Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-14 / 33. szám

i

N égy feledhetetlen nap

Külföldi küldöttek között

(Folytatás az 1. oldalról)

Á találkozó .harmadnapján sajtótájékoztatón teremthettünk közvetlen kapcsolatot a külföldi küldöttségek vezetőivel, akiknek az idő rövidsége miatt^csupán egyetlen kérdést tehettünk fel, mely így hangzott:

Melyik az az élmény, amely a legmélyebben hatott rájuk?

Íme a válasz:

Miguel Gonzales Reyez, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselője: >

>— Ne vegyék túlzásnak, ha kijelentem, hogy öt kontinens ifjúságának nevében szólok. A legfontosabb számunkra most a moszkvai világifjúsági találkozó előkészítése. Ezt a Rysy-túrát is csak dicsérni tudjuk, mely a nemzetek és nemzetiségek közeledését szolgálja és az ifjúság erejét példázza.

Hector Herredo Tous, Kuba:

— Ott jártam a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában. Közeli képet kaptam arról, hogyan harcoltak a hegyekben a partizánok. Mi nagyon ismerjük a harcot, és tudjuk, mennyit kell szenvedni a- zért, amíg az ember kivívja a szabadságát.

Nedjalka Peeuská, Bulgária:

— Boldogok vagyunk, hogy o- lyan utat tehettünk meg, amilyenre Bulgáriában nincs mód. Nemcsak a természettel ismerkedhettünk meg, hanem az ifjúság összefogásával is.

Pető György, Magyarország:

*-t* Sosem jártam a felhők felett. Úgy tudom, hogy ötezer fiatal jutott fel a Rysyre. Ez magában tiszteletet ébreszt. Hangulata

volt és van ennek a rendezvénynek, amit nem lehet csupán szervezni, hanem úgy magától jön. Nagyon tetszett, hogy ezen a rendezvényen a legfelsőbb párt- és kormányszervek képviselői is részt vettek.

Bernd Loeffer, Német Szövetségi Köztársaság:

— A természetvédők szövetségének vagyok a tagja. Célunk, hogy védjük a természetet és védjük a békét. Jó volt látni, hogy e négy nap alatt mennyi fiatal járt Lenin nyomdokain.

Bűcsúzás

Találkozni jó, búcsúzni már nehezebb. Vasárnap délután elcsendesedett a tábor. Gazdag élményekkel távoztak a résztvevők, hiszen a sátorvárosban számos eszmei-nevelési, kulturális és sport- rendezvény közül választhattak. Egyúttal aláírták a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány által a felszabadítás 40. évfordulója alkalmából kiadott felhívást, és ezzel kifejezték azt az elkötelezettségüket, hogy mindennapos, lelkiismeretes és alkotó munkával járulnak hozzá a békéért, a haladásért és a szocializmusért folytatott küzdelemhez.

Marian Párkányi, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára, a Rysy-túra szervező bizottságának elnöke megállapította:

— A Tátrában a fiatalok nemcsak szórakoztak, hanem jelentős társadalmi munkát is végeztek. Az immár hagyományos túra hozzájárul az egész ország ifjúsága baráti kapcsolatainak megszilárdításához.

A fiatalok hazatértek otthonukba, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva, melyeket megosztanak azokkal, akik ebben az évben' nem juthattak el a Tátra alatti sátorvárosba.

csíkmák imreS

Kiadónk könyvei között válogatnak a fiatalok.

„Moat érteni vissza a Rysy-cséosröl.“

Ä Szlovák Nemzett Felkelé« hfts városából, Banská Bystricáról is sok fiatal érkezett.

NYÁR + AKTIVITÁS = TERVTELJESÍTÉS

Kz oröszkai (Pohronsky Ruskov) konzervgyárban már beindultak a gépek, hogy a tartósításra váró gyümölcs, zöldség mihamarabb az üvegekbe, illetve dobozokba kerüljön. A főidényben szinte nélkülözhetetlen a tanulóifjúság segítsége, hiszen a gépek nem állhatnak le. Két iskola, a Zselízi (Zeliezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Nitrai Pedagógiai Főiskola diákjai dől. goznak a konzervgyárban.

Zabrenszky Imre, a zselízi gimnázium igazgatója büszkén mondja, hogy az iskola tanulói a tervezettnél 4 nappal hamarabb elkezdték a munkát, mert a gyárnak teljesítenie kell exportfeladatát, 60 vagon ubor- kakonzervet kell leszállítania a Szovjetunióba.

— örülök, hogy diákjaink ilyen megér- tőek. A gyárnak nagy segítséget jelentenek. Három nappal a munkakezdés előtt tudtuk csak értesíteni őket, és teljes létszámban megjelentek. Az üzem és iskolánk SZISZ- szervezete között már tíz éve fennáll ez a kapcsolat, és nemcsak a nyári tevékenység alatt, hanem az egész tanév folyamán.

— Az önök iskolájából mennyi tanuló vesz részt a nyári munkákban?

— A Zselízi Állami Gazdaság szőlészetében, az oroszkai Rozkvet szövetkezetben és az oroszkai konzervgyárban dolgoznak iskolánk diákjai. Összesen 155 tanulónk kapcsolódik be az idénymunkákba. Gimnáziumunk az idén a legjobbak közé tartozik a lévai járásban, ezt bizonyítja, hogy elnyertük a SZISZ járási bizottságának a vándorzászlaját.

A hatalmas raktárhelyiségben 30 zselízi diák serénykedik. Csomagolják a savanyú uborka konzervet, mely a Znojmia vállalat finom, speciális készítménye. A már becsomagolt üvegek egy nagy rakodólapra kerülnek, egyre 42 doboz, utána pedig az ügyes emelőkocsikkal a vagonokba rakják.

— Nyolcórás munkaidőben teljesítményre dolgozunk, reggel hattól délután kettőig — mondja Hajpál Gabriella, és közben ügyesen felragaszt egy címkét az üvegre.

— Nem fárasztó ez a munka?

— Nem mondanám, hogy fárasztó lenne — szól közbe Juhász Róbert, és egy nagy dobozt helyez el a rakodólapra — csak egy kissé egyhangú.

m Ti mindannyian a zselízi gimnázium tanulói vagytok, szállásra nincs szükségtek.

— Nincs, hiszen közel lakunk Oroszkéhoz, többen járunk be Léváról JLeyice), Zselízről (Zeliezovce) és a környező falukból — mondja Diósi Tímea.

Dánó Erzsébet így tájékoztat:

— Az iskolai gyakorlatok során ebbe a •gyárba is többször eljutunk. Tavaly is két hétig voltunk itt gyakorlaton, megismerkedhettünk a gyár termelési feladataival.

— Nyári tevékenységetekkel kapcsolatos a kultúrpolitikai nevelés is. A ti iskolátok mennyire tesz eleget e követelménynek?

— Azt hiszem, a játékdélutánok, a strandolással egybekötött kirándulások és ideológiai előadások mind e követelmény keretében zajlanak le.

Gerő János, az iskola volt igazgatója már régi ismerősnek számít itt a gyárban, otthonosan mozog a gépek között, s felajánlja, hogy végigvezet az egyes üzemrészlegeken. A raktárból kilépve, rövid séta, majd néhány akadályugrás után már hallani a gépek zakatolását.

Közben elmondja, hogy a zselízi gimnáziumban az idénymunka megszervezése soha nem okoz gondot, mert a diákok maguk választhatják meg a munkahelyet és az időpontot.

A gyárudvar, amelyet más években ilyenkor uborkahegyek borítanak, most még üres, bár az első szállítmány már megérkezett.

A zajos üzemben két gépsoron folyik a munka. Az egyik gépsoron a zöldbabot, a másikon az uborkát tartósítják. Az egyik gépsor elején megmossák a zöldbabot, innen egy hatalmas, forgó szitába kerül, ahol csaknem teljesen megszárad, majd a futószalagra ömlik. Itt két lány, Szabó Ivett és Köteles Mária, mindketten a Nitrai Tanárképző Főiskola tanulói, tisztítják a babot.

— A munka nem nehéz, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Egy munkásszállóban lakunk, négy-, Illetve hatágyas szobákban. Enni eleget kapunk, meg finomat is, csak lehetne az étrendünk egy kissé változatosabb — mondják a lányok.

A gépsor másik végén az üvegekbe kerül a vágott bab, majd hozzájön a lé, utána mér csak a fedelet kell az üvegre nyomni, s kész is a zölbabkonzerv. Annyira elbámészkodom, hogy észre sem veszem, épp most engedték ki a vizet a zöldségmosóból, és bokáig vízben állok.

Még egyszer benézek a raktárba, ahol a zselíziek hamarosan befejezik a munkát, elbúcsúzom tőlük, és elhagyom a gyár területét, Koller Sándor

A konzervgyárban nincs megállás

Áz érsekújvári (Nővé Zámkyj Slovlik konzervgyár felé vezető úton diákok, főiskolások kisebb-nagyobb csoportjával találkozik napjainkban az ember. Szlovákia különböző pontjairól érkeztek az itteni építőtáborokba.

Hogy pontosan honnan, arra Jozefina Martisová, a konzervgyár személyzeti osztályának vezetőnője adja meg a választ:

i A nitrai gimnáziumból, a zvoleni faipari szakközépiskolából, a Szlovák Műszaki Főiskola vegyi karáról összesen 236-an jöttek hozzánk, kívülük 40 laoszi fiatal is dolgozik az üzemben.

■— Milyen munkát végeznek a fiatalok?,

—- A sárgabarack és a borsó feldolgozásánál, valamint a csomagolóban segédkeznek.

■—< Mivel teszik színesé az építőtábort?,

— Minden turnus részvevői száméra találkozót szervezünk a járási vezetőkkel. Ilyenkor mindkét fél elmondhatja véleményét. Kirándulni is járunk, Stú- rovóra és Patfürdőre.

■— Felfigyelnek az átlagosnál jobb eredményekre?

— Igen. A legjobbak a turnus végén könyvjutalmat kapnak. El kell mondanom azonban, hogy az idén nőtt a munkatermelékenység.

A feldolgozó üzembe a személyzeti osztály egyik dolgozójával, Darina La- hovával indulunk el.

t— A borsó után az uborka következik ■—: tájékoztat kísérőm, míg átmegyünk az üzembe — a gyümölcsök közül pedig a sárgabarack.

A gyümölcsfeldolgozó a három részből álló üzem első állomása. Hogy mi Itt a fiatalok munkáját azt a zvoleni

faipari szakközépiskola diákja, Hanka Dlniaková mondja el:

— A sárgabarackot zacskózzuk. Innen mint félkészáru kerül a fagyasztóba. Jelenleg ez a feladatunk. Ha elfogy a barack, jön a következő gyümölcsfajta.

s—Mennyit dolgoztok? ■—< kérdem társnőjét, Dana Drahoiiovát:

— Reggel hatkor kezdünk, a munkaidő kettőig tart. A második műszak kettőtől tíz óráig, míg a harmadik tíztől reggel hatig. Tudod, a konzervgyárban nincs megállás..,

A szabadidő-programokból a zvoleni faipari szakközépiskola tanára, Ondrej Makó mérnök tájékoztat.

•— Ellátogattunk az amatőr filmeseit klubjába. Voltunk az asztronómusoknál is. Kétszer hetente diszkóestet rende-, zünk. Van lehetőség sportolásra is.

A gyümölcsfeldolgozó után a zöldség-üzem következik, majd a csomagoló. Nitrai gimnazistákat találunk itt, akik nemrég álltak munkába ..,

— Konzerveket csomagolunk — mondja Peter Malik, az iskola diákja — elég nyugodt munka.

Si Bu harmadik éve vezetője a laoszi fiataloknak.

— A diszkót irányítom, saját felszereléssel — mondja a napbarnított fiatalember, aki biokémiai szakra jár Bratis- lavában.- Odahaza Laoszban is szervezned építőtáborokat?

— Igen, de nálunk főleg mezőgazdasági munkára keresnek segítő kezeket.

Segítő kezek ... Ha mindenütt olyan örömmel, kedvvel dolgoznak, mint az érsekújvári konzervgyárban, biztosak' lehetünk benne, hogy az eredmény nem marad el<

bárány. János;

I