Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

KOMMENTÁRUNK Már nyáron gondoljunk a télre A jó gazda soha sem élt máról holnapra. Ezt bizonyítja a közmondások egész sora. Ilyenkor nyáron készülünk a téli fűtési idő­szakra, ellenőrizzük a hőszolgáltatás lánc­szemeit. Tudnunk kell, hogy országunk tel­jes energiatermelésének mintegy ötödét hő^ energiává átalakítva a háztartások fogyaszt­ják el. A lakásállomány 13 százalékát köz­ponti hőszolgáltatás, további 29 százalékát központi kazántelep útján fűtik, a többit helyileg. A hőenergia hatékony felhasználása szem­pontjából kivált az első két csoport okoz gondot. Az állami energiafelügyelőség vizs­gálata szerint az egy vagy több épület köz­ponti hőszolgáltatását biztosító kazánházak 62,2 százalékánál semmiféle mérő- vagy sza­bályozórendszert nem alkalmaznak, a ka­zánházak mindössze 1,3 százalékát szerelik fel előírásszerűén. Sok kívánnivalót hagy maga után az épü­letek hőszigetelése is. Az új csehszlovák állami szabvány jóval nagyobb követelmé­nyeket támaszt az épületek hőtároló szer­kezeteinek szigetelőképességével szemben. Az új épületeknél tehát e tekintetben már javulás várható. A szakemberek véleménye szerint azonban továbbra sem megfelelőek az épületelemek. Sokszor leírtuk már, mennyire szükséges a takarékoskodás, különösen az energia- fogyasztásban. Kétségtelen, hogy az ipar­ban, a mezőgazdaságban és a közlekedés­ben is vannak e téren számottevő eredmé­nyek, a gyökeres szemléletváltozás azonban még várat magára, pedig a feltételek a jö­vőben sem lesznek könnyebbek. Energia- szükségletünk döntő részét a Szovjetunió­ból fedezzük. Nemcsak Csehszlovákia, ha­nem a többi KGST-tagállam nyersanyag- és szilárd fűtőanyag-ellátásának megoldása nem kevés gondot okoz a Szovjetunió szá­mára. Tyihonov miniszterelnök nemrég ezt így fogalmazta meg: „Jól tudjuk, hogy a KGST-tagállamok érdekeltek a szovjet ener­giahordozók és nyersanyagok szállításában. Erőfeszítéseket teszünk azért, hogy e szál­lítások a jövőben is folytatódjanak. Érthe­tő, hogy lehetőségeink sokban függnek at­tól, milyen mértékben képesek a KGST or­szágai a Szovjetunió népgazdasága számá­ra fontos termékek szállítására.“ Ezért az érdekelt tagállamok — mint a júniusi csúcs- értekezlet nyilatkozatából kitűnik — vállal­ták, hogy fokozatosan és következetesen fejleszteni fogják termelési és exportszer- kezetiiket, megteszik az ehhez szükséges in­tézkedéseket a beruházások ipari rekon­strukciója és ésszerűsítése terén avégett, hogy a nyersanyagokért és energiahordozó­kért cserébe a Szovjetuniónak élelmiszert, ipari közszükségleti cikkeket, kiváló minő­ségű, illetve világszínvonalú gépeket és be­rendezéseket szállítsanak. Ez azt is jelenti, hogy az energetikai igények kielégítése a kölcsönös érdekek szigorú figyelembevéte­le alapján történik majd, s erre minden félnek, partnernek a szükséges mértékben áldoznia kell. Ez a megállapodás ugyan­akkor megbecsülendő biztonságot teremt a szocialista közösség országai számára: a Szovjetuniónak kiváló minőségű árura nagy felvevőpiaca van. Partnerei viszont a szük­séges olajra, gázra továbbra is számíthat­nak. Energiagazdálkodásról, -takarékoskodás­ról a jövőben is beszélni fogunk, az alap­kérdést azonban mindig az említett széle­sebb összefüggésben kell tanulmányoznunk. STRASSER GYÖRGY ✓ Élen jártak a fiatal kombájnosok Az Ipolybalogi (Balog nad Iplom) Ipolymen- te Egységes Földművesszövetkezet a nagykür­töst Járás legnagyobb gabonatermesztő gazda­sága. Az idei aratás itt is késve Indult, és az aratókra 1686 hektár gabona betakarítása várt. Saját tizenhárom kombájnukon kívül majdnem még egyszer annyi vendégkombájn járta a gazdaság gabonatöldjeit. A hét talu határát egyesítő íöldmüvesszö- vetkezet kombájnosainak többsége fiatal, sőt negyven százalékuk húsz év alatti, akik idén, illeve tavaly vagy tavalyelőtt végezték el a mezőgazdasági szaktanlntézet gépesítő szakát. A legjobb fiatal kombájnosok közé tartozik Nagy István és Trencsényi István. Az Ipolybalogi szövetkezetben a nyári hő­napokban száz-száztiz fiatal dolgozott idény­munkásként. A szalmabetakarltásban és az épít­kezésen segédkeztek. A SZISZ-tagok egyik-má­sik szombaton vagy vasárnap társadalmi mun­kában hordták össze a szalmát. Bodzsár Gyula Közel negyven éve a Szovjetunió Hő­se, Ján Nálepka százados nevét viseli az egyik katonai alakulat. Tagjai a fel­készülés során a harci feladatok teljesí­tésével nap nap után bizonyítják, hogy méltók a hős nevének viselésére. Az alakulat rajparancsnokokat, páncélos csapatszállító járművek vezetőit és SZISZ-tisztségviselőket képez a hadse­reg számára, és ezért már nem egy ki­tüntetést kapott, többek között a Vörös Zászló érdemrendet is. Nevükhöz méltóan Az alakulat katonái bekapcsolódtak az EMLÉKIDÉZÖ hazafias és internacio­nalista tettek nemzetközi stafétájába is. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh­szlovák nemzeti felszabadítási mozga­lom kicsúcsosodása 40. évfordulója tisz­teletére vállalták, hogy az egész ala­kulat az eddigi jó helyett kiváló ered­ménnyel zárja a kiképzési évet. Ezen­kívül másfélmillió korona értékben ma­guk építik meg az oktató- és kiképző- központot, amely még inkább lehetővé teszi, hogy mesterien elsajátítsák a har­ci fogásokat. Ennél az alakulatnál az újoncokat is mindjárt pártfogásukba veszik. Segítik őket, hogy minél könnyebben és gyor­sabban beilleszkedjenek a katonaéletbe, s a kiképzésben is megállják a helyüket. Az eszmei és politikai nevelésben audio­vizuális eszközöket használtak, az ok­tatást nemegyszer a duklai harcok szím helyén tartják. Élénk baráti kapcsola­tot tartanak fenn a környék iskolai, ü- zemi és falusi SZISZ-alapszervezeteivel. Több ízben rendeztek már közös műso­ros estet, vetélkedőt a nemzeti felsza­badító harcokról. A katonák közül tízen pionírvezetőként dolgoznak, s az isko­lákban dicsérik őket. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. év­fordulójának jegyében megrendezik a nálepkai aktivitás hetét. Ez a mozgalom már a múltban is jó eredményekkel zá­rult. Úgy tervezik továbbá, hogy meg­alapítják a nálepkai kezdeményezések számláját, amelyre bejegyzik minden egyes katona figyelemreméltó eredmé­nyeit. Ezzel is egészséges versengésre akarják sarkallni a nálepkai katonai a- lakulat tagjait. F. V, Milyenek legyenek a XXI. század mérnökei? Már ma is döntő szerepük van a mérnö­köknek a népgazdaságban, akár a mezőgaz­daságot, akár az ipart vesszük szemügyre. Munkájuk a műszaki-tudományos fejlődés ütemével arányban válik mind nélkülözhe­tetlenebbé. Egyre-másra születnek az új műszaki ágazatok, technológiai, kutatási és szerve­zési módszerek, s ezekkel a műszakiaknak lépést kell tartaniuk. Hogyan kell őket ne­velni, milyen műveltséget kell szerezniük, hogy a jövő feladataival megbirkózzanak, képesek legyenek szokatlan problémákat megoldani, az új dolgokat megérteni ás al­kalmazni? Erről vitatkozott és fejtette ki nézetét több mint háromszáz szakember a Szlovák Műszaki Egyetemen megrendezett nemzetközi konferencián. A szervezőbizottság elnöke Ladislav Gvozdjak egyetemi tanár, a kibernetikai tanszék vezetője volt. 0 Miért időszerű ez a konferencia? — Tudatosítani kell, hogy azok a mérnö­kök, akik most vagy a közeljövőben kapnak diplomát, legaktívabban, hogy úgy mond­jam, erejük teljében már a XXI. század ele­jén dolgoznak majd. Ezt a tényt figyelem­be kell venni, hiszen a tudományok, külö­nösen a műszaki tudományok fejlődése na­gyon gyorsan halad előre, ezért a mérnök- képzésben előre kell látnunk azt, mit vár­nak majd a következő században ezektől a mérnököktől. Erre utal a konferencia elne­vezése is: „A mérnöki tanulmányok új irányzatai, formái és módszerei“. 0 Ez a konferencia valószínűleg hosszú­távú feladatokat oldott meg. Vannak-e már most hasznosítható eredményei is? — Az itt elhangzott javaslatok és a belő­lük levont következtetések valóban hosszú távra érvényesek, de a képzés megformálá­sát már most el kell kezdeni. Ezért a záró- dokumentum anyagát a közeljövőben alkal­mazni kell. Az első és legfontosabb megál­lapítás az, hogy alaposabb elméleti felké­szítést kell adni a diákoknak főleg mate­matikából, fizikából, de a szaktantárgyak elméletéből is. Ezzel összhangban változ­tatni kell a műegyetemek oktatási módján is. A szilárd elméleti alapokhoz közvetlenül kapcsolódnia kell a gyakorlatnak. A másik döntő kérdés a szakosodás, a specializálódás. A legtöbb műszaki ágazat­ban a fejlődés olyan gyors, hogy a most még legmodernebbnek számító berendezé­sek öt-tíz éven belül elöregednek. Nem fi­zikailag, inkább erkölcsileg — tehát mi­előtt tönkremennének, már elavultak. Ebből az következik, hogy annak a mérnöknek, aki egy szűk szakmai terület kiváló spe­cialistája, tíz év múlva már idejétmúlt lesz a műveltsége. Ezért nem a mélyebb spe- cializációra kell törekedni, hanem a ská­láját szélesítsük, hogy a mérnök képes legyen lépést tartani a fejlődéssel. Elmé­leti tudás birtokában önmagát képezve meg- tannlja az új technológiákat, berendezések használatát, de nemcsak passzívan, hanem arra is képesnek kell lennie, hogy ezeket felhasználva még újabbakat hozzon létre. Ehhez az is szükséges, hogy az égyetem felkeltse a diákok érdeklődését az új dol­gok keresése iránt. További fontos követelmény a műszaki értelmiség képzésében a társadalmi érdek­lődés elmélyítése, az egyén és a társada­lom viszonyának tudatosítása. Nem szabad csak technokratákat nevelni. Ggy kell ok­tatni a társadalomtudományokat, hogy a mérnök tisztában legyen feladatával, a tár­sadalomban betöltött szerepével, és teljes értékű munkát végezzen. Legyen jó szer­vező, emberismerő, aki példaképe munka­társainak, főleg a fiataloknak. 0 Egyetemeinken tapasztalható egyik negatív jelenség, az, hogy túlsúlyban van­nak az átlagos diákok. Ahhoz, hogy valaki diplomát kapjon, elég, ha mindenből hár­masa van, vallja sok diák. Mit tesznek a jövőben azért, hogy ez a nézet megváltoz­zék? — Ez nagyon fontos kérdés. Diákjaink elsöprő többsége valóban csak átlagos. A főiskolai törvény lehetővé teszi, sőt elő­írja, hogy a tehetséges diákok megkülön­böztetett figyelemben részesüljenek. Ha ez a gyakorlatban nem így van, meg kell ta­lálni az okokat. Az egyik ok a diákok je­lenlegi nagy számát tekintve az, hogy a tanárok ereje és ideje, továbbá a műszaki berendezések mennyisége csak a szükséges tennivalók elvégzésére elegendő. Ez az egyik legnagyobb akadály, ezért lehetősé­get kellene adni a tanároknak arra, hogy többet foglalkozhassanak a diákokkal, s a laboratóriumokban a műszerek és berende­zések az individuális tanulásra is felhasz­nálhatók legyenek. Az ösztöndíj jelenlegi rendszere sem sarkall kitűnő eredmények elérésére, mivel a diákok átlagos eredmé­nyekkel is biztosítva vannak anyagilag. 0 Az új iskolarendszer most érte el a középiskolákat. Négy év múlva a mór más oktatásban részesült érettségizők felvételiz­nek majd az egyetemeken. Felkészültek-e erre? — Az átszervezés már egyszer elérte az egyetemeket, öt évvel ezelőtt léptek élet­be új tantervek, kezdték oktatni az új tan­tárgyakat stb. Most, öt év után az eredmé­nyeket elemezzük. Számolunk azzal is, hogy a középiskolákból főleg jobb elméleti fel­készültségű diákok kerülnek hozzánk. Ké­szítjük az új tanterveket, írjuk az új tan­könyveket, hogy azok a legújabb követel­ményeknek is megfeleljenek. SZÉNASl GYÖRGY A Szlovák Nemzeti Felkelés egyértelműen úgy került be a történelembe mint az euró­pai antifasiszta ellenállás nevezetes tette. Nemcsak a szlovák klérofasiszta rendszer ellen, hanem mindennemű fasizmus, tehát a német fasizmus ellen is irányult. Követke­zésképpen megvolt a maga nemzetközi je­lentősége és hatása — katonai és politikai téren egyaránt. Célja egyfelől az volt, hogy forradalmi változásokat valósítson meg Szlovákiában, másfelől hogy megfelelő teret alakítson ki a szovjet hadsereg könnyebb és gyorsabb előrenyomulásához nyugat felé. Teljes mér­tékben összhangban volt tehát a demokra­tikus erőknek azzal a törekvésével, hogy hozzájáruljon a hitleri Németország és szö­vetségesei vereségének siettetéséhez. El­vágta a fasiszta seregek hátországát, jelen­tős katonai erőt kötött le, és szinte na­ponta érezhető veszteségeket okozott ne­kik. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellege ezen kívül abban is megnyilvánult, hogy a szlovákok és csehek oldalán huszon­hét más nemzet és nemzetiség fiai is har­coltak. Felbecsülhetetlen értékű volt első­sorban az az anyagi, katonai, politikai és erkölcsi segítség és támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújtott a harcoló Szlovákiá­nak. A Szovjetunió mintegy háromezer par­tizánt és parancsnokot küldött a felkelő te­rületekre. Fegyverrel a kezükben és a kö­zösen kiontott vérrel megpecsételték a csehszlovák-szovjet barátságot és szövetsé­get. Hangsúlyozni kell, hogy a segítség min­den formája, amelyet a Szovjetunió nekünk a fasizmus elleni harcban nyújtott, az 1941. július 18-án aláírt egyezményből és az 1943. december 12-én kötött barátsági és segítségnyújtási szerződésből eredt. Telje­sen alaptalan tehát a nyugati burzsoá tör­ténészeknek az az állítása, hogy a Szovjet­unió önkényesen beavatkozott belpolitikai fejlődésünkbe. Éppen a felkelés bizonyítot­ta legékesebben, hogy a szlovák nép bi­zalommal fogadta a Szovjetunió segítségét, segítette a partizánokat, saját biztonsága kockáztatásával is rejtegette őket. A Szovjetunió katonai, állami és politikai szervei minden segítséget, a partizánmoz- gálom fejlesztésével kapcsolatos közvetlen segítséget, a felkelési hadseregnek és a partizánoknak nyújtott anyagi és műszaki támogatást, végül az I. csehszlovák légi vadászezred, majd a II. csehszlovák önálló ejtőernyős dandár gyorsított átcsoportosí­tását a felkelő területekre jogérvényes szerződések alapján, párt- és állami képvi­selőink közvetlen kérésére nyújtotta a szlo­vák nép harcához. A szovjet partizánok és katonák annak a nemzetközi szolidaritásnak voltak a meg­testesítői, amely a fasizmus elleni harcban Európa-szerte létrejött, a második világhá­ború frontjain, különösen pedig a keleti fronton előadódott események objektív fej­lődési folyamatának volt az eredménye. A szovjet emberek a fasiszta elvakultság el­leni küzdelemben tanúsított nagy hősiessé­gük mellett a mélységes internacionalista ér­zést, az egyenlőség, a különböző politikai meggyőződésű emberek békés együttélésé­nek eszméit terjesztették. Az internaciona­lizmus eszméi a Szlovák Nemzeti Felkelés brigádjainak és osztagainak elnevezésében is kifejezésre jutottak. E harci alakula­tokat többségükben a múlt nemzeti felsza­badító harcainak és a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom élenjáró képvise­lőiről nevezték el. A felkelés nemzetközi jellegét kiemeli annak a nyolcszáz magyar nemzetiségű harcosnak a részvétele is, akik fegyverrel a kezükben Kelet-Szlovákiában küzdöttek, az I. csehszlovák partizánbrigádban, a Jan Zi2ka brigádban, a Felső-Nitra vidékén, a Rákosi Mátyás és a „Za slobodu Slovanov“ partizánbrigádokban és még további parti­zánegységekben. A Szlovák Nemzeti Felkelés Idején hír­nevet szerzett Nógrádi Sándor százados partizáncsoportja, a Fábry józsef parancs­noksága alatt harcoló Petőfi-csoport. Ma­gyar antifasiszták még további partizán­alakulatokban is tevékenykedtek. Jobbára Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjai vagy meggyőződéses antifasiszták voltak. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek a szov­jet nép harcával való összeforrottsága, a további nemzetek részvétele meggyőzően példázza a nemzetközi szolidaritást, a fa­siszta diktatúra ellen harcoló nemzetek in­ternacionalista megsegítését. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Szovjetunió felsza­badító küldetése képviseli azoknak a fon­tos belső és külső tényezőknek az egységét, amelyek lehetővé tették a fasiszta gazság ellen vívott harc győzelmes befejezését szi­lárdan megvetették Csehszlovákia népe új életének az alapját, s ezzel megnyitották a modern csehszlovák történelem új leg­jelentősebb fejezetét. g, ji A felkelés nemzetközi jellege és jelentősége

Next

/
Thumbnails
Contents