Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-24 / 4. szám

6 ■' —IT HELYZETKÉP A BRATISLAVAI KARATESPORTROL Nem verekedés, nemes küzdősport A karate küzdősport. lő erőnlétet, ügyes­séget, rugalmasságot, reakcióképességet kö­vetel. Mondhatnánk azt is, hogy a férfiak sportága, de az utóbbi időben a gyengébb nem képviselői között is egyre nagyobb te­ret hódít. Nálunk a karate a legfiatalabb sportágak egyike. Ennek ellenére a nemzet­közi porondon a csehszlovák válogatott tag­jai már több szép sikerrel kirukkoltak. Ugyanakkor a nemzetközi versenynaptár egyik biztos pontja a ma már hagyományos Szlovákia Nagydíja, amelyet az idén tized­szer rendeznek majd meg a bratislavai pa- sienkyi sportcsarnokban. A sportág népsze­rűségének hű tükörképe, hogy ezt a szín­vonalas erőfelmérést évek óta telt ház előtt bonyolítják le, igaz, a nézők valódi karate­csemegének lehetnek tanúi, mivel a konti­nens legjobbjai állnak csatasorba ezen a versenyen. Magáért beszél az a tény, hogy a tavalyi nagydíjon a jelenlevő vendégek között foglalt helyet Jacques Delcourt, a Ka­rate Világszövetség (WUKU) elnöke is, aki elégedett volt a rendezés és a küzdelmek színvonalával. Bratislava a karate fellegvára Csehszlová­kiában. Jelenleg Szlovákia fővárosában 13 szakosztályban folyik a munka, összesen több mint kétezren látogatják az igényes edzéseket. A bratislavai versenyzők a hang­adók az összes hazai viadalon, az orszá­gos bajnokságokon sorozatban nyerik évek ósta a bajnoki címeket. Persze ez nem a vé­letlen műve, Bratislavában a szakosztályok edzői, vezetői s részben aktív versenyzői munkájának az eredményeként saját, jelleg­zetes „karateiskola“ alakult, amely nagyon pozitívan határozza meg a sportág fejlődé­sének irányvonalát. Tizenkét éve, 1972-ben „született meg“ a karate Bratislavában, ekkor alakították ugyanis meg az első hivatalos szakosztályt a Slávia Ekonóm sportegyesületben. Ez a Slávia SVST, Rapid és a Spoje karateszak­osztályaival együtt mindmáig a legsikere­sebbek közé tartozik. A fiatalok körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sportág. Igaz, az edzők gyakran panaszkod­nak, hogy a kezdők nagy része csak azért jelentkezik, hogy megtanuljon verekedni. Ugyanakkor a hosszúéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy éppen az ilyen szándékkal jelentkező fiatalokban van a legkevesebb kitartás, s néhány edzés után megunják a munkát, kihullanak. A lelkiismeretes edzők ugyanis tanítványaikat kitartásra, ellenálló- képességre és főleg az elsajátított küzdő­modornak csakis a sportpályán való alkal­mazására nevelik, ami elsődleges és nemes I célja a Távol-Keletről Európába eljutott küz­dősportágnak, a karaténak. K. G. 21 ttipitya - csaisiü sístaféti Nemhiába nevezik Moszkvát a világ egyik Iegsportszeretőbb városának, s nem vélet­lenül hirdetik a tömegsport-rendezvények szervezői — immár Szarajevóra gondolva —, hogy az olimpia éve nem csqk az olim- pionoké. A nyolcmillióé fővárosban hagyo­mányosan nagy hangsúlyt fektetnek a tö­megsport fejlesztésére, új bázisok kialakí­tására. íme, egy kis ízelítő a téli választék­ból: szánkózás, síelés, korcsolyázás és jég­korongozás, s mindez a tömegsport kere­tein belül. Bár a műjégpályákon elsősorban a ver­senyzők gyakorolnak, de a moszkvai ziman­kó remek lehetőséget teremt a parkok és terek jégpályákká fagyasztására. A Gorkij ! parkban például a két nagy tér mellett a sétányokat is feltöltötték vízzel, s így 80 ezer négyzetméteren csúszkálhatnak az amatőrök. Ez a park csak egy része a met­ropolis kétmillió négyzetméteres jégparadi­csomának. A lakótelepeken 200 hokipálya várja a házibajnokságok fiataljait, s újra di­vatba jött a nálunk kevéssé ismert jéglab­dajáték. A síelés szerelmesei ötven jól kiépített, kivilágított útvonalon róhatják a kílométe­I reket az Izmaljovo és Szokolnyíki parkok­ban. Felügyelet mellett a kisebb ugrősánco- kat is igénybe vehetik a bátrabbak s per­sze a gyakorlottabbak. Egyre több műlesik- lócsoportot szerveznek társadalmi munkában ismert versenyzők és edzők. A hétvégi ki­rándulókat s az ünnepeket Moszkva környé­kén töltőket a vasút- és buszpályaudvaro­kon felállított sífelszerelést kölcsönző he­lyek figyelmeztetik: senki se feledkezzék lmeg a sportolásról az üdülés alatt sem. A jégtáncosok győzelmi emelvénye. Középen a győztes Torvill — Dean pár, halra a Besztemjanova — Bukin ezüstérmes és a Klimova — Ponomarenko bronzérmes páros. BUDAPESTI A z olimpia évében általában min­den más verseny fénye elhalvá­nyul. Versenyzők, szakértők, né­zők legfeljebb csak afféle főpróbának tekintik. így volt ez a budapesti mű­korcsolyázó- és jégtánc Európa-bajnok- sággal is. Ha a jégtáncot nem vesszük figyelembe, akkor a pompás Budapest Sportcsarnok közönsége és a televízió jóvoltából azok a nézők, akik még min­dig várnak valami újat ebben a sport­ágban, igencsak főpróbaízű bemutatók­nak voltak tanúi. A rosszmájúak azt mondták, minek a Rolba, a versenyzők — főleg a női és férfimezőny — úgyis simára törölték a jeget. Bukás és bukás között termé­szetesen van különbség. Lehet „jeget takarítani“ a fáradtságtól, a tudás hiá­nyától, izgalomtól és mondjuk egy há­romfordulatos ugrás sikertelen kísérle­te közben. A végeredmény azért nem mindig ugyanaz. ■ OB De rosszmájúság ide, rosszmájúság oda, az a tény, hogy a párostól a férfi egyéni versenyig nagyon sokat buktak, felveti a kérdést: miért kell ennyi ugrás egy gyakorlatba, miért a sok erőn fe­lüli kísérlet? Legfőbb ideje volt, hogy a nemzetközi szövetség korlátozta az ugrások számát, a jelek szerint azért mégsem egészen hatásosan. Sokan kérdezik, hová tűntek a piruet­tek, a főszereplő ülőforgások, a nagy újító egyéniségek. Eltűntek a szmokin­gokkal, a fehér ingekkel és a csokor­nyakkendőkkel. Nem mondjuk, hogy Olaf Ludwig neve ismerős az ország­úti kerékpározást kedvelők körében. A tavalyi Békeversenyen sorra döntötte meg a csúcsokat: az ő nevéhez fűző­dött a legtöbb szakaszgyőzelem, ő volt a legsokoldalúbb, legaktívabb kerékpá­ros. Egy évvel korábban az egyéni ösz- szetett versenyben is győzött. Csúcsait egyhamar aligha tudja bárki is megdön- teni. Nem véletlen tehát, hogy a közel­múltban őt nyilvánították a világ leg­jobb amatőr kerékpározójává, övé lett az Arany Pálma. A Német Demokrati­kus Köztársaság világhírű kerékpáros­iskolájának méltó tagja. — Szinte jelképnek tekintem — mód­ja —, hogy Kari Heinz Oberfranz 1972. má­jus 16-án a Békeversenyen elsőként haladt át a célon Gerában. Akkor végleg eljegyez­tem magam a kerékpározással, és tíz évre rá szinte napra pontosan én is a dobogó legmagasabb fokára állhattam a Békever­senyen. — Nem gondolt arra, hogy megismétli sikerét? — Vajon akad-e olyan sportoló, aki ne törekedne erre? ... Egy gyenge szakaszsze­repléssel azonban jelentős hátrányba kerül­tem, s csapatkapitányi teendőimnek is ele­get kellett tennem: segítenem, buzdítanom kellett társaimat. Végül örülhettem, hogy Fáik Bodennek sikerült nyernie, én pedig harmadik lehettem. jEgkockAk egy-egy gyakorlat értéke a kellékeken múlik, de azért... B » B A Jégtánc valamelyest kárpótolta a sportág kiábrándult híveit. Amit az aranyérmes Jayne Torvill — Christopher Dean pár nyújtott, arra nehéz len­ne jobb szót találni, mint hogy fantasz­tikus. Alig valamivel maradt le mögöt­tük a Besztemjanova — Bukin és a Kli­mova —- Ponomarenko szovjet pár. Igaz, hogy utánuk aztán egy hatalmas űr kö­vetkezett. A Klimova — Ponomarenko pár Kál­mán Imre zenéjére táncolt hallatlanul sok ötlettel, egyéni ízzel fűszerezve. A másik szovjet kettős, Besztemjanova és Bukin szovjet népi zenét választott, s népi táncuk motívumaiból alkottak cso­dálatos, játékos egyéniségükkel harmo­nizáló szabadgyakorlatot. Amit viszont az angol páros művelt a jégen ... Lágyan, forrón, olvadón, káp­rázatosán szépen; tökéletesen összeol­vadva a zenével, mintha nem a magnó­ból, hanem az Izmaikból, a mozdula­taikból sugárzott volna. A nézők hol visszafojtva lélegzetüket figyelték, hol önfeledten tapsoltak. Régen volt már Ilyen produkció a jégen. A pontozók sem tudtak ellenállni az élménynek. Kö­zülük hatan hatost adtak a művészi ki­vitelre. És ez még csak a rövid program volt. Szombaton a szabadgyakorlatuk után a tartalomra hárman, a kivitelre már heten adták a maximumot. Ezt se szárnyalja túl egyhamar va­laki. II UGSOKOIDAIOBB b • a Azért a női mezőnyben is akadt leg. Az újságírók szavazata alapján a női egyéni verseny Európa-bajnoknője, Ka­tarina Witt, az NDK kiválósága lett a budapesti EB szépségkirálynője. Pedig nem volt könnyű a választás, hiszen sok csinos, bájos hölgy korcsolyázott a jé­gen. Még szerencse, hogy a jégen nyújtott teljesítmény a szépségversenyben nem játszott közre. a • a Versenyzőink közül természetesen Sa- bovcík szerepléséhez fűztük a legtöbb reményt. Talán nem is okozott csaló­dást, negyedik helye nem mondható rossznak. Az igazat megvallva azonban dobogós helyezést vártunk tőle. Róla köztudomású, hogy minden idényben van egy rosszabb szereplése, hogy aztán a következő fontos verse­nyeken annál jobban fusson. Reméljük, hogy a budapesti volt az a bizonyos gyengébb szereplés, és a szarajevói olimpián már kitesz magáért. A BUDAPESTI EB DICSÖSEGTÄBLÄZATA: Férfiak: 1. Fagyejev (szovjet), 2. Cerne, 3. Schramm (mindkettő NSZK-beli), 4. Sa- bovöík (csehszlovák). Nők: 1. Witt (NDK-beli), 2. Ruben (NSZK- beli), 3. Kondraseva. Jégtánc: 1. Torvill — Dean (angol), 2. Besztemjanova — Bukin, 3. Klimova — Po­nomarenko (mindkettő szovjet). Páros: 1. Valova — Vasziljev (szovjet), 2. BSss — Thierbach, 3. Lorenz — Schubert (mindkettő NDK-beli). P. E. Sabovéíktól jobb teljesítményt várunk aB olimpián. wem — Tizenhét szakaszgyőzelme közül hetet az egyéni indítások során szerezte. — Az egyéni indításos verseny minden versenyzőnek esélyt ad. Nem készülök erre külön, ugyanolyannak tekintem, mint min­den szakaszt. — Nagyon gyakran a hajrában diadalmas­kodik ... — Ez a sok gyakorlás eredménye. Szere­tek hajrázni függetlenül attól, hogy az él­bolyban vagy hátrább kerekezem. Ez már a véremben van... A téli edzéseken és a pályaversenyeken egyébként külön foglal­kozom a sprinttel. — Mennyit kerekezik egy év alatt, s mennyit edz naponta? — Egy év alatt több mint 25 000 kilomé­tert, egy-egy edzésen pedig 250 kilométert teszek meg. — Sok értékes győzelmet aratott. Csaló­dás soha nem érte? — De igen, Moszkvában, az olimpián és Prágában az 1981. évi világbajnokságon. Az olimpián több apróbb hibát követtem el, azért nem szólhattam bele az elsőségért fo­lyó küzdelembe. Prágában elbíztam ma­gam ... A Békeversenyen azon a szakaszon, amelyen a világbajnokság ‘ folyt, előzőleg nyertem, s azt gondoltam, hogy mindent tu­dok a pályáról. Kiderült, hogy tévedtem, rá­jöttem arra is, még nem tudok mindent a kerékpározásról. Ennek ellenére világbajnok akarok lenni! * }-----r TT *

Next

/
Thumbnails
Contents