Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-18 / 38. szám

Georgi Dimitrov mauzóleuma ■ AMERRE JÁRTUNK Szófiából, az ország múltat és jelent egyaránt magában foglaló fővárosából indultunk Plevenbe, majd Veliko Tirnovóba folytattuk utunkat. Ezután különautóbusza- ink a Fekete-tenger partjára, an­nak központjába, Várnába vittek bennünket, onnan pedig Burgasz- ba, majd Plovdivba, a vásárváros­ba. Végül újból a csodálatosan szép Szófiába. Ezek persze, utazásunknak va­lóban csak főbb állomásai voltak. Az egyes városokban és vidéke­ken sok-sok látnivalóban volt ré­szünk; üzemekbe, kulturális intéz­ményekbe látogattunk el, politi­kai, társadalmi és gazdasági tiszt­ségviselők fogadtak bennünket, részletesen tájékoztattak, készsé­gesen válaszoltak kérdéseinkre, a- melyekből pedig nem volt kevés. Ez érthető is, hiszen az újságírók kiváncsi emberek, ami különösen akkor mutatkozik meg, ha a vi­lág különböző részeiből gyűlnek össze — a szocialista táborból, a fejlődő országokból, de a tőkés ál­lamokból 'is. Kivált az utóbbiak számára volt meglepő a valóság, amelyről lépten-nyomon meggyő­ződhettek, s mely gyakran szö­ges ellentétben áll azzal, amit a nyugati sajtó Bulgáriáról (no meg más szocialista országokról is) ír. Az ország egykor Európa legsze­gényebb állama volt, ma pedig gazdasága szilárd. Nemcsak a me­zőgazdasága fejlett, ipara is. Bul­gária erős láncszeme a KGST-nak, s aktív külpolitikája révén jelen­tős része van abban, hogy a Bal­kánon immár négy évtizede nincs háború. A FEJLŐDÉS MINDENÜTT TAPASZTALHATÓ A legszembetűnőbb az ország életszínvonalának emelkedése. A mindenfelé szinte gombamód e- melkedő házak, amelyek ráadásul szépek, korszerűek is. Igaz, a la­káskérdés végleges megoldására még várni kell. Legalábbis váro­son nem kis gond a fiataloknak a lakáshoz jutás. Falun családi há­zakat építenek az emberek. Sőt, villákat, amelyek látványa ugyan­csak ámulatba ejti azokat a kül­földieket, akik az antipropaganda hatására az országba jövet eset­leg másra számítanak. Hasonló­képpen az új vagy most épülő gyárak, korszerű utak, hidak, üdü­lők, parkok, a drága pénzen res­taurált műemlékek, az új kulturá­lis, sport- és egyéb létesítmények. Az országot járva nemegyszer el­töprengtem azon, hogy vajon mi is jellemzi leginkább Bulgáriát. Ta­lán a fejlett, világszerte ismert mezőgazdaság országa: Ám he­gyeit, völgyeit, tengerpartját jár­va az jutott eszembe, hogy Bulgá­ria a festői tájak, a végeláthatat­lan gabonaföldek, a gyümölcsö­sök, a jó borok hazája; a turisták paradicsoma. Vagy a rózsaligetek, a híres rózsaolaj, netán a finom ételek országa? Ha súlyemelőire, tornászaira gondolok, akkor a si­Országjáró körúton barátainknál 40 éve szabadult fel Bulgária Bulgáriában négy évtizede győzött a szocialista forradalom, az ország negyven éve szabad. A kerek évforduló alkalmából a Bolgár Ojságíró-szö- vetség ez év májusában a világ különböző részeiből újságírókat hívott meg egy országos körutazásra, hogy a vendégek a saját szemükkel győ­ződjenek meg arról a hatalmas fejlődésről, amelyet Bulgária az új társa­dalom építése során elért. Vagy ahogy vendéglátóink mondták: arról, mi. re képes egy ország, ha a szocializmus útján halad. A tíznapos utazá­son hazánk újságíróinak háromtagú küldöttségével jómagam is részt ve­hettem, s be kell vallanom: oly sok látnivalóban volt részem, olyan te­mérdek, sokatmondó adathoz jutottam, hogy most egyáltalán nem köny- nyű eldöntenem, miről is számoljak be. Hogy ez mennyire így van, annak szemléltetésére elég, ha felvázolom gondosan előkészített utazásunk főbb állomásait. vesen fogadja. A parkok közül ne­kem legjobban a pihenés és a kul­túra parkja tetszett. Ebben áll a XII. pártkongresszus tiszteletére átadott kultúrpalota. A várost járva megtekintettük többek között a századunk elején épült Ivan Vazov Színházat, amely­nek érdekessége a stílusok — a barokk, a bolgár reneszánsz és az orientális elemek keveredése. A mai színház helyén egykor faépü­let állt, de az leégett. Minden Szó­fiába látogató megcsodálja az A- lekszander Nevszkij nevét viselő hatalmas katedrálist' amelynek a- ranyozott kupoláit már érkezé­sünkkor, a repülőgépből megpil­lantottuk. A kupolák restaurálásá­ra nem kevesebb, mint tizenkét ki­logramm színaranyat használtak fel. A székesegyház harangjaink szóvá harminc kilométeres körzet­ben hallható. Az épület alatt ta­lálható az ország legszebb és leg­nagyobb ikongyűjteménye, ame­lyet, természetesen, szintén meg­néztünk. A képek közül a legré­gebbit a XIII. században festet­keres sportolók országa megjelö­lést vélem találónak. Nyilván még számtalan jelzővel illethetnénk barátaink országát, amely annyi szépet, meglepőt, felejthetetlen látványt kínál az oda látogatók­nak. HAVAS CSÜCSÖK ALATT Jártuk a főváros utcáit. A má­jus vége ez idén talán a szokott­nál is melegebb volt Szófiában: a hőmérő higanyszála csaknem 30 fokot mutatott. A járókelők, sétá­lók a legszívesebben a parkokba tartottak. Megálltak a hűs vizet permetező szökőkutak közelében. A kánikulában jólesett fölpillanta­ni a város hegyére, a Vitosára, a- melynek csúcsain még a nyár megérkezésé előtt is hósipka fe­hérük. A főváros egyik látványos­sága és kedvelt kirándulóhelye a Vitosa, amelyet újabban a külföl­di sízők is fölfedeznek. Nálunk még sokan nem tudják, hogy Szó­fia a téli sportok kedvelőit is szí- | Mecset a fővárosban (A szerző felvételei/ Szófiai utcarészlet A főváros közepén áll a bolgár nép és a nemzetközi munkásmoz­galom nagy fiának, Georgi Dimit- rovnak a mauzóleuma, ahol mi is leróttuk tiszteletünket. Georgi Di- mitrovnak óriási érdemei vannak az ország szocialista forradalma győzelmében, emlékét tisztelettel megőrzik. A TENGERPARTON Talán a legkevésbé célszerű a Fekete-tenger partján látottakról részletesen beszámolni, hiszen ha­zánkból is egyre többen töltik nyá­ri szabadságukat az Aranyhomo­kon, Albenában, Várnában, Bur- gaszban és más vonzó helyeken, amelyekről aránylag sokat tu­dunk. Mi a Nemzetközi Újságíró- -szövetség aranyhomoki üdülőjé­ben töltöttünk három napot, illet­ve onnan jártuk be a környéket. Voltunk például a balcsiki füvész- kertben, a várnai borüzemben, a devnyai vegyi kombinátban. Prog­ramunkba belefért a bolgár kul­túra napja, azaz a bolgár írásbe­liség várnai ünnepségének megte­kintése Is. Ez az ünnepség idén a szocialista forradalom győzel­mének 40. évfordulója jegyében zajlott le. A város legnagyobb te­rén vonultak fel a diákok, spor­tolók, zenészek, a gazdag fantá­ziával elkészített allegorikus ko­csik. A színpompás ünnepség a fe­lejthetetlen látványok közé tarto­zik. MÜLT, JELEN, JÖVÖ Ez a három fogalom talán se­hol sem fér meg úgy egymással, mint Bulgária számomra legszebb városában, a 365 000 lakosú Plov- divban. A nagy múltú városon megtalálhatók a történelem során erre elvonultak „kézjegyei“. Még a rómaiak építették azt az amfi­teátrumot, amelyet nemrég felújí­tottak, s ahol napjainkban egye­bek közt antik színműveket adnak elő. Az öt évszázados török ura­lom nyomai is lépten-nyomon föl- lelhetők Plovdivban. A restaurált orientális stílusú épületek ma több­nyire alkotóházak, vendéglők, mú­zeumok. A sikátorok is a múltat idézik. A városnak, illetve a kerületnek fejlett gépipara van. Jelentős a vegyipara, elektrotechnikai ipara pedig utat tör magának. A kör­nyék mezőgazdasága mindig is is­mert volt. Plovdiv a művészetek városa is. Itt létesült az ország első könyvkiadója. A jövőt a fia­talság, a 10 000 diák képviseli — a városban 5 főiskola van. Sporto­lói közül legismertebbek a súly­emelők, a kajakozók, a birkózók, de hegymászóikra is büszkék le­hetnek. Ottjártunkkor éppen a Hi­maláján járt expedíció egyik tag­jának a fogadtatására készültek. Plovdiv a világ számos városával tart fenn baráti kapcsolatot, pél­dául Leningráddal, Nicosiával, hazánkból pedig Brnóval. Mindaz, amit a tíz nap alatt lát­tunk, tapasztaltunk, arról győzött meg bennünket, hogy Bulgária si­keresen halad a négy évtizede vá­lasztott úton. FÜLÖP, IMRE MiloS Vejvoda nagykövet, a csehsz ovák küldöttség ve­zetője Genfben beszédet mondott azoknak az álla­moknak a konferenciáján, amelyek konvenciót írtak alá a környezetet befolyáso­ló katonai vagy egyéb esz­közök tilalmáról. A konvenció, amely 1978 óta van érvényben, a lesze­relésről folytatott konstruk­tív tárgyalások egyik ered­ménye volt a nemzetközi enyhülés időszakában. Ma­gában foglalja azokat a fon­tos intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy ne kerüljön sor a tudománnyal és a technikával való visz- szaélésre, ami megváltoztat­ná a környezetet, kedvezőt­lenül befolyásolná földün­kön az életet és lakói nagy számának létét veszélyeztet­né. E konvencióról folyta­tott tárgyalás a Szovjetunió javaslata eredményeképpen jött létre. Folytatása volt a Stockholmban 1972-ben meg­lát tott környezetvédelmi konferenciának — mondot­ta MiloS Vejvoda. s hangsú­lyozta a konvenció nagy je. lentőségét. Csehszlovákia, a- mely az elsők között részt vett benne, megelégedéssel állapította meg, hogy a kon­venciót, érvényességének hat éve alatt, nem szegték meg. XXX Victor Tirado, a Sandinis­ta Nemzeti Felszabadítási Frqnt (FSLN) országos ve­zetőségének tagja a dolgo­zók managuai nagygyűlésén hangsúlyozta, hogy az Egye. sült Államoknak Nicaraguá­ban nem sikerül megismé­telniük a-Grenada elleni in­váziót. Élesen elítélte az USA-t azért, hogy növeli fegyverszállításait a CÍA szolgálatában álló ellenfor­radalmi bandáknak s kato­nai jelenlétét Hondurasban, és egységei nyílt interven­cióját tervezi Nicaragua el­len. A fegyveres agresszióra készülve a Fehér Ház rága­lomkampányba kezdett a san­dinista népi forradalom el­len, melyet „miiitarizmussal" és az „emberi jogok meg­sértésével“ vádol. Elítélte Washingtonnak azt a valót­lan állítását is, hogy a kö­zép-amerikai válság a „Ke­let és Nyugat közti konfron­táció“ következménye. A vál­ságot az amerikai imperia­lizmus okozta, amely el­nyomja és kizsákmányolja a térség népeit. xxx Az SPD Elnöksége széles körű részvételre szólított fel a nyugatnémet békemozga­lom által az őszre tervezett megmozdulásokon. Az elnök­ség nyilatkozata hangsúlyoz­za, hogy haladéktalanul in­tézkedéseket kell tenni az európai katonai konfrontá­ció csökkentésére, elsősor­ban a nukleáris fegyverek terén. A felhívásra nagyon ingerülten reagált Herold Tandler, a bajor CSU főtit­kára. Azzal vádolta meg a szociáldemokraták vezetősé­gét, hogy áilítóiag „eltávo­lodott a Nyugat közös védel­mi politikájától, és Moszk­va érdekében cselekszik.“ A nyugatnémet békemoz­galmak egyeztető bizottsága felszólította az NSZK kormá­nyát. hogy végre tegyen ön álló lépéseket az amerikai támadó nukleáris rakéták telepítésének azonnali meg­szüntetésére. A bizottság rá­mutat arra, hogy csak a lá­zas fegyverkezés megszünte­tése szolgálhat alapot a Ke­let és Nyugat közti komoly párbeszédhez. A bizottság hangsúlyozza, hogy az elkö­vetkező hetekben számos tüntetésen mozgósítja az or­szág közvéleményét a jelen­legi kormány katona- és kül­politikája katasztrofális kö­vetkezményei ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents