Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-04 / 36. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Gazdasági gondolkodás gazdasági megtakarítás A termelés lntenzlfikálása nemcsak ú) tech­nikát és technológiát Igényel, hanem megfele­lő munka- és üzemszervezést Is. A munka át­alakítását rendszerint a gondolkodás megvál­toztatása előzi meg. Ebben pedig fontos té. nyező a gazdasági vezetők gondolkodása. Mik legyenek ma a gazdasági vezető beállítottsá­gának, orientációjának a kritériumai? Erről a kérdésről vitatkoznak napjainkban nemcsak ná­lunk, hanem a többi szocialista országban Is. L. I. Abalkin szovjet professzor, a közgazda­ságtudományok doktora szerint a vállalati ve­zetők gondolkodásmódjának megváltoztatásához elsősorban arra van szükség, hogy megváltoz­zanak a vállalatok gazdasági tevékenységének értékelési módjai. Szerinte mind ez Ideig a bírálat ellenére a munkahelyt kollektívák va­lamennyi minősítése a már elért színvonalból indul ki. A mechanizmus jól Ismert: teljes erő­bedobással dolgoztatok, a következő évben o- lyan tervet kaptok, amelyben az eredményt ön­magával szorozták. Ha viszont nem tudtok meg­birkózni a feladatokkal, akkor azok jóval sze­rényebb ütemben növekednek, minthogy a fő­hatóság látja, nem rendelkeztek tartalékokkal. Nyilvánvaló, hogy ez a tervezői szemlélet a tényleges lehetőségek eltitkolására ösztönöz. Abalkin professzor rámutat arra Is, hogy év­tizedeken át erősödött a terv túlteljesítésének a hagyománya, ez lett a lelkiismeretesen vég­zett munka megbízható jele. Maga az élet iga­zolta ezt a módszert, minthogy az állandó hi­ányhelyzetben jótéteménynek számít minden űjabb termék előállítása. Azóta gyökeresen meg­változott a helyzet. Abból például, hogy vala­melyik konfekcióipari üzem a tervben meg­adott mennyiségi mutatót túlteljesítette, koránt­sem következik az, hogy a kollektíva jől dol­gozott. A fogyasztónak manapság nem általá­ban van szüksége kabátra, öltönyre, hanem pontosan meghatározott fajtát, minőséget kí­ván. A vállalat régen túllépte tervezett kapa­citását, termékeivel túlzsúfolta a környező rak­tárakat és az oda vezető utakat. Ma már nem követelhetjük tehát, hogy csak úgy általában növelje a termelést. Az okfejtésből világossá válik, hogy a meny- nylségl szemlélet okát lélektani jelenségekben kell keresnünk. Abalkin protesszor Itt abból Indult ki, hogy a központi tervező hatóságok sok munkatársa a vállalatvezetők megítélésé­nél úgy gondolja, ezek rendszerint minél töb- t bet akarnak kapni, de minél kevesebbet adni a társadalomnak. Ebből az következik, hogy ha „nem szorongatjuk meg alaposan“ a gaz- <r daságl yezetőt, akkor nem is fog dolgozni. Bár­mennyire nyilvánvaló is — mondja a profesz- szor —, hogy ez téves szemlélet, mégis maka­csul létezik. Feltehető a kérdés, milyen következtetést vonhatunk le az Ismertetett elemzésből és sa­ját gazdasági építőmunkánk tapasztalataiból, hogy az elkövetkező Időszak feladatait telje­sítsük. E tapasztalatok Ismét azt igazolják, hogy helyes a párt által kitűzött irányvonal: a gaz­daságirányítás állandó továbbfejlesztése, szó. ros kapcsolatban az élettel, elengedhetetlen a létező óriási potenciál felszabadításához, a- mellyel rendelkezünk. Ugyanez a tapasztalat a- zonban azt Is megmutatja, hogy a tartalékok feltárása nem a fejlett szocializmus előnyeinek automatikus következménye. Állhatatosan, cél­tudatosan kell alakítani a gazdasági irányítási rendszert, és így megváltoztatni a gazdasági magatartás és gondolkodás elavult sztereotí­piáit. STRASSER GYÖRGY A béke szüksé­gét — úgy hiszem — leginkább a nö, a gyermekét féltő anya érzi. Szocia­lista munkabrigá­domban 40 nő, túl­nyomórészt fiatal anya dolgozik. Ösz- szesen 80 gyerme­künk van, jórészt óvodások, bölcsődések. Jóformán még meg sem ízlelték az életet, és máris háborúval fenyegetik őket, az éle­tükre törnek. Ebben a helyzetben mindössze egy lehe­tőségünk van arra, hogy nemcsak szavak­kal, hanem tettekkel: becsületes, jó munká­val is bizonyítsuk békevágyunkat. A mi bri­gádunkról elmondhatom, hogy szép mun­kasikereket ér el. Még nem fordult elő, hogy ne teljesítettük volna a tervet, vagy panasz érkezett volna a munka minőségé­re. De ezt szinte természetesnek tartjuk. Valamit azonban ezen felül is szeretnénk tenni, hogy bizonyítsuk, mennyire becsül­jük békés szocialista jelenünket. Olyasmit, amivel örömet szerezhetnénk a gyermekek­nek, szemünk fényének. Egy idő óta nad- rágocskákat varrunk bölcsődéseknek azok­ból a végekből, amelyeket eddig méretei­nél fogva eldobtunk. ANNA DERCOVA, a svidniki ruhagyár szocialista munkabrigádjának vezetője Munkával a békéért Kigyúltak az Emlékidézo tüzei A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évforduló­jának napján ünnepélyesen befejeződött az Emlékidéző hazafias és internacionalista tettek nemzetközi ifjúsági stafétájának első szakasza. Augusztus 29-én este húsz órakor a felkelés központjában, Banská Bystricá- ban fellobbant a „Hadd gyúljanak tüzek a hegyekben" elnevezésű staféta első tábortü­ze. Ezt követően négypercenként mindig ú­jabb és újabb tűz gyulladt ki az egymástól jól látható hegyek csúcsán. A tüzes staféta pontosan este háromne­gyed tízkor ért el bazánk fővárosába. Sor­rendben a huszonhetedik tábortűz a prágai kultúrpalota előtti térségen gyulladt ki, ma­gával hozva az Emlékidéző mozgalomba be­kapcsolódott sok ezer fiatal üzenetét. A sta­féta útvonala mentén a fiatalok mindenütt beszélgetéseket rendeztek az ellenállás és a felszabadító harcok közvetlen résztvevői­vel, műsorral tették színesebbé a megemlé­kezést. Prágában gazdag gálaműsorral zárult a staféta. Ebben felléptek a legjobb művé­szek és műkedvelő együttesek. A műsort a Csehszlovák Televízió egyenes adásban su­gározta. A fiatalok arra a lehetőségre is fel­készültek, hogy az esetleges köd miatt nem láthatják az egyik csúcsról a másikon a tá­bortűz fényének felvillanását. Ebben az esetben a Honvédelmi Szövetség tagjai tö- vidhullámú rádióadó-vevőkészüléken adják hírül a tábortűz meggyújtását. Ilyen látványos módon ért tehát véget el­ső szakasza az Emlékidéző-mozgalomnak, a- mely hatalmas visszhangot váltott ki az if­júság körében. A stafétába huszonhatezer kollektíva kapcsolódott be, s ez azt jelen­ti, hogy mintegy 970 ezer fiatal teljesíti az Emlékidéző feladatait. Október 6-án, a kárpáti-duklai hadműve­let győzelmes befejezésének 40. évforduló­ján Svidníkben ünnepélyesen kihirdetik az Emlékidéző hazafias és internacionalista tettek nemzetközi ifjúsági stafétájának má­sodik szakaszát. E napon hirdetik ki a pio­nírok Otban a szabadság és a béke felé el­nevezésű játékát, s ezzel a legkisebbek is teljes mértékben bekapcsolódnak a mozga­lomba. Ezt megelőzően, szeptember másodikán a mozgalomban részt vevő kollektívák leadják a feladatok teljesítéséről vezetett nyilván­tartást a SZISZ járási bizottságain. Az első szakasz eredményeinek ünnepélyes értéke­lése október elején lesz. A legjobb kollek­tívák tagjai a Prágai Nemzeti Színházban találkoznak. Z. L. NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A kárpát-duklai hadművelet Augusztus 29-én Banská Bystrica elfogla­lásával és a Szlovák Nemzeti Tanács Nyilat­kozaténak nyilvánosságra hozatalával meg­kezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. An­nak ellenére, hogy a felkelő seregeknek rövid idő alatt sikerült elfoglalniuk Szlo­vákia területének egyharmadát, és az SZNT egy összefüggő szabad területen gyakorol­ta a hatalmat, nyilvánvalóvá vált, hogy kül­ső segítség nélkül a túlerővel szemben a partizánok és a felkelő katonák sokáig nem tarthatják magukat. Ekkor kezdte meg negyven évvel ezelőtt a Szovjetunió 1944. szeptember 8-án a kárpót-duklai hadműve­letet, hogy mielőbb a szorongatott Szlová­kia segítségére siethessen. Tulajdonképpen ezzel kezdődött el hazánk felszabadítása a szovjet hadsereg által. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjet­unió, a Szovjetunió Kommunista Pártja már München előtt hatalmas erőfeszítéseket tett a hitleri Németország fenyegette Csehszlo­vákia megmentéséért. A háború éveiben to­vább fokozódott Igazságos ügyünk támoga­tása. A szovjet kormány befogadta pártunk képviselőit, a haladó dolgozókat és haza­fiakat, akik a CSKP döntése alapján vagy egyéni megfontolásból távoztak külföldre. Lehetővé tette, hogy a legjobb hazafiakból Element Gottwald vezetésével létrejöjjön Moszkvában a CSKP külföldi vezetősége, a- mely — a nemzeti felszabadító harc lefo­lyása megmutatta — döntő szerepet játszott népünk igazságos szabadságharcának kiví­vásában. Moszkvában a CSKP központi vezetőségé­nek kezdeményezésére egész sor fontos ta­lálkozóra és tanácskozásra is sor került. Többek között itt írták alá 1943. december 12-én azt a kölcsönös segítségnyújtási és szövetségi szerződést, amely újkori törté­nelmünk alappillérévé vált. Közvetlenül a felkelés kitörése előtt, augusztus elején Ka­rol Smidke is Moszkvába érkezett azzal a fontos küldetéssel, hogy koordinálja a Szlo­vák Nemzeti Felkelés terveit a szovjet had­sereg akcióival. Az események azonban felgyorsultak, e- zért a CSKP moszkvai vezetősége, személy szerint Klement Gottwald már szeptember 2-án azzal a kérelemmel fordult a szovjet kormányhoz, hogy haladéktalanul indítson hadműveletet a harcoló Szlovákia támoga­tására. A nehézségek ellenére a szovjet had­vezetés hallatlanul rövid idő alatt kidol­gozta és elindította a kárpát -duklai had­műveletet, amely a második világháború e- gy.ik legnagyobb hegyi hadművelete volt. K. Sz. Moszkalenko hadseregtábornok se­rege, amelynek a kötelékében harcolt Lud- vík Svoboda vezénylete alatt a Szovjetunió­ban alakult és felszerelt l. csehszlovák had­test is, és A. A. Grecsko tábornok I. gárda- hadserege hihetetlenül nehéz körülmények között elkeseredett véres harcokat folyta­tott a kárpáti hágóért, főleg a Duklai-há- góért, amelyet a német hadvezetés hatal­mas erők bevetésével fanatikusan védett. A hadművelet nagy segítséget jelentett a felkelő seregeknek, mert lekötötte a né­met erőket. Nagy volt erkölcsi és politi­kai jelentősége is, mert megerősítette az emberekben a felszabadulásba vetett hitet, és ismét bizonyította, hogy a Szovjetunió­ban mindig önzetlen és segítőkész szövet­ségesre találunk. A kárpát-duklai hadmű­veletben, amely hazánk felszabadításának kezdete volt, 85 ezer szovjet katona véré­vel és életével pecsételte meg ezt a szö­vetséget. A csehszlovák hadtest katonái kö­zül hatezer-ötszázan estek el. Gustáv Husák elvtárs a közelmúltban a Béke és Szocializmus című folyóiratban a következőképpen értékelte a kárpát-duklai hadműveletet: „A Felkelés megsegítése volt a célja elsősorban a szovjet hadsereg 1944 szeptemberében megkezdődött kárpát-duk. lai hadműveletének, amely történelmünk­ben úgy szerepel mint Csehszlovákia szov- jet hadsereg általi felszabadításának a kéz. dete. A csehszlovák nép sohasem felejti el, hogy ezt a katonailag rendkívül nehéz és bonyolult hadműveletet a Kárpátok hegy­gerincein elhelyezkedő ellenség erős had­állásaival szemben a szovjet parancsnok­ságnak az a törekvése motiválta, hogy mi­nél gyorsabban hatásos segítségben részesít­se a felkelő szlovák népet. A közös harc, a szovjet katonáknak és a Szovjetunióban létrejött, a szovjet katonák oldalán egészen Prágáig az ádáz harc útját megjáró cseh­szlovák hadtest tagjainak kiontott vére és áldozataik a Duklai-szorosban vívott harcok­ban örök időkre megpecsételték Csehszlo­vákia ős a Szovjetunió népeinek megbontha­tatlan barátságát és szövetségét. * A szovjet hadsereg felszabadító küldeté­sének kifejezetten internacionalista jellege volt. Meghozta számos nemzetnek, köztük Csehszlovákia nemzeteinek szabadságét. Le­hetővé tette, hogy a felszabadult országok népe saját akaratából határozhassa meg a jövő társadalmi fejlődésének útját.“ B. M. NEGYVENÖT ÉVE TÖRT KI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ Aki keres, talál okot­A sors iróniája, hogy amikor népünk új­kori történelmünk egyik legdicsőbb esemé­nye, a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésé­nek 40. évfordulóját ünnepli, a világ népe velünk együtt ugyanakkor emlékezik meg a második világháború kitörésének 40. évfor­dulójáról. E háború mérhetetlen szenvedést hozott földünk, közte hazánk népének is. E napon, a béke világnapján mindennél fon­tosabb, hogy tudatosítsuk a békéért folyó harc szükségességét. Az előzmények ismertek: a német nagy­tőke és fasiszta államgépezete terjeszkedé­si vágyát nem elégítette ki Ausztria és Cseh­szlovákia bekebelezése. Az általa gyakran hangoztatott kifejezéssel élve további „élet­térre" volt szüksége, és ebbeli szándékában nem riadt vissza semmitől. Tehette is, mert a tőkés hatalmak kormányai hallgatólago­san tűrték a német birodalom vezetőinek politikai és katonai kicsapongásait abban a reményben, hogy ez előbb-utóbb a Szovjet­unió ellen fordul. Történelmi tények bizonyítják, hogy Hit­ler a harmincas évek végén saját kénye- -kedve szerint változtatta meg a nemzetközi szerződéseket, és sajátos rendet vezetett be a nemzetközi kapcsolatokban. Diktátumok egész sora bizonyítja, hogy a tőkés hatal­mak semmit sem tettek agresszív, expan­ziós terveinek megfékezésére. Így juthatott el egészen világuralmi terveinek megvaló- sításáhnz. S hogy erre kezdettől fogva ké­szült, azt hírhedt művében" a Mein Kampf­ban a következőképpen fogalmazta meg: „£n háborút akarok, és ehhez megfelel ne­kem minden eszköz." A történelem ugyancsak bebizonyította, hogy valóban nem válogatott az eszközök­ben. Tébolyult rögeszméjének ára: 50 mil­lió halott, még egyszerannyi nyomorék és sebesült, földrésznyi felégetett és elpusztí­tott területek. S mindez 1939. szeptember 1-én, reggel 5 óra 45 perckor kezdődött el Lengyelország megtámadásával. Egy kis földnyelv a gdanski kikötővel szemben, a Westerplatte neve örökre beíródott a törté­nelembe. Nemcsak úgy, hogy itt dördültek el a második világháború első lövései, ha­nem úgy is, mint a kitartás, a hősiesség jelképe. Védőinek maroknyi csapata hét na­pon át védte az ezerszeres túlerővel szem­ben. Közben ezeknek a végzetes eseményeknek nem kellett volna bekövetkeznie, ha a vi­lág többi része összefog, és szembeszáll a fasiszta fenyegetéssel ahogy a különböző nemzetközi fórumokon a Szovjetunió sürget­te. Burzsoá történészek megpróbálják a tő­kés országok közönyét azzal magyarázni, hogy senki sem gondolta volna, hogy Hit­ler idáig merészkedik világuralrai terveiben. Kortörténeti dokumentumok és tanúk bizo­nyítják azonban, hogy Hitler és a náci bi­rodalom szándéka kezdettől fogva világos volt. Hitler a hadsereg főparancsnokai előtt már 1939. május 22-én kijelentette: „A hábo­rú megkezdéséhez majd én adom meg a propagandisztikus okot. Teljesen egyre megy, hihető-e vagy sem." A propagandisz­tikus ok a gleiwitzi német rádióállomást ért fegyveres támadás volt, amelyet „állítólag" lengyel szabadcsapatok követtek el. Erről a későbbiek során kiderült, maguk a nácik követték el, hogy ürügyet szolgáltassanak a Lengyelország elleni háború megkezdéséhez. Alfred Helmut Naujocks, az SD, a náci biztonsági szolgálat volt tagja 1945. novem­ber 20-án a nürnbergi perben a következő­ket vallotta a gleiwitzi incidensről: „1939. augusztus 10-e körül Heydrich, a SIPO (rendőrség) és az SD parancsnoka szemé­lyes parancsot adott nekem, amelynek ér­telmében a lengyel határ közelében fekvő gleiwitzi adóállomás ellen színlelt támadást kell intézni, és olyan látszatot kelteni, mint­ha a támadók lengyelek lettek volna. Heyd­rich azt mondta: „Szükséges tényleges bizo­nyíték a lengyel támadásról a külföldi saj­tó és a német propaganda számára." Tehát ez az igazság. Ezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert ha történel­mi analógiával élünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyes imperialista hatal- mák, főleg az Egyesült Államok uralkodó körei ma is mindenáron ürügyet keresnek a lázas fegyverkezésre, a beavatkozásra a vi­lág bármely részében. Meg kéne kötni a ke­züket, míg nem késő. B. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents