Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
A mezőgazdaság — miközben világszerte a jelenleginél több és jobb minőségű áru termelésére törekszik — mind nagyobb tömegű vegyszert kénytelen „bevetni“ a növényi kultúrák védelmére. A mezőgazdaság is rengeteg kemikáliát alkalmaz: évente 74 ezer tonna növényvédő szert használ el. Annak ellenére azonban, hogy soha ennyi vegyi védőszer nem jutott a növényekre, mint napjainkban, soha ennyi kártevő, kórokozó nem fenyegette a kultúrákat, mint a mai mezőgazdaságban. Ez az ellentmondás abból adódik, hogy a növényvédő mérgek szinte kiirtják óriási területek természetes rovarevő élővilágát, a kártevőkben pedig ki- sebb-nagyobb ellenállóképesség, rezisztencia alakul ki a mérgekkel szemben. Emiatt mind gyakrabban és mind nagyobb töménységű gyilkos szerrel kell ismételni a porzást, permetezést, de még így is életben maradhatnak különlegesen rezisztens egyedék, amelyeknek kipusztítása hagyományos módon már szinte megoldhatatlan. A jövő útja: egyszerre folytatni a termelés fejlesztését, és a környezeten ejtett sebek begyógyítását. Az agrárszakemberek ezt a célt integrált növényvédő programnak nevezik, mert egyesül benne a környezetkímélő, vegyszertakarékos termelés és a biológiai alapokra épített növényvédelem. A korszerű mezőgazdasági termelés növelését ma már sokfelé a fertőzésnek ellenálló növényfajták kinemesítésével szorgalmazzák, annak tudatában is, hogy a növénynemesítésnek megvannak a maga hátulütői: az új — bizonyos kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenállóvá nemesített — fajták rezisztenciája esetleg már néhány év elteltével megszűnik, vagy a fajtának az egyik kártevővel szembeni ellenállóképessége gyakran a másik veszély iránti fokozott érzékenységével jár együtt. E hátránynak a kutatások szerint az az oka, hogy a növény a nemesítés eredményeként benne „feldúsult“ védekező anyagait egy ideig képes „megosztani“ a kártevők között, de két- -három év alatt ez a készlet kimerülhet, így azután a növény mégiscsak megbetegszik Lehet méreg nélkül? A környezetvédő agrárgazdálkodás új törekvése az áttérés az integrált növényvédelemre, a vegyi, a biológiai, az agro- és biotechnikai védekezési módok harmonikus és a lehető leghatékonyabb egységének megteremtése. (ilyen jelenségeket főként a burgonyán és a szamócán figyeltek meg). Ha azonban a növényeknek a kártevőkkel szembeni érzékenységét akár időlegesen is sikerül csökkenteni, már e néhány év alatt is jelentős mennyiségű növényvédő szert takaríthatnak meg a gazdaságok (esetleg fele-harmad- résznyi mennyiséget kell csak felhasználni), s mérséklődik a természetszennyeződés ig. Különösen a fejlődő országokra jellemző, hogy a nagy terméseredmények „hajszolásának“ jegyében bizonyos növények állandó termesztése — monokultúrája — szinte serkenti egyes kártevő rovarok elszaporodását. Szudánban a cirok és földimogyoró tömeges termesztésével a gyapotmoly szaporodott el, az ennek láttán indított rovarirtó hadjárat pedig megtizedelte a lepkék természetes ellenségeit. Kiderült: ha időről i- döre parlagon hagynának bizonyos területeket, ezzel sokkal eredményesebben lehetne ritkítani a kártevőket. Betakarítás után a parlagon a növénycsonkok megsemmisítésével is meg lehet akadályozni a kártevők „áttelelését“. A mezőgazdaságot a túlzott vegyszeres permetezéssel kapcsolatban érő vádak gyakran alaptalanok. Az engedélyezetten forgalomba kerülő növényvédő szerek nem lehetnek veszélyesek sem a környezetre, sem az emberre. Ha mégis károsodik a természet, az rendszerint emberi hibából, fegyelmezetlenségből, a technológiai utasítások megszegéséből adódik. A komplex védekezés jegyében elsősorban a kártevők természetes ellenségeit célszerű bevetni. A Szovjetunióban látványos eredményeket értek el azzal, hogy ragadozó atkákkal telepítették be az uborkát és paradicsomot támadó kártevők ellen a veszélyeztetett táblákat. Tanzániában a cukornádat károsító vörhenyes hernyót az Aphytis roseni rovarparazitával pusztítják. Az Egyesült Államokban és több európai országban fürkészdarazsakat küldenek harcba az almatermést fenyegető levélsodró molyok szaporodásának csökkentésére. Ha a rovarirtó vegyszerek — pesztiCidek — alkalmazása bizonyos esetekben (a kártevők csapásszerű elszaporodásakor) elkerülhetetlen is, a permetezés időpontját úgy kell megválasztani, hogy a vegyszer leghatékonyabban (a kedvező biológiai szakaszban) pusztítsa a rovarokat, de ne pusztítsa el természetes ellenségeit. Az Egyesült, Államokban és egyes európai országokban már fejlett figyelőrendszer működik az integrált növényvédelem szolgálatában: szakemberek járják a határt és a gyümölcsösöA biológiai védekezés fontos segítői a kártevők természetes ellenségei. Egyik legismertebb és közkedvelt képviselője a katicabogár. A szorgos ragadozó rovar a falánk levéltetvek kérlelhetetlen pusztítója. két, vizsgálva az egyes kórokozók (gomba stb.) és a kártevő rovarok viselkedését, szaporodásuk idejét és fejlődésük hőmérséklet-feltételeit. A termelők ezekre az adatokra támaszkodva céltudatosan és sikeresen vehetik fel a harcot a kártevőkkel szemben. A futótűzként pusztító üszők baktériumáról például megállapították a növénypa- tológusok, hogy csak 18 fokosnál nagyobb melegben képes szaporodni, ennél alacsonyabb hőmérsékleten tehát felesleges a permetezés. E megfigyelésnek köszönhetően számos területen ma már feleannyiszor permetezik a kultúrákat, mint korábban, de az üszők eltűnt, a termés pedig nőtt. A növényvédő szereket gyártó vegyipar kutatói azon fáradoznak, hogy új peszticid- jeik véletlenül se ritkítsák a kártevők természetes ellenségeit. Ilyen szelektív rovarölő szer a diflubenzuron, amely megakadályozza a rovarkártevők — például a gyümölcsökre veszélyes cserebogárfélék kitin- -vázszöveteinek szintézisét, ép egyedekké fejlődésüket, de ártalmatlan a ragadozó atkákra. A „biogyárakban“ már nagyüzemi módszerekkel szaporítják azokat a hasznos vírusokat és baktériumokat is, amelyeket a vegyszerek helyett bevethetnek a kártevők megsemmisítésére. A környezetkímélő növényvédelem fejlesztésének egyik módszere — egyszerű, de nagy hatású fortélya — a permetezőszerek kedvező mennyiségű adagolása: legújabban az o- lajos sűrűségű permetlevekkel kísérleteznek. A tapasztalatok szerint a korábban hektáronként „kifújt“ 200 liternyi folyadék helyett a rendkívül finoman porlasztható emulziókból 0,5 liter is elegendő egy hektárra. Ez a finomcseppes permetezés sokkal hatékonyabb (eső után is megmarad a növényen a védöszer), s mert a cseppek elektrosztatikus töltésűek, nem veszélyezte, tik a növényvédő munkások egészségét. További kutatást igényel, hogy az egyes cseppek méreteit még kedvezőbb nagyságúra csökkentsék és az elektrosztatikus töltés mértékét a permet mennyiségének és minőségének megfelelően válasszák meg (ha azt akarjuk, hogy a rovarirtó szer a növény tetején, levélzetén rakódjék le, akkor nagyobb töltésű, de kisebb csepp is elegendő, míg a kisebb töltésű, de nagyobb méretű cseppek, amelyek gyorsabban érnek földet, inkább a gyomok pusztításakor ked- ? vezőek). A kísérletek célja: egyre szelek-, tívebb peszticidek előállítása, hogy a növény lombozatán kisebb mennyiségű rovarölővel pusztítsák el a kártevőket, de a talajt kevésbé fertőzzék, és a hasznos ragadozók ne ritkuljanak. Természetesen a számítógép is belépett már az integrált növényvédelem fegyvertárába. Az Egyesült Államokban, Angliában, az NSZK-ban adatbankok tárolják az Időjárás-jelentési adatokat (30 évre visszamenőleg), illetve a kártevők párzási (ivarzási) idejét és szaporodásuk hőmérsékletküszöbét. A helyszíni tanácsadókat tévélánc köti össze, a gazdák pedig telexen vagy telefonon fordulhatnak adatokért a tanácsadő- -szolgálathoz. (A Delta nyomán) Müszív - Dohányzás csak a jövő században cs tanulás „Vasgyúró“ jégtörők Leningrádi konstruktőrök megkezdték a 150 ezer lóerő (110 325 kilowatt) teljesítményű atomhajtású jégtörőhajók új nemzedékének a tervezését. A már vízre bocsátott 75 ezer lóerős „Rosszija“ és a néhány évvel ezelőtt épült társai, az „Arktika“ és a „Szibéria“ rövidesen nagyobb, erősebb testvéreket kapnak az északi hajózó útvonal fenntartására. A 140 méter hosszúságú „Rosszija“ törzsét alaposan megváltoztatták elődeihez képest, és számos berendezését korszerűsítették, beleértve navigációs és hírközlő rendszereit is. Az eddiginél lényegesen kedvezőbbek a legénység munka- és lakáskörülményei a hosszú utakon. Az a- tomhajtású szovjet jégtörőhajó-flotta negyedik egységének az építésében 450 tizem vesz részt. Az amerikan Utah állam egyetemének sebészei a tavalyi kudarcuk ellenére a műszív sikeres felhasználásában reménykednek. Első betegük tavaly márciusban 112 nappal a műtét után meghalt. Most titánból készült és javított változatú szívbillentyűk felhasználására készülnek, és az első páciensnél sokkal jobb állapotban levő beteg szervezetébe akarnak műszívet ültetni. Norman Shumway, az USA egyik legtapasztaltabb szívsebésze továbbra is szkeptikus: „Nem hiszek a műszív jövőjében“ — jelentette ki. A müszív csak átmeneti megoldásként kerülhet számításba azoknak a betegeknek az életben tartására, akik szívátültetésre alkalmas donorszívre várnak. Minthogy a vesék és más belső szervek súlyosan károsodhatnak a műszívtől, Shumway továbbra is a szívátültetésben látja a megoldást. A szívtranszplantáció túlélési esélyei egyre javulnak: manapság a Shumway által megoperált betegek 88 százaléka életben van a műtét után egy évvel, a százalékarány a négyszeresére nőtt, mint 18 éve, amikor az új módszert bevezették. Más amerikai szívspecialisták is úgy nyilatkoznak, hogy a használható műszív létrehozására legkorábban is csak a jövő században kerülhet sor. A kismama dohányzása okozta magzati ártalmakról sok szó esik mostanában, de eddig csak a csökkent születési testsúlyt sikerült megbízhatóan bizonyitani. Az amerikai John Hopkins Egyetem kutatói legújabban kimutatták, hogy a szénmonoxid hatásának kitett patkányanyák utódai későbbi életükben rosszabbul tanulnak, és rosszabb a memóriájuk is. A szénmonoxid visszafordíthatatlanul hozzákötődik a vérfestékhez, a hemoglobinhoz, karboxi-hemoglobint alkotva. Az amerikai kutatók körülbelül 15,5 százalékos karboxihemoglobin-koncentráció hatásának tették ki a vemhes patkányokat, a dohányos emberek szervezetében ez 1—16 százalék. Az ellenőrző patkánycsoport szénmonoxid helyett tiszta levegőt kapott. A kísérletek során megállapították, hogy a szénmonoxid hatásának kitett patkányanyák 30 napos kölykei csak annyira tanulták meg a kellemetlen ingerek elkerülését, mint a tiszta levegőben tartott patkányanyák 16 napos kölykei. Jóllehet ezeknek az állatkísérleteknek az eredményeit nem lehet minden további nélköl az emberekre is átvinni, mindenesetre megerősítik a gyanút, hogy a terhesség alatti erős dohányzás sokféle módon ártalmára van a világra készülő gyermeknek. Rovarölő elektrosztatikus kerítés Űj-Zélandi mérnökök legújabb vizsgálatai szerint az elektrosztatikus kerítés felhasználható a kártevők szelektív pusztítására; lecsaphat a kis kártevőkre, de akadálytalanul átengedheti a hasznos rovarokat, például a méheket. Véletlenül figyeltek fel egy templomtoronyra felszerelt villámhárító közelébe kerülő rovarraj különös magatartására. Amikor felhő haladt el a torony felett, a rovarraj eltávozott, majd újra visszatért. A mérnökök úgy vélekedtek, hogy a villámhárító csúcsa körül kialakult elektrosztatikus tér volt a felelős a rovarok odavonzásáért, és amikor ezt a teret „lecsapolta“ az átvonuló felhő, a rovarok is elszabadultak. Kiderült, hogy bizonyos feszültségen túl a rovarok átmenetileg megbénulnak. Az elektródok geometriájának alkalmas kialakításával és a térerővel például elérhetik, hogy a kis levéltetvek elpusztuljanak, de a hasznos rovarok, a méhek biztonságosan átjuthassanak a villamos kerítésen.
