Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

áj mim Az élelmiszerbolt pultja előtt meglehető­sen ' sokan várakoztak. Műszakváltáskor mindig sokat kellett várakozni. Pedig az elárusítónő nagyon ügyesen dolgozott. A bányában sokan dolgoznak és legtöbbjük itt Vásárol be. Józsi is türelmesen várt a sor­ban. Legtöbbször ő is itt veszi meg a va­csorát. Ma vesz valami felvágottat és ke­nyeret. Ma nincs kedve főzni. A munkás- szállón van rá lehetőség, hogy főzzenek maguknak. Ma nem siet haza. Megveszi a . vacsorát, aztán beül egy sörre valahová. A munkásszállón nem nagyon jól érzi magát. Elég zajos, és bizony a tisztaság is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Vlasta, az elárusítánő intett a fejével Jó­zsinak, hogy menjen be a pult mögé. Más­kor is előfordult már, hogy segített neki. Most is megkérte őt, hozzon ki a raktárból néhány láda sört. Józsi most is ittmaradt. Záróráig beszélgettek, rakodtak, aztán Vlas­ta bezárta az üzletet és hazament. Józsi egykedvűen sörözgetett a közeli ét­teremben. Nem érezte itt magát túlságosan '-jól, de más elfoglaltság híján ez is meg­felelt neki. Hogy került ide, ebbe a messzi, csehor­szági nagy bányászv.árósbá?. ..... A Csallóközben született» ott is élte le gyermekkorát, mióta vissza tud emlékezni, mindig zárkózott természetű volt. Ketten voltak testvérek, ő és Kati. A húga mindig 'jobb tanuló volt, s ez sok keserűséget oko­zott neki. Iskolaévei alatt mindig ezt hal­lotta: ha te is úgy tanulnál, mint Kati! Te nem fogod semmire se vinni az életben. Talán már akkor meggyűlölte az apját. Igen, az ap­1jót, mert anyja nem szólhatott semmit. A ház-, ban csak az apjának volt szava. Anyagilag nem éltek rosszul, mégis, mibe került, míg az apjától kikönyörgött egy kis pénzt mo­zira, vagy később a bálba. Tudta, hogy ilyenkor az anyja szenved, de nem tehetett semmit. Sokszor a villámhárító szerepét töltötte be köztük. Később elvégezte a tanonciskolát. Hegesz­tőként dolgozott a közeli gyárban. Barátai nem voltak. Nem szerettek hozzájuk járni. Megérezték azt a feszültséget, amely ná­luk uralkodott. A munkáját szerette, munka után pedig élte egyhangú, unalmas életét. A katonai behívó megváltás volt a szá­mára, ez az igazság. Külön öröm, hogy jó messzire szólt. A legtöbb fiatal húzódozik a katonaságtól. 0 örült, hogy megszabadul a faluból, de még egy keserű pirulát le kel­lett nyelnie. A regrutábálon döbbent rá, hogy milyen magányos. Jókedvűen folyt a mulatozás, lózsi is jól érezte magát. ÉjjéT- tájt elhangzott az első gratuláció valame­lyik regrutának. A zenekar mikrofonján ke­resztül a barátok kívántak sok erőt, egész­séget és kitartást az elkövetkező két év­hez. Kis idő múlva a második. Eleinte na­gyon oda se figyelt. Később már számon tartotta, hogy még kinek nem gratuláltak a barátai. Már csak ketten-hárman marad­tak, végül mindenki sorra került. Rajta kí­vül. Azon az éjjelen részegre itta magát. A bevonulás napján nem engedett ki sen­kit seni a vonathoz. Egyedül utazott el. A katonaság után minden ott folytatódott,, ahol előtte abbamaradt. A veszekedés, a meg nem értés. Egyik este hosszú levelet írt a szüleinek. Összeszedte a holmiját és búcsúszó nélkül elhagyta a házat, a falut* Ma megint itt maradt az üzletben. Az utóbbi időben minden napját itt tölti. Már egymáshoz tartoznak. A jövő hónapra van kitűzve az esküvőjük. Az első hetek nagyon nehezen teltek a számára. A munka sem volt a bányában könnyű. A munka után legtöbbször a sörö­zőben kötött ki. Különösen fizetés napján. Másnap aztán már hiába sajnálkozott a pén­zen. Sokszor a fél fizetését is otthagyta. Otthon nem volt még egyszer sem. Pedig nem úgy főtt el hazulról, hogy ilyen sokáig nem megy haza. Ügy tervezte, hogy hús­úéira, majd - búcsúra, s aztán karácsonyra. De mindig meggondolta magát. Később meg már nem tudott hogyan beállítani. Levelez­ni sem leveleztek. A címét csak Katinak írta meg. Kati többször is hívta öt haza, de Józsi mindig kitért a meghívás elől. Ké­sőbb aztán elmaradtak a meghívások, majd lassan a levelek is. Már néhány éve nem írtak egymásnak. A munkát a bányában lassan megszokta és megszerette. Ma már talán nem is tudna meglenni nélküle. A pénzt is egyre jobban megbecsülte. Otthagyta a munkásszállót s egy albérletbe költözőit. Függetlenítette magát a barátok meghívá­sától is. Egy napon Vlasta, a felesége egy felbon­tatlan levelet nyújtott át Józsinak. Ebben a hónapban már ez a harmadik levél Katitól. Józsi elolvasta. Hasonló volt mint az előző kettő: Már igazán hazajöhetnél, Józsikám, anyánk betegeskedik, sohasem lehet tudni Az utóbbi időben sokat emleget téged­Józsi tudta, hogy Kati csak a hyómaték kedvéért írta ezt a levél végére. De möst úgy gondolta, hazalátogatnak. A múltkor már a feleségének is említette. Nem élnek rosszul. Van egy szépen be­rendezett háromszobás lakásuk. Tizenkét JA éves házasságuk alatt született két fiuk. Mondhatnák, hogy mindenük megvan. Józsi­nak mégis fáj,- hogy ezt a nagyvárost sem mondhatja a magáénak. Amikor már mind a két gyerek felcseperedett, sokszor gon­dolta, hogy most kellene hazamenni. Be­mutatni a szülőknek az unokákat. De a 'fe­lesége sem mondta soha, hogy gyerünk, utazzunk el, nézzük meg őket. Most már sajnálja, hogy nem jöttek hamarabb. De nem baj, legalább nagyobb lesz az örömük, ha meglátják a két nagyfiút. A gyorsvonat kerekei sietve csattogtak alattuk. Józsi már fáradt ■ volt egy kicsit.. Kora reggeltől úton vannak. Már kétszer voltak az étkezőkocsiban, először ő a gye­rekekkel, majd a feleségével: Vlahta most keveset szól, nem kezdeményezi a társal­gást, biztosan tudja, milyen érzések kava­rognak a férje lelkében. Az anyjától bocsánatot fog kérni, hogy búcsúszó nélkül jött el. Nem tehet róla, de az apjával ennyi év után sem - tud- megbé­kélni. Nem haragszik rá, de biztos, hogy idegenként állnak majd szemben egymás­sal. Vegyes érzelmekkel várta a találkozást. Kivett egy hét szabadságot ö is, Vlasta is. Majd meglátják meddig maradnak. Közben átszálltak a döcögő személyvo­natra. Józsi az ablakban állt és a tájat néz­te. Az aranyló gabonatáblák lenyűgöző lát­ványt nyújtottak. Mióta elkerült innen, nem látott ilyesmit. Ameddig a szem ellátott, összefüggő gabonatábla ringott a szélben. A feleségére pillantott. Látta rajta, hogy ér­dekesnek találta a tájat. A fiúk nem sokat törődtek vele, hogy ..merre járnak., Próbálta az egymás után következő állomások ne­vét eltalálni, de ez csak ritkán sikerült. — A következő állomáson leszóltunk — mondta a családnak. Szedelódzködni kezd­tek. Nemsokára a vonat csikorogva megállt< A vasútállomás épülete nem változott semmit a tizennyolc év alatt,, talán azóta nem is tatarozták. Józsi szemében ■ sokkal kisebbnek és alacsonyabbnak tűnf mint va­lamikor. — Elindultak a gesztenyefa szegélyezte úton a falu felé. Józsi ráismert minden ut­cára, sarokra. Nagyon sok új ház • épült az­óta. De ez nem tévesztette meg őt. Nem talál­kozott senki ismerőssel. A gyerekek most nyugodtan sétáltak mellettük. Nem futká- roZtak ide-oda. Vegyes érzelmek kavarog- - fák benne." ' - *• " . - , ■ ... ■ ... ■ :■ . ... ■ .ijj-V' . -V, — Még egy utca, és a .sarkon túl' a har­madik ház a miénk —-mondta Józsi a fele­ségének. Befordultak a sarkon. A szülőháza előtt feketeruhás. asszonyok ácsorogtak és a szemüket törölgették. Anya és fia PAPP KATALIN Balaton 79: Több olvasónk Is szeretné, ha rovatunk gyakrabban jelenne meg. Er­re, sajnos, nincs lehetőségünk, lapunk ter­jedelme korlátozott, így minden munkatár­sunknak és olvasónknak meg kell eléged­nie a havonta egyszeri megjelenéssel. Leg­újabb írása hasonló az előbbiekhez. Töre­kedjen írásaiban — a jól megírt történet, a jól bonyolított cselekmény mellett — több figyelmet fordítani a szereplők lélektani áb­rázolására, cselekedeteik okainak megke­resésére és megírására. J. A.: Két rövid prózája kevésbé tetszett, mint korábban küldött írásai. A Monológ — még akkor is, ha belső monológot szán­dékozott írni —, címével ellentétben elég­gé szürke, érdektelen dialógus. Másik rö­vidke írása sem érett a közlésre. TSK: Örültünk újabb jelentkezésének. Az aforizmákból több kellene, hogy egy vala­mirevaló csokor összeálljon. A mostaniak vegyesek. Hárman az úton: Első verspróbálkozásai nagyon kezdetlegesek. A Hold és az Este­ledik tájleíró költemény, korszerűtlen nyel­vi és stilisztikai köntösben, rossz rímekkel. A Válás hangvétele őszinte, de a mondani­való költői megformálásáról itt sem beszél­hetünk. Aki verset szándékszik írni, annak el kell sajátítania a legalapvetőbb tudniva­lókat. A helyesírási és stilisztikai alapisme­retek feltétlenül ide tartoznak. K. G.: Első írása sikeres próbálkozás, de témájánál fogva inkább valamelyik gyer­meklapba való Névtelen csillag: Újabb írása nem érdek­telen próbálkozás, annak ellenére, hogy vannak benne didaktizáló, így oda nem il­lő részek. Kisebb átdolgozás után később közlésre kerülhet. * 1 Alkotások: Első beküldött írásai kiforrat­lanok. Az Ugye, nem haragszol? című ver­sének néhány sora nagyon sláger-ízű, pl. „Bocsáss meg! / Mindenért, a tegnapért. / A könnyekért meg / a vétkes holnapért. / Büntess meg ha kell, / ha úgy érzed, van miért, / küldj messzi-messzi el, / de ne hagyj el soha senkiért. /“ Mind a négy ver. séből az tűnik ki, hogy megbéklyózzák a rímek, nem tud szabadulni bűvöletükből, s nagyon gyakran öncélúak, funkciótlanok, pl.: „Zápor hull az égből, / nem vagyok én jég­ből /“, vagy: „Virág nyílik tavasszal, / ném vagyok én panasszal“ stb. A rím ked­véért néhol még nyelvi erőszakot is elkö­vet: „Megannyi elhagyott nyomorék, / ki­nek ki tudjá mi keltenék“. Tudatosítania kell, hogy a rím a versnek csupán az egyik, s nem kizárólagos alkotóeleme, nem beszél­ve arról, hogy a modern költészetben gyak­ran el is marpd. Mindezek ellenére tanul- .jón,-''p;róbálk0z2pH:, és‘' idővel jelentkezzen. ' Kék-sárga magány: önvallomásos levelét * érdeklődéssel olvastuk. Versei is tetszettek, elsősorban a két rövidebb, az év folyamán közöljük. A jövőben fordításait is felhasz­náljuk; rovatunk távlati tervében szerepel egy műfordítói pályázat kiírása is. Várjuk újabb jelentkezését, s azokat a verseket is, amelyeket levelében említ. V. G.: Legújabb írásában is jól sikerült ábrázolnia a főhős lelkiállapotát. Nem tud­juk meg viszont a történetből, miért kell a főhősnek elhagynia az otthonát. Ezt, ha csak utalásként is, de érzékeltetnie kell az elbe­szélésben. Kézírása különben helyenként ne­hezen olvasható. V. Gy.: Versei nagyon kezdetlegesek, gyön" gék. Még nagyon fiatal, ha valóban szere­ti az* irodalmat, nem szegi kedvét az első próbálkozás sikertelensége sem. Elvirágoztak a kék ibolyák: Próbálkozá­sai kiforratlanok. Verseinek élményvilága egyik írása címével kifejezve: „kőbe zárt világ“: öreg vár, szakadék szélén, félelem éjszakája stb. — csupa romantikus kellék a múlt évszázadokból. Egy tizennyolc éves lánynak talán más élményei is vannak: Sz. K.: Három egymás után írt levelét is megkaptuk, melyben két rövid prózai írá­sát küldte rovatunkba. Mind a kettő szép és nemes gondolatokat, érzéseket tartalmaz, de ebben a megfogalmazásban nem tudjuk lapunkban közölni. K. I.: 71: Újabb verseit megkaptuk, s be­soroltunk közülük néhányat a közölhetők közé. További írásait várjuk. Tiízvirág: Rövid prózai írásait megkap­tuk, az ősz folyamán közlünk néhányat. Próbálkozzon elbeszélésekkel is! Ex libris: Terjedelmes küldeményében több közlésre méltó verset találtunk. A kö­tetlenebb formában írt versei jobban tet­szettek. Írjon, dolgozzon, fejlődjön. F. F.: öt verse. közül egyet közlünk a közeljövőben, a többi vers is tartalmaz szép sorokat, részeket, de összességükben ezek a versek nem befejezettek, kidolgozat­lanok. Cz. M.: Versei közlésre még nem éret­tek, de sikeres próbálkozások. Idővel új­ra jelentkezzen. K. Zs.: Beteglátogatás c. írása közlésre még nem érett, de íráskészséget sejtet. Eb­ben a formában az írás egy elbeszélés váz­lata. Kamasz: Négy verse közül a Johny c. tetszett. Az Álomház című mesterkélt, eről­tetett. Szabadon C: versében kirívóan bán­tó a" „szelíd, bamba lények“ sor, nem il­lik a szövegkörnyezetbe. Írásaiban nagyon érezhető az aktív nyelvhasználat hiánya, ezt igyekezzen mielőbb pótolni. KULCSÁR TIBOR ROVATA KESZI VILMOS Hazatérés

Next

/
Thumbnails
Contents