Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

Hegedűs Eva Kilenc évvel ezelőtt kezdődött... — magyarázta NADEZDA KLEINOVÁ közgazdász mérnök, az SZSZK Ipar­ügyi Minisztériumának dolgozója, aki egyúttal eme főhatóság kisszámú, de lelkes SZISZ-alapszervezetének elnö­ke, miközben az egyre késő buda­pesti autóbuszt vártuk a Kijev-szállő halijában. — Akkor a minisztérium SZISZ-alapszervezetének vezetősége kapcsolatot teremtett a Magyar Nép- köztársaság Iparügyi Minisztériuma „jogelődjének“, a Könnyűipari Minisz­tériumnak a KISZ-bizottságával. E két szervezet vezetősége azután rendsze­rint évente kétszer találkozott, meg­beszélték a közös rendezvények ter­vét, de megismerkedtek egymás mun­kahelyi kérdéseivel, sőt a munkahe­lyek, a minisztériumok egész társa­dalmat érintő vonatkozásaival is. Leg. utóbb, amikor mi jártunk Budapesten, ez év júniusában, például a magyar társadalomban végbement irányítási kérdéseket világították meg előttünk közelebbről, júniusban megbeszéltük a mostani találkozó részletes tervét, amely szerint ezúttal mintegy har­minctagú küldöttség érkezik Buda­pestről, hogy megrendezzük az első közös sportnapunkat, remélem, sikerrel... Ezután várakozón figyelte a szálló e'őtti térséget, vajon nem érkezik-e már meg a hét órára ígért autóbusz, hiszen este nyolc óra felé járt az Idő. A busz azonban nem jött, ezért így folytathatta: — Együttműködésünk eddig általá­Egy napfényes ^ szombat délután... Nadezda Kleinová Közgazdasági Főiskola elvégzése után az SZSZK Iparügyi Minisztériumának SZiSZ-elnökeként kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy a két szervezet eg'd'tiTiCködésének műsorába ilyen rendezvényeket is beiktassanak. A teniszpályán pedig akadt nagy­apákért: játékos is — .mégpedig a hazai csapatban —, s nem Is hagyta el vesz (skénl a vörös salakot, pe­dig ellenfele akár a fia is lehetett vo'na. Akiknek pedig nem jutott hely a sportműsorban, azok szurkoltak, mert úgy igazi a vetélkedő, ha van­nak, akik buzdítanak. Csak a rend kedvéért mondjuk el, hogy a kispá­lyás fociban és a teniszcsapatok mér- közésén is hazai siker született, de a vendégcsapat tagjai nem mulasz­tották el megjegyezni, hogy csak a- zért. mert nem illik visszaélni a ven­dégjogsai ... Jólesett a frissítő a vaskutacs- kai vendéglő teraszán meg a vacsora, hiszen megszolgálta mindenki, s még a Partizán-rét búcsúi hangulatából is jutott egy kevés sötétedés után. Az­tán vasárnap még egy tisztelgés a Sla- vínotr a hősök emlékének, majd r,ö- vid városnézés, és ismét elindult az autóbusz a magyar főváros felé. A SZISZ-elnök és a KISZ-titkár. Nade*- da Kleinová és Hegedűs Éva nem mu­lasztották el megjegyezni, hogy a két szervezet kapcsolatában ezzel csak egy felezet ért véget, amely után biz­ton oda lehet írni azt, amit a folyta­tásokban közölt írásművek egy-egy része után szokás: folytatása követ­kezik. Sz. M. J. Mintha megkésett volna az idei nyár, legalábbis úgy köszöntött be a szeptember, mintha június vagy a július érkezett volna meg. Így a tanév­kezdés előtti utolsó szabad hétvége akár úgy is tűnhetett a gyerekeknek és szülőknek, mintha csak most kezdődött volna a vakáció... E napfényes vakációvégre tehát úgy fog majd emlékezni az a mintegy háromtucatny KISZ-es fiatal, szakszervezetis és néhányuk csemetéje — akik Budapest ről, a Magyar Népköztársaság Iparügyi Minisztériumából érkeztek Szlo vákia fővárosába az SZSZK Iparügyi Minisztériuma SZISZ-tagjainak meg hívására —, hogy soha rosszabbat, legalábbis hétvégében, mivelhogy mint egy félszáz órát töltöttek együtt vidáman, jókedvben, sőt emlékezve. . bau kölcsönös látogatásokból állt, de időközben kialakult egy nagyon köz­kedvelt formája is, mégpedig az, hogy a tagságnak üdüléseket szervezünk. Mi nyáron a Balatonhoz járunk, ma­gyarországi kollégáink pedig télen jönnek a Tátrába üdülni. Most első­sorban a szórakozáson, a közös spor­toláson lesz a hangsúly. Foci és te­niszezés szerepel a műsorban, s hogy jövőre, a budapesti találkozóra mit szervezünk, az majd a két bizottság októberi megbeszélésén dől el, ame­lyet ezúttal mi rendezünk. A mostani műsorról júniusban, Budapesten ha­tároztunk. ... amely tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor az elnöknő idáig jutott a fejtegetésben, mivelhogy vég­re befutott az autóbusz, s kiszálltak a vendégek, elsőként HEGEDŰS ÉVA KISZ-titkár. A találkozó első napján már csak az elszállásolásra és a vacsorára fu­totta az idejükből, másnap délelőtt városnézés, bevásárlás következett, mert a hozzátartozóknak illik valami figyelmességet vinni. Aztán sorra került a szeptember el­sejei főműsor, a sportdélután. Nos, ezen a ponton az esemény megszűnt kifejezetten SZISZ — KISZ rendez­vény lenni. Ugyanis a futball- és te­niszpályán annak a korosztálynak a képviselői is labdához jutottak, a- kik inkább már csak a tiszteletbeli SZISZ- vagy KISZ-tagok közé tartoz­nak. Ez pedig egyáltalán nem hiba, sőt előnyére szolgál egy ilyen tömeg­sportrendezvénynek, ha különböző generációk a sportpályán is találkoz­nak, mert az ilyen események segít­hetnek a konfliktusok elkerülésében. A futballpályán együtt kergették a labdát a fiatalokkal a középkorúak, mint például Csömör Sándor mérnök — aki közben minisztériumi osztály­vezető lett —, miután a Bratislava! Kezdés előtt a vendégcsapat játékosai Mikroelektronika pioníroknak Szeptember elsején nemcsak az ok­tatási intézmények nyitják meg kapu­jukat, hanem a városi, járási pionír­házakban és ezek ázakállomásain is megkezdődik a munka.» Rozsnyón (RoZflava) az Ifjú Tech­nikusok Járási Állomásán járva el­beszélgettem annak vezetőjével, Bu- benko Jánossal, s meggyőződhettem arról, hogy a „nyári lazítás“ ideje alatt sem tétlenkedtek. A tanévnyitás­sal pedig még lázasabb, szerteága­zóbb munkát végeznek. Új szakkörök szolgálják a fiatalok érdeklődését, szórakozását és formálását. — Hogyan dolgoztak, pihentek a szünidejüket töltő ifjú technikusok, az állomás szakköreiben tevékeny­kedők? — Állomásunk tétezése óta először szerveztük meg az ifjú technikusok járási táborát. Negyvenhárom fiatal két hétre vert sátrat a körtvélyesi (Hrusov) tavaknál, amely térség a modellezők jól ismert paradicsoma. A járásból verbuválódott táborozó gyerekek számára gazdag programot készítenünk. A modellezők, fotósok és ifjú elektrotechnikusok szakmai foglalkozásán kívül sportversenyek is zajlottak: úszótanfolyam, túrák, ki­rándulások. Az SZNF 40. évfordulója alkalmából ellátogattunk az SZNF Múzeumába Banská Bystricába, elbe­szélgettünk a felkelés résztvevőivel és az SZNF nyomában címen kirán­dulást szerveztünk, megtekintettük a partizánharcok közeli színhelyeit. A táborozás jól sikerült, úgy érzem, a kitűzött célt szolgálta, és nagy ér­deklődéssel találkozott. A sikeren fel­buzdulva már most tervezzük, hogy jövőre újból megszervezzük, sőt bő­vítjük, de a járás pionírcsapatai is részt vennének a táborozáson. — Milyen újdonságokkal várják a tanulókat? — Tavaly az épületet szedtük rend­be, idén nyáron a berendezésre, a műhelyek további felszerelésére fek­tettük a hangsúlyt. Sokaknak új lesz a 30 méteres autópálya, e nyáron so­kat dolgoztunk rajta. Az alsósajói (NiZná Slaná) bányaüzem fiataljai is segítettek, ők szerelték fel a pálya vezetőhuzalait. Idén tizenhat szak­kört nyitunk, tehát kettővel több lesz, mint tavaly, és mintegy 220 gyere­ket várunk. Mindenesetre újdonság­nak számít a most induló famegmun­káló és mikroelektronikai szakkör. Az utóbbit egyelőre kísérletképpen indítjuk. — Szólhatnál bővebben a mikro­elektronikai szakkörről? Ki kezdemé­nyezte, kik látogatják? — Egy központilag előirányzott fel­adatra reagáltunk megalakításával, így ezt a progresszív iparágat itt Rozs­nyón a pionírok körében is népszerű­sítjük. Azt szeretnénk, ha a pedagó­gusok javasolnák a legjobb, legráter­mettebb gyerekeket, s ők látogatnák a körünket. A fiatalok itt megismer­kednek a számítástechnika elméleti alapjaival, az egyszerű számítógépek felépítésével és a programozással. A kör vezetője, Gresko János kezdet­ben saját felszerelését, módszertani segédeszközeit volt kénytelen hasz­nálni, mivel megfelelő felszerelést, modelleket ez ideig nem tudtunk be­szerezni. Tervezzük a Tesla Pieäfany gyártotta PMD 85-ös miniszámítógé­pek megvásárlását. E szakkörben a fiatalok az elektronika alapjaival és gyakorlati példáival is megismerked. nek, ami ugyancsak jól jönne a befe. jezés előtt álló négysávos autópálya automata vezérlésének kiépítéséhez. — Hogyan válogatjátok ki az egyes szakkörök tagjait, és egyáltalán van-e érdeklődés? — Tulajdonképpen csak feltöltjük a köröket, azokat a gyerekeket pó­toljuk, akik a középiskolába távoztak, vagy esetleg elköltöznek a környék­ről. Propagációs és agitációs tevé­kenységünk abból áll, hogy körlevelet küldünk az iskolákba, hírül adjuk a városi hangosbemondóban, esetleg plakátokat, hirdetéseket teszünk ki az egyes iskolákban. Minden komoly érdeklődőt szeretettel várunk, senkit sem utasítunk vissza. Válogatni nem is szoktunk, de arra azért ügyelünk, hogy egy-egy szakkör létszámát 15— 20 fő között tartsuk. Az érdeklődés­sel sem a múltban, sem napjainkban nincs különösebb gondunk. Ogy lát­szik, a fiatalok, a szülők is megér­tették, hogy a gyakorlati életre, a mindennapi problémák megoldására készítjük fel azokat, akik a köröket látogatják. POLGÁRI LÁSZLÓ Elég ellesni az ötletet Forgalmas határváros Komárom (Komárno). Autók hosszú sora kígyó­zik a határátkelőhely előtt. A JEDNO- TA fogyasztási szövetkezet vezetői az idén egy modern, non stop büfét nyi­tottak a határállomás közvetlen köze­lében. Kérdéseinkre Héger Rudolf, a büfé fiatal vezetője válaszolt: — Tíz-tizenkétféle itallal, valamint szendviccsel, hamburgerrel, virslivel és grillcsirkével szolgálhatok. Ezenkí­vül cigaretta, kávé, édesség is kap­ható nálunk. A gyerekek sokféle rá­gógumiból válogathatnak... — Milyen a nyitvatartási ideje a büfének? — Megállás nélkül, non stop üze­melünk. Ha valaki éjszaka érkezik a büféhez, olyan kiszolgálásban része­sül, mint nappal. A kiszolgálás pedig valóban példás. Alkalmam nyílt bent is körülnézni. Az ízléses, célszerű berendezést a büfé vezetője választotta. — Még csak a kezdetnél tartunk, egyelőre megfelelő a berendezés. A hatalmas hűtőszekrényben tároljuk a szendvicseket, és hűtjük az italt. Komárnónál tehát idén kellemesebb lett a várakozás a határátkelőhely előtt. Bárány János ' Prágai mozaik Űtgyürű épül Hazánk fővárosán keresztülha­ladó autópálya a hetvenes évek­től jelentősen meggyorsította az észak-déli irányú forgalmat, de a környezetet különösebben nem kímélte. A város levegőjének vé­delméért előtérbe került a kör- gyűrű úthálózat építése. A követ­kező években három, a városköz­pontot, a külső kerületeket és Prágát megkerülő út épül, össze­sen 240 kilométer hosszúságban, hogy az átmenő kocsiforgalom ne terhelje a város életét. A közutak- hoz — pókhálószerűen — új be­kötőutak csatlakoznak, amelyeken keresztül a kívánt pontokon a cél- forgalmú gépkocsik a vgros köz- iont jál is elérhetik. .4 nagyszabású terv egyes sza­kaszai má- megvalósulóban van­nak Nemrégen átadták a forga­lomnak a deli autópályáról nyu­gatra leágazó körpályaszakaszt, mely az újonnan épült Zápotocky- -hídon a Moldvát keresztülszeli. Az új szakasz forgalmát tekintve elmondhatjuk, hogy naponta hat­ezer gépkocsival kevesebb halad keresztül a régebbi prágai hida­kon, és legalább tízezer gépkocsi­tól mentesülnek a belvárosi kerü­letek. „Késik” az Orloj Prága egyik nevezetessége az óvárosi Városháza tornyán látha­tó Orloj, a híres óra. Aligha van turista, aki elszálasztaná az ál-j kaimat, hogy megtekintse, amint minden órában a pontos idő jelzé­se után a tizenkét apostol elha­lad a kis ablakocskában. Akt azon­ban az Orloj szerint igazodik, azt könnyen érheti meglepetés, mert a híres, több mint öszáz éves óra­szerkezet kerek egy órát késik. Nem hibásodon meg, csupán az történt, hogy március 24-ről 25-re virradó éjszaka, amikor hazánk­ban és Európa túlnyomó részében, egy órával előre húzták az órákat, és áttértünk a nyári időszámítás­ra, hazánk egyetlen órája, a híres prágai Orloj változatlanul a kö­zép-európai időt mutatja. Nem hú-ták. előre, hoay ezzel is óvják a szerkezetét. Kullancsvita A prágai orvosok évente átlago­san harminc személyt kezelnek kullancstól származó agyhártya­gyulladással. A kellemetlen és ve­szélyes élősdiek a főváros kedvelt kirándulóterületein, a sűrű erdők­ben kerülnek a gyanútlan kirán­dulók bőrébe. Az idén is elszapo­rodtak, ezért nemrégiben a véde­kezésről a sajtóban is vitát ren­dezlek, amelyből kitűnt, hogy az erdőségeket a káros lakóktól meg­szabadítani technikailag lehetet­lenség. Az orvosok azonban felhívták a prágaiak figyelmét, kirándulás vagy hétvégi üdülés után vizsgál­ják meg maguk és gyermekeik testének felületét, nem hoztak-e magukkal kellemetlen emléket az erdőből. A szokásos módon azon­nal eltávolított kullancs már nem jelent veszélyt az ember egészsé­gére. F. V.

Next

/
Thumbnails
Contents