Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-14 / 33. szám
új ifjúság 6 Beszámoló a pionírok 6. szlovákiai honvédelmi játékairól JÁTÉKOS HONVÉDELEM A Magas-Tátra festői környezetében tartották meg a pionírok 6. szlovákiai honvédelmi Játékait. A kétévenként sorra kerülő rendezvény a pionírkollektívákban folyő honvédelmi és hazafias nevelés kicsúcsosodása. Jelentőségét bizonyítja, hogy részt vett rajta párt- és állami küldöttségünk, továbbá a Nemzeti Front, a Honvédelmi Szövetség és a csehszlovák néphadsereg is magas szinten képviseltette magát. A Tatranská Lomnica-i sportkemping és környéke egy héten át Szlovákia legjobb honvédelmi pionírspor- tolől versengésének színhelye volt. A több részből álló versenysorozat bebizonyította, hogy a pionírok fizikai adottságok és erkölcsi tulajdonságok tekintetében megállják helyüket. Ki ebben, ki abban tűnt ki. A közép-szlovákiai kerület válogatottja például a partizán géppisztolyért folyő versenyben. Ugyanazon kerület fiatalabb korosztályú pionírjai elnyerték a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának véndorserlegét a légpuskából végzett céllövésben, és nagyszerűen szerepeltek a duklai honvédelmi versenyekben is. Nyugat-Szlovákia büszkélkedhet a legjobb egészség ügyi szolgálattal, és jól cé loztak a keleti katonai körzet díjáért folyó céllövő versenyben. A kelet-szlovákiai pionírok pedig a pionír honvédelmi háromtusában diadalmaskodtak. Először vettek részt a honvédelmi játékokon Bratislavából a közrend ifjú őreinek újonnan alapított rajai. Az egyhetes táborozás alatt megszerezték a honvédelmi rá- termettségi Jelvényt. A duklai honvédelmi rátermettsé- gi egyéni versenyben az első, a harmadik és az ötödik helyen végeztek. Itt mondjuk el, hogy a közrend ifjú védőinek újonnan alapított mozgalmába eddig 3Ö7 pionírraj, mintegy 5755 pionír kapcsolódott be Szlovákiában. A pionírok 6. szlovákiai honvédelmi játékainak résztvevői sikerélményekben gazdag tapasztalatokkal tértek haza. Azzal búcsúztak, hegy két év múlva újra találkoznak. Z. L. Imre bácsi, a labdák orvosa Társadalmink óriási összegeket fordít a sportra és testnevelésre. Sajnos, nem eléggé becsüljük meg a drága sportfelszerelést. Ezt állapította meg egy kormány- szintű felmérés. Ha szelei a labda vagy kifeslik, eldobjuk és újat veszünk, ahelyett, hogy megjavítanánk. Tudom, most azt mondják, hogy megjavíttatnánk, de hol? Kevés a sportszerjavító. Túlságosan hosszú ideig készülnek el a javítással vagy egyáltalán nem is vállalják. Sajnos, ez igaz. Éppen ezért megörültem, amikor tudomást szereztem róla, hogy Vásárúton (Trhové Mftoj Takács Imre bácsi labdákat javít. Egy alkalommal fel is kerestem, hogy elbeszélgessek vele. Azt mondja, egy kicsit szórakozásból foglalkozik a labdák javításával, no meg azért, hogy a kis rokkantsági nyugdíjhoz keressen még valamit Az egész azzal kezdődött, hogy... „K feleségem volt annak Idején a helyi sportszervezet gondnoka. Időnként segítettem neki a szerelés gondozásában. Végtelenül bosszantott, hogy egész jó, szinte még vadonatúj labdákat is eldobtak, ha leeresztett a belső vagy kiszakadt a varrás. Ügy véltem, hogy kér érte, haszontalan dolog így bánni valamivel, aminek értéke van, amit emberi munka teremtett. Mivel korábban egy kicsit beletanultam a bőrszakmába egy Zsilinszky nevű dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) szíjgyártónál, elkezdtem javítgatni a labdákat. A sportszervezet vezetősége végtelenül hálás volt érte, sőt még a labdarúgók is, mert előfordult hogy megkedveltek egy- egy labdát, és nem akartak tőle megválni, ha valami károsodás érte. Később, hogy teljesen rokkant lettem, azért is foglalkoztam a labdák javításával, mert az orvos azt tanácsolta, foglaljam el magam. Hamar híre ment a környéken, hogy mihez értek, és azóta többször is felkeresnek a rossz labdákkal. Egy-egy labda javítása, varrása, belsőjének cseréje 40—50 koronába kerül. Már azt is hallottam, hogy drága. De nekem egy belső 14 koronába jön, és akkor hol még a munka. A kifeslett varrás helyreigazítása nagy pepecseléssel jár, türelem kell hozzá. Egy javítást úgy két hétre vállalok, ha kapok hozzá megfelelő anyagot. Végtelenül hálás lennék a sportszervezeteknek, ha megajándékoznának olyan labdákkal, amelyek már teljesen tönkrementek, és semmi hasznát nem vennék. Én azonban nagyon jól hasznosítanám a bőrt. Higgye el, még most is nagyon tudok örülni annak, ha sikerül egy labdát rendbe hozni, mert valamikor én is nagyon szívesen rúgtam a bőrlabdát. Szeretném még ezzel kapcsolatban elmondani, hogy műanyag labdák javítását nem vállalom, de minden más megrendelést készségesen teljesítek.“ Sokáig elnéztem, ahogy Imre bácsi keze alatt, ha nem is újjá, de használhatóvá varázsolódtak a „beteg“ labdák. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, melegen ajánlhatom bárkinek. Éppen ezért azt is elárulom, hogy Trhové MJtóban a 38. szám alatt lakik. (palágyi) A DAC ■ torna felnit korba lépett 'A Dunaszerdahelyi ÁC (Dunajská Streda) labdarúgó-szakosztálya harmadik éve rendezi az Aratási Kupáért kiírt nemzetközi ifjúsági labdarúgótornát. A szerény indulás után tavaly és az idén már rangos nemzetközi mezőny vett rajta részt. Az utolsó két évfolyamon jelen voltam, nyugodt lélekkel elmondhatom, remek dolog az ismert egyesület részéről, hogy ilyesmire vállalkozik. A torna felnőtt korba lépett. Hiszen tavaly és az idén a vendéglátó csapaton és az első évfolyamban diadalmaskodó Hutník Sered együttesén kívül (mindkettő a II. ligában játszik) itt volt az NDK egy évvel korábbi ifjúsági bajnoka, a Dinamó Berlin, továbbá két elsőosztályú magyar csapat, a Tatabányai Bányász és a Székesfehérvári Videoton. A bányászcsapatban három o- lyan játékost is láttunk, akik a magyar válogatott színeiben a közelmúltban Moszkvában Európa-Bajnokságot nyertek. Nem akarcAc elhamarkodottan Ítélni de azt hiszem, Szalma, Bujtor vagy Incédi nevével hamarosan találkozunk a magyar nagyválogatottban is. (E helyen szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy lapunk következő számában érdekes beszélgetést közlünk a bányászcsapat edzőjével, Straub Józseffel a magyar foci problémáiról.) Végül nagyon szép színfoltja volt a tornának a szlovák ifjúsági válogatott, amely az utolsó két évfolyamban kimagaslott a mezőnyből. Amit például a presovi Daiíko művelt, az megütötte a nagyválogatott mércéjét és azon sem csodálkoznék, ha Masopust edzőnek is a szemébe ötlene. Szóval minden adva volt, ami egy nagy tornához keli, és aki kiment a mérkőzésekre, nem bánta meg. Sajnos, a közönség nemigen fogadta kegyeibe a tornát. A döntőre is csak egy maroknyi, mintegy száz néző volt kíváncsi. Pedig a szerMácsai Gyula átnyújtja a kupát a győztes csapat kapitányának, Karol Belaníknak a szlovák ifjúsági válogatottból. \ * - * ‘ Pavol Krsek, a szlovák ifiválogatott edzője (balról): „Jó lenne, ha több ilyen rangos nemzetközi tornán adnánk lehetőséget a fiataloknak.“ i vező bizottság, Mácsaí Gyulával, a városi nemzeti bizottság alelnökével az élen mindent megtett a torna népszerűsítéséért. Végtelenül okos ötletnek tartom, hogy a selejtező csoportmérkőzéseket vidéken: Nagylégen (Lehnice), Dióspatonyban (Orechová Potöfi), Egyházkarcsán (Kóstolná Kraőany), Nagymegye- ren (Calovo) és Gabőíkovőn játszották. E helyeken a nézők száma is több volt. Nem túlzás, hogy egyik-másik mérkőzés színvonala vetekedett egy ligamérkőzés színvonalával. Remélem, hogy ez jó reklám ahhoz, hogy jövőre majd többen is kimenjenek s tornára. Nyilván a szervező bizottság is tesz majd egyet és mást a látogatottság érdekében. Legalábbis erre vallanak Mácsai Gyula szavai: „Úgy hiszem, jól sikerült a torna, de ha elégedettek lennénk, baj lenne. Van még javítani való. Mindenesetre meg kell köszönni a pártós állami szervek támogatását, mert enélkül nem üthettük volna nyélbe ezt a szép nemzetközi találkozót. A résztvevő csapatok képviselőt is elégedettek voltak és elismeréssel szóltak a tornáról. Voltak olyan hangok, jó-e, hogy minden évben ugyanazok a csapatok rajtolnak. Szerintem ez nem baj, mert ifjúságiakról lévén szó, szinte minden évben megújult csapatok érkeznek. Mi a SZISZ szervezeteket is felkértük, hogy legyenek a segítségünkre a nézők toborzásában. Talán túlságosan jó volt az időjárás, és az emberek inkább fürödni mentek. Talán az is baj, hogy a vakáció idején van ez a torna. Mindenesetre okultunk a tapasztalatokból. Végeredményben azonban a labdarúgás és nem utolsósorban városunk, járásunk és hazánk jó népszerűsítése volt ez a torna. Hozzájárult a szocialista országok sportolói közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséhez, hiszen az egyes csapatok ellátogattak a Gab- éíkovói Állami Gazdaságba, a dercsikai (Jurová), légi és dióspatonyi szövetkezetekbe is.“ A tornát egyébként a szlovák ifjúsági válogatott nyerte, miután a döntőben 3:1 arányban legyőzte a Videotont. Ez a két csapat és a Tatabánya magasan kiemelkedett a mezőnyből. A mutatott teljesítmények alapján az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés: hová lesznek ezek a tehetséges labdarúgók felnőtt korban? A megalakulása 80. évfordulóját ünneplő DAC sportegyesületet dicséret illett az élményszámba menő torna megrendezéséért. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei EggaSflMCTUWWJI SBBBHHBS 'Aligha van olyan sportrajongó, akit né érdekelnének kedvenc sportágának legkiemelkedőbb alakjai, így aztán a birkózás hívei mindig fölfigyelnek, ha Nyikolaj Balbosin nevét hallják. Igaz már-már elfeledték, hiszen a moszkvai olimpia óta három éven keresztül nem lehetett róla hallani, aztán újra meg jelent, jött, látott, és győzni akart... Nem minden sikerült úgy, ahogy remélte, a miért újra vállalta a sok lemondást, fáradságot. Ha már a birkózás „leg“- Jeinél tartottunk, el kell mondanunk, hogy minden idők legsikeresebb birkózója Alekszandr Medvegy volt, aki nem kevesebb, mint tizenhárom aranyérmet szer zett a különböző világverse nyékén. Igaz, ő a szabadfo gásban versenyzett, míg ne vés honfitársa, Nyikolaj Bal bosin a kötöttfogásban szer zett tizenkét aranyérmet Tiszteletet ébresztő „gyűjte mény“, és az érmek között mindennemű világversenyről van legalább egy. Az egyik aranyat a legnemesebb vetélkedések — a négyévenkénti olimpiák — egyikén, Montrealban szerezte. Aztán négy évvel később Moszkvában ismét csak Balbosin volt a százkilósok mezőnyének legnagyobb esélyese. De közbeszólt a balszerencse, súlyos sérülést szenvedett, és már-már lemondták róla. Pedig esélyeshez méltóan kezdett, biztosan verte az első fordulóban Gáspár Tamást, a már akkor is nagy ígéretnek számító magyar birkózót. Az, tán a második fordulóban következett a végzetesnek hitt sérülés .. < Nem sikerült hát az újabb olimpiai aranyérem megszerzése, Balbosinnak az jelentett némi gyógyírt, hogy korábban öt világbajnokságon nyert (csak a rend kedvéért: 1973, 1974, majd pedig 1977, 1978 és 1979 világbajnoki aranya került tarsolyába). Európa-bajnoki aranyérme pedig eggyel több van (ő volt 1973 után 1975-től e- gészen 1979-ig a kontinens legjobbja), míg az idei EB- bronzérmét, valamint a tíz évvel ezelőtti VB-ezüstöt inkább a sikertelenség! listára helyezi... Apropó, idei EB ... Nyikolaj Balbosin hosszan gyógyuló sérüléséből felépülve korábbi klubjában, a Dinamo Moszkvában foglalkozott a fiatalok nevelésével, kedvtelésből sportolt is, de nem birkózott. Két évvel ezelőtt ősszel egy nemzetközi torna előtt nem akadt gazdája a „százkilós meznek“, s ad- dig-addig biztatták, míg újra a szőnyegen találta magát. Aztán — mivel a vér nem válik vízzé — úgy adzett, mintha tíz évvel fiatalabb lett volna. Amikor pedig azt a tornát meg is nyerte, végleg eldöntötte, hogy visszatér a szőnyegre, és megpróbálja megvalósítani négy év. vei ezelőtt szertefoszlott álmát, aranyérmet akart nyerni a Los Angeles-i olimpián. Elhatározásának mindenkinél jobban örült Genna- gyij Szapunov, a szovjet l$ö- töttfogású válogatott főedzője, hiszen éppen Balbosin súlycsoportja, a száz kilogramm az, amejji miatt a legtöbbet fájt á főedző feje... A 34 évesen Ismét visz- szatért „öreg legény“ kémé. nyen végigdolgozta az elmúlt esztendőt, és ez év elején ismét megjelent a nemzetközi küzdőtéren, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a négy éve megszakadt sikersorozatot folytatja. így jutott el az idei EB-re. Ott volt azonban az új trónkövetelő, a junior Európa- és világbajnokságot is szerzett magyar Gáspár Tamás, akitől kikapott, és csak a bronzéremért küzdhetett, de azt aztán magabiztos birkózással meg is szerezte. „Majd az olimpián ...“ — mondta, és úgy készült, mint soha- Az ismert okok miatt azonban Balbosin is távolmaradni kényszerült az o- limplai birkózószőnyegről, és a budapesti kötöttfogású Ba. rátság Verseny lépett elő az idei év csűcsviadalévá a birkózás klasszikus fogásnemében. Balbosin a szőnyeg kiasz- szikusa — mondogatták róla elismerően korábban, sérülése előtt. Akkor pedig még a „kilencperces“ birkózás dívott, és a lerövidült mérkőzésidőhöz is sikerült alkalmazkodnia, pedig korábban éppen az jellemezte birkózását, hogy roppant teherbírásával a harmadik — ma már nem létező — menetben vitte döntésre a dolgot, ha egyáltalán szükség volt rá. Ebben rejlő nagyságát aztán bizonyította Buda. pesten is. A csoportmérkőzések során először nem akárki ellen. A bolgár Dimitrov, tlü tavaly, szinte Rtszi köny/ nyedséggel nyerte Kíjevbeif 9 világbajnokság aranyért mét, bizonyára nagyon feli lélegzett, amikor megtudta, hogy ez volt Balbosin utolsó világversenye. A Budapest Sportcsarnokban ugyanis kettejük mérkőzése volt az e- gyik nagy csemege. A fel-, törekvő új nemzedék harca az egykori nagy nemzedék legjelesebbikővel. Nos, eb- ben a harcban Ba'lbosin tudása, rutinja, és erőnléten} dominált. Hiába szerzett a bolgár egypontos vezetést, már a találkozó elején érezni lehetett, hogy ezt a mérkőzést csak Balbosin nyerheti, Olyan volt, mint fénykorában, és már az első menet vége előtt Dimitrov furcsán kapkodta a levegőt. Balbosin győzött, a döntőbe jutott, a- hol az idei Európa-bajnok Gáspár már túl nehéz ellenfélnek bizonyult. Az eredményhirdetésnél egy markáns vonású fiatalember állt a dobogó második fokán, és könnyezett: — A dobogó tetejéről a- kartam „szétnézni“ a búcsú pillanatában, de nem sikerült. Pedig nem voltam meszi sze tőle. Persze, lehet, hogy a Bal- bosin-névvel még találkozunk néhány év múlva. Az ifjabb Nyikolaj Balbosin most volt tizenegy éves, és már egy éve birkózik. És meglehet, hogy egyszer majd az idősebb Nyikolaj adja neki a tanácsokat, mit, hogyan csináljon. Akkor pedig az ellenfelek aligha repesnek majd az örömtől... MÉSZÁROS JÁNOS Bűcsűzoít a birkózószőnyeg klasszikusa...
