Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-21 / 34. szám
Szórakozva művelődtek zenekara szolgáltatta a talpalávalót. Politikai szempontból az SZNF közelgő kerek évfordulója nyomta rá a táborra a jegyét. Ennek a jegyében hangzott el Sídé Zoltánnak, a CSEMA- OOK KB elnökének a bevezető előadása. Ladislav Gcinersky pedig az SZNF internacionalista jellegéről beszélt a hallgatóságnak. Az előadás u- tán a tábor lakói találkoztak a Szlovák Nemzeti Felkelés néhány résztvevőjével, akik baráti beszélgetésen idézték a negyven év előtti eseményeket. A táborozók közhasznú munkát is végeztek; negyvenhetén a Pelsőci (Plegivec) Efsz-nek segítettek a szalmát összerakni. Az előkészftett rendezvények mellett maradt bőségesen idő a tetszés szerinti foglalkozásra. Aki akart, pihent, napozott, már amennyiben a változékony időjárás ezt megengedte, lehetett sportolni, játszani vagy túrázni a környező hegyekben. A rendezőket dicséri, hogy gondoltak azokra is, akik gyermekeiket is elhozták a táborba. Amolyan óvodát rögtönöztek, ahol a kicsik elszórakozhattak, és így jutott szabadidő a gyermekes téborozóknak is. Már hagyomány, hogy a művelődési tábor nem tűnik el nyom nélkül: egy-egy szépen kifaragott kopjafa őrzi emlékét. Nem volt ez másképp idén sem. A Nagyferenc Katalin és Böszörményi István faragta kopjafa felállításával zárult a tábor. A gombaszögi szabadtéri színpad közelében elhelyezett műalkotás sok-sok élmény megőrzőiéként és a tudatos munka emlékeként maradt hátra. HORVÁTH REZSŐ A szerző felvételei „Ez az, ami igazán érdekel“ Az idei Jőkai-napokon a vérsmon- dók 4. kategóriájában egy hetényi (Chotín) fiú, Rancsó Dezső az előkelő második helyen végzett, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét adta elő. Már akkor látható volt: Dezsőben rengeteg az energia, s ha alkalma nyílik rá, be is bizonyítja tehetségét. így nem lepett meg az a hír, hogy Rancsó Dezső az új évadban színészjelöltként a MATESZ társulatánál szerepel. — Hol kerültél először kapcsolatba a színházzal? — Még az alapiskolában. Dékány- né tanító néni darabjaiban léptem fel, és rendszeresen szavaltam az iskolai ünnepségeken. Szerepeltem Lucza Imre mérnök Arany János-est- jén is. — Középiskolába kerülve a Csokonai Kisszínpad tagja lettél... — Három éve kerültem Kis Péntek József csoportjába. Az első darab, amelyben szerepet kaptam, a Túszszedők volt, a hóhért alakítottam. Szalai Miklós rendezővel is dolgoztam a Hangok az erdőből című darabban, s idén szerepet kaptam Heltai Jenő vígjátékában, a Primadonnában. — Melyik szerep volt a legkedvesebb, és miért? — A Primadonna, mert jobban szeretem a vidám dolgokat. Itt többet tudtam adni magamból. Nagyon örültünk annak is, hogy ezzel a darabbal harmadikok lettünk a Jókai-na- pokon. — Nem vágytál soha feljebb az amatőr együttesből? — Nagyon szeretem a színházat, a játékot, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom a színészi életet. — önálló volt ez a döntés? — Sokat segített Kis Péntek József, de nem akart befolyásolni, Sokát mesélt a szakma szépségeiről, nehézségeiről, és ez a pálya az, ami igazán érdekel. — Ügy érzem, felelősség egy hivatásos társulatba lépni. — Mindenhol nehéz a beilleszkedés. Idő kell ahhoz, hogy az ember kiismerje magát, s őt is kiismerjék. Remélem, jó képet alkotnak rólam. — Mi lesz az első szereped? — Szerződésem augusztus 20-tól érvényes. Ivan Bukovőan Mielőtt a kakas megszólal című darabjában kaptam szerepet. Már nálam van a szövegkönyv, és kóstolgatom Ondrej szerepét. — Mit vársz az első évadtól? — Sok tapasztalatot szeretnék gyűjteni, s amit rám bíznak, a lehető legjobban elvégezni. Remélem, ragaszkodásom a színházhoz csak nőni fog, mert szeretnék jelentkezni a Színművészeti Főiskolára, de ehhez még sokat kell tanulnom. — Ki a példaképed? — L'atinovits Zoltán. Több régi filmben láttam, a színpadon gyönyörűen szavalt. Egymaga is képes volt feszültséget teremteni színpadon és vásznon egyaránt. — Végül hadd kérdezzem meg, minek is tartod magad? — „Hivatalosan“ érettségizett diák vagyok. Az embernek azonban vannak általában gondolatban járt útjai. Az egyik, remélem, a hivatásos színészethez vezet. Mi is reméljük, pár év múlva mint hivatásos színművésznek tapsolhatunk majd Rancsó Dezsőnek. Bárány János • A hallgatók egy része... Pihenve, szórakozva művelődni — így lehetne summázni a nyári művelődési tábor szervezőinek célkitűzését. Mert hiszen a művelődés szükséges és hasznos időtöltés, ám még értékesebb, ha kikapcsolódással, üdüléssel tudjuk egybekötni szellemi gazdagodásunkat. Nos, akik úgy döntöttek, hogy ily módon kötik össze a kellemeset a hasznossal — az idén majdnem háromszázan választották ezt a fajta pihenést —, és eljöttek a gombaszögi nyári művelődési táborba, ném csalatkoztak. Az egyhetes sátorozás a gyönyörű környezetben pihenést, felüdülést hozott, és sok-sok alkalom kínálkozott a lelkiek épülésére is. Az igényesebbek megtoldották a táborozás idejét, mivel előzetesként egy kerékpártúrán vettek részt. A túra végállomása pedig éppen Gombaszögön volt, ahová a tábornyitás napján érkeztek. Bár az idei tábor rendezvényeinek zöme a művelődési klubok vezetőinek kívánt segítséget nyújtani munkájukhoz, a szervezők azonban olyan sokrétű műsort készítettek, hogy mindenki megtalálhatta azt, ami a legjobban érdekli. A hosszú sorból csak néhányat említünk, s tesszük ezt anélkül, hogy ezzel bármilyen értékelésre vagy rangsorolásra törekednénk. Dr. Túr-" czel Lajos két érdekes előadásban ismertette a két világháború közti és a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalom történetét. Ha már az irodalomnál tartunk, említést érdemel az Iródia-fórum, amelynek keretében a hazai nemzetiségi irodalmunk ifjú reménységei találkoztak, vitatkoztak és tanultak egymástól. A tudósklub is több érdekes és élvezetes művelődési lehetőséget kínált; ezek közül Batta István mérnök előadását említhetnénk meg, amely a népi építészet hagyományairól szólt. Ez azért is volt érdekes, mivel autóbuszkirándulással kötötték egybe, így a résztvevők ellátogathattak az építészeti emlékeket őrző környező falvakba. Volt továbbá kirándulás Betlérbe (Betliar) és a világhírű ochtinai ara. gonitbarlangba. De volt tábortűz is, amelynek hangulatát még kellemesebbé tette a magyarországi Kátai Zoltán és Szíjjártó Csaba a zenés előadással; volt éjszakai bemutatója a kassai (KoSice) Pinceszínpadnak, a- melyet hajnalig elhúzódó vita követett az amatőr színjátszásunkról; volt táncház, amelyhez az Of Nemzedék ... és az előadók Orlovskyné Horváth Erzsébet A környéken többen is mondták, hogy ha lelkiismeretes kultúr- munkásról akarok írni, akkor menjek el Agcsernőbe (Cierna nad Tisou) a vasutasok szakszervezeti klubjába Orlovskyné Horváth Erzsébet után. Szándékosan írtam le a leánykori nevét, mert Nitrán, ahol a főiskolát végezte, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában, amelynek még mindig a tagja, vagy a Csallóközben, ahol született és korábban dolgozott, még így ismerik. Már nitrai tanítóképzős korában bekapcsolódott a kulturális munkába. Azt mondja, tanárnője, Szeberé- nyiné már akkor tanácsolta neki, hogy ne menjen tanítani, hanem inkább foglalkozzék a pionírokkal, mert rendkívüli adottsága van hozzá. Ha nem is teljesen úgy sikerült, most is szívesen foglalkozik a gyerekekkel. Amikor a vasútállomás épületével szemben álló üzemi klubba igyekeztem, a nyitott ablakon keresztül gyerekek éneke szűrődött ki. Bent Orlovskyné vezetésével tíz-tizenkét pioMindenki klubja nírkorú gyermek, az éppen alakulóban levő gyermekénekkar gerince gyakorolt. — Beosztásomból kifolyólag tulajdonképpen nem is ez lenne a feladatom, hogy a gyerekekkel foglalkozzam — mondja —, de tudja az isten, valahogy szeretek velük dolgozni. Tagja vagyok a járási pionírtanácsnak is. A klubban működő gyermek- színjátszó együttes már járási, sőt szlovákiai méretben is több sikert ért el. Többek között a Pipi, hosszú harisnya című műsorral, amely az Ismert svéd tévéfilmsorozat szabad feldolgozása volt. Ennek az az érdekessége, hogy a feldolgozást a gyerekek maguk végezték. Ehhez én még nemigen járultam hozzá, mert csak egy éve vagyok itt, de igyekszem e képességet továbbfejleszteni a gyerekekben. Különben Is, a gyerekek végtelenül hálás alanyai a kulturális munkának. Nem is volt rá szükség, hogy hivatalosan kitűzzem az énekórákat. Hívatlanul is itt vannak minden délután. Az éneken kívül furulyázni is tanítom őket. Százvaj Kve- tának és Tóth Adriannának már elég jól megy. Meg azért is foglalkozom velük, mert úgy vélem, hogy ha most megszeretik a kultúrát, akkor később is igényelni fogják. Mert az ifjúsággal merőben más tapasztalataim vannak. Legszívesebben nem is beszélnék róla. Már jó ideje próbálom nyélbe ütni az ifjúsági klubot, de sehogy sem sikerül. A vasútállomás előtt álló hirdető- táblán, de a városban máshol is láttam, hogy egy feltűnő felhívás arra szólítja a fiatalokat, jelentkezzenek az Ifjúsági klubba. Sajnos, a felhívás. nak eddig nem sok foganatja volt. — Már nem tudom, hogy mit tegyek — mondja Orlovskyné. — Itt van a lehetőség. Ha nem is tökéletes az üzemi klub felszerelése, de azért lenne mód elég élénk klubmunkára. Meglehetősen szép költségvetéssel dolgozunk, sok minden beleférne. De higgye el, eddig egyetlen fiatal sem jelentkezett. A vasutasok fúvószenekara jóformán idős emberekből áll. Ezenkívül van még két beatzenekar, és ez jóformán minden. Nem is tudom, hogy mit csinálnak ezek a fiatalok a szabadidejükben. A színjátszó és tánccsoport tagjai, sőt még az irodalmi színpadé is jóformán gyerekek. Lényegében azért is csinálom, hogy ők talán majd folytatják azután is, hogy felcseperednek. Felkértem a SZISZ üzemi szervezetének a vezetőségét, hogy segítsenek. Ajánlkoztam, hogy szívesen dolgoznék a vezetőségben, csak egy kicsit kavarjuk meg az állóvizeket. Nem választottak be a vezetőségbe, és a szervezet munkatervében sem szerepel sehol a klubmunka. Lehet, hogy ezért most meghara. gudnak rám, hogy ezt elmondtam, de el kellett inondandm. Rendeztünk már színes péntekeket meg színes vasárnapokat, afféle esztrádmüsorral, de azokon Is jobbára csak gyerekek, e- setleg felnőttek jelentek meg. Van fotókörünk, rajzkörünk, tánckörünk; Ténai Anika, Erdélyi Béla és Szivo- licsné Matyi Marika személyében szakavatott emberek irányítják őket, de a fiatalok érdeklődése elenyésző. Télen volt aerobikfoglalkozásunk, az ősztől főzőtanfolyamot szervezünk. Talán lassan azért sikerül kiművelnünk egyfajta igényt a kultúrára. . Érdekes, ahogy ez a nő a felsorolt nehézségek ellenére is milyen töretlen hittel igyekszik ápolni a kultúrát. Annak dacára, hogy egészen más közegből került alapjában véve egy idegen környezetbe. Egy honismereti kerékpártúrán ismerkedett meg a férjével, aki forgalmista a vasúti csomópontban. Szerencsés találkozása volt ez két embernek, akik egyaránt szomjazzák a kultúrát. így került Erzsiké a csallóközi Komáromból, illetve Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove) — ahol a kultúrházat vezette — a Bodrogközbe. Talán a férje megértése és támogatása Is segítette abban, hogy hamar beilleszkedett az új környezetbe. Amit eddig tett, már az is tiszteletreméltó. Tele van a- zonban tervekkel, megvalósításra váró elképzelésekkel. — Szeptembertől művészeti népiskolát nyitnak a városban — mondja. — Felkértek, hogy vezessem a dramaturgiai részt. Szívesen vállalom, mert tudom, hogy megint csak tehetek valamit a kulturális élet gazdagításáért. Egyfajta kárpótlásnak tartom, hogy a szülők, sőt az iskola igazgatósága is hálás azért, hogy a gyerekekkel foglalkozom, akik ki tudja, mit művelnének egyébként a szabadidejükben. Annyi sok szép dolgot lehetne még itt csinálni, s remélem, hogy elképzeléseimet valóra is válthatom. S talán a SZISZ-szervezet támogatását is megkapom hozzá. Mert én ezt a klubot mindenki klubjának tekintem. PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele Százvaj Kveta és Tóth Adrianna, a két furulyás.
