Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

Egészségünk védelmében Ússzunk többet! A mai modern világban, amikor iépten- -nyomon műszaki vívmányokkal, technikai „csodákkal“ vagyunk körülvéve, s a leg­több átlagember a nap nagy részét ülve, az­az mozgás nélkül tölti munkahelyén vagy otthon, a sportolásnak egyre nagyobb a je­lentősége. Sportoljunk egészségünkért — hangsúlyozzák egyre meggyőzőbben az or­vosok. A technizált világ ugyanis egy sor kóros jelenséggel is gazdagodott. A legfi­gyelemreméltóbb a szívinfarktus rohamos ; elszaporodása — amit az orvosok szintén a túlzott kényelemnek, a mozgás nélküli élet­formának tulajdonítanak. Hát ezért kell vi­gyázni, többet sportolni. S itt ötlik fel az a kérdés, hogy mely sportágak a legegész- ségesebbek az átlagember számára? Ősidők óta a futás mellett az úszás a leg­természetesebb és legegyszerűbb mozgásfaj- j ta. Bár magas fokú technika vesz körül ben­nünket, úszni mégis minden nehézség nél­kül a legtöbb helyen csak nyáron lehet. Mert sajnos még mindig kevés a fedett u- szoda, s télen aligha merészkedne valaki a folyók vagy tavak jéghideg vizébe. De ezen is lehet segiteni. távúszással, sok edzéssel. Az úszásnak ezt a fajtáját az „igazi“ úszó­sport hívei általában csak megtűrt kistest­vérnek tekintik. Ugyanis az ötvenméteres medencében a naponta több kilométeres tá­vot végigúszók célja már kizárólag a re­kordok, csúcsteljesítmények megdöntése. S ez, ugye, kemény munkának számít? De hát ez ma az élsportolás legjellemzőbb vonása nemcsak az úszásban. Ha az egészségről beszélünk, akkor el kell mondanunk, hogy a nem túlságosan megerőltető távúszás lényegesen ésszerűbb és jobban szolgálja az ember egészségét, mint bármilyen más sportág. A távúszók fel­készülése lényegesen eltér a gyorsasági ú- szókétól. A hosszabb táv lassabb tempóban megtéve egyenletesebben terheli meg a szer­vezetet, nem igényel rövid, de maximális erőbedobást, viszont a másik oldalon kitar­tásra, az erő okos beosztására tanít, növeli az akaraterőt, edzi a szervezetet és ezzel védi a különböző megbetegedések, főleg a megfázás eilen. Természetesen a távúszást is lehet ver­senyszerűen űzni. Általában a „kiöregedett“ gyorsúszók, akik már túljutottak pályafutá­suk csúcsán, hódolnak ennek a sportágnak. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a távúszók általában a nyári hónapokon kí­vül, kimondottan hideg vízben ússzék a hosszú kilométereket. Ehhez pedig alapos, tervszerű és rendszeres, speciális felkészü­lés szükséges. A legfontosabb a szervezetet rászoktatni a hűvös környezethez, az igé­nyes ieitéielekhez. A cseh országrészekben egyre népszerűbb a távúszás, ezt bizonyítja az a nem kevés rendezvény is, amelyeken a sportág hódo­ló, riak ezrei vettek részt. Prágában például a tél kellős közepén egyre többen úszkál­nak a jégtáblák között, a Vltava jéghideg hullámaiban. Szlovákiában is megvan min­den lehetőség arra, hogy ez az egészséges spot tág közkedveltebb legyen, ehhez azon­ban szükséges, hogy elsősorban a testneve­lők és a szülők már a kicsi gyermekekkel, tanulókkal megszerettessék a vizet, az úszást. A rendszeres, vízben töltött órák ja­vítják a közérzetet, ellenállóbbá teszik a szervezetet és a természet szeretetére ne­velnek. Az úszás már ősidők óta népszerű, erre bizonyíték többek között az is, hogy az ó- kori Egyiptomban és Spártában köteles volt mindenki megtanulni úszni. Ami a távúszást illeti, a múlt század közepén Angliából in­dult hódftó útjára. Minden távúszó álma átúszni a La Manche, -csatornát. De erre azonban nem minden­kinek nyílik alkalma. Viszont annál több le­hetősége van hazánkban minden távúszó­nak felmérni képességeit, állóképességét az országszerte megrendezett erőfelméréseken. A szakosztályok évente 40 távúszőversenyt szerveznek. Szlovákiában a legismertebb versenyekre a Szenci-tón, illetve Bratisla- vában az Aranyhomokon (Zlaté piesky)) kerül sor. A bajnoki versenyeket kizárólag állóvizeken rendezik. Magyarországon a legnépszerűbb rendezvények közé tartozik a Balaton átúszása (75 km). Aki kedvet kapott rá, kezdjen el edzeni. Ha mégse sikerülne a kísérlet, akkor sincs semmi baj, mindenképpen sokat tett az e­gészségéért. K. G. A Barátság ’84 sportversenyeken már csak a finálé van hátra A mikor ezt a lapszámot a kezébe ve­szi az olvasó, már csak néhány olyan sportág marad, amelyben még nem rendezték meg a Barátság ’84 vetélkedőt. Közismert, hogy ezeket a versenyeket, a- melyek egyébként nemzetközi sportmércé­vel mérve nyílt kategóriás viadalok, első­sorban a szocialista országok sportolói szá­mára rendezik, akik a Reagan-adminisztrá- ció „jóvoltából“ kénytelenek voltak távol­maradni az idei nyári olimpia sportverse­nyeitől. Eddig bebizonyosodott, hogy az e- setek nagy többségében az olimpiai játékok sportversenyeinek színvonala alacsonyabb volt a Barátság-versenyekénél, illetve, távol­ról sem hoztak olyan Izgalmas és értékes versengést, mint amilyet a teljes mezőnyű olimpián láthattunk volna. Mint az legmar­kánsabban minden bizonnyal a várnai sűly- emelőviadalon megmutatkozik, hiszen az o- limpián Los Angelesben olyan eredmény­nyel is lehetett nem egy súlycsoportban a- ranyérmet nyerni, amilyennel a tavalyi csehszlovák bajnokságon reménykedni sem lehetett. Mindent egybevetve még a bevezetőben meg kell állapítani, hogy ezután valóban már csak a Barátság-versenyek fináléja van hátra, s e sorozaton a csehszlovák sporto­lók váltakozó sikerrel szerepeltek. Az össz­képet jelentősen befolyásolhatja a súlyeme­lők, az öttusázók, a női gyeplabdázók tel­jesítménye, s megvan rá minden remény, hogy az összkép végül is nem lesz kedve­zőtlen. Már csak azért sem, mert nem kis meg­lepetésként ezüstérmet szereztek a férfi ko­sárlabdázók Moszkvában, mégpedig úgy, hogy váratlanul érett játékkal rukkoltak elő. A legváratlanabb ebben az volt, hogy elsősorban taktikailag szárnyalták túl a ri­válisokat — természetesen a mezőnyből messze kiemelkedő szovjet együttest kivéve. Ezt részletezni természetesen csak a sport­ág híveinek, szurkolóinak, de elsősorban ér­tőinek jelentene igazi csemegét, néhány a- lapvető szempontot azonban Így sem mel­lőzhettünk. Tehát a taktika fő jellemvonásairól, a- melyről 1— még utólag is — a tévéközvetí­tések alapján képet alkothat az olvasó. A taktika, azaz a stratégiai játékterv a szilárd védőmunkából indult ki, ebben elsősorban Skála jeleskedett, megfelelő társra talált Kropilákban, a mezőnyben pedig Havlík ját­szott jól. Közismerten a csehszlovák kosár­labda gyengéi közé tartozik a gyors ellen­támadásokon alapuló támadójáték, szeren­csére nem ezt erőltette a csapat. A foko­zatos támadásépítésben Böhm, Hpvlík , és néha Zuffa nyújtott átlagon felülit, míg Raj- niak távolról, Kropilák közelről célozta ál­talában jól az ellenfél kosarát. Ezzel a tak­tikával minden ellenfelet le tudott győzni — a szovjet csapat kivételével — a cseh­szlovák férfiegyüttes. így szerezték meg az ezüstérmet, amellyel a moszkvai utazás e- lőtt reálisan aligha számolt valaki. Ráadá­sul mindezt egész sor fiatal Játékossal érte el a csapat, akik számára ez csak a bemu­tatkozás volt a nagy nemzetközi viadalok légkörében. A csehszlovák röplabda-válogatott ugyan csak negyedik lett a kubai Barátság-viada­lon, ennek ellenére a szakvezetés úgy érté­kelte a csapat szereplését a karib-tengerl országban, hogy megtette az első lépést a visszatéréshez a világ élvonalába. Ezt a megállapítást tulajdonképpen egyetlen mo­mentumhoz kapcsolták a szakemberek, még­pedig ahhoz, hogy az utóbbi időben mutat­kozó visszaesése után az együttes le tudta győzni azt a bolgár válogatottat, amely el­len az elmúlt évtized során egyszer sem si­került győztesen befejezni a mérkőzést. Tatjana Kazankina mindenképpen megér­demli, hogy a Barátság-versenyekről szólva vele is foglalkozzunk, még ha az atlétikai viadalokat legutóbbi számunkban részben már taglaltuk. A 33 éves leningrádi futónő a női atlétika kiemelkedő egyénisége, hiszen a prágai viadal óta pályafutásának hetedik világrekordját is elérte. Ezúttal a 3000 mé­teres síkfutásban javított 8:22,62 perccel világrekordot. Ez az eredmény 4,16 másod­perccel jobb honfitársnőjének, Szvetlána Ulmasovának korábbi világcsúcsánál. Ez e- gyébként már csak azért is fantasztikus, mert a sportvílág történetének aranyköny­vébe Kazankina először nyolc évvel ezelőtt, a montreáli olimpián irta be nevét. Akkor a világon elsőként megnyerte az olimpián a 800 és az 1500 méteres síkfutást, ráadá­sul a 800 méteren világrekorddal győzött. Négy éve Moszkvában Ismét győzött 1500 méteren. Emlékezetes futással diadalmas­kodott a prágai viadalon, Zürichben pedig az 1500 méteres síkfutásban harmadszor fu­tott világcsúcsot úgy, hogy közben más sen­ki sem tudott beleszólni ezen a távon a vi­lágranglista legelőkelőbb helyezésének kér­désébe. Ö egyébként a 2000 méteres világ­csúcsnak tulajdonosa és a 4x800 méteres szovjet váltóban is szerepelt, amikor az fel­állította az érvényben levő világrekordot. Már a bevezetőben említettük, hogy a súlyemelés lesz minden bizonnyal az a sport­ág, amelyben a Barátság-verseny színvona­la szinte minden súlycsoportban messze meghaladja a Los Angeles-i olimpiai verse* nyék színvonalát, hiszen néha kilök tucat­jaival lehetett rosszabb az eredménye a ka­liforniai aranyérmesnek, mint amilyennel a várnai dobogóra egyáltalán föl lebet majd állni. Ezen a versenyen a csehszlovák szí­neket teljes csapat, azaz tíz súlyemelő kép. viseli. A sportág hazai vezérkara kijelölte a dobogóra lépő együttest, amelyben ott szerepel a 190 kilósok között a Strojár Hur- banovo csapatában Lajos Benő tanítványa­ként kiemelkedő sportolóvá fejlődött Dudás György is. A jelenlegi nevezésben még u- gyan 11 sportolót találni, de úgy hogy há­rom súlycsoportban nincs csenszlovák indu­ló, négyben viszont párosával szerepelnek. A névsor: Rusznyák Imre (52 kg), Rusznyák András (56 kg), Lubos StudniCka (75 kg), Lubomír Vymazal és Lubomír Srseö f90 kg), MiloS Ciernik és Dudás György (100 kg), Anton Baraniak és Óta Zaremba (110 kg), Bohuslav Braum és Jirí Zubrick? (110 kg). Ezek szerint a 50, 67,5 és 82,5 kilogramm­ban nincs induló, ez egyrészt azzal magya­rázható. hogy ezekben a súlycsoportokban nincsen megfelelő tudású hazai versenyző, másrészt taktikai okai is vannak. Hogy ez a taktikázás végül is milyen eredményre vezet, az kiderül szeptember 16-án a feke­te-tengeri fürdővárosban. MÉSZÁROS JÄNOS / . ' Egy szerény bajnok Antal Sándorral, a 3000 és 4000 méteres táv- futás országos Ifjúsági bajnokával a vakáció alatt beszélgettünk. — Kérlek, mutatkozz be az Oj Ifjúság olva­sóinak. — Az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Tan­intézet első évfolyamát kitüntetéssel végeztem, tizenhat éves vagyok, és körülbelül öt eszten­deje foglalkozom atlétikával versenyszerűen, 3000 és 4000 méteren versenyzek a leggyakrab­ban. Legutóbb Idén márciusban versenyeztem Bfeclavban az Ifjúsági országos bajnokságon 4000 méteren, és ott Is csehszlovákiai ifjúsági bajnok lettem. — Ha tgy fogalmazol, hogy „ott is“, akkor bizonyára már egyéb versenyeken is nyertél. — Igen. Sikersorozatom tavaly kezdődött. 1983 júniusában PovaZská Bystrlcában rendez­ték meg a Szlovák Szocialista Köztársaság «- gyénl atlétikai versenyeit. A 3000 méteres tá­von 9 perc 30 másodperces eredménnyel az SZSZK országos Ifjúsági bajnoka lettem. Rá egy hőnapra júliusban részt vettem Prágában az Ifjú atléták országos versenyein ts, és u- gyanezen a távon ezüstérmes lettem. Idén ja­nuárban Bratlslavában, majd Kassán (KoSice) a fedettpályás egyéni ifjúsági atlétikai verse­nyeken rajtoltam. Mindkét alkalommal sikerült megvédelem szlovákiai bajnoki címemet, sőt még javítottam ts a tavalyt eredményemen: Kas. sán 9 perc 26,3 másodperccel lettem Szlovákia Ifjúsági bajnoka. — Kik támogatták eddigi sportpályafutáso­dat? — Elsősorban tornatanáraimnak köszönhetek sokat, akik az Ipolysági Magyar Tanítást Nyel­vű Alapiskolában foglalkoztak velem. Botlő Ár­pád torna szakos tanár Irányította az edzései­met, és jó eredményeimet látva további mun­kára buzdított. De az edzéseken sok hasznos tanácsot kaptam Pásztor Miklós testnevelő ta­náromtól Is, akt a versenyekre történő bene­vezéseimet Is Intézte. így jutottam el már ha­todikos koromban a lévai (Levtce) járás diák­sportolóinak tlmaőet járási versenyére, és baj­nok ltetem a 3000 méteres távon. De Pásztor tanár elvtárs két évvel később eljuttatott a Zemberovcében megtartott járást ifjúsági atlé­tikai versenyre Is, ahol Ismét bajnokként vé­geztem, s ő egyengette az utamat ugyanabban az évben a kerületi versenyek felé Is. Az Ér­sekújváron (Nővé Zámky) megrendezett kerü­leti atlétikai versenyen a nyugat-szlováktal ke. rület Ifjúsági bajnoka lettem 3000 méteres tá­von. Ezután következtek az országos bajnok­ságok. — Ai edzéseket természetesen jelenleg is folytatod ... — Igen. Ebben nem lehet lazítani, mert a formát tartant, vagy inkább Javítani kell. Ta­vasszal, sajnos, megbetegedtem, tüdőgyulladá­som volt, és ez sok heti kiesést Jelentett. Ké­sőbb azonban ismét belelendültem, és Jelenleg Is folytatom az edzéseket. Vasárnap kivételé­vel naponta 8—10 kilométert futok. — Van-e állandő, szakképzett edződ? — Sajnos, nincs. A versenyeken az Agro Le­vtce sportegyesület színeit képviselem, de ez az egyesület ez Ideig nem tudott számomra ál­lanúó edzőt biztosítani, így aztán csak magam­ra vagyok utalva, és jelenlegi testnevelő tané- raim, Szikora Gábor gs Béllk György foglal­koznak velem, figyelik edzéseimet is. Annak ellenére, hogy elért eredményeimre nem pa­naszkodhatok, hiszen országos bajnok vagyok, mégis úgy gondolom, hogy ha állandó edzőm lenne, még jobb eredményeket tudnék felmu­tatni. — Közelebb) és távolabb) terveid? — Terveim közt szerepel a továbbtanulás. Jelenleg a nem érettségivel záruló mezőgazda, sági szaktanintézet tanulója vagyok. Az első évet azonban kitüntetéssel végeztem, és ez ar­ra ösztönöz, hogy a harmadik évfolyam befe­jezése után átlépjek a mezőgazdasági techni­kum negyedik osztályába és leérettségizzem, Ha ez sikerülni fog. akkor a testnevelési fő­iskolán szeretném folytatni tanulmányaimat. Ság) Tóth Tibor Várnában Anton Baraniak az egyik nagy tromfunk a Barátság-versenyen. Major felvételi

Next

/
Thumbnails
Contents