Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-11 / 37. szám
A ndorra Európa egyik legkisebb állama. Franciaország és Spanyolország határán fekszik a keleti Pireneusokban, a főhegyvonu- lattól délre. Térképen a Pirenéusokat hosszú és aránylag széles hegyvonulat jelzi, amelyen nem lehet keresztülvágni, mint a Magas- vagy az Aia- csony-Tátrán. A Pireneusokban autózó turistát először kicsit ámulatba ejtik a nagy magasságokban kanyargó hegyi utak, és eltelik egy kis idő, míg a vezető képes élvezni a környező festői táj látványát. A hegyeket szemlélve, ha valami csodálatra késztet, elsősorban a nagy magasságokban gondosan megmunkált földdarabok azok. Évszázados kitartó emberi igyekezet eredményeképpen szakították ki őket a természetből. Meglepetésekben nincs hiány. Néhány száz métert haladva a szűk völgyön keresztül az ember már-már azt várja, hogy eléje tárul a hegy fővonulatának képe, amikor hirtelen egy terjedelmes kanyonban találja magát, amelynek végén Seo de Ürgéi kis város fekszik. Andorra lakosságának száma az ENSZ utolsó becslései szerint megközelíti a 30 000 főt. Ebből egyhar- mad rész született andorrai, a többiek spanyol és francia bevándorlók. Feltehetően a bevándorlók magas száma is szerepet játszott abban, hogy 1976-ban a kormány betiltotta a további letelepedéseket. Az őslakosság hivatalos nyelve a katalán. A rádió a. zonban, tekintettel a lakosság összetételére spanyol és francia nyelven sugároz adásokat. Ezeken a nyelveken folyik az iskolákban is az okta- tás. Az andorraiak többsége kemény munkával a mezőgazdaságban és állattartással keresi meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. A völgyekben elsősorban árpát, rozsot, zöldséget és burgonyát termesztenek, az állattartásban jelentős a juh- és lótenyésztés. Az utóbbi években fellendült a turistaforgalom, így új iparág fejlődött ki, a házi szuvenirgyártás. Andorra la Vella, így hívják az ország fővárosát, amelyet a IX. század elején alapítottak. A festői szépAndorra, a miniállam ségű Valira-völgyben, magasan fekszik (1029 méterre) a hegyek között. A 2500 lakosú fővárosban mindig csúcsforgalom van, magyarázza a csinos rendőrnő, akit éppen fölváltottak a szolgálatából. Általános kép, hogy a város egyetlen főutcáján kígyózó végeláthatatlan kocsisorok akadozva, csak méterenként haladnak előre. Szembetűnő, hogy a gépkocsik rengetegében csak elvétve találni helybeli rendszámtáblát. A város főutcáját többnyire üzletek szegélyezik, e- miatt a panziók sokasága kiszorult a főutca köré a hegyoldalba — az épülők is oda kényszerülnek — s így optikailag enyhítik a nagy tengerszint feletti magasságot. Az „idegenforgalmi csoda“: Andorrát évente 7 millió turista látogatja meg. Ezzel az adattal az ország irígylésreméltó helyet foglal el Európában, és megelőzi az idegenforgalomban gazdag hagyományokkal rendelkező államokat. Nem szükséges mélyreható vizsgálatot végezni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a látogatók többségét az üzlet vonzza ide. Egészen 1975-ig nem létezett jövedelem- adózás, a vámok szimbolikusan voltak csak megszabva, részint ennek e. redménye, hogy az állam a spekulánsok központja lett. Ez a fő oka annak, hogy a látogatók 90 százalékát a bevásárlási szándék vezeti ide mindössze néhány óráig, míg a bevásárlás tart, maradnak itt. Ma minden az üzlet hatalma alatt áll, ezért az utóbbi időben óriási az építkezés irama. Gombamód szaporodnak az üzletek, panziók és bankok. Egy fővárosi közművesített telekért olyan csillagászati összeget kénytelen a vásárló megfizetni, amely vetekszik a Monte Carlo-i és nice-i telekárakkal. Az igazi turista, akit az ország csodálatos szépségei csábítanak ide, olyan ritka, mint a fehér holló. Elhagyva Andorrát, úgy érzem, a „Business is Business“ (üzlet az üzlet) mondás egy országra sem illik jobban, mint Andorrára. BÁNYÁSZ KATALIN Háború az ebédlőasztalon Háború minden mennyiségben — ezt kínálják az Egyesült Államokban megjelenő legújabb társasjátékok. És milyen háborúkl Globális küzdelmek, amelyekben egy világrész, egy ország léte vagy nem léte egyáltalán nem számít. K ét játékos, két dobókocka, egy játéktábla, rajta az NSZK meg egy kisebb rész Franciaországból, egy másik rész az NDK-ból — dobni kell és megkezdődhet a harmadik világháború. Kis figurák jelképeznek hadosztályokat, különböző kártyák különböző fegyvereket. Van itt minden: atombomba, mérgesgáz, baktériumfegyver, rakétahadosztályok, páncélos ezredek és egy kegyetlenül cinikus stratégiai koncepció: az óvilág, egész Európa csak az amerikai földrész biztonságának előszobája, mindenkinek azon kell igyekeznie, hogy itt vívja meg a harmadik világháború legvéresebb, legdöntőbb csatáit... És ezeket a játékokat az NSZK-ban tízezrével — és nem is olcsón — á- rulják. A játék neve A harmadik világháború, alcíme: Csata az NSZK-ért. Hangzatos hirdetései „stratégiai zseniket“ keresnek, a játék szabályai pedig a legirgalmatlanabb militarizmus- ra, az NSZK valamennyi szomszédjával szemben ellenséges érzelmekre, a mindenáron való győzelem vágyára nevelünk. A játék többféle kombinációt tesz lehetővé. Feltételezi, hogy az NDK tá. ma:! az NSZK-ra, lehetővé teszi, hogy az NSZK mérjen úgynevezett „megelőző csapást“ az NDK-ra, és nyitva hagyja 3 lehetőséget, hogy az NSZK egy harmadik ország már zajló háborújához csatlakozzék. A kockák, figurák, kártyák segítségével történő „előnyomulás“ színhelyét (ez a stratégiai játék egyik stratégiai lényege) a játékosok önként választhatják meg, csakúgy mint az „előnyomulás“ közben használt fegyvereket. Vesztes az, „akinek a területe a legfertőzöttebbnek bizonyul, és emberi életfeltételeknek egy időre már nem felel meg“ — íme, a mérgesgáz és atomfertőzés az ebédlőasztalon! De vesztes az is, aki először ismeri fel a harc értelmetlenségét, aki először tesz a másiknak békejavaslatot. A harmadik világháború nevű játékot — mint azt minden doboz büszke felirata hirdeti a Játéktervező La- bóralórium nevű vállalkozás tervezte, mely a reklámok szerint „következetesen számol az emberi elme és lélek érdeklődési köreivel, és igyekszik az emberekben a játék iránt élő örök vágyát kielégíteni“. Ám e Játéktervező Laboratóriumnak természetesen konkurrenciája is van az Egyesült Államokban, amely a társasjátékból videojátékká is formált sikeres Harmadik világháborúval kíván versenyre kelni. A konkurenciát Vaquinto Publica- tionsnek hívják, és hadijátéka a hidegháború idejéből ismert uszító jelszavak egyikét-másikát viseli címében. „A NATO a Varsói Szerződés ellen“ hirdetik oldalt nagy plakátbe- tük. Azután következik a játék neve: A vörös vihar. És az alcím: Játék az NSZK inváziójával. A játék alapfeltételezése, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés csapatai indítják meg a harmadik világháborút, és igyekeznek lerohanni az NSZK területét. A Szovjetunió óriási ember-, páncélos- és tüzérségi fölényben van a NATO csapataival szemben, a NATO-t képviselő játékosoknak azonban óriási a- tomfegyverraktára van, amelyet mind rövid, mind közép-, mind hosszabb távokon bevethet. A játék az atom. fegyvereket tartja a legértékesebb bevethető eszközöknek, ennek ellenére nem zárja kj azt a lehetőséget, hogy ügyes stratégiával (a játékban nemcsak előre, hátrafelé is mozoghatnak a csapatokat képviselő figurák) a Varsói Szerződés is győzhet. A kombinációk többségében azonban a NATO győzelme a valószínűbb. A vörös vihar egyik nagy fegyvere az első atomcsapás lehetősége, majd az ezt követő kisebb atomcsapások sorozata, s külön szabályok nehezítik a már kiirtott lakosságú, „ember nélküli“ területeken vívott csatákat. Még vadabb „hadi elképzelést“ tolmácsol a Célpont: Moszkva nevű játék, amely 1998. június 27-én általános támadást irányoz elő a Szovjetunió ellen. Az invázióelképzelés szerint Vietnam — csengő dollárokért — az Egyesült Államok oldalára áll. Nyugatnémet és amerikai titkos ügy. nökök népfelkelést készítenek elő az NDK területén a szocialista rendszer ellen, amely az invázió napján robban ki. Az Egyesült Államok egyetértésével a népi Kína elfoglalja Tajvant és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területét és „hálából“ az Egyesült Államok oldalára áll. Iránban Khomeini már rég halott, és a- hogy az ország megszabadult tőle, Irán visszatér amerikabarát politikájához, és most a Szovjetunió elleni támadás egyik bázisa. Miután a több irányú támadás közben egy kínai- -szovjet határkonfliktus is kirobban, a „világbéke érdekében“ beavatkozik az Egyesült Államok, amely immáron szövetségesének tudhatja Kínát és a Szovjetunióval szomszédos valameny- nyi államot. Az invázió célja: Moszkva. És akkor még nem szóltunk más játékokról, mint például a NATO — Európa következő háborúja címűről, vagy a Túlélés nevűről és társaikról. Így azután nem csoda, hogy az NSZK lapjaiban egyre gyakrabban jelennek meg elgondolkoztató cikkek arról, hogy a brutálisan cinikus beállítottságú és a legszélsőségesebb a- meiikai katonai feltételezéseket olykor „álmokat“ megtestesítő játékok, amelyek emberek, országok, világrészek kiirtásával „játszanak“, milyen súlyos károkat okoznak, okozhatnak például az e játékokban végső pusztulásra ítélt NSZK-polgárok lelkében és képzeletében. E játékok révén a játékosok megbarátkozhatnak az a- tomháború gondolatával a játékokban elrejtett „stratégia“ révén, kimondottan szükségesnek ítélik az atomfegy. verek alkalmazását, szükségesnek tartják, sőt olykor egyetlen védekezési lehetőségnek a sikeres első csapást, és akarva-akaratlanul számolnak egy népirtás, az NSZK részleges „eltűnésének“, megsemmisülésének kockázatával. A bajor parlament egyik szociáldeA vörös vihar — A Vaquinto Publications 1983-ban megjelent játékának doboza mokrata képviselője, Walter Engelhardt hivatalosan tiltakozott e háborús játékok forgalmazása ellen, mondván, hogy ezek nemcsak ízléstelenek, hanem uszító jellegűek, háborúra ne- velőek. Mire a bonni amerikai nagy- követség első titkára, Harold F. Rad- day lakonikusan csak ennyit mondott: „Nem látom e játékok veszélyeit. Igaz, mindenkinek jogában áll ízléstelennek tartani őket, de vélemé. nyem szerint a demokrácia alapjait nem veszélyeztetik, nem képesek széttörni.“ Talán még clnikusabban nyilatkozott az egyik hadijátékcsoport feltalálója: . — Nem tudom, miért vannak felháborodva egyesek a mi játékainkon. Ha jól belegondolnak, akkor például egy sakkparti végére is minden megsemmisül. A legtöbb figurát leütik. Csak a győztesek maradnak állva. Itt sem történik más.,. Még ha van is rokonság e hadijátékok alapelve és a sakkozás között, akkor sem mindegy az, hogy mikor, mit, min kombinál az ember. Min‘hogy az sem lehet mindegy, hogy sakkfígurákban vagy halottakban gondolkodunk. —F— A Szovjetunió tokiói nagy- követségén ünnepélyesen átadták a szigetország lakóinak Konsztantyin Csernyen- ko beszédeinek és cikkeinek japán nyelvű kötetét. Kacumata Seiicsi, a japán parlament képviselőházának elnöke az ünnepségen hangsúlyozta, hogy Konsztantyin Csernyenko könyve nagy hatást tett rá. Ez a válogatás is igazolja, hogy a Szovjetunió következetesen a békés egymás mellett élés politikáját valósítja meg. E politika alapjait a szovjethatalom első éveiben Lenin dolgozta ki, s napjainkban is igazolja, hogy a Szovjetunió a béke megszilárdítására, a nukleáris katasztrófa elhárítására törekszik. Macumae Sigejosi, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Japán Társasága nevű szervezet elnöke kijelentette: „Megnyugvással tölti el a japán olvasókat a legfelsőbb szovjet vezető józan és reális értékelése napjaink legbonyolultabb problémájáról.“ xxx A négereket tömörítő szervezetekkel együtt a szak- szervezetek jelentik azt a megbízható alapot, amelyre a latin-amerikai származású állampolgárok szervezeteinek széles koalíciója épül, jelentette ki George Meyers, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának a szak- szervezeti ügyekkel foglalkozó titkára a Trud napilap washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában. Elmondtotta, hogy Reagan elnök hívei kísérletet tesznek e koalíció szétforgácso- lására, és azt próbálják beléjük táplálni, hogy a Reagan elleni küzdelem eleve kudarcra van ítélve. Kétségtelenül sok a nehézség, és annak ellenére, hogy a szakszervezeteknek nem sikerült az ellenzéki Demokrata Párt programjába néhány fontos pontot bevétetni, megértették azt is, hogy hiba lenne ,a küszöbön álló elnökválasztás bojkottálása, mivel ez Ronald Reagan malmára hajtaná a vizet. Az AFL-CIO szakszervezet Reagan gazdasági és szociális politikáját elutasító vezetői ugyanakkor még mindig az elnök külpolitikai nézeteinek a hívei. De az AFL- -CIO tagjainak több mint a felét alkotó ágazati szak- szervezeti tagok csatlakoz, tak a békemozgalomhoz, és sürgetik az atomháborús veszély elhárítását. xxx Az Afgán Demokratikus Köztársaság biztonsági szervei Vardak tartományban az ellenforradalmi erők elleni műveletek során 600 banditát tartóztattak le. Ezt a Bakhtar afgán hír- ügynökség jelentette, és rámutatott, hogy az ellenforradalmárok elleni beavatkozás során nagy mennyiségű nyugati és kínai gyártmányú fegyvert zsákmányoltak, xxx Mintegy 330 halott, több száz eltűnt, több ezer sebesült és 160 ezer hajléktalanná vált személy — ez a Fü- löp-szigetek középső és déli részén az „Ike“ tájfun pusztításának a mérlege. A szél óránkénti sebessége elérte a 220 km-t is. A tájfun következtében vfz alá kerültek a szigetország kiterjedt part menti területei. 14 hajó elsüllyedt, kettő zátonyra futott és továbbiak súlyosan megrongálódtak. Az egyik tartományban 10 ezer hektáron megsemmisültek a kókuszültetvények, és nem végleges a- datok szerint több millió dollárra tehető az a kár, amit a hatalmas erejű szélvihar a termésben tett. A Fülöp-szigeteken legutóbb tíz évvel ezelőtt történt hasonló katasztrófa, a- mikor a „Jane“ tájfun pusztítása 573 emberéletet követelt.
