Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-14 / 33. szám

i N égy feledhetetlen nap Külföldi küldöttek között (Folytatás az 1. oldalról) Á találkozó .harmadnapján saj­tótájékoztatón teremthettünk köz­vetlen kapcsolatot a külföldi kül­döttségek vezetőivel, akiknek az idő rövidsége miatt^csupán egyet­len kérdést tehettünk fel, mely így hangzott: Melyik az az élmény, amely a legmélyebben hatott rájuk? Íme a válasz: Miguel Gonzales Reyez, a De­mokratikus Ifjúsági Világszövet­ség képviselője: > >— Ne vegyék túlzásnak, ha ki­jelentem, hogy öt kontinens ifjú­ságának nevében szólok. A leg­fontosabb számunkra most a moszkvai világifjúsági találkozó előkészítése. Ezt a Rysy-túrát is csak dicsérni tudjuk, mely a nem­zetek és nemzetiségek közeledé­sét szolgálja és az ifjúság erejét példázza. Hector Herredo Tous, Kuba: — Ott jártam a Szlovák Nemze­ti Felkelés múzeumában. Közeli képet kaptam arról, hogyan har­coltak a hegyekben a partizánok. Mi nagyon ismerjük a harcot, és tudjuk, mennyit kell szenvedni a- zért, amíg az ember kivívja a sza­badságát. Nedjalka Peeuská, Bulgária: — Boldogok vagyunk, hogy o- lyan utat tehettünk meg, amilyen­re Bulgáriában nincs mód. Nem­csak a természettel ismerkedhet­tünk meg, hanem az ifjúság össze­fogásával is. Pető György, Magyarország: *-t* Sosem jártam a felhők fe­lett. Úgy tudom, hogy ötezer fia­tal jutott fel a Rysyre. Ez magá­ban tiszteletet ébreszt. Hangulata volt és van ennek a rendezvény­nek, amit nem lehet csupán szer­vezni, hanem úgy magától jön. Nagyon tetszett, hogy ezen a ren­dezvényen a legfelsőbb párt- és kormányszervek képviselői is részt vettek. Bernd Loeffer, Német Szövetsé­gi Köztársaság: — A természetvédők szövetsé­gének vagyok a tagja. Célunk, hogy védjük a természetet és véd­jük a békét. Jó volt látni, hogy e négy nap alatt mennyi fiatal járt Lenin nyomdokain. Bűcsúzás Találkozni jó, búcsúzni már ne­hezebb. Vasárnap délután elcsen­desedett a tábor. Gazdag élmé­nyekkel távoztak a résztvevők, hi­szen a sátorvárosban számos esz­mei-nevelési, kulturális és sport- rendezvény közül választhattak. Egyúttal aláírták a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány által a fel­szabadítás 40. évfordulója alkal­mából kiadott felhívást, és ezzel kifejezték azt az elkötelezettsé­güket, hogy mindennapos, lelkiis­meretes és alkotó munkával já­rulnak hozzá a békéért, a haladá­sért és a szocializmusért folytatott küzdelemhez. Marian Párkányi, a SZISZ Szlo­vákiai Központi Bizottságának tit­kára, a Rysy-túra szervező bizott­ságának elnöke megállapította: — A Tátrában a fiatalok nem­csak szórakoztak, hanem jelentős társadalmi munkát is végeztek. Az immár hagyományos túra hozzá­járul az egész ország ifjúsága ba­ráti kapcsolatainak megszilárdítá­sához. A fiatalok hazatértek otthonuk­ba, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva, melyeket megoszta­nak azokkal, akik ebben az évben' nem juthattak el a Tátra alatti sá­torvárosba. csíkmák imreS Kiadónk könyvei között válogatnak a fiatalok. „Moat érteni vissza a Rysy-cséosröl.“ Ä Szlovák Nemzett Felkelé« hfts városából, Banská Bystricáról is sok fia­tal érkezett. NYÁR + AKTIVITÁS = TERVTELJESÍTÉS Kz oröszkai (Pohronsky Ruskov) konzerv­gyárban már beindultak a gépek, hogy a tartósításra váró gyümölcs, zöldség miha­marabb az üvegekbe, illetve dobozokba ke­rüljön. A főidényben szinte nélkülözhetet­len a tanulóifjúság segítsége, hiszen a gé­pek nem állhatnak le. Két iskola, a Zselízi (Zeliezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Nitrai Pedagógiai Főiskola diákjai dől. goznak a konzervgyárban. Zabrenszky Imre, a zselízi gimnázium igazgatója büszkén mondja, hogy az iskola tanulói a tervezettnél 4 nappal hamarabb elkezdték a munkát, mert a gyárnak telje­sítenie kell exportfeladatát, 60 vagon ubor- kakonzervet kell leszállítania a Szovjetunió­ba. — örülök, hogy diákjaink ilyen megér- tőek. A gyárnak nagy segítséget jelentenek. Három nappal a munkakezdés előtt tudtuk csak értesíteni őket, és teljes létszámban megjelentek. Az üzem és iskolánk SZISZ- szervezete között már tíz éve fennáll ez a kapcsolat, és nemcsak a nyári tevékenység alatt, hanem az egész tanév folyamán. — Az önök iskolájából mennyi tanuló vesz részt a nyári munkákban? — A Zselízi Állami Gazdaság szőlészetében, az oroszkai Rozkvet szövetkezetben és az oroszkai konzervgyárban dolgoznak iskolánk diákjai. Összesen 155 tanulónk kapcsolódik be az idénymunkákba. Gimnáziumunk az idén a legjobbak közé tartozik a lévai já­rásban, ezt bizonyítja, hogy elnyertük a SZISZ járási bizottságának a vándorzászla­ját. A hatalmas raktárhelyiségben 30 zselízi diák serénykedik. Csomagolják a savanyú uborka konzervet, mely a Znojmia vállalat finom, speciális készítménye. A már becso­magolt üvegek egy nagy rakodólapra ke­rülnek, egyre 42 doboz, utána pedig az ügyes emelőkocsikkal a vagonokba rakják. — Nyolcórás munkaidőben teljesítményre dolgozunk, reggel hattól délután kettőig — mondja Hajpál Gabriella, és közben ügye­sen felragaszt egy címkét az üvegre. — Nem fárasztó ez a munka? — Nem mondanám, hogy fárasztó lenne — szól közbe Juhász Róbert, és egy nagy dobozt helyez el a rakodólapra — csak egy kissé egyhangú. m Ti mindannyian a zselízi gimnázium tanulói vagytok, szállásra nincs szükségtek. — Nincs, hiszen közel lakunk Oroszkéhoz, többen járunk be Léváról JLeyice), Zselíz­ről (Zeliezovce) és a környező falukból — mondja Diósi Tímea. Dánó Erzsébet így tájékoztat: — Az iskolai gyakorlatok során ebbe a •gyárba is többször eljutunk. Tavaly is két hétig voltunk itt gyakorlaton, megismer­kedhettünk a gyár termelési feladataival. — Nyári tevékenységetekkel kapcsolatos a kultúrpolitikai nevelés is. A ti iskolátok mennyire tesz eleget e követelménynek? — Azt hiszem, a játékdélutánok, a stran­dolással egybekötött kirándulások és ideo­lógiai előadások mind e követelmény kere­tében zajlanak le. Gerő János, az iskola volt igazgatója már régi ismerősnek számít itt a gyárban, ott­honosan mozog a gépek között, s felajánl­ja, hogy végigvezet az egyes üzemrészlege­ken. A raktárból kilépve, rövid séta, majd néhány akadályugrás után már hallani a gépek zakatolását. Közben elmondja, hogy a zselízi gimná­ziumban az idénymunka megszervezése so­ha nem okoz gondot, mert a diákok ma­guk választhatják meg a munkahelyet és az időpontot. A gyárudvar, amelyet más években ilyen­kor uborkahegyek borítanak, most még üres, bár az első szállítmány már megérke­zett. A zajos üzemben két gépsoron folyik a munka. Az egyik gépsoron a zöldbabot, a másikon az uborkát tartósítják. Az egyik gépsor elején megmossák a zöldbabot, in­nen egy hatalmas, forgó szitába kerül, ahol csaknem teljesen megszárad, majd a futó­szalagra ömlik. Itt két lány, Szabó Ivett és Köteles Mária, mindketten a Nitrai Tanár­képző Főiskola tanulói, tisztítják a babot. — A munka nem nehéz, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Egy munkásszállóban la­kunk, négy-, Illetve hatágyas szobákban. En­ni eleget kapunk, meg finomat is, csak le­hetne az étrendünk egy kissé változatosabb — mondják a lányok. A gépsor másik végén az üvegekbe ke­rül a vágott bab, majd hozzájön a lé, utána mér csak a fedelet kell az üvegre nyomni, s kész is a zölbabkonzerv. Annyira elbá­mészkodom, hogy észre sem veszem, épp most engedték ki a vizet a zöldségmosóból, és bokáig vízben állok. Még egyszer benézek a raktárba, ahol a zselíziek hamarosan befejezik a munkát, el­búcsúzom tőlük, és elhagyom a gyár terü­letét, Koller Sándor A konzervgyárban nincs megállás Áz érsekújvári (Nővé Zámkyj Slovlik konzervgyár felé vezető úton diákok, főiskolások kisebb-nagyobb csoportjá­val találkozik napjainkban az ember. Szlovákia különböző pontjairól érkeztek az itteni építőtáborokba. Hogy pontosan honnan, arra Jozefina Martisová, a konzervgyár személyzeti osztályának vezetőnője adja meg a vá­laszt: i A nitrai gimnáziumból, a zvoleni faipari szakközépiskolából, a Szlovák Műszaki Főiskola vegyi karáról össze­sen 236-an jöttek hozzánk, kívülük 40 laoszi fiatal is dolgozik az üzemben. ■— Milyen munkát végeznek a fiata­lok?, —- A sárgabarack és a borsó feldolgo­zásánál, valamint a csomagolóban se­gédkeznek. ■—< Mivel teszik színesé az építőtá­bort?, — Minden turnus részvevői száméra találkozót szervezünk a járási vezetők­kel. Ilyenkor mindkét fél elmondhatja véleményét. Kirándulni is járunk, Stú- rovóra és Patfürdőre. ■— Felfigyelnek az átlagosnál jobb eredményekre? — Igen. A legjobbak a turnus végén könyvjutalmat kapnak. El kell monda­nom azonban, hogy az idén nőtt a mun­katermelékenység. A feldolgozó üzembe a személyzeti osztály egyik dolgozójával, Darina La- hovával indulunk el. t— A borsó után az uborka következik ■—: tájékoztat kísérőm, míg átmegyünk az üzembe — a gyümölcsök közül pe­dig a sárgabarack. A gyümölcsfeldolgozó a három rész­ből álló üzem első állomása. Hogy mi Itt a fiatalok munkáját azt a zvoleni faipari szakközépiskola diákja, Hanka Dlniaková mondja el: — A sárgabarackot zacskózzuk. Innen mint félkészáru kerül a fagyasztóba. Je­lenleg ez a feladatunk. Ha elfogy a ba­rack, jön a következő gyümölcsfajta. s—Mennyit dolgoztok? ■—< kérdem társnőjét, Dana Drahoiiovát: — Reggel hatkor kezdünk, a munka­idő kettőig tart. A második műszak ket­tőtől tíz óráig, míg a harmadik tíztől reggel hatig. Tudod, a konzervgyárban nincs megállás.., A szabadidő-programokból a zvoleni faipari szakközépiskola tanára, Ondrej Makó mérnök tájékoztat. •— Ellátogattunk az amatőr filmeseit klubjába. Voltunk az asztronómusoknál is. Kétszer hetente diszkóestet rende-, zünk. Van lehetőség sportolásra is. A gyümölcsfeldolgozó után a zöld­ség-üzem következik, majd a csomagoló. Nitrai gimnazistákat találunk itt, akik nemrég álltak munkába .., — Konzerveket csomagolunk — mond­ja Peter Malik, az iskola diákja — elég nyugodt munka. Si Bu harmadik éve vezetője a laoszi fiataloknak. — A diszkót irányítom, saját felszere­léssel — mondja a napbarnított fiatal­ember, aki biokémiai szakra jár Bratis- lavában.- Odahaza Laoszban is szervezned építőtáborokat? — Igen, de nálunk főleg mezőgazda­sági munkára keresnek segítő kezeket. Segítő kezek ... Ha mindenütt olyan örömmel, kedvvel dolgoznak, mint az érsekújvári konzervgyárban, biztosak' lehetünk benne, hogy az eredmény nem marad el< bárány. János; I

Next

/
Thumbnails
Contents