Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-18 / 38. szám

Kezdés az ipariban

Lehet, a diákok még nemigen szoktak hozzá a csengő hangjához, ám ez a lényegen mit sem változtat: már jó két hete folyik a tanítás. Az első napok szokásos bonyodalmai, az órarend változásai után lassan megszokott kerékvágásba kerül tanár, diák egyaránt.

Kulacs László

Lakatos Andrea

SÓ’a! Ferenc

Melcsák Andrea

_ « Hogyan, milyen változásokkal, hány diákkal indult az idei tanév a Komáromi (Komárno) l- pari Középiskolában? >— kérdezem Mézes Zoltán mérnöktől, az igazgatóhelyettestől.

1 Az idei tanév az előzőekhez képest nagy változásokkal kezdődött. Ugyanis eddig középiskolánkban két szakot, gépészetet és építészetet oktattunk, s ez a két szak most alszakokkal bővült. A gépészethez társult két új szak, a gépészeti technológia, és a termelő berendezések üzemeltetése. Az építészeti szakon nem történt változás, ott továbbra is magas- és mélyépítészetet oktatunk. Sajnos, szakkönyvekből hiány van, ezenkívül ez ideig nem érkezett meg a történelemkönyv az elsősök számára.

A komáromi ipari a nyugat-szlovákiai kerület egyik legnagyobb középiskolája, ebben az évben ki- lencszázhúsz diák látogatja. Közülük hatszázhatvanan a magyar tanítási nyelvű osztályokban. Idén nyolc első osztály nyílott, ebből öt magyar — százharmincnyolc elsőssel. Sajnos, a tavalyi felvételikor nemigen válogattak, mivel a gépészeti szakra alig jelentkeztek

annyian, ahányat felvehettek'. Jobb volt a helyzet az építészeti szakon, ahol már a szelektálásra is mód nyílt.

Bár nem újdonság, de megjegyezzük, hogy egy éve kész az iskola új szárnya, ahol tizenkét tanterem és két szaktanterem kapott helyet. Korábban ugyanis három helyen tanult tizenegy osztály. A jövőt tekintve azonban mégsem rózsás a helyzet, mert a harminckét tanteremben harminc osztály tanul, és a távlati tervek szerint további két osztállyal bővül az iskola, tehát szaktantermek, könyvtár berendezésére ezután sem nyílik mód. Mindez pedig nagyon hiányzik diákoknak, pedagógusoknak egyaránt.

i— A pedagógusokról szólva említést érdemel, hogy az utóbbi é- vekbn több fiatal tanerő került hozzánk. Az idén Kovács Szerén fiatal, testnevelés — honvédelmi nevelés szakos pedagógus kezd nálunk.

*— Tavaly a végzősök közül hányán jelentkeztek főiskolára, és hányüknak sikerült ott megkezdenie tanulmányait?.

t— Általában az érettségizők 25 f—35 százaléka felsőfokú oktatási

intézményekben folytatja tanulmányait. Tavaly hetvenötén jelentkeztek továbbtanulásra, az iskola hatvanegyet ajánlott. Harmincötén a magyar tanítási nyelvű osztályokból jelentkeztek, s közülük huszonötöt fel is vettek. Ez, úgy érzem, szép eredmény. A száznegyven végzős huszonöt százaléka bejutott a főiskolára, s erre az a- rányra büszkék lehetünk. Úgy fest ki, hogy idén még ennél is több lesz a jelentkező.

Elbeszélgetünk néhány negyedikes diákkal, akik majd főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat. Sárai Ferenc a IV. C, Kulacs László a IV. D, Lakatos Andrea a IV. J és Melcsák Andrea a

IV. G osztályból szívesen nyilatkozik.

Sárai Feri:

Alapiskolás koromtól érdekelnek a gépek, az automatizálás. Hogy ezzel behatóbban foglalkoz- hassam, a gépészeti szakra jelentkeztem. Az iskolában megismerkedtem az ADT—5500-as számítógéppel, megszerettem a számítás- technikát, s igy Bratislavában vagy Brnóban a főiskolán is számítástechnikát szeretnék tanulni. Zámbó István tanár irányításával

nagyon sok időt töltök a számítógép mellett, de odahaza is minden szabad percemet lekötik a számok. Boldogan mondhatom, hogy nekem a választott hivatásom egyben a hobbim is.

Kulacs Laci:

— Édesapám a szövetkezetben gépekkel dolgozik. Rajta keresztül én is megkedveltem a gépeket. Az vonzott az ipariba, hogy alaposabban megismerkedjek a gépek szerkezeti fölépítésével, s ez a vágy visz a gépészeti főiskolára is. Szeretném végigjárni azt az u- tat, amin elindultam, s ebben semmilyen, így nyelvi akadályt sem ismerek. Az iskolában az első évfolyamtól kezdve rendszeresen tanuljuk a szlovák szakkifejezéseket, meg aztán itt úgy is képletekkel, rajzokkal dolgozunk, ezeknek pedig megvan a maguk nemzetközi nyelve.

Lakatos Andrea:

— Magasépítészetet szeretnék majd a főiskolán tanulni. Köny- nyen bejutottam ebbe az iskolába is, mert ötödiktől tiszta egyes tanuló voltam, fölvételizni sem kellett. S itt is kitüntetéssel végeztem eddig mind a három évfolyamot,

Melcsák Andrea:- A brnói egyetemen szeretnék’ geológiát tanulni. Itt a mélyéoí- tészeti szakra járok. Egy évig tanultunk geológiát, akkor szerettem meg. Meg aztán csábít az is, hogy a geológusok sokat utazhatnak, és a geológia kicsit kapcsolatban van a régészettel is.

A beszélgetés során „szóvivőként“ kitűnt Kulacs László, végezetül mindannyiuk nevében ő fogalmaz meg néhány gondolatot:

— Iskolánknak nem az a küldetése, hogy a diákokat a főiskolai tanulmányokra felkészítse, mégis úgy érzem, hogy ezt a feladatot is ellátja. Iskolánkban a szaktan- tárgyak mellett színvonalas a matematika és a humán tantárgyak oktatása is. A matematika kapcsán még hadd jegyezzem meg, hogy a kerületi matematikai diákolimpián és egyéb versenyeken felzárkóztunk a gimnáziumok mellé, szégyenkeznünk nincs miért. Az viszont igaz, hogy többen is jelentkezhetnének főiskolai tanulmányokra.

ZOLCZER JÁNOS A szerző, felvételei

7

A másfél ezer lakosú Szenckirály- fán (Králová pri Send) nem nehéz megtalálni a Gáspár családot. A kereséskor elég annyit mondani, hogy ők azok, akik aktívan bekapcsolódnak az Emlékidézö-mozga- lomba, s máris útba igazítanak: az iskola melletti utcában, az új soron laknak.

Vasárnapi ebéd után csöngetek be a családhoz. A háziasszony, Mária Gasparová már elmosogatott, s kertben termett paprikából vacsorára a lecsónak valót készíti elő. A házigazda, Ján GaSpar a szőlőlugas fürtjeiből szed kóstolót. Lányuk, Éva szobájában az írógép mellett ül, és egy pionírmunkával kapcsolatos könyvből másol. A család negyedik tagja, Bo- humil tényleges katonai szolgálatát tölti, de most épp szabadságon van, s kedvenc időtöltésének hódol: lóversenyen van. Békés, kedves vasárnapi családi idill.

— Így van ez máskor is?

— Igen, általában mindig — mondja Éva. — Családunknak két nagy hobbija van: a gyerekek és a Invak. Ezért aztán nem nehéz összeegyeztetni a szabadidő hasznos eltöltését. A gyerekek szeretetének köszönhető, hogy egész családunk bekapcsolódott az Emlékidézőbe, a hazafias és internacionalista tettek nemzetközi ifjúsági stafétájába. Tavaly a SZISZ járási bizottságán járva figyeltem fel a stafétában való részvétel feltételeire. Láttam, hogy ebben mi is szóhoz juthatunk. Hazajöttem, s előadtam az ötletemet. Apu azonnal a második világháborúról, a felszabadulásról kezdett beszélni. Édesanyám is örömmel fogadta az ötletet. Azonnal kidolgoztam a család munkatervét. Első akciónk egy beszélgetés volt. Elővettük a falu felszabadulás után írt króni. káját, összehívtuk a falusi ifjúsági szervezet fiataljait és azokat az idősebb embereket, akik emlékeznek a felszabadulásra, köztük voltak a szüleim is, és elbeszélgettünk ezekről az időkről. Utána a falu két élő partizánjával, Jozef Luciannal és Jozef Rókával szerveztünk beszélgetést. Én a sládkovicovói alapiskolában pionírvezető vagyok, így a szikráknak táborozást szerveztünk. Az ezzel járó ösz- szes munka teljes mértékben a ml

Magunkért és másokért

rásban, á második helyen végeztek.

Gagparék, mivel októbertől már a katona fiuk is otthon lesz, a staféta második szakaszában is szeretnének részt venni. Ötletük van bőven, az ötletgazda elsősorban Éva, aki mindig előáll valami újdonsággal.

— Unatkozni — mondja — ezután sem lesz idő. A második szakaszban szeretnénk az első helyet megpályáz- ni.

—ezer

Fotú: a szerző

családunk gondjain volt. Édesapám és édesanyám is sátrat vertek, szerveztek, főztek, s nagy élmény volt mind. ezt látniuk a gyermekeknek.

Ián Gáspár a pusztafödémesi (Pus- té 'Ofany) tőzegkeverő üzemben dolgozik.

— Igyekeztem mindig megérteni az idők szavát, a kor követelményét. Ez a szemlélet vezérelt akkor is, amikor jelentkeztünk az Emlékldéző-mozga- lomba. Számomra ez egyrészt alkalom az emlékezésre, másrészt valóban kellemes kikapcsolódás.

GaSparné korábban tanítónő volt, ma már nyugdíjas, de vonzalma a gyerekekhez még a régi.

— Tavaly mentem nyugdíjba, s na. gyón örülök, hogy az Emlékidézőn keresztül továbbra is kapcsolatban maradhatok a gyerekekkel.

A Gagpar család a mozgalmon belül elsősorban olyan rendezvényekből vállalt részt, amelyek a legkisebbeket is foglalkoztathatják, s amikor a staféta első szakaszát értékelték a já