Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

A FELKELÉS SPORTOLÓ HŐSEI

Atléta

a haláltranszportban

Milyen kegyetlen a sors. Négy nappal Bratislava felszabadítása előtt esett a fasiszta terror áldozatául. Emelt fővel, mert Valér Ku- bánit, a szlovák atlétika egyik nagy reménységét mindig ilyennek ismerték a pályán, s .így viselkedett azokban a vészterhes időkben is, amikor hazánk létéről és nemlétéről volt szó.

Bratislavai gimnazista korában tanítója, ján Prncház- ka, a Sokol szervezet élvonalbeli tisztségviselője, a CSCK Bratislava atlétikai szakosztályának parancsnoka és a Komensky Egyetem későbbi testnevelő lektora beszélte rá, hogy atletizál- jon. Azt mondta neki, hogy ritka tehetsége van hozzá. 0 pedig nagy kedvvel látott munkához, jóllehet abban az időben az atlétákat nemigen tartották becsben. A mindössze maroknyi ember tengernyi lemondás árán foglalkozott csak a sportok királynőjével. Aki' tehát eljegyezte magát vele, szívből csinálta.

Szívből csinálta Valér Kubám is. Először a futással próbálkozott, aztán átnyergelt a dobószámokra. Amikor a második világháború kitörése után az akkor két legjobb szlovák dobóatiéta, Baracs és Viktory elhagyta az országot, Kubáni Nemitekkel a legjobb dobóatlétává lépett elő. Az 1940—43 közötti években nemcsak Bratislavát, hanem Szlovákiát is sikeresen képviselte a ritkán adódó nemzetközi versenyeken.

Ez a sokoldalú atléta azonban a sportmunka szervezéséből is kivette a részét. Érdekes, hogy nem az atlétikában, hanem 1942-ben, amikor a röplabdázók elkülönültek a kosárlabdázóktól, akikkel addig egy szövetséget alkottak, egy ideig a röplabdaszövetség előkészítő bizottságának volt az elnöke.

Időközben azonban behívták a hadseregbe, és hivatásos tiszt lett. Bratislavá- ban a légi megfigyelő alakulatnál teljesített szolgálatot. Mint meggyőződéses antifasiszta, nyomban csatlakozott a tiszteknek ahhoz a csoportjához, amely együttműködött a felkelés előkészítésében, és segítette a felkelőket azután is, hogy a hegyekbe szorultak.

A csoport működését azonban leleplezték, őt pedig több fiszttársával együtt 1945. január 5-én letartóztatták. Kínvallatásnak vetették alá, de nem törték meg. Végül március 31-én bírósági tárgyalás nélkül Maut- hausenba szállították, ahol őt és a többi társát mindjárt megérkezésük után kivégezték.

Bizonyára nagy veszteség érte ezzel a szlovák atlétikát és sportéletet, a nép pedig egy derék fiát veszítette el benne.

M. J.

Országszerte készülnek az 1985. évi spartakiádra. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség Gaiántai járási Bizottságán M é 1 a y Miklós módszertani előadó válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdéseimre.

— A spartakiád ezúttal is három részre tagolódik: csoportos bemutatókra, sportra és turisztikára. S azt hiszem, mindhárom részt teljesíteni tudjuk. A munkát a kerületi szervek égisze alatt működő sparta- kiádbizottságok irányítják. Minden kerületben kb. 4500 az oktatók szám. Járásunkban a spartakiád sport- és turisztikai részének megnyitója 1984. január 28-án volt Igmándon (igmal) a turisták 6. téli találkozóján, amelyen egyébként 541-en jelentek meg. Hangsúlyoznom kell, hogy a sport- és turisztikai rendezvények egy része az SZNF negyvenedik és a pionírszervezet megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére kerül sorra.

— Kérem, tájékoztasson a rendezvényekről!

—- Csak néhányat említek, mert ha az összesét fel akarnám sorolni, igen sokat

Színpompás volt legutóbb a Honvédelmi Szövetség tagjainak bemutatója. Bizonyára most is valamilyen látványos gyakorlattal rukkolnak elő. Richter felvétel*

Készülődés a spartakiádra

beszélhetnék. A sportrendezvények közül elsősorban a harmadik mezőgazdasági sportolimpiát emelném ki. Sikeresen zajlott le a gyermekeknek rendezett háromnapos sporttalálkozó, amelynek színhelye a gaiántai sportpálya volt. Az 1985-ös spartakiád turisztikai részeként több rendezvényre is sor került. Ezek közül megemlítem a turisták 22. kerületi találkozóját, amelyen 317-en vettek részt, és a februári győzelem tiszteletére szervezett békemenetet. Sorrendben már ez volt a hetedik ilyen rendezvényünk. Idén rendeztük meg először a turisztikát kedvelő családok találkozóját, amely nagy visszhangra talált. Gondolom, a megannyi

versenyt, vetélkedőt, labdarúgó-mérkőzést meg sem kell említenem, hiszen ezek az országos rendezvény természetes velejárói.

— Szó volt már a sport- és turisztikai rendezvényekről. Hogyan készülnek a csoportos fellépésekre, bemutatókra?

— Az ezért felelős bizottság már egy évvel ezelőtt, tavaly augusztusban munkához látott. Először is kiválasztották a gyakorlatvezetőket, aztán a legalkalmasabb zeneszámokról döntöttek, amelyekre majd a több száz résztvevő gyakorlatozik. Itt mondom el, hogy járásunkban összesen 63 test- nevelési egyesület fiataljaiból áll össze ez a létszám. A gyakorlatokba a hők minden probléma nélkül bekapcsolódtak, annál több gondot okoz a férfiak gyakorlata, mert az érdeklődők száma elenyésző.

— Ha már itt tartunk, megkezdték-e a gyakorlatok betanulását?

— 1983. december másodikétól az év február tizennegyedikéig több számban is lezajlottak az előkészületek, így a nők, a szülők és gyerekek, a legfiatalabb és fiatal diákok, valamint az idősebb diákok kategóriájában. Február tizenhetedikén Nít- rán a férfiak tornagyakorlatait is megtartottuk. Természetesen a felkészülés jelenleg is folyik.

— Szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen tömeges rendezvényre való előkészületek során, mint a spartakiád, ne adódjanak kisebb- nagyobb problémák.

— Két nagy nehézséggel állunk, szemben. Az egyik, mint már említettem, az, hogy a férfiak csoportgyakorlatára kevesen jelentkeztek. Ezért szorosan együttműködünk az üzemekkel, gyárakkal és szervezetekkel, amelyek ebben segítséget nyújtanak. A másik: várjuk az üzemek és szervezetek támogatását, hogy a karbantartásra, felújításra váró sportlétesítmények mihamarabb új arcot kapjanak. Reméljük, e problémák hamar megoldódnak, hiszen a mi érdekünk is, hogy az 1985-ös csehszlovák spartakiád sikeres legyen.

KOLLER SÄNDOR

Tehetség, mi az?

A 211 cm magas kosarazónő a TTT Daugava játékosa és a szovjet válogatott tagja 15 éve még hírből sem ismeri ; a vereséget. Gyermekkorában. a sífutás vonzotta, s csak hajszálon múlottt, hogy kosarazó lett.

— A Rigától 50 km-re lévő Meduni faluban születtem 1952. március 9-én. Apám a szovhozban dolgozott, anyám gondja pedig nővérem, négy fivérem és jómagam nevelése volt. Egyikünk sem sportolt aktívan. Csak én szerettem volna sífutással foglalkozni — meséli Uljana S'zemjonova.

Hetedikes korában már 190 cm magas volt. Híre egészen Rigáig eljutott. Az ottani kosárlabdaklub 1965-ben hívta meg soraiba. Nem akart menni, csak szülei hosz- szas rábeszélésére engedett.

— Sohasem voltam tehetséges, amit elértem, csakis kitartó munkámnak köszönhetem — mondta.

A középiskola után a rigai testnevelési Intézet hallgatója lett, s alapos edzésekbe kezdett a TTT Daugava klubban, amelyet Rejmut Karnitisz edző vezetett.

A kosarazónők jó néhány generációja edzett a keze alatt, de véleménye szerint egyik sem volt' ilyen kitartó, mint Uljana. Az edzéseken ő izzadt a legtöbbet, a mérkőzéseken ö volt a legharciasabb. Legnagyobb érdeme, hogy követendő példakép lett a többiek szemében, mondta az ismert szakember.

Az újságírók kérdésére, hogy kik voltak a példaképei, Szemjonova így válaszolt:

— A 60-as években, amikor játszani kezdtem, Voro- nyinának, a moszkvai Dinamo játékosnőjének kitűnő technikája, gyorsasága, mozgékonysága ragadott meg. Az én stílusom viszont egészen más. Legjobban a férfiak játékát szeretem, különösen Delipagiő vagy Cosiő játékát. Igazán élvezetes nézni őket.

— Hobbija van?

— Nagyon szeretem a könyveket. Szívesen olvasom Puskint és Nyekraszovot. Szeretem a zenét, különösen a modernét. Adriano Celentanóért és az ELŐ együtte- ■sért rajongok.

— Mikor búcsúzik el végérvényesen á kosárlabdától?

— Eddig két olimpiai aranyérmet szereztem, két világbajnokságon és nyolc Európa-bajnokságon nyertem aranyérmet. A klub győzelmeit nem is számolom.

BESZÉLGETÉS STEFAN NECELA SOKSZOROS CSEHSZLOVÁK VÁLOGATOTTAL

A sikerhez jó lovakra van szükség

Ä lovaglás az ember és a négylábú partnere közötti harmonikus összhang, e- gyüttműködés, kölcsönös kiegészítés és megértés csodálatos megnyilvánulása. Nagyon sok idő elteli azóta, hogy a ló az ember társa lett. Először mint közlekedési „eszköz“ szolgálta gazdáját, de a világ fejlődésével ez a szerepe egyre veszített jelentőségéből, és a lő ma már csaknem a sportot, a szabadidő eltöltését szolgálja. Manapság a lovassportok különböző ágát ismerjük — galopp- és akadályverseny, ügető, díjlovaglás, fogathajtás, díjugratás, iovaspőló stb. A lovassportok jelentőségét növeli, hogy a díjugratás és díjlovaglás olimpiai sportág. Ugyanakkor nem lebecsülendő tény, hogy a lovaglás a legdrágább sportok közé tartozik, hiszen egy-egy paripa származásától, tulajdonságaitól függően nem csekély ösz- szegbe kerül. Sőt, a nevelése, versenyeztetése is sok kiadással jár.

Csehszlovákia a lótenyésztésben a világ élvonalába tartozik — a lovassportok színvonalát tekintve viszont nem. Ez ellentmondásnak tűnik, de ha figyelembe veszünk több ojektív tényezőt, a jelenlegi helyzet egyáltalán nem érthetetlen. Az egészben az a szomorú, hogy a színvonalon a jó szakemberek, lovasok sem képesek javítani. Pedig nincs hiány gazdag tapasztalatokkal és értékes lőállománnyal rendelkező lótenyésztő vállalatokban sem. De hát akkor hol a hiba?

— A fő okot abban látom, hogy nem létezik hatékony és eredményes együttműködés a Csehszlovák Lovasszövetség és a lótenyésztő vállalatok között. Más szóval, a lovasszakosztályok képtelenek elérni, hogy a tenyésztők megfelelő képességű lovakkal lássák el őket, azaz a jó lovasok jó lovakhoz is jussanak. Ez a végső siker alapfeltétele. A lőtenyésztő vállalatok u- gyanis elsősorban a maximális gazdaságosságot, az anyagi hasznon alapuló hatékonyságot tekintik tevékenységük elsődleges céljának. Ami alapjában véve érthető is, viszont érthetetlen, hogy nincs olyan központi szerv, amely ésszerű döntést hozna, s ennek eredményeként a lovasszakosztályokat ellátnák jó lovakkal, emellett a tenyészvál- lalatok sem károsulnának anyagiakban — fejezte ki őszinte véleményét Stefan Necela, a Dunaj Bratislava sportegyesület és a csehszlovák díjugrató válogatott hosszúéves tagja.

— Kiskorom óta imádom a lovakat, tizenhárom éves koromban kezdtem lovagolni a Lokomotíva Kosice szakosztályában. Majd Bra- tislavába kerülve, ahol a Zeneművészeti Főiskolán folytattam tanulmányaimat, sportpályafutásom is felfelé iveit. Kétszer sikerült szlovákiai bajnokságot nyernem Fakt nevű lovammal, több értékes helyezést értem el a legjelentősebb hazai versenyeken, többek között a hagyományos nemzetközi Duna Kupán Somorján (Samorín) is — sorolja dióhéjban eddigi sikereit a bra- tislavat rádió harminchat éves rendezője.

— Néliány évvel ezelőtt szerencsés helyzetbe kerültem. A Svobodní Dvory-1 Állami Gazdaság méntelepéről hozzám került a kitűnő tulajdonságokkal megáldott Soho. Ez a 187 centiméter magas 16 hihetetlen ugróadottságokkal, nagyszerű technikával, robbanékony- sággal rendelkezett, amivel végtelen szorgalom, mozgásszeretet párosult. Soho tavaly még csak' hétéves volt, de az edzéseken végzett kemény munka már az 1983- as versenyeken szép sikereket eredményezett. Soho előtt nagy jövő állt, de októberben egyik napról a másikra, érthetetlen módon bélcsavarodás következtében hirtelen kimúlt. Ez volt életem egyik legszomorúbb pillanata. Nagyon szerettem ezt a hűséges állatot.

Egy lónak öt évre van szüksége, hogy szorgalmas edzéssel feljusson a csúcsra. További öt éven keresztül képes tartani kimagasló ugróformáját. A siker természetesen a lovak eddig felsorolt tulajdonságain, adottságain kívül a lovas és az edző (gyakran egy személyben) hozzáértő, szorgalmas munkájától is függ.

— Naponta több órát tölt a lovas az edzőpályán, de az istállóban is. Ugyanis a lő edzése, nevelése nemcsak sportolásból áll. A jő lovas szereti négylábú partnerét, és edzés után is gondoskodik róla, csutakolja, abrakolja, a nélkülözhetetlen vitaminokról sem feledkezik meg, betegség esetén pedig gondozásába veszi az állatot. A lő ugyanis nem sporteszköz, mint a sítalp vagy a teniszütő, hanem élő, okos partner.

Nálunk jelenleg nemzetközi mércével mérve két kiemelkedő egyéniség van díjugratásban: a bratislavai A. Glatz és a prágai J. Pé- cháőék. Sajnos, már ők sem bővelkednek kitűnő lovakban, Glatz elsqszámú és legeredményesebb partnere a már 15 esztendős Salvátor.

— A Szovjetunióban megértették a lovassportok fejlesztésének fontosságát. A’ lőtenyésztő vállalatok legjobb csikói a válogatott lovasok kezébe kerülnek, nem pedig külföldre. Ennek köszönhetik a szovjet lovasok, hogy a moszkvai olimpián megnyerték a díjugratás csapatversenyét. Lengyelországban is ebben a szellemben folyik a lovak válogatása, amit hűen bizonyít J. Kowalczyknak az ugyancsak a moszkvai olimpián szerzett egyéni aranyérme.

A környező szocialista országokban tehát alaposabb gondot fordítanak az illetékesek erre a problémára, azaz a lehető legjobb megoldására. A lótenyésztő vállalatok segítsége a Szovjetunióban, Lengyelországban vagy Magyarországon a válogatott jó szereplését, a szocialista sport további nemzetközi sikereit szolgálja. Nálunk is ez az egyetlen járható út, ha egyenrangú vetélytársai akarunk lenni a legerősebb ellenfeleknek. (gk)

mxumaäBä