen van, hogy a szövetkezet égi. sze alatt újjá kell szervezni a sportegyesületet. A labdarúgócsapat már együtt van, alkalmi mérkőzéseket játszik. S hogy Felbárön és Sülyön van igény a sportéletre, azt az is bizonyítja, hogy a vajúdó csapat és a csehszlovákiai magyar újságírók válogatottjának mérkőzésére hétköznap és esőben is sokan voltak kíváncsiak, lankadatlanul buzdították mindkét csapatot, és örültek minden egyes Jól sikerült akciónak, lövésnek. Csupán a statisztika kedvéért jegyzem még, hogy a találkozót a toliforgatók nyerték 4:1 arányban, igaz, hogy soraikban játszott Szikora György, az egykori huszonegyszeres válogatott labdarúgó. . (palágyl)’ Zdena Üilhavá a női diszkoszvetők élén Sokáig azt tartották ZDENA SlLHA. ■ VÁRŰL, az újdonsült világrekorderről, , pszichikaiig nagyon is labilis, azért nem tud elérni kiemelkedő eredményt, lázért nem várható tőle kiugró siker ' egy-egy nagy versenyen. Nos, aki emlékezett erre az idővel közhiedelem- ,mé kővesedett véleményre, az ugyancsak fölkapta a fejét, amikor Silha- !vá Prágában a Barátság-verseny női ■ diszkoszvetőinek esélyeiről nyilatkozna elmondta, hogy a világcsúcs sem lehetetlen, hiszen nem kevesebb, mint hét olyan versenyző van a mezőnyben, akik közül bárki dobhat ilyen .'távot... Aki akkor utánaszámolt, j'hogy a rajtlistán található verseny- , zők közül ki is az a hét, akkor ez a ‘bizonyos hetes szám csakis úgy jöhe. tett ki, hogy Zdena Silhavá magát is besorolta ... Nem éppen jellemző egy önbizalomhiányban szenvedő, labilis .idegzetű versenyzőre. Nos, az előzményeket ismerjük, magát a versenyt Is, amely világcsúcsot hozott, de ez még nem Zdena Silhavá versenye volt, vagy legalábbis nem egészen, ö „csak“ bronzérmes lett, a világrekordot pedig az NDK-beli Irina Meszyns- ki dobta. Es a világcsúcs azonban mindössze nyolc napig volt érvényes. A kilencediken Zdena Silhavá megjavította: mégpedig 1 méter 20 centivel. Az új világcsúcstartónő nem tartozik az „őriás“ dobóatléták közé, hí. szén jelenleg Is csak 84 kilogramm a testsúlya, ami 178 centiméteres magasságához viszonyítja egyáltalán nem sok. Ez egyben azt is sugallja, hogy ezek szerint a technikás versenyzők közé kell tartoznia, hiszen a nyers erőnek alighanem híján van, legalább, is amennyit nélkülözhetne meglevő fizikai adottságai mellett a nagy eredményhez. Ráadásul nem is dobóatlétának Indult az RH Praha jelenlegi kitűnősége. Márpedig amikor Ostravéban atlétizálnl kezdett, a távolug- rónők éppoly csinosak voltak, mint manapság. Aztán véletlenül súlygolyót vett a kezébe, s onnan már nincs messze a stadionok diszkoszvetőszek. tora sem. Aztán eltartott egy darabig, míg ingadozott a két versenyszám között. Egészen addig, amíg korábbi edzőjétől, jaroslav Smidtől nem pártolt át Josef Silhavyhoz, aki meggyőzte, hogy a diszkoszvetésben vannak jobb esélyei. A meggyőzés közben házasságot Is kötöttek, mégpedig olyan kompromisszummal, hogy Zdena nem maradt hűtlen a súlylökéshez sem, tehát rendre ott található a súlylökők mezőnyében is. Az effajta „kétéltfiség“ manapság már eléggé ritka, világcsúcs- tertőnő pedig, aki a súlygolyót is tisz. tességesen el tudja „hajítani“, a legendás Tamara Pressz óta nem is vol*. így az RH Praha harmincéves dobónője (1954. július 15-én született) nyitrai világcsúcsával bevonult az atlétika nagyjai közé, mégpedig azzal a világcsúccsal, amelyet egyébként edzője és férje, Josef Silbavy, az egykori kitűnő diszkoszvető tulajdonképpen már jó előre meg is jósolt. Pontosabban csak azt, hogy tanítványa az évad második felében ké. pes lehet 74 méter körüli eredmény elérésére ebben a klasszikus versenyszámban. Így aztán a feleség Jő fél méterrel megcáfolta férjét az új világcsúccsal ... Csaknem pontosan egy év telt el azóta, hogy Jarmila Kratochvílová a helsinki atlétikai világbajnokság négyszázas döntőjében fantasztikus, 47,99 másodperces világcsúcsot fu. tott, amikor Zdena Silhavá 1984. augusztus 26-án a dobókörbe állt Nit- rán az Agrokomplex — Pozemné stav- by — Calex atlétikai viadalon. Mellesleg ott, azon a pályán, ahol hét évvel ezelőtt már Helena Fibingerová is ért el világrekordot, amikor 22,32 méterre lökte a súlygolyót. Megérdemli e verseny, hogy röviden elidőzzünk mellette. Zdena Silhavá beállt a dobőkörbe, és az első dobásával máris ő volt az új világrekorder. A második sorozatát kihagyta, ami érthető egy ekkora siker u- tán, majd dobott egy kicsit, mert „mindössze“ 63,40 méterre szállt az egykilós tányér. Utána azonban még háromszor dobta túl a 70 métert. A három dobás — 70,28; 72,54; 71,78 — önmagáért beszél. Évek kitartó munkájának az eredménye ez a siker. Silhavá hat évvel ezelőtt került át Ostravábói Prágába, és feltette magában, hogy nagy versenyző lesz. Két évvel később pedig már ott lehetett első nagy világversenyén, a moszkvai olimpián. Újonc lévén a tizenegyedik hely egyáltalán nem minősíthető csalódásnak. Sőt. ez. után kezdődött fejlődése, és két évre rá már esélyesként utazhatott az athéni Európa-bajnokságra, a nagy csalódás színhelyére, hiszen még a selejtezőkön kiesett. Innen számítják el. sősorban, hogy Silhavá „megbízhatatlan“ versenyző. Mivel utána számos további kisebb versenyen is változatosan szerepelt, ráragadt, hogy képtelen igazán nagy eredményt elérni, még kevésbé nagy versenyt nyerni. Nem sikerült ezt a hiedelmet eloszlatni a helsinki világbajnokságon sem, jóllehet a finn fővárosban elért hatodik helye nem is minősíthető csalódásnak. Egyébként az elmúlt év mégiscsak mérföldkő volt a pályafutásában: újra jegyezni kezdték a „börzén“, hiszen az ausztriai Schwechat- ban dobott kereken 70 méterrel ismét „beiratkozott“ a szám legjobbjai közé. Ezt a csúcsát javította aztán idén 72 méterre, s ekkor következett az edző-férj, Josef Silhavy látnoki jóslata a 74 méterről. Vagyis ezek szerint Zdena Silhavá amellett, hogy vi- lágcsűcstartó diszkoszvető lett, még szófogadó feleség is... —m—i Hét perc, amely megrengette az atlétikai világot... LIUDMILA ANDONOVA 'Az újdonsült világcsúcstartónő 1960. május 12-én született. Magassága 176 centiméter (nem tartozik az óriás magasugrónők közéj, súlya 59 kiló. Foglalkozására nézve tanítónő, egy majdnem egyéves kislány édesanyja. Férje Atanasz Andonov, a tízpróbázás bolgár csúcstartója 8220 ponttal. Amikor az újságolvasó kezébe veszi a napilapot, akarva-akarat- lan azonnal minősít is, ha nem találja meg azt az eseményt, pontosabban az arról szóló tudósítást, amely érdekli, ráadásul amelyet élő, egyenes tévéközvetítés jóvoltából láthatott az előző este. Nem érdekli a lapzárta, nyomdai har- monogram, azok még az ő információigényét nem élégitették ki... Hogy most erről egyáltalán szólok, annak az az oka, hogy Immár csaknnem két hónap elteltével újra előjön rémálmaimban annak a péntek estének, egészen pontosan annak á néhány percnek a története, amely július 20-án 19 óra 53 perc és 20 óra között lejátszódott, s amelyről egyes újságok úgy számoltak be: „Hét perc, amely megrengette az atlétikát...“ Persze, az olvasó feje sem káptalan, így már aligha emlékszik arra, hogy azon az estén Berlinben két óriási atlétikai világcsúcs született: Uwe Hohn, az NDK fiatal gerlyhajítója előbb 104,80 méterre repítette a gerelyt, majd pedig Ljudmila Andonova hódította el a női magasugrás világcsúcsát a szovjet Tamara Bikovátől, s akkor még mindenki azt hitte, hogy 206 centiméterrel... Éppen ez okozta a problémát. Ugyanis, a rokonszenves bolgár fiatalasszony világcsúcsa annyira Uwe Hohn fantasztikus eredményének árnyékában született, hogy a nézők még szinte fel sem ocsúdtak a kábulatbői, s csak azután kezdték tudatosítani, hogy egy ú- jabb világrekornak lehettek tanúi... Persze, mindezt könnyebb volt nyomon követni a tévé képernyőjén, hiszen ott megismételték az ugrást. Nos, örül Andonova, örülnek a nézők, rendezők, egykettőre nagy sokadalom veszi körül az újdonsült világrekorder- nőt, s a tévé mellé „akkreditált“ sportújságíró a szerkesztőségben szinte hitetlenkedve néz a bűvös dobozra... Aztán hirtelen arra lesz figyelmes, hogy vagy két-három versenybíró odamegy Andonová- hoz, és a képernyőn is érthető gesztikulációval adja értésére: „elnézést“, az új világrekord nem 206 centiméter, hanem 207... [Ez derült ki ugyanis az uténmérésnél, amelyet a szabályok szerint ilyenkor mindig el kell végezni.) Andonova nagyot ugrik a levegőbe, még jobban örül, az eredményjelzőre pedig kiírják a 207 centimétert. így van rendjén, s már fogalmaznám is a tudósítást, ha a tévériporternek az iménti mozgás- sorról meg az eredményjelzőről nem az jutna az eszébe, hogy ú- jabb világcsúcskisérlet következik a 207 centis magasságon... Csakhogy ebben az esetben Andonova miért nem készül, miért nem koncentrál, és miért ünnepli önmagát? Ezen morfondírozok, miközben a tévériporter elköszön, és a nagyobb nyomaték kedvéért még egyszer közli az új világcsúcsot, amely — szerinte — 206 centiméter... Mit tehetek mást, én is „minősítek“, és lediktálom a tudósítást ügy, hogy az új világrekord mégiscsak 207 centi. Aztán várok. Még nem kell küldeni az anyagot a nyomdába, majd csak közli a telexgép a helyes adatot, de az csak azt közölte — nem sokkal az ugrás után —, hogy az 206 cm... Még mindig várok. Aztán fogom a telefont, és felhívom a hírügynökség sportrovatát, ahol közük, hogy semmiről nem tudnak, a világcsúcs szerintük 206 cm, és azt ki is ad;ék, s nekik egyébként sincs idejük tévét nézni. Mentőötletem támadt, diktálok egy kisebb pótanyagot, felküldöm, és megcsinálom a tudósítás rövidített változatát a 206 centis világcsúcsról. És várok. Mint egy csökönyös szamár, hogy csak az utolsó pillanatban, ha nagyon muszáj, küldjem fel a 206-os eredményt, pedig meg vagyok győződve az igazamról. De mit ér most a meggyőződés, ha nincs róla dokumentum. Várok. Már csak tíz perc. Ezután elkészítem a 207-es világcsúccsal a tudósítás rövidített változatát. Még hat perc a lapzártáig. Még öt... Ebben a pillanatban cseng a telexgép, odarohanok. Megjött, amire vártam: a világcsúcs 207 centi! Az eredeti kéziratot küldöm a nyomdába, tárcsázok, hogy nincs pótanyag, megy az egész, ha még leitet, az első kiadásba isi Lehetett, Egyszerre csak valami nagy nyugalom vesz rajtam erőt, meg talán egy adag elégedettség is. Jön az egyik kolléga, vállon vereget; „Jói .van, öreg, mégiscsak megérte... Most már csak azért izgulj, hogy a nyomdában a 207 helyett nehogy 206-ot szedjenek kur MÉSZÁROS JÁNOS < A MEGJÓSOLT VILÁGREKORD...
