Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

új ifjúság 8 A fiatalok IV. könnyűzenei fesztiválja A bojnicei vár mögött, kellemes, er- dőkkel-völgyekkel szegélyezett kör­nyezetben kerül sor a SZISZ SZKB rendezésében a fiatalok zenei feszti­váljára, amelyen felléptek nemcsak az amatőr zenekarok és énekesek, hanem a hivatásosak is. A sétány végén, a völgybe zárt sza­badtéri színpadon idén is nagy si­ker volt. Olykor ötezren is összegyűl­tek a nézőtéren, ott volt a több száz szereplő és vendég, sőt néhány szá­zan az erdőszélen szorongtak, hogy lássák-hallják a IV. fesztivál kedven­ceit. A SZISZ SZKB, a szlovák zeneszer­zők könnyűzenei szakosztálya és a helyi szervezők már jő előre készül­tek a fesztiválra. A résztvevők há- tcmnapos szemináriumon már koráb­ban elmondták, mi aj, mivel akar­nak fe 'épní, hogyan képzelik el sze­replésüket, a szeminárium előadói pe­dig őtnézték, ha szükséges volt, kija­vítottak a jobbára fiatal és olykor ze­neileg vagy nyelvileg nem mindig képzett szerzők műveit. A szeminárium természetesen arra is jó volt, hogy a szervezők megbi­zonyosodjanak, jól választottak, em­berileg és erkölcsileg is számíthat­nak azokra a fiatalokra, akik fellép­nek a fesztiválon, hiszen nem mind­egy, Ijogy kik és hogyan képviselik a fiatalokat, mert a színpad fölött ott függött az ifjúsági szervezet jel­vénye Igv beszámolóinkat azzal kezdhet­jük, hogy minden jól sikerült, és nem lehet panaszunk sem a szereplőkre, sem a közönségre. Akadtak ugyan a közönség soraiban olyanok, akik nem a legvonzóbb látványt nyújtották ko­pott farmerükkel, borzas hajukkal, de végül is el kellett ismerni, hogy azok, ak:k engedtek az ifjúsági szervezet hívásának, és eljöttek a fesztiválra, fegyelmezetten viselkedtek. Voltak bár a fesztiválnak forró pillanatai is, Ipiri.t a „katlan“, de amikor befeje­ződött egy-egy kedvenc együttes vagy . énekes fellépése, a , lehető ráadások­kal együtt, egy darabig még követel­ték és ünnepelték őket, aztán mégis­csak belátták, hogy nem kívánhatják végkimerülésüket. Mindezt szerencsésen előjegyezte Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titká­ra ünnepi megnyitójában, aki az if­júsági szervezet küldetésén, munká­ján és tervein kívül beszélt arról is, PETER NAGY hogy egyre több fiatal él ma a zené­vel. Az ifjúsági szervezetek rendez­vényein, klubjaiban a zene, az ének fontos szerepet tölt be, így nem vé­letlen, hogy ez a fesztivál is rendkí­vül népszerű és közkedvelt a fiatalok körében. A SZISZ SZKB titkára szólt arról is hogy a dal, az ének mindig is az öröm és a boldogság forrása volt, s legyen hát most is az, s tükrözze a fiatalok életkedvét, vágyait. Mindez aztán be is bizonyosodott a fesztiválon. Első este a folkegyüttesek léptek fel. A szöveg, a mondanivaló közpon­ti szerepet kapott dalaikban, de a győztes együttes, a Luscínia nemcsak a szöveggel, a jó zenével is hatott a közönségre. A második napon a kemény rock művelői következtek. Itt, mint ahogy a bíráló bizottság is megállapította, valamivel gyengébbek voltak a szöve­gek, de annál tüzesebb, temperamen- tumosabb a zene. A győztes bardejo- vi együttes' produkciója mutatta, hogy tényleg él, változik a mezőny. A jó zenészek újra és újra felbukkannak, és egyre inkább előretörnek. A harmadik nap az énekeseké volt, pontosabban fogalmazva az énekes­nőké, mert míg az együttesekben el­vétve sem akadt lány, ebben a kate­góriában csupa lány lépett a dobogó­ra. A siker itt valamivel mérsékeltebb volt, ami talán azzal magyarázható, hogy ők a már ismert, sokat játszott, énekelt daloknak adtak előnyt. A versenyek után minden este, majd pedig vasárnap délután fellép­tek a korábbi évfolyamok győztesei, illetve a hivatásos énekesek és együt­tesek. Azaz, általában azokat az e- gyütteseket és énekeseket hallhattuk, mint Peter Nagyot, Miroslav Zbirkát, az Indigót, az Elánt, a Modust vagy a Limitet, akik vagy amelyek nem is olyan régen még maguk is az ama­tőrök között szerepeltek, de a siker nemcsak az elismerést' és népszerűsé­get hozta meg számukra, hanem azt is. hogy ma már csak kimondottan a zenéből élnek. Az csak természetes, hogy a kö­zönség nagyon várta a korábbi győz­tesek fellépését, de főleg a hivatá­sosak szereplését. És ez így is volt jó, ők ugyanis — Peter Nagy és a töb­biek — olyan hangulatot, vidámságot és önfeledtséget vittek a színpadra, hogy mindenki velük együtt örült. Ezt nem egy esetben elősegítette az is, hogy a fesztivál közönsége már ismerte a dalaikat, s velük együtt dú­dolta vagy énekelte őket. Kíváncsi voltam a Gravis, a fiata­lok zenei fesztiválja első évfolyama egyik helyezettjének a fellépésére, hiszen ez ideig már annyi mindent hallottam róla, és lapunk slágerlis­táján is előkelő helyen szerepel. Az együttes most nem volt legjobb for­mában. Csak hárman léptek fel, mi­velhogy az egyik társuk katonai szol­gálatát tölti. Ennek ellenére nem o- koztak csalódást, s a fesztivál hall­gatósága velem együtt rá tudott han­golódni dalaikra. Kemény, jó zenét produkáltak, s bár a közönség nem értette a szöveget, megtalálta a kap­csolatot a zenekarral. Valóban jó az, amit csinálnak, mint ahogy maga a fesztivál is jó volt, és csak örülni le­het annak, hogy estéről estére több­ezres tömeg szorongott, örült és oly­kor táncolt a SZISZ SZKB rendezvé­nyén, a fiatalok IV. könnyűzenei fesz­tiválján. NÉMETH ISTVÁN 40 éve jelent meg a felkelési Pravda első száma A szó fegyverével A forradalmi és kommunista sajtó mindig fontos szerepet játszott né­pünk újkori történelmében. A burzsoá köztársaság idején a Rudé právo, a Pravda, a Kassai Munkás, a Pravda chudoby, a Slovenské zvesti és még egy egész sór újság és folyóirat éb­resztette az osztályöntudatot, és bűz. dított harcra. A forradalmi sajtó hangja az ország kettéosztása után és a fasiszta megszállás éveiben sem némult el. Szlovákiában is több időleges saj. tótermék látott napvilágot, amelyek igazságosan tájékoztatták a lakossá­got az itthon és a fronton uralkodó helyzetről. Időnként saját újsággal je­lentkeztek az egyre élénkebb tevé­kenységet kifejtő partizáncsapatok. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése u- tán pedig 14 napilap, 4 hetilap és 8 rendszertelenül megjelenő sajtóter­mék hirdette a forradalom igazát. Ezek között meghatározó szerepet játszott Szlovákia Kommunista Párt­jának központi sajtőszerve, a Pravda, amelynek első száma 1944. szeptem­ber 9-én jelent meg Banská Bystricá- ban. A nehéz körülmények ellenére mindjárt az első perctől nagy segít­ségére volt a párt vezetőségének és á Szlovák Nemzeti Tanácsnak a fel­kelés népszerűsítésében és szervezé­sében. Nemcsak hogy gyorsan tájé­koztatta a lakosságot és a harcoló katonákat, illetve a partizánokat a harci helyzetről, hanem szervezte is a lakosságot a felkelők soraiba. Mérhetetlen jelentőségük volt azok­nak az elvi cikkeknek, amelyek meg­magyarázták a felkelés célját, s fel­vázolták, hogyan alakul majd a tár­sadalmi fejlődés a megújhodott és demokratikus Csehszlovák Köztársa­ságban. A szerkesztőség, amelyben a legjobb kommunista újságírók dolgoz­tak, nagy figyelmet szentelt a Szov­jetunióval való szövetségünk népsze­rűsítésének. Az újság nagyon népsze­rű volt a munkások, parasztok, az ér­telmiség és a harcoló partizánok és katonák körében. Nyugodtan elmond­hatjuk róla, hogy valóban a tömegek, a nép sajtójává vált. Ezt bizonyítják azok a levelek, amelyeket a szerkesz­tőség az egyszerű emberektől kapott, s nagyobb részüket meg is jelente­tett. Ezenkívül a szerkesztőség is állan­dó kapcsolatban volt a harcoló nép­pel. Munkatársai nap nap után el­mentek az első arcvonalba, a munka­helyekre, ahol a szabad felkelő Szlo­vákia fennmaradásáért dolgoztak az embérek. A lap közölte az SZLKP központi vezetősége és a Szlovák Nemzeti Tanács legfontosabb határo­zatait és nyilatkozatait, az említett szervek ülésein elhangzott fontos be­szédeket. A párt vezetősége nagy jelentőséget tulajdonított a Pravdának. Ezt bizo­nyítja, hogy közvetlenül Gustáv Hu- sák és Ladislav Novomesk?, szeptem­ber végétől pedig Ján Sverma és Ma­rek Culen tartotta a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Az említett elvtár­sak és maga Karol Smidke is több cikket írt a Pravdába. Ugyanakkor együttműködtek a szerkesztőséggel az élvonalbeli szlovák költők és -kép­zőművészek is. Amikor a felkelést a hegyekbe szo­rították, a Pravda utolsó száma Me- dzibrodban jelent meg 1944. október 25-én. De ezután sem hallgatott el tel­jesen, hanem mint a partizánmozga­lom legfelsőbb parancsnokságának lapja jelent meg szükség szerint vagy a lehetőségeknek megfelelően. így például 1944. december mésodikától a nagy nyomdaipari nehézségek el­lenére hetente rendszeresen megje­lent, az utolsó fennmaradt száma 1945. január 28-án, de köztudott, hogy feb­ruárban még két további száma is nap­világot látott. Sajnos, eddig egyik­nek sem sikerült a nyomára bukkan­ni. Időközben azonban a szovjet had­sereg felszabadította területen, Mi- chalovcében az SZLKP körzeti bizott­ságának lapjaként 1945. január 7-én megjelent a legális Pravda első szá­ma, amelyet március 3-án Koáicében már mint az SZLKP központi sajtó­szerveként adtak ki. A felkelési Prav. da mindenképpen a forradalmi cseh­szlovák sajtó fényes lapjaira tartó- Zilc. FARAH VALÉRIA Utánpótlás a színházba Az 1984—85-ös évadban tíz színész- -„tanonccal“ bővül a MATESZ társu­lata, ami azt bizonyítja, a színház tö­rődik az utánpótlással. Reméljük, hogy a pályájuk elején álló fiatalok rászolgálnak a bizalomra, s alakítá­saikkal gazdagítják színházi életün­ket. Varga Mária a sikeres felvételi u- tán Komáromból (Komárno) került a MATESZ kassai (KoSice) társulatához. Komáromban született, s itt végezte el a gimnáziumot. Döntéséről, tervei­ről beszélgetünk. — Miért a színi pályát választot­tad? Mi vonzott a színházhoz? — Amióta az eszemet tudom sze­rettem színházba járni. Igaz, nincs nagy választási lehetőségünk, de meg­ragadott az előadások légköre, han­gulata. Mindig csodáltam a színésze­ket. Talán ekkor ébredt bennem a vágy, hogy én is színész leszek, s ez valósággá vált. — Volt valamilyen közvetlen kap­csolatod azelőtt a színházzal, szere­peltél-e színpadon? — Meghökkentően hangzik, de nem. Ha csak nem számítom fellépésnek a barátnőmmel közösen tartott néhány zenés estet. — Milyen szerepet szeretnél elját­szani? — Konkrét szerepálmaim nincse­nek. A legfontosabb számomra a ta­pasztalatgyűjtés, a mesterség fogá­sainak elsajátítása. — Egy szerep megformálásánál számodra mi a meghatározó? — Az átélés. Ahhoz, hogy sikere­sen oldjam meg a feladatot, szinte teljesen át kell alakulnom, egybeforr­nom a darab hősével. Ez a képesség hosszú évek munkájával szerezhető meg, örökös tanulással. — Nem keserített el, hogy kezdet­ben csak súgó lehetsz? — Furcsán hangzik, de örülök ne­ki. Mivel így nyugodtabb körülmé­nyek között lesz alkalmam ismerked­ni a szerepekkel, társaimmal, vagyis a színházi élettel. — Mennyire fontos számodra a kö­zönség? — Hiszem, hogy a jó közösség jobb teljesítményre sarkall. A színháznál ez még inkább érvényes. — Példaképed, kedvenc színészed van? — Nincs. Mindenkitől szeretnék ta­nulni. — Ügy tudom, a felvételin a hely­zetgyakorlatod jól sikerült. — Igen, állítólag. Amikor megkap­tam a feladatot, szinte magától „jött“ a megoldás. — Lesz-e erőd elviselni a kudarco­kat, és ha minden jól megy, nem ká­bít-e el a siker? — Erre most még nem tudok vá­laszolni, azt tudom, hogy terveim vannak, amelyeket szeretnék megva­lósítani. A többire majd az idő meg­adja a választ. — Sok sikert hozzá! Vörös Lajos Erősségük a társadalmi munka A hetvenes évek elején a SZISZ nagycsalomijai (Vefká Calomija) a- lapszervezete a nagykürtösi (Vefky KrtíS) járás legtevékenyebb szerveze­tei közé tartozott. Az azóta eltelt tíz esztendő alatt természetes folyamat volt az ifjúsági szervezet életében, hogy a kiöregedettek helyébe fiata­lok, tizenéves tagok kerültek. Vanda Katalin a hetvenes évek közepén, az általános iskola elvégzése után lett SZISZ-tag. Ma a nagycsalomijai ifjú­sági szervezet elnöke. Munkahelye az ipolynyéki gyógyszertár. Itt találkoz­tam és beszélgettem vele a falu fia­taljairól. 0 Milyen a szervezeti élet? — A tíz regisztrált taggal együtt harmincegy fiatalból 611 a szerveze­tünk. Rendszeresen tartunk taggyű­lést, s ezeket a gyűléseket egybekap­csoljuk a politikai oktatással. Leg­szorgalmasabb politikai előadónk Pe­tényi Bertalan hnb-elnök. 0 Egykori, jó hírű ifjúsági klubo­tok működik-e még? — Igen, és háromtagú klubtanács irányítja tevékenységét. Televízió, magnó, társasjátékok állnak a fiata­lok rendelkezésére. Leginkább hétvé­geken, péntek, szombat, vasárnap zaj­lik a klubélet. Kritikának és önkri­tikának is szánom: színvonalasabbak is lehetnének klnbösszejöveteleink. 0 Ügy emlékszem, a nagycsalomi­jai fiatalok sohasem húzódoztak a társadalmi munkától. De volt gyen­ge oldaluk is, a kulturális élet. — Nemigen változott azóta a hely­zet, ma is#szivesen járunk társadal­mi munkába. Minden évben szerző­dést kötünk a Szlovákgyarmati (SÍ. Darmoty) Magtermesztő Állami Gaz­dasággal, hogy segítünk a széna- és terménybetakarításban. Idén a falu közepén levő park fölött vállaltunk védnökséget. A kultúra talán azért is gyenge pontunk, mert azt tapasz­taljuk, hogy községünkben különöseb­ben nem igénylik a kultúrát; ha pél­dául ellátogat hozzánk a MATESZ tár­sulata, meglehetősen gyér érdeklődés kíséri előadását. Egyébként mast van alakulóban szervezetünk dzsesszba- lettcsoportja, talán-talán lesz belőle valami. A kulturális tevékenységről szólva hadd említsem meg, hogy a- ránylag jó az együttműködésünk a CSEMADOK helyi szervezetével, és szívesen részt vállalunk rendezvé­nyeikből. Az SZNF 40. évfordulója al­kalmából ünnepi műsort készítettünk. 0 Befejezésül egy, nem a szerve­zetet érintő kérdés, pontosan fogal­mazva, kérés: Mondjon néhány szót önmagáról is a SZISZ-elnök. — Nem hiszem, hogy ez szorosan a témához tartozik, de ha nagyon ra­gaszkodsz hozzá, hát magamról csak ennyit: gyógyszerész asszisztensnő­ként dolgozom; szabad időmben szí­vesen olvasok, kézimunkázok, s egy időben, lazításképp, rendszeresen fu­tottam. Alkalmasint diszkóba is elme­gyek, mert szeretem a diszkózenét. Bodzsár Gyula , A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents