Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

új ifjúság 4

A minőség a jó hírnév alapja

Tatiana Vargová: „A hatékonyabb termelésre törekszünk.“

A losonci (Luöenec) Kerko csempegyár alig hat éve üzemel. 580 alkalmazottjának nagy része fiatal, azért vonzott a téma, nem kevésbé az a gondolat, hogy végigjárhatom egy reneszánszát élő iparág modern nagyüzemét.

A SZAMOK TÜKRÉBEN

— Több mint két és fél millió négyzetméter csempét gyártunk évente — kezdi a gyár bemutatását Éva Klimentová, a SZISZ Üzemi bizottságának alelnöke. Gyártmányaink 58 százaléka exportra készül, mind a szocialista országokba, mind a tőkés piacra szállítunk. Négy kontinens 27 országában ismerik a termékeinket, melyek Iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, a kapitalista országok közül Szaúd-Arábia vásárolja a legtöbb

nálunk készült csempét. A klasz- szikus (15x15 cm-es) fehér színű csempék a legkeresettebbek, de ezeket a legnehezebb jó minőségben legyártani. Ennek ellenére mostanáig nem érkezett hozzánk említésre méltó, reklamáció. Az ipari formatervezésre, a termékfelújításra nagy hangsúlyt helyezünk, hisz ettől is függ a kereslet és a kínálat mértéke. A formatervezésnek nálunk fontos szerepe van, a szitanyomásos mintákból a vállalat szakemberei választják ki a legszebbeket, és ők hagyják jóvá — természetesen a külföldi partnerrel egyetértésben — a gyártandó mintákat.

SPORTOLÖ FIATALOK

Tatiana Vargová, a SZISZ héttagú üzemi bizottságának elnöknője. A fiatalok szervezeti tevékenységéről elmondta, hogy jelenleg 116 SZISZ-tagjuk van, négy alapszervezetben dolgoznak. A fiatalok húsz kilométeres körzetből járnak be az üzembe, ezért nehéz a munkaidő utáni tevékenység megszervezése. Sokan lakhelyükön kapcsolódnak be a munkába.

— Tevékenységünkben főként a termelés hatékonyságának növelésére, az egyes munkafolyamatok megkönnyítésére törekszünk. Jól és eredményesen működik e téren az ifjúsági szakemberek négytagú tanácsa, melyet Caba Igor mérnök vezet. Védnökséget vállaltak a termelésben üzemelő manipulátorok és a csempetárolóban működő, tőkés importból származó Estro berendezés fölött. Mondanom sem kell, hogy a termelés

folyamatosságának biztosításában kulcsfontosságú szerepet játszanak ezek a berendezések. A Zenit mozgalomba szintén bekapcsolódunk. Az ipari formatervek járási seregszemléjén első helyezést értünk el. A gépírók vállalati versenyén pedig másodikok lettünk.

Élénk sporttevékenységet fejtünk ki. A vállalati és vezérigazgatósági vándorserlegért vívott küzdelmekben főleg a férfi és női röplabda- és fuballcsapatunk ért el szép eredményeket. Abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy üzemünkben van a város fedett uszodája, így az úszás nálunk

A mázoló gépsor

amolyan házi sportnak tekintendő. Szinte minden SZISZ-tagunk vízbe szállt az 1000x100 m-es maratoni úszóváltó megszervezésekor. Évek óta jól működik az üzemi búvárklub, melybe főleg fiatalok tömörülnek.

Bekapcsolódtunk az Emlékidéző mozgalomba is, részt vettünk a divíni békeünnepségen, a budi- nai emlékműhöz vezető turistamenetben, beszélgetést szerveztünk az SZNF-ben részt vett partizánokkal.

TECHNOLÓGUS

A TECHNOLÓGIÁRÓL

Varga István mérnök akkor jött a gyárba, amikor az még nem üzemelt, ennélfogva jól ismeri az üzem minden zugát, és technológus lévén a termelés fortélyait kiváltképpen. Együtt indulunk gyárszemlére az óriási csarnokban. Megtekintjük a nyersanyagok és egyéb adalékanyagok őrlését, szárítását, granulálását, majd a nyers csempe gyártását. Ekkor tudom meg, hogy miért itt Losonc (Lu- Cenec) mellett épült fel e hatalmas létesítmény. 15 km-re a várostól három jelentős kaolinlelőhely is van. A porcelánföld a csempegyártás egyik alapnyersanyaga — mondja kísérőm. Tovább megyünk. Ez már az űn. biszkvit (kétszer kiégett) csempe, amely már hasonlít a végtermékhez, de a legfontosabb művelet még csak ezután következik. Szitanyomással visszük fel a mintát, és az itt látható mázoló gépsorok fénylő, csillogó anyaggal vonják be a felületet. Megnézzük azt a

Varga István mérnök: 16 hírnév

felér több évtizedes hagyománnyal.“

még nem üzemelő gépsort is, mely már a tizedik, és szerelése befe- jezés előtt áll.

— A csempegyártáshoz sofcévl tapasztalatra van szükség, ennek a gyárnak még nincs olyan gazdag hagyománya. Nem jelent ez bizonyos hátrányt? — kérdem a fiatal mérnököt.

— A gyár beindultával várakon záson felül jó volt a csempék mi«* nősége, és nyugodtan mondhatom, termékeink mai színvonala eléri bármely gazdagabb hagyományok-« kai rendelkező gyár termékeinek színvonalát. A külföldi partnert is elsősorban a minőség, a desing és a csempék szilárdsága érdekli. Hírünk máris jó a világban, és reméljük, hogy ezt a jövőben is sikerül megtartani.

polgárilAszlO A szerző felvételei

Szeptember első napjaitól fogott hozzá a szovjet parancsnokság, bogy a Szlovák Nemzeti Felkelés támogatásának legfontosabb eszközét, a Kárpátok megrohanását előkészítse, a Kárpátokon kellett ugyanis a Vörös Hadseregnek Szlovákiába behatolnia és a felkelés haderejével egyesülnie.

Szeptember 8-án reggel indult meg Moszkalenko tábornok parancsnoksága alatt a 38. hadsereg támadása a német hadállások ellen. A 38. hadsereg parancsnokának hadparancsában ez állott: „...el kell érni Szlovákiát, egyesülnie kell a szlovák egységekkel és a partizánalakulatokkal“.

Ez volt a legfontosabb katonai akció, amely a Szlovák Nemzeti Felkelést támogatta: egyesítenie kellett a felkelés haderejét a szovjet és az

1. csehszlovák hadtest egységeivel. Ugyanakkor a szovjet hadsereg számára a felkelés területe felvonulási területet ígért további hadműveletei számára. 1

Látnivaló, hogy ahhoz hasonló hadműveletről van szó, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács törekedett, amikor. képviselőit augusztus 4-én a Szovjetunióba küldte. Ha a duklai hadművelet sikerrel jár, alapjában véve oldotta volna meg a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai problémáit: a felkelés' kiszabadul a németek gyűrűjéből, s területünk további részei gyorsan szabaddá válhattak volna. Nem csoda, hogy a Kárpátok ellen intézeti szovjet támadásról és a Szlovákiába való behatolás szándékáról szóló hírek óriási izgalmat és lelkesedést keltettek a felkelés területén.

Golian az első hír vétele után üdvözlő táviratot intézett Konyev marsallhoz. Szeptember 15-én a felkelő hadsereg képviselője felolvasta a Banská Bystrica-i rádióban Konyev válaszát: ......szilárd meggyőződésemet fejezpm ki, hogy a szlovák nemzetnek az ön parancsnoksága alatt álló hadereje és feifegyverzett egységei, akik elhatározó harcba bocsátkoztak a német megszállókkal, szétkergetik a német rablókat, s megtisztítják Szlovákia területét Hitler bandáitól. A Vörös Hadsereg támadó egységei a mai napon Zborovtól északkeletre átlépték a szlovák határt, és folytatják behatolásukat Szlovákiába." Ujjongott az egész sajtó és a nép, az újságok szeptember 16-án még azt a hírt is közölték, hogy a szovjet hadsereg Presovban van. (A Londonnal váltott táviratokban ezt Velicsko értesüléseként közölték.) A felkelők egyszerre rózsaszínben látták a helyzetet: csak napok választanak el a szovjet hadsereggel való egyesüléstől.

Sajnos, másképpen alakult a helyzet. „A harcok szeptember 8-án kezdődtek, s a Vörös Hadseregnek már az ötödik napon Preáovban kellett lennie. Az offenzíva azonban nem járt sikerre), mert az előrenyomuló szovjet haderőt a mi hadtestünkkel együtt közvetlenül Dukla városka előtt veszteségeket okozva feltartóztatták.“ A németek konokul védekeztek. Egységeinkkel és a szovjet egységekkel szemben kemény és mindenre elszánt ellenfél állt. A németek kétségbeesetten harcoltak minden fáért, minden kőért, minden dombért.“

Hibákat és bűnbakokat kerestek amiatt, hogy a duklai hadműveletek balul ütöttek ki. Mint ismeretes, Konyev már a duklai hadművelet közben leváltotta Kratochvíl tábornokot, a csehszlovák hadtest parancsnokát. Svoboda tábornok vette át a parancsnok tisztét.

De egy másik bűnös is akadt. Fier- linger szeptember 21-én ezt jelenti Londonba: „Kratochvíl járt nálam. Azt magyarázza, hogy viszonylag szűk frontszakaszon, Dukla városka előtt... elegendő harceszközt vontak össze ahhoz, hogy az előrenyomuló egységek áttörjék magukat a Duklai- hágón, ahol két szlovák hadosztállyal kellett volna egyesülniük... Az előkészületek nyilvánvalóan felkeltették az ellenfél figyelmét, s mindjárt az első napon egy új német hadosztály jelenlétét állapították meg azon a helyen. Ezenkívül szeptember 8-án mindkét szlovák hadosztály elhagyta táborhelyét, s nem támogatta az előrenyomulást...“

Nem lenne szükséges, hogy ilyen részletesen beszéljünk erről a kérdésről, ha a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló eddigi irodalom csaknem kivétel nélkül meg nem ismételné Kratochvíl állításait arról, hogy a kelet-szlovák hadosztályok „okozták“ a duklai hadművelet balsikerét. Bizonyos, hogy egész sereg kérdés vár még magyarázatra a duklai hadművelettel kapcsolatban, ennek ellenére — az ismert tények alapján —

Kratochvíl állításait már most helyteleneknek lehet minősítenünk.

Abból, amit már ebben a könyvben elmondtam e két hadosztályról, világosan kitűnik, hogy Ingrnek, Pí- kának és Eratochvílnak a felkelés előtt is elég idejük volt arra, hogy rendszeres együttműködést teremtsenek a szovjet hadsereg és a két hadosztály között. Golian már 1944. július 25-én jelenti Ingrnek azt a tervét, amely szerint a kelet-szlovák hadosztályok „az' orosz hadsereggel együttműködve szabaddá teszik a Szlovákiába vezető szorosokat“. 1944. augusztus 1-én konkrét javaslatokat tesz a terv megvalósítására és kifejezetten kéri, hogy „ „Giraltovcébe dobjanak le összekötő tiszteket“. Végezetül maga Ingr már július 7-én ezt közli Goliannal: „Annak megkönnyítésére, hogy a Kelet-Szlovákiá- ban állomásozó szlovák hadosztályok átállhassanak a Vörös Hadsereghez, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák egységek összekötő szerveit lehetne rádióadókkal együtt mind a két hadosztályhoz ledobni.“ Hogy ez a kapcsolat miért nem valósult meg egészen a lefegyverzés napjáig — holott lett volna rá elég lehetőség — azt máig sem derítették ki eléggé.

Golian Talsky elrepülése után már augusztus 31-én azt a parancsot adta a két hadosztálynak, hogy verekedjék át magukat Közép-Szlovákiá- ba; erről Londont idejében tájékoztatták.

Azok a partizánalakulatok, amelyek Kelet-Szlovákiában már augusztusban tevékenykedtek (a Csapajev, valamint Sukajev alezredes, Sztyepa- nov elezredes, Prokopjuk alezredes, Kvityninszkij százados alakulatai és mások) a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarával álltak összeköttetésben. Augusztus 31-én, szeptember elsején s a következő napokban ezrével álltak át a partizánegységekhez a kelet-szlovák hadosztályok katonái és tisztjei, tehát tudták, hogy ezek a hadosztályok mint katonai egységek megszűntek létezni. A helyzetnek erről a változásáról, a németek előrenyomulásáról, a két szlovák hadosztály szétveréséről az említett partizánalakultatok kijevi parancsnokságukat (a dokumentumok szerint már szeptember 1-én) tájékoztatták.

A duklai hadművelet balsikere abban az értelemben pecsételte meg a Szlovák Nemzeti Felkelés sorsát, hogy az elszigetelt terület maradt a németek hátában, amelyet minden irányból meg lehetett támadni. Viszont a duklai hadművelet annak bizonyítéka, hogy a szovjet körök valóban támogatni próbálták a felkelést, szét akarták verni a németek bekerítő gyűrűjét, s a felkelést igyekeztek győzelemre vinni. Ez a felkelés haderejének nagy erkölcsi segítséget nyújtott, tastotta bennük a hitet, hogy nincsenek egyedül, a szovjet hadsereg mellettük áll. A német erők ösz- szevonása a Duklai-szorosban csökkentette a németeknek a felkelők frontjaira gyakorolt nyomását, s a duklai hadművelet ily módon is hozzájárult ahhoz, hogy a felkelés tartani tudta magát.

Szeptember közepétől kezdve a Szlovák Nemzeti Felkelés fokozatosan további szovjet segítséget kap azzal, hogy a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák hadtestből helyeznek át hozzá fegyveres erőket. Szeptember 15-e és 17-e között a Trí Du- byra helyezték át az 1. repülőezredet, amely azonnal megkezdte harci tevékenységét.

Lényegesebb segítséget Jelentett, ugyanakkor bonyolultabb kérdés volt a 2. ejtőernyős brigád repülőgépen való átszállítása Szlovákiába. E brigád magvát azok a szlovák katonák és tisztek alkották, akik 1943 októberének végén Melitopolnál a motorizált hadosztálytól a szovjet hadsereghez álltak át. Ezt a brigádot is harcba vetették a duklai hadművelet során. Szeptember 19-e és 21-e között Kroszno térségében vonták össze és készítették elő arra, hogy Szlovákiába repüljön, de a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a gépek felszállását el kellett halasztani, ilyenformán csak szeptember 26-án tudott felszállni 33 repülőgép. Fokozatosan, ahogy az időjárás megengedte, • helyezték át a brigádot felszerelésével együtt, végül is azt lehet mondani: az áthelyezés október 16-a köfül ért véget. „A szovjet légierő október 15Ig a legnehezebb légköri feltételek között a 2. brigádnak összesen 1739 katonáját és 248 tonna felszerelését szállította át.“ Az átszállítás elhúzódása gyöngítette a 2. ejtőernyős brigád segítségének hatásfokát.

Az a kritikus katonai helyzet, amelybe a felkelés került, csonka egységek harcbavetésére kényszeri- tette a vezetést. Ezért a brigádot a felkelő hadsereg katonáival egészítették ki. Mindjárt október első napjaiban körülbelül 850 fővel erősítették meg alakulatait. A brigád egy részének Jalná mellett már október 8-án harcba kellett avatkoznia, ahol a németek Zvolen felé nyomultak előre. Később részt vettek a harcokban a felkelés többi frontján is. 'A 2. ejtőernyős brigád beavatkozása nagy segítséget nyújtott a felkelésnek —< tényleges harcával is, erkölcsileg is, habár — az igazat megvallva — többet vártunk bevetésétől.

A Szovjetunió a Szlovák Nemzeti Felkelést sokoldalú katonai és politikai segítségben részesítette. Fierlin- ger október utolsó napjaiban a Külügyi Népbiztosságon tett látogatása után ezt jelenti okt. 27-én Londonba: „Ma Zorinnál voltam Szlovákia ügyében. Tovább küldik a fegyvereket. Az október 23-ról 24-re virradó éjjel 25 tonna fegyvert szállítottak, október

25-re és 26-a között pedig 23 nagy teherszállító repülőgép szállt fel. Á vezérkar minden szempontból erősítést ígért, s azt, hogy megtesz minden tőle telhetőt... A vezérkar megítélése szerint a Szlovák Nemzeti Felkelés mind politikai, mind katonai szempontból teljesítette feladatát, mert zavart keltett a németek között és fontos közlekedési vonalakat tett tönkre..." Az egyszerű szovjet embereknek harcuk iránt tanúsított ro- konszenvét cikkek és rádiónyilatkozatok juttatták kifejezésre.

Ezért volt a szovjet katonai, politikai és erkölcsi segítség döntő tényező, amely lehetővé tette a szlovák nép számára, hogy nyílt harcban két hónapon át tarthassa magát a hitlerista hadsereg túlerejével szemben. Szlovákiában főleg a felszabadított területen ennek a ténynek mindenki tudatában volt, s ez közvetlen befolyást gyakorolt a politikai helyzetre. A szovjetbarátság és a szeretet érzése minden iránt, ami szovjet — rendkívüli módon megerősödött.

(Részlet GUSTAV HUSÄK Tanő- ságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből)

A felkelésnek nyújtott szovjet segítsen