Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-07 / 32. szám

mm Árleszállítás az érempiacon... Valamennyi hazai sportkedvelő tisztában van azzal, hogy mit jelenthet egy sportoló életében, ha olimpiai érmet nyer. Sokéves, néha évtizedes erőfeszítéseinek a gyümölcse az érem. A szarajevói téli olimpiáról nyilat­kozta a női síkfutók edzője, ZDENÉK CILLER: „ ... nem lehet egy sportoló életében nagyobb pillanat, mint ami­kor az olimpiai győzelmi dobogóra lép!“ Igaz, akkor még Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is abban reménykedett, hogy Los Angelesben minden idők leg­nagyobb olimpiai játékait rendezik. Nem vette figyelem­be azokat az aggasztó jeleket, amelyekre a szocialista országok sportvezetői már jó előre figyelmeztették! Az amerikai politikai körök durva beavatkozása az olim­piai mozgalomba nemcsak azokat károsította meg, akik nem lehetnek ott az olimpiai küzdőtéren, hanem az olimpián indulókat is. A francia Le Monde című napilap szerint az olimpia érmeiért folyó küzdelem el­veszti értelmét... JIM GRIFFITH amerikai atléta a Newsweekben véle­kedett úgy, hogy az olimpia a szocialista országok spor­tolói nélkül olyan, mint menyegző menyasszony nél­kül... Fölösleges lenne kételkedni ezeknek a vélemé­nyeknek az őszinteségében, és abban is, hogy valóban így van: a legtöbb sportág nagyon sok számában kétes értékűvé válik a győzelem. Elég, ha csak a tavalyi vi­lágbajnokságok eredményeit vesszük alapul, hiszen eze­ken a rendezvényeken gyakran „sűrűbb“ a mezőny, mint az olimpián. Ilyen sportág például a vívás, amely­nek egyéni számaiban egy-egy országot öt versenyző képviselhet, míg az olimpián csak három. Ha csak az olimpiai sportágakban a világbajnokságo­kon és a Világ Kupákban elért tavalyi eredményeket tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a szovjet sportolók ezeken nem kevesebb, mint 62 első helyezést szereztek. Az NDK-nak 44 aranyérem jutott, míg az USA-nak csak 28! Vannak olyan népszerű olimpiai sportágak, ame­lyekben abszolút elsőség illeti a ■szocialista országok sportolóit. Ilyen a súlyemelés (amelyben valamennyi világcsúcs szovjet, bolgár, illetve NDK-beli versenyző nevéhez fűződik), a torna, a kerékpározás, a kötött-, 111. szabadfogású birkózás, az ökölvívás, a női és férfi röplabda, a vívás, az öttusa, az evezés, a művészi tor­na, a vízilabda, de ide sorolhatjuk a sportlövészetet, az íjászatot, a cselgáncsot, a műugrást, az úszást, a vitor­lázást és más sportágakat. Szinte alig van olimpiai sportág, amelyben ne lennének legalább más országok sportolóival azonos esélyei a szocialista országok spor­tolóinak. Kitűnő összehasonlítási alapot nyújt a tavaly először megrendezett atlétikai világbajnokság, hiszen ebben a sportágban van a leggazdagabb „éremtermés“. Helsin­kiben is 41 versenyszámban osztottak érmeket, és meg­közelítőleg azonos eredménnyel végeztek a szovjet (6 arany, 6 ezüst, 11 bronz), az USA (8—9—8) és az NDK atlétái, akik a legtöbb aranyérmet szerezték (10—7—5). összesítésben nem kevesebb, mint 22 aranyérem jutott a szocialista országok sportolóinak, míg a kapitalista országok versenyzői 19 világelsőséget mondhattak ma­gukénak. Ezek után nyilvánvaló, hogy a Los Angeles-i játékok aranyérmeinek — de egyáltalán valamennyi dobogós helyezésnek — valóban kétes az értéke. Csúcsboksz helyett „csúcsügyeskedés” Azt Joggal állították a szakemberek, hogy a Los Angeles-i nyári olimpia egyik csúcsesemény-sorozata lesz az olimpiai ökölvivőtorna. Igaz, akkor még azt hitte mindenki, hogy Juan Antonio Samaranch szavalt Igazolják az események, aki még ez év elején Is úgy nyilatkozott, hogy a kaliforniai vi­lágvárosban minden rendben lesz. Aztán beigazolódott, hogy korántsem volt alapja a NOB-elnöknek a derűlátásra, és a szocialista országok távolmaradásával átlagos színvonalú eseménnyé degradálódott a csúcsökölvívást ígérő olimpiai torna. Ugyanis a két évvel korábbi világbajnokság érmesei­nek mindössze a fele állt csak szorítóba. Hogy a torna a- múgy is kétes sportértéke tovább „színesedjék“, arról nem más, mint a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség, az AIBA ame- rlkal elnöke, Donald Hull gondoskodott. Mindenekelőtt Hullnak az a döntése váltott ki sok vitát — amelyet ráadásul az AIBA végrehajtó bizottságával is elfo­gadtatott — hogy az olimpiai ökölvívómmá részvevői hasz­náljanak fejvédőt. Ez a döntés látszólag humánusnak tűn­het, ha úgy fogjuk fel, hogy a versenyzők testi épségét szol­gálja. Azonban maguk az ökölvívók nyilatkoztak úgy, hogy vajmi keveset véd, és mér a viadalok elején számos kiütést szenvedtek el a gyengén képzett öklözök. Sokkal nyilván­valóbb azonban a döntés mögött meghúzódó üzleti szándék, hiszen Hull rendelete kizárólag amerikai gyártmányú fejvé­dők használatát engedélyezil Ezenkívül van egyéb hibája Is, hiszen az olimpián részvevő nyugatnémet ökölvívók fő­edzője, Helmut Ranze — akit aligha lehetne részlehajlássa! gyanúsítani — olyan kijelentést tett, hogy az amerikai fej­védők Európában szokatlanok, ráadásul ahhoz, hogy hatáso­sak legyenek, mindenkinek „méretre“ kellene elkészíteni. Az ökölvívósport egyik legégetőbb problémája éppen a bírókérdés, amelyben Donald Hull ugyancsak egyénien Járt el. Nem mindegy, hogy mikor ki ül a pontozói székbén. elő­re pedig nem lehet, tudni, az egyes súlycsoportokban ki jut tovább, ki marad állva, és ki búcsúzik. így aztán mindenne­mű logikát nélkülöz az a döntés amely szerint nem az ed­digi gyakorlatnak megfelelően az egyes mérkőzések előtt közvetlenül, hanem az egész tornára előre meghatározták a bírói testület összetételét. így nincs garantálva, hogy a torna vége felé a fontos mérkőzéseken pártatlan összetételű zsűri működjön, Az már korábban is sok vitát váltott ki, hogy Hull elfo­gadtatta azt a döntést, amely szerint a szupernehézsúlyban tizenkettőre korlátozták a részvevők számát. Ez a korábban példa nélkül álló rendelkezés egyúttal azt Is jelentette, hogy a tlzenkéttagú mezőnyből az első fordulóban négy szuper- nehézsúlyú öklöző erőnyerő lesz, és a továbbiakban elegen­dő mindössze egy mérkőzést nyernie bármelyiküknek, hogy olimpiai „ténykedésükért“ azonnal érmet is nyerjenek . . . .Az egészben az a legfurcsább, hogy Hull eme ügyeskedé­seinek olyan látszatot Igyekezett kölcsönözni, mintha kierő­szakolt rendelkezéseivel a sportág érdekeit akarta volna szol gálni. Pedig csak eggyel több okot szolgáltatott, amiért ezt I az olimpiai ökölvívótornát nem írják majd be arany betűk­kel a sportág történetébe .. t M. J. Tóth László, a gólkirály. A Dunaszerdahelyi (Dunaj- ská Streda) AC labdarúgó- csapatát már második éve balszerencse kíséri a Szlo­vák Nemzeti Ligában. Mind­két alkalommal csupán haj­szálon múlott, hogy meg­nyerje a bajnoki címet, és felkerüljön a legfelsőbb osz­tályba. A város történetének ez lett volna az eddigi leg­nagyobb labdarúgó-sikere és méltó megünneplése a szer­vezett labdarúgás mostanra eső 80. évfordulójának. De mert nem így történt, nagy volt a csalódás, jóllehet a csapat szép és tetszetős fut­ballt játszott. Időközben nagy változások történtek a DAC labdarúgó-szakosztályá­ban. Szikora Györgyöt, aki­nek oroszlánrésze volt a du­naszerdahelyi labdarúgás fel- • emelkedésében, Pecze Ká­roly, a Zilina és a Slovan Bratislava korábbi mestere váltotta fel az edzői tiszt­ségben. A szakosztály élére a fiatal Sánta Imre mérnök került. Szombaton kezdődik az SZNL újabb idénye, eb­ből az alkalomból velük és a bajnokság gólkirályával, Tóth László mérnökkel be­szélgettem. AZ EDZŐ — Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért jöttem Dunaszerdahelyre. íme a vá­laszom: Mint a Slovan Bra­tislava edzője nagy érdeklő­déssel figyeltem a DAC sze­replését. Egy kicsit szurkol­tam is neki a feljebbjutásért folyó küzdelemben. Tetszett nekem a csapat játékossága, kollektív, támadó játékfelfo­gása. Véleményem szerint a ZtS PetrZalka és a DAC ma­gasan kiemelkedett a me­zőnyből. Csak a körülmé­nyek kedvezőtlen összjátéka és a tapasztalatlanság lehe. tett az oka, hogy kétszer egymás után sem sikerült elérnie a kitűzött célt. Ami­kor tehát jöttek az ajánlat­tal, hogy vegyem át a csa­pat irányítását, szívesen vál­laltam. A szakosztály veze­tőségével együtt megfogad­tuk, hogy megpróbáljuk megszerezni. a bajnoki cí­met, ami kétszer nem sike­rült. Ismerem a Szlovák Nem­zeti Ligát. Három évig ve­zettem a Zilinát ebben a bajnokságban, mindig az é- len tanyáztunk, és emlék­szem, nem volt könnyű dol­gunk. Erős a mezőny. Az SZNL csapatai véleményem szerint edzettségben semmi­ben sem maradnak le a leg­felsőbb osztály együttesei mögött. A lehetőség tehát adva van, és én csak meg­ismételhetem, azért jöttem ide, hogy bajnoki címhez se­gítsem a csapatot. Ez az e­gyetlen célunk a vezetőség tagjaival együtt. Egy kicsit attól tartot­tam, hogy a kétszeri kudarc letöri az együttest és a tisztségviselőket, de úgy lá­tom, aggodalmam alaptalan­nak bizonyult. A sikertelen­ség után még nagyobb ve­hemenciával láttunk munká­hoz. A bajnokság végén egy kicsit talán elpártoltak a csapattól a szurkolók, de re­mélem, hogy visszahódítjuk őket. Legalábbis mindent megteszünk ennek érdeké­ben. Személy szerint az e- gész csapat nevében ígérem, hogy ismét látványos, játé­kos és támadó futballt áka- runk nekik nyújtani. Elkép­zeléseimet igyekszem azok­ra a jő tulajdonságokra épí­teni, amelyeket elődeim, Szi­kora Gyuri és Gogh Kálmán tápláltak a csapatba. A játékosoknak nyíltan megmondtam, mit várok tő­lük. A feljebbjutás meghiú. sulása talán őket törte le leginkább. Egy kicsit hosz- szúra nyúlt a szabadságuk is, mert én csak július má­sodikén vettem át a csapat irányítását, de pályaedzőm­mel, Ábrahámmal éppen e- zért kémény munkára fog­tuk a fiúkat. Eleinte egy ki­csit morogtak is miatta, de már nagy kedvvel végzik a foglalkozásokat. A keretben különösebb változás nem történt, csupán Gogh és Hornyák távozott. Remélem, hogy sikerült őket pótolni. Hozzánk igazoltak: Lesko és Nezhyba a Slovanból, a fia­tal BartoS az Interből, a Slo­van ificsapatából Nagy és Fraiío, Chobot Félről (Toma- sov), és a saját ifjúsági csa­patunkból Szilvásy, Halagh és Farkas (Ekhardt a be­szélgetés után igazolt át Trnavába — a szerk. megj.J. Remélem, hogy az idősebb, tapasztalt játékosokkal egy. séges, ütőképes együttest al­kotnak, és Nitra, a ZÍS Ko- Sice és esetleg Léva (Levi- ce) mellett, szerintem, ne­künk van a legnagyobb esé­lyünk a feljebbjutásra. Meg­mondom őszintén, a legfel­sőbb osztályból érkeztem ide és szeretnék oda visszajutni — Dunaszerdahellyel. X GÓLKIRÁLY Tóth László, a DAC har­minc esztendős csatára 22 góllal nyerte az SZNL gólki­rályságát a 19 gólos petr- üalkai Pochaba előtt. — Sokan szidtak a strop- kovi meccs után, hogy a lá­bamban volt a győztes gól. Lehet, de előtte kiugrott két csigolyám és egy hétig nem edzettem, jóformán mozdu­latlanul feküdtem. Csak ösz- szeszorított fogakkal voltam képes játszani a fájdalomtól, de ezt a szurkoló nem tud­Mi lesz veled DAC? A cél a bajnoki cím ja. Majorossal is voltak e- gészségügyi problémák, s ez rám is hatással volt, mert vele értem meg magam a legjobban. A Gyuri labdái­nak szeme van. Én egyéb­ként a magas centereket, be­adásokat szeretem, akár jobbról, akár balról, s Gyu­ri ezeknek mestere. Nem titkolhatom, hogy a bajnokság végére egy kicsit a csapatszellem is leromlott. Voltak játékosok, akik csak a saját mezükért játszottak, önzősködtek a kollektiv munka rovására. Nem emlí­tek neveket, de egész biztos magukra ismernek. Mert ez így nem mehet tovább. A futballt tizenegy ember játssza, a cserejátékosokkal együtt esetleg tizenhárom. Ezt mindenkinek tudatosíta­nia kell, és minden pillanat­ban a csapat érdekeit kell előtérbe helyezni. Hogy milyennek tartom az esélyeinket? Azt hiszem, hogy az idén már nem for­dul ismét elő, -hogy két csa­pat keresztbe veri egymást, és éppen ezért remélem, hogy feljebbjutunk. A SZAKOSZTÁLY ELNÖKE — Szerettük volna bajno­ki címmel megünnepelni a dunaszerdahelyi szervezett labdarúgás 80. évfordulóját, nem sikerült. De mi újra megpróbáljuk. Az edző tel­jes bizalmat és szabad kezet kapott. Az eddigi tapaszta­latok szerint keményebben dolgozik a csapattal, mint elődei. Szinte elsőligás kö­vetelményeket támasztott a játékosokkal szemben. Re­mélem, a munkának meg is lesz az eredménye, és sike­rül a feljebbjutás, amire még a ZÍS Kosicét, Nitrát, Tren- Cínt, esetleg Lévát tartom esélyesnek. Én csak július elején vettem át a szakosz­tály irányítását, most azon fáradozunk, hogy feltöltsük a vezetőséget megfelelő em­berekkel. Tudom, hogy a közönség egy kicsit hűtlen létt hoz­zánk, de egész biztos vissza, szerezzük a kegyeit. Részem­ről csak annyit mondhatok, hogy az építők ígérték, már á második hazai mérkőzé­sen, tehát szeptember ele­jén kész lesz a lelátó, ahol 1200 fedett és 900 nyitott ülőhely várja a nézőket. S jövőre, május elsejére elké­szül az új, pompás stadion. Elvégre itt lesz az ország első járási spartakiádja. PALÄGYI LAJOS Pecze Károly V*?. ■ -• ............. - - ' " ' Y\ " V " V/,': -";. O';:. • ^ ' ' 'y •. ’ ' 'f'T Nagyszerű ütemben épül a lelátó. A szerző felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents