Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

A ndorra Európa egyik legkisebb állama. Franciaország és Spa­nyolország határán fekszik a keleti Pireneusokban, a főhegyvonu- lattól délre. Térképen a Pirenéusokat hosszú és aránylag széles hegyvonu­lat jelzi, amelyen nem lehet keresz­tülvágni, mint a Magas- vagy az Aia- csony-Tátrán. A Pireneusokban autó­zó turistát először kicsit ámulatba ej­tik a nagy magasságokban kanyargó hegyi utak, és eltelik egy kis idő, míg a vezető képes élvezni a környe­ző festői táj látványát. A hegyeket szemlélve, ha valami csodálatra késztet, elsősorban a nagy magasságokban gondosan megmun­kált földdarabok azok. Évszázados ki­tartó emberi igyekezet eredménye­képpen szakították ki őket a termé­szetből. Meglepetésekben nincs hiány. Néhány száz métert haladva a szűk völgyön keresztül az ember már-már azt várja, hogy eléje tárul a hegy fővonulatának képe, amikor hirtelen egy terjedelmes kanyonban találja magát, amelynek végén Seo de Ür­géi kis város fekszik. Andorra lakosságának száma az ENSZ utolsó becslései szerint meg­közelíti a 30 000 főt. Ebből egyhar- mad rész született andorrai, a töb­biek spanyol és francia bevándorlók. Feltehetően a bevándorlók magas szá­ma is szerepet játszott abban, hogy 1976-ban a kormány betiltotta a to­vábbi letelepedéseket. Az őslakosság hivatalos nyelve a katalán. A rádió a. zonban, tekintettel a lakosság össze­tételére spanyol és francia nyelven sugároz adásokat. Ezeken a nyelve­ken folyik az iskolákban is az okta- tás. Az andorraiak többsége kemény munkával a mezőgazdaságban és ál­lattartással keresi meg a megélhe­téshez szükséges anyagiakat. A völ­gyekben elsősorban árpát, rozsot, zöldséget és burgonyát termesztenek, az állattartásban jelentős a juh- és lótenyésztés. Az utóbbi években fellendült a tu­ristaforgalom, így új iparág fejlődött ki, a házi szuvenirgyártás. Andorra la Vella, így hívják az ország fővárosát, amelyet a IX. szá­zad elején alapítottak. A festői szép­Andorra, a miniállam ségű Valira-völgyben, magasan fek­szik (1029 méterre) a hegyek között. A 2500 lakosú fővárosban mindig csúcsforgalom van, magyarázza a csi­nos rendőrnő, akit éppen fölváltottak a szolgálatából. Általános kép, hogy a város egyetlen főutcáján kígyózó végeláthatatlan kocsisorok akadozva, csak méterenként haladnak előre. Szembetűnő, hogy a gépkocsik ren­getegében csak elvétve találni hely­beli rendszámtáblát. A város főutcá­ját többnyire üzletek szegélyezik, e- miatt a panziók sokasága kiszorult a főutca köré a hegyoldalba — az épülők is oda kényszerülnek — s így optikailag enyhítik a nagy tenger­szint feletti magasságot. Az „idegenforgalmi csoda“: Andor­rát évente 7 millió turista látogatja meg. Ezzel az adattal az ország irígylésreméltó helyet foglal el Eu­rópában, és megelőzi az idegenfor­galomban gazdag hagyományokkal rendelkező államokat. Nem szükséges mélyreható vizsgálatot végezni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a látogatók többségét az üzlet vonzza ide. Egé­szen 1975-ig nem létezett jövedelem- adózás, a vámok szimbolikusan vol­tak csak megszabva, részint ennek e. redménye, hogy az állam a spekulán­sok központja lett. Ez a fő oka an­nak, hogy a látogatók 90 százalékát a bevásárlási szándék vezeti ide mindössze néhány óráig, míg a be­vásárlás tart, maradnak itt. Ma min­den az üzlet hatalma alatt áll, ezért az utóbbi időben óriási az építkezés irama. Gombamód szaporodnak az üz­letek, panziók és bankok. Egy főváro­si közművesített telekért olyan csilla­gászati összeget kénytelen a vásárló megfizetni, amely vetekszik a Monte Carlo-i és nice-i telekárakkal. Az igazi turista, akit az ország csodálatos szépségei csábítanak ide, olyan ritka, mint a fehér holló. El­hagyva Andorrát, úgy érzem, a „Bu­siness is Business“ (üzlet az üzlet) mondás egy országra sem illik job­ban, mint Andorrára. BÁNYÁSZ KATALIN Háború az ebédlőasztalon Háború minden mennyiségben — ezt kínálják az Egyesült Államokban megjelenő legújabb társasjátékok. És milyen háborúkl Globális küzdelmek, amelyekben egy világrész, egy ország léte vagy nem léte egyáltalán nem számít. K ét játékos, két dobókocka, egy játéktábla, rajta az NSZK meg egy kisebb rész Franciaország­ból, egy másik rész az NDK-ból — dobni kell és megkezdődhet a harma­dik világháború. Kis figurák jelké­peznek hadosztályokat, különböző kártyák különböző fegyvereket. Van itt minden: atombomba, mérgesgáz, baktériumfegyver, rakétahadosztá­lyok, páncélos ezredek és egy kegyet­lenül cinikus stratégiai koncepció: az óvilág, egész Európa csak az ameri­kai földrész biztonságának előszobá­ja, mindenkinek azon kell igyekez­nie, hogy itt vívja meg a harmadik világháború legvéresebb, legdöntőbb csatáit... És ezeket a játékokat az NSZK-ban tízezrével — és nem is olcsón — á- rulják. A játék neve A harmadik vi­lágháború, alcíme: Csata az NSZK-ért. Hangzatos hirdetései „stratégiai zse­niket“ keresnek, a játék szabályai pe­dig a legirgalmatlanabb militarizmus- ra, az NSZK valamennyi szomszédjá­val szemben ellenséges érzelmekre, a mindenáron való győzelem vágyára nevelünk. A játék többféle kombinációt tesz lehetővé. Feltételezi, hogy az NDK tá. ma:! az NSZK-ra, lehetővé teszi, hogy az NSZK mérjen úgynevezett „mege­lőző csapást“ az NDK-ra, és nyitva hagyja 3 lehetőséget, hogy az NSZK egy harmadik ország már zajló hábo­rújához csatlakozzék. A kockák, figu­rák, kártyák segítségével történő „előnyomulás“ színhelyét (ez a stra­tégiai játék egyik stratégiai lényege) a játékosok önként választhatják meg, csakúgy mint az „előnyomulás“ köz­ben használt fegyvereket. Vesztes az, „akinek a területe a legfertőzöttebb­nek bizonyul, és emberi életfeltéte­leknek egy időre már nem felel meg“ — íme, a mérgesgáz és atomfertőzés az ebédlőasztalon! De vesztes az is, aki először ismeri fel a harc értel­metlenségét, aki először tesz a má­siknak békejavaslatot. A harmadik világháború nevű játé­kot — mint azt minden doboz büsz­ke felirata hirdeti a Játéktervező La- bóralórium nevű vállalkozás tervezte, mely a reklámok szerint „következe­tesen számol az emberi elme és lé­lek érdeklődési köreivel, és igyekszik az emberekben a játék iránt élő örök vágyát kielégíteni“. Ám e Játékterve­ző Laboratóriumnak természetesen konkurrenciája is van az Egyesült Államokban, amely a társasjátékból videojátékká is formált sikeres Har­madik világháborúval kíván verseny­re kelni. A konkurenciát Vaquinto Publica- tionsnek hívják, és hadijátéka a hi­degháború idejéből ismert uszító jel­szavak egyikét-másikát viseli címé­ben. „A NATO a Varsói Szerződés el­len“ hirdetik oldalt nagy plakátbe- tük. Azután következik a játék neve: A vörös vihar. És az alcím: Játék az NSZK inváziójával. A játék alapfelté­telezése, hogy a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés csapatai indítják meg a harmadik világháborút, és igyekez­nek lerohanni az NSZK területét. A Szovjetunió óriási ember-, páncélos- és tüzérségi fölényben van a NATO csapataival szemben, a NATO-t kép­viselő játékosoknak azonban óriási a- tomfegyverraktára van, amelyet mind rövid, mind közép-, mind hosszabb távokon bevethet. A játék az atom. fegyvereket tartja a legértékesebb bevethető eszközöknek, ennek ellené­re nem zárja kj azt a lehetőséget, hogy ügyes stratégiával (a játékban nemcsak előre, hátrafelé is mozog­hatnak a csapatokat képviselő figu­rák) a Varsói Szerződés is győzhet. A kombinációk többségében azonban a NATO győzelme a valószínűbb. A vörös vihar egyik nagy fegyvere az első atomcsapás lehetősége, majd az ezt követő kisebb atomcsapások so­rozata, s külön szabályok nehezítik a már kiirtott lakosságú, „ember nél­küli“ területeken vívott csatákat. Még vadabb „hadi elképzelést“ tol­mácsol a Célpont: Moszkva nevű já­ték, amely 1998. június 27-én általá­nos támadást irányoz elő a Szovjet­unió ellen. Az invázióelképzelés sze­rint Vietnam — csengő dollárokért — az Egyesült Államok oldalára áll. Nyugatnémet és amerikai titkos ügy. nökök népfelkelést készítenek elő az NDK területén a szocialista rendszer ellen, amely az invázió napján rob­ban ki. Az Egyesült Államok egyetér­tésével a népi Kína elfoglalja Tajvant és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság területét és „hálából“ az Egyesült Államok oldalára áll. Irán­ban Khomeini már rég halott, és a- hogy az ország megszabadult tőle, Irán visszatér amerikabarát politiká­jához, és most a Szovjetunió elleni támadás egyik bázisa. Miután a több irányú támadás közben egy kínai- -szovjet határkonfliktus is kirobban, a „világbéke érdekében“ beavatkozik az Egyesült Államok, amely immáron szövetségesének tudhatja Kínát és a Szovjetunióval szomszédos valameny- nyi államot. Az invázió célja: Moszk­va. És akkor még nem szóltunk más játékokról, mint például a NATO — Európa következő háborúja címűről, vagy a Túlélés nevűről és társaikról. Így azután nem csoda, hogy az NSZK lapjaiban egyre gyakrabban je­lennek meg elgondolkoztató cikkek arról, hogy a brutálisan cinikus be­állítottságú és a legszélsőségesebb a- meiikai katonai feltételezéseket oly­kor „álmokat“ megtestesítő játékok, amelyek emberek, országok, világré­szek kiirtásával „játszanak“, milyen súlyos károkat okoznak, okozhatnak például az e játékokban végső pusz­tulásra ítélt NSZK-polgárok lelkében és képzeletében. E játékok révén a játékosok megbarátkozhatnak az a- tomháború gondolatával a játékokban elrejtett „stratégia“ révén, kimondot­tan szükségesnek ítélik az atomfegy. verek alkalmazását, szükségesnek tartják, sőt olykor egyetlen védeke­zési lehetőségnek a sikeres első csa­pást, és akarva-akaratlanul számol­nak egy népirtás, az NSZK részleges „eltűnésének“, megsemmisülésének kockázatával. A bajor parlament egyik szociálde­A vörös vihar — A Vaquinto Publi­cations 1983-ban megjelent játékának doboza mokrata képviselője, Walter Engel­hardt hivatalosan tiltakozott e hábo­rús játékok forgalmazása ellen, mond­ván, hogy ezek nemcsak ízléstelenek, hanem uszító jellegűek, háborúra ne- velőek. Mire a bonni amerikai nagy- követség első titkára, Harold F. Rad- day lakonikusan csak ennyit mon­dott: „Nem látom e játékok veszé­lyeit. Igaz, mindenkinek jogában áll ízléstelennek tartani őket, de vélemé. nyem szerint a demokrácia alapjait nem veszélyeztetik, nem képesek szét­törni.“ Talán még clnikusabban nyilatko­zott az egyik hadijátékcsoport felta­lálója: . — Nem tudom, miért vannak fel­háborodva egyesek a mi játékainkon. Ha jól belegondolnak, akkor például egy sakkparti végére is minden meg­semmisül. A legtöbb figurát leütik. Csak a győztesek maradnak állva. Itt sem történik más.,. Még ha van is rokonság e hadijáté­kok alapelve és a sakkozás között, akkor sem mindegy az, hogy mikor, mit, min kombinál az ember. Min‘hogy az sem lehet mindegy, hogy sakkfígurákban vagy halottak­ban gondolkodunk. —F— A Szovjetunió tokiói nagy- követségén ünnepélyesen át­adták a szigetország lakói­nak Konsztantyin Csernyen- ko beszédeinek és cikkeinek japán nyelvű kötetét. Kacumata Seiicsi, a japán parlament képviselőházának elnöke az ünnepségen hang­súlyozta, hogy Konsztantyin Csernyenko könyve nagy ha­tást tett rá. Ez a válogatás is igazolja, hogy a Szovjet­unió következetesen a békés egymás mellett élés politiká­ját valósítja meg. E politi­ka alapjait a szovjethatalom első éveiben Lenin dolgozta ki, s napjainkban is igazol­ja, hogy a Szovjetunió a bé­ke megszilárdítására, a nuk­leáris katasztrófa elhárításá­ra törekszik. Macumae Sigejosi, a Kül­földi Kulturális Kapcsolatok Japán Társasága nevű szer­vezet elnöke kijelentette: „Megnyugvással tölti el a ja­pán olvasókat a legfelsőbb szovjet vezető józan és reá­lis értékelése napjaink leg­bonyolultabb problémájáról.“ xxx A négereket tömörítő szer­vezetekkel együtt a szak- szervezetek jelentik azt a megbízható alapot, amelyre a latin-amerikai származású állampolgárok szervezetei­nek széles koalíciója épül, jelentette ki George Meyers, az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának a szak- szervezeti ügyekkel foglal­kozó titkára a Trud napilap washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában. Elmondtotta, hogy Reagan elnök hívei kísérletet tesz­nek e koalíció szétforgácso- lására, és azt próbálják be­léjük táplálni, hogy a Rea­gan elleni küzdelem eleve kudarcra van ítélve. Kétségtelenül sok a nehéz­ség, és annak ellenére, hogy a szakszervezeteknek nem sikerült az ellenzéki Demok­rata Párt programjába né­hány fontos pontot bevétet­ni, megértették azt is, hogy hiba lenne ,a küszöbön álló elnökválasztás bojkottálása, mivel ez Ronald Reagan malmára hajtaná a vizet. Az AFL-CIO szakszervezet Reagan gazdasági és szociá­lis politikáját elutasító ve­zetői ugyanakkor még min­dig az elnök külpolitikai né­zeteinek a hívei. De az AFL- -CIO tagjainak több mint a felét alkotó ágazati szak- szervezeti tagok csatlakoz, tak a békemozgalomhoz, és sürgetik az atomháborús ve­szély elhárítását. xxx Az Afgán Demokratikus Köztársaság biztonsági szer­vei Vardak tartományban az ellenforradalmi erők elleni műveletek során 600 bandi­tát tartóztattak le. Ezt a Bakhtar afgán hír- ügynökség jelentette, és rá­mutatott, hogy az ellenfor­radalmárok elleni beavatko­zás során nagy mennyiségű nyugati és kínai gyártmányú fegyvert zsákmányoltak, xxx Mintegy 330 halott, több száz eltűnt, több ezer sebe­sült és 160 ezer hajléktalan­ná vált személy — ez a Fü- löp-szigetek középső és dé­li részén az „Ike“ tájfun pusztításának a mérlege. A szél óránkénti sebessége el­érte a 220 km-t is. A tájfun következtében vfz alá kerültek a szigetor­szág kiterjedt part menti te­rületei. 14 hajó elsüllyedt, kettő zátonyra futott és to­vábbiak súlyosan megrongá­lódtak. Az egyik tartomány­ban 10 ezer hektáron meg­semmisültek a kókuszültet­vények, és nem végleges a- datok szerint több millió dol­lárra tehető az a kár, amit a hatalmas erejű szélvihar a termésben tett. A Fülöp-szigeteken leg­utóbb tíz évvel ezelőtt tör­tént hasonló katasztrófa, a- mikor a „Jane“ tájfun pusz­títása 573 emberéletet köve­telt.

Next

/
Thumbnails
Contents