Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-28 / 35. szám

Idegenvezető volt nyáron ===== 4 A szívélyes, íidvözlő szavak után figyelmeztetések hangzanak el: „Kér­jük kedves látogatóinkat, hogy a bar­langban ne fényképezzenek, még csak véletlenül se érintsék a barlang fa­lait, kőképzödményeit, a meteoroló­gusok mérőműszereit, ne maradjanak el a csoporttól, csak a kijelölt utacs- kákon közlekedjenek.“ Majd feltárul a hatalmas vasajtó, s elindul a csoport az ochtinai arago- nitbarlangba. Száznégy lépcsőt meg­főve lenn nyirkos, dohos, bágyasztó levegő fogad és csodálatos látvány. Az Idegenvezető csendben vár, hogy alaposan körülnézzünk, és megcsodál­juk a nem mindennapi látványt. Nem is tudjuk, mit véssünk emlékezetünk­be, a színeket, a sárgák, barnák, rőt- vörösek árnyalatait vagy a hófehér aragonitképződmények milliónyi, cso­dálatosnál csodálatosabb alakzataiba barlang járatainak romantikus kusza­ságát, az eredeti kőzet, a mészkő fe­hér és kékes kristályait?! Oldódik az ámulat, már egymásnak mondjuk első benyomásainkat, amjkor az idegen­vezető megszólal: — A Szlovák-érchegység legszebb barlangjában vagyunk, amelyet ezer- kilencszázötvennégyben teljesen vé­letlenül fedezték fel Proéek és Can- gár bányamérnökök. Vasércbányát ke­restek, s a világ harmadik legnagyobb aragonitbarlangjára bukkantak. Eh­hez hasonló csupán Mexikóban és Argentínában található. Maguk Is á- multak e csoda láttán. Ezután éve­kig tartott, amíg alaposan áttanulmá­nyozták a barlangot, méréseket vé­geztek, feltárták, járhatóvá tették a többi üreget, utakat építettek, besze­relték a világítást. S ezerkiiencszáz- hetvenkettőben aztán a nagyközönség előtt is megnyithatták. Már az első látogatók különféle nevekkel látták el az egyes vájatokat, térségeket, a- ragonitképződményeket. Így a legna­gyobb térséget elnevezték a Márvány­teremnek, egy másik a Dóm nevet viseli, s van Tejút, Itt az üreg bolto­zatát a legsűrűbben borítják az ara- gonltkristályok. Vulakí megkérdezi: — Hány éves lehet ez a barlang? — Többmillió, hiszen egy-egy mil­liméteres aragonitkristáiy kialakulá­sához is több százezer év kell. Érté­kük pedig felbecsülhetetlen, mint a- hogy felbecsülhetetlen az a kár is, amelyet fegyelmezetlen látogatók o- koznak azzal, hogy letörnek, s ma­gukkal visznek „emlékbe“ egy-egy aragonitdarabot. Sajnos, hiába a fi­gyelmeztetés, megteszik ezt, s ráadá­sul felnőttek. A gyerekeket nagyon szeretjük, mert érdeklődök, szelleme­sek. Nem egy aragonitképződménynek éppen ők adtak nevet Nézzék csak, ez itt a Sandokan, ez meg a Marian­na. De van itt Törpe, Róka, Nyuszi, Medve is. S ha jobban megnézzük, valóban hasonlítanak rájuk az egyes aragonitalakzatok. Cjabb kérdés következik: — Most is képződik aragonit? — Természetesen, a meteorológu­sok és geológusok mérőműszerei egy­értelműen kimutatják, hogy igen. A levegő' nedvességtartalma és a barlang hőmérséklete ma is kedvez a kalcium­karbonát rombos rendszerben való kristályosodásának, így ha nagyon- -nngyon lassan is, napjainkban is kép­ződik aragonit. Körülbelül háromszáz méter a bar­lang látogatható részének a hossza, s az idegenvezetés negyvenöt percig tart. Érdemes megtekinteni a rozsnyói (RoZfíava) járásban hazánknak e kü­lönleges szépségét, természeti csodá­ját. A készséges Idegenvezető. Ojházy Radko információinak csupán a töre­dékét idéztem, mert ezek csak a bar­lang nyújtotta látvánnyal együttesen érdekesek. Fent, a várócsarnokban el­beszélgettem a vezetővel. Megtudtam, hogy nem állandó dolgozója a bar­langnak, csupán a nyári hónapokat, a vakációt tölti a turisták vezetésé­vel. — Közgazdasági szakközépiskolába járok Rozsnyón, szeptembertől negye­dikes leszek. Már tavaly is itt töltöt­tem a nyári szünidő egy hónapját. Hobbim a turisztika, a barlangászat, jobb helyet hát nem is találhattam volna. Tavaly kezdtem behatóbban foglalkozni ennek a barlangnak a tör­Ojházy László ténetével, s amit elmondok a látoga­tóknak. szakkönyvekből gyűjtöttem össze, meg persze az elődeim elbe­széléseiből. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a tizennyolc éves fiatal ember naponta nyolcszor vezeti végig ebben a gyö­nyörű föld alatti birodalomban az ér­deklődőket. Nyaranta egy-egy csoport 80—100 emberből áll. — Rendkívül érdekelnek az ásvá­nyok és kőzetek, a mi vidékünkön pedig bőven van alkalom tanulmá­nyozni őket. Munkám látványosabb és érdekesebb része a csoportok veze­tése, de a takarítás, a környék rend­ben tartása is az én feladatom. A be­járatot és a várócsarnokot ezerkilenc- százhetvenhatban építették hét és fél millió koronáért, kell tehát takaríta­ni, hogy a szép élményeket ne ront sa el a rendezetlen környezet látvá­nya. Ojházy Radko most még csak a nyarait tölti az ochtinai aragonitbar- langban, de az érettségi után főisko­lán szeretné tanulni a geológiát, s meglehet, ez a barlang lesz a jöven­dő munkahelye. A kedvtelésből hiva­tása lesz a barlangkutatás, a geoló- gia. BENYÄK MÄRIA Az aragonitbarlang várócsarnoka Peter Rezek Diákköri szerelme a vörös salak­hoz kötötte, élt-halt a teniszért, ver­senyszerűen űzte, s tervezte, hogy az élvonalig meg sem áll. Aztán kato­náskodása alatt kezébe vette a gi­tárt... Pályája során többnyire a másod- -„hegedűs“ szerepét játszotta; kez­detben a Juventus együttesben éne­kelt Karel Cernoch oldalán, majd F. R. Cech zenekarában ténykedett, ahol akkoriban Viktor Sodorna volt a sztár. Ólja a Kardinál együttesbe vezetett, s Petra Cernocká oldalán énekelt, utána hat évig Hana Zagurová műso­rában szerepelt. 1981-ben önállósító! ta magát, és a Centrum együttessel társulva a Prsí krásne című koncert­programmal járta az országot. Azóta már elkészült újabb műsoruk is, a­mely a Tuták po hvézdách címet vi­seli. Hasonló cfmen jelenik meg az új Peter Rezek-lemez, amely az éne­kes ötödik albuma lesz. Peter Rezek repertoárja saját dalai­ból, néhány hazai szerző számaiból, valamint külföldi dalokból áll össze. A külföldi dalok kiválasztásáoál — saját bevallása szerint — az ízlésé­re hagyatkozik, sohasem a slágerlis­ták állása a mérvadó. Még azt sem tartja lényeges szempontnak, hogy e kiválasztott dal friss szerzemény le­gyen. Egyik legnépszerűbb dala, a Mndrá zeni például a véletlennek kö­szönheti, bogy bekerült repertoárjá­ba. Egyszer betévedt egy moziba, a- hol éppen az Éjféli cowboy címö fil­met vetítették. Itt hallotta az emlí­tett dalt eredetiben. Az előadás után megkereste a mnzigépészt, s bele­egyezésével magnóra vette, majd cseh szöveget íratott hozzá. A dal még ma is a kedvencei közé tartozik. Koncertjeit maga konferálja, s az utóbbi időben gondot fordít a mnz- gáskuttójárára. Mint elmondta, nagy hatással volt rá Gilbert Bécaude mű­sora, és sokat tanult Jnzef Läufer mozgáskultúrában oly gazdag előadá­sából. A szervezési munkák során pe­dig a Hana Zagorová mellett töltött évek tanulságait kamatoztatja. Peter Rezek tehát ügyes „diák“ volt, nem teltek hasztalan tanulóévei. Most már csak az a kérdés, lesz-e valaha belőle is tanár. STRIEZENEC SÁNDOR Aki fénnyé! ír Aki járatos a szellemi fejtörő játékok útvesztőiben, annak a kö­vetkező találós kérdés valószínű­leg csak bemelegítés lesz: Mit ta­kar a fény + ír? E két szó egy görög megnevezés magyar megfe­lelője. Fénnyel írni? Fénnyel írnak a tengerészeiben, és a légikikötők­ben. — Meg hát körbelebeg bennün­ket a fény — veti közbe Jurás Dá­niel, aki arra gondolt, hogy ő is „fénnyel ír“. S aki így ír, az nem­zetközi nyelven szól, hiszen a szem egyformán lát, a különbség csak annyi, hogy ki-ki másképp értelmez. A fényjelző és világító berende­zések a biztonságos behajózást szolgálják, jurás Dániel fénnyel írt munkái pedig kaput nyitnak a világ felé. Megírni a másodperc töredéké­nek örökkévalóságát, megállítani a madár röptét, egy gombnyomás­sal hiteles pecsétet karcolni az ember kérges markából. Gondol­junk csak arra a sok fényképre, amelyek otthonunkban körülvesz­nek bennünket. Megannyi emlék, így a kép sokkal több fizikai va­lóságánál. Ilyen utakat kutatott Jurás Dá­niel is, amikor egy napon rájött, hogy a fényképezőgép számára több, mint megörökítő, tényeket, állapotot jelző, rögzítő eszköz. Egy pillanatban felfedezte, hogy egy tájon ragadt homály olykor többet mondhat az éles kontúrok­nál, az ellentétes színek valóban „írnak“, etűdöket és románcokat, ódákat és balladákat, eposzokat és himnuszokat... Én a kicsi, csendes tárlatterem­ben zenét hallok Jurás amatőr fényképész első önálló kiállításá­nak képeit szemlélve. Szelíd dal­lamok hullátnzanak a bensőmben, amint nézőként teljes Idegrend­szeremmel a képek közös nevező­jét keresem. A terem egyik falán, a felső sorban felfüggesztett képek jelen napjaink, az alatta levőben pedig a múlt egy-egy rokontémáját szemléltetik. Tér és Idő ütközik meg egymással, és tudósít bennün­ket a fényképezőgép lencséjével jurás Dániel frissen, életderűvel felvértezve. Míg eljutott első önál­ló kiállításához — amelyet a Ver- ké Ütany-i [Nagyfödémesj Műve­lődési Otthon szervezett a fiatal, tehetséges matűákovói amatőr fo­tóművész munkáiból — útját ér­tékes pályázati díjak jelzik. Poór József Jurás Dániel: Az éleitől meggörbulve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents