Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-07 / 32. szám

Alagút - drámai előzmények után 'Az új víz alatti alagúton át mindössze két-három perc autón a Kanonyerszkij-szigettől Lenin- grád központjáig. A sziget néhány ezres lakossága, a balti-tengeri ha­józás és a hajójavító dolgozót té- len-nyáron gyorsan és biztosan el­érhetik a várost. Az alagút révén megszűntek a tengeri csatorna, a kikötő és az itt találkozó vasútvo­nalak miatt korábban kényszerű kerülők. A víz alatti autóutat a Szovjetunióban eddig nem alkal­mazott módszerrel építették. Az elemek közbeszólása miatt azon­ban meglehetősen drámai körül­mények közötté A természet sohasem kímélte Leningrádot. A város tenger felőli oldalát a centrummal ellentétben azért nem ékesítik építészeti re­mekek, mert a Finn-öböl alacsony, lankás partjai rendszerint huza­mos időre víz alá kerülnek. Lenin- grád csak az utóbbi időben köze­ledik a Balti-tengerhez; a veszé­lyeztetett part menti részeket há­rom méter magasan feltöltik, új lakónegyedeket építenek, sétányo­kat, parkokat, rakpartot alakíta­nak ki. A most épülő védőgátakat még magasabbra, öt és fél méte­resre tervezik. 'A város tehát megmenekül a szél és a hullámok szeszélyétől. De vajon hogyan lehet megmen­teni az iszapos altalaj csuszamlá- saitól? Ez már sokszor megkese­rítette a metróópítők életét, elké­pesztő erővel hajlította meg az acélszerkezeteket, Toppantotta össze az öntöttvasat, roggyantott meg emeletes házakat, egész ut­casorokat. A leningrádiak emléke­zetében még elevenen él, amikor a Ploscsagy Muzsesztva állomás­nál több millió köbméter iszap ro­hamozta meg az épülő metróalag- utat. Akkor üzemek sora állt át az építkezéshez terven felül szük­ségessé vált berendezések gyártá­sára. A Kanonyerszkij-szígeten a ter­mészet megint megmutatta, hogy mire képes. Az alagútépítésnél alkalmazott merőben új módszer lényegét Jurij Arjev, a Mosztasztroj-6 hídépítő tröszt vezetője így foglalta össze: | Az alagút öt, egyenként 75 méter hosszú, mintegy két emelet magas vasbeton gyűrű. Ezeket e- redetileg egy szárazdokkba he­lyezték, majd a dokkot feltöltöt- ték egymillió köbméter vízzel. Az alagútelemeket levegővel telítet­ték, hogy feljöjjenek a víz színé­re, s így egyenként átvontathas­sák őket jövendő rendeltetési he­talmas munkagödre keresztezte a vasútvonalakat, illetve a közuta­kat. A csatornának a hajók közle­kedését sem volt szabad akadá­lyoznia. A gyakori magas vízállás miatt az építők és szerelők napo­kon át a parton rostokoltak, vár­va, hogy kockázatmentesen kezd­hessék meg az elemek víz alatti összeillesztését (a maximális pon­tosságot lézerberendezés biztosí­totta). A víz alatt minden a terv sze­rint haladt, amikor a szigeten a munkagödör fenekéről váratlanul iszapos vízsugár tört fel. Néhány perc múlva még egy. Az emberek rohantak, hogy kavicszúzalékkal próbálják elzárni a buzgár útját. De abban a pillanatban működni kezdett egy harmadik „szökőkút“ is... Eközben odafent, a munkásdokk­Csakhogy a Kanonyerszkij-szige- ten a kitörés végterméke cseppet sem hasonlított a palackonként 10 kopejkáért árusított ásványvízre. A buzgárok iszapot és homokot okádtak. Akárcsak a Ploscsagy Muzsesz­tva térségében, itt is a hideget hív­ták segítségül. A szigetre vezé­nyelt metróépítők lyukakat fúrtak, azokba csöveket helyeztek, a csö­veket rákötötték a vízvezeték-há­lózatra, aztán bekapcsolták a gé­peket: a mesterséges fagy telje­sen megdermesztette a talajt. Fa­gyott földet ásni nehéz, de lehet­séges. A munkagödörből kiszívaty- tyúzták a vizet, s a szabaddá tett területről leküldték a 11-es híd­építő brigádot. Az ötödik betonele­mig s vele a kész alagútig már csak 125 méter volt hátra. Az iszap újra meg újra visszafoglalta A képen látható tengeri csatorna allat vezet az alagút, amely a néhány ezer lakosú, iparosodott Kanonyerszkij-sziget és Leningrád között kényelmes közúti összeköttetést biztosít. lyükre, a tengeri csatornába. A vasbeton elemeket ezután leenged­ték a csatorna előre kimélyhett medrébe, és hermetikusan összeil­lesztették. A párt felől, mindkét oldalról kiképezték a lejárókat. Ez így utólag egyszerűen hang­zik. Valójában azonban az építke­zés bővelkedett az izgalmas, sőt drámai fordulatokban. A munkaterület eleve az új kon­strukciós és technológiai elgondo­lások kidolgozásának és kipróbá­lásának egyfajta műhelye volt. El kellett követni mindent, hogy ne bolygassák meg a nagy forgalmú kikötő rendjét, öt ideiglenes hidat építettek ott, ahol az alagút ha­tói nem messze különös dolog tör­tént. Látszólag minden ok nélkül feltöredezett az aszfalt, felrepedt a talaj, és a házak faláról levált a vakolat. A szakemberek rögtön tudták, hogy a talaj lesüllyedt, mert a vízkitörés alámosta. Történt még egy eset, amelyre — bár az összes előírt fúrást el­végezték — maguk a geológusok sem számítottak. Egy, még a jég­korszakból visszamaradt rétegből nyomás alatti víz tört fel. Lehet, hogy a vízréteg egy ősfolyó ma­radványa volt, de az is lehet, hogy egy gleccser által mélyen kivájt, vízzel telt barázda. Ilyen források­ból nyerik a Leningrádban ked­velt Poljusztrovszkaja ásványvizet a hihetetlen erőszítéssel elhódított területszakaszokat. Aztán egyszer csak olyan erővel tört elő az iszap, hogy újra el kellett árasztani a munkagödröt. A harci eszköz ez­úttal is a fagy volt. Most negyven­ötven centiméteres távközökkel végezték el a fúrásokat. A folya­mat meggyorsítására cseppfolyós nitrogént használtak, A vagonok­kal odaszállított több mint 1000 tonna nitrogén szíklakeménnyé tette az iszapos homokot. Csak fejtőkalapáccsal lehetett — több hónapos munkával — eltávolítani. A munka befejeztével azonnal le­betonozták a falakat, a fedőrészt és az alapot. Az iszap mintha meg­nyugodott volna, de további ve­szélyforrásként ott volt még a nagy víznyomású tengeri csator­na. Amikor a munkából már csak az utolsó 65 centiméteres szakasz volt hátra, az iszap és a csatorna homokos, gázos vízsugarakat lö­vellve egyesült. A Kanonyerszkij-szigetet Lenin- gráddal véglegesen összekötő vas­beton alagút építése még hónapo­kon át tartott. Az alagút jóvoltá­ból a sziget lakói most tizedannyi idő alatt érnek be a városközpont­ba, mint azelőtt. Am ebben a 20 méterrel a vízszint alatti egy ki­lométeres, két-háromperces autó­zásban több száz ember hónapo­kon át tartó megfeszített munká­ja van. y. ZAHARKO A The Times brit napilap beszámolt arról, hogy a TUC, a brit szakszervezeti szövet­ség közelgő kongresszusán a bányászszakszervezet állást fng’al a nukleáris rakéták azonnali eltávolítása melleit Nagy-Britanniából, kiáll a nukleáris fegyverek nélküli Európáért és teljes mérték­ben támogatni fogja a brit békemozgalmat. A bányák bezárását terve­ző Thatcher-kormány ellen már négy és fél hónapja el­szánt sztrájkharcot folytató bányászok ugyanilyen hatá­rozottan kiállnak a konzer­vatív kormány militáns po­litikája ellen is. A Brighton, ban szeptember elején kez­dődő TUC-kongresszusnn kö­veiéin) fogják továbbá a brit területen levő számos amerikai katonai támasz­pont felszámolását A kül­dötteket arra fogják felszó­lítani, hogy háborfiellenes tüntetésekkel és más eszkö­zökkel is leleplezzék a Nagy- -Britanniában terjesztett szovjetellenes propaganda hazug voltát, és álljanak ki a feszültség enyhítése és a béke mellett. A bányászokéhoz hasonló terveik vannak a vasutasok­nak is. Követelni fogják, hogy a TUC kongresszusa je­lentse ki, hogy a Nagy-Bri- tannia területén levő nukle­áris támaszpontok nem já­rulnak hozzá az ország vé­delméhez, ellekezőleg, nuk­leáris háború esetében fel­tétlenül célponttá változtat­ják Nagy-Brltanniát. Követe­lik továbbá, hogy az újon­nan felszerelt közepes ható- távolságú rakétákat küldjék vissza az USA-ba, állítsák le a Trident brit nukleáris tá­maszpontot és utasítsák visz. sza a neutronfegyverek te­lepítését Nagy-Britanniában. • Az izraeli katonai ható­ságok négy hónapra bezár­ták a megszállt Ciszjordá- niában fekvő Nablusz város An Nadzsa egyetemét. Az a- rab egyetemet, amelyen 3 ezer, többségében palesztin diák tanul, Izrael-ellenes ak­ciók központjának nyilvání­tották. Az egyetem végrehajtott razzia során bezárták a pa­lesztin kiállítást, s az izrae­li hadsereg szóvivője szerint három személyt letartóztat­tak és nagy mennyiségű iro. dalmat koboztak el. A kínai fél folytatja az ellenséges akciókat a Viet­nami Szocialista Köztársaság északi térségei ellen. A VNA vietnami hírügynökség kö­zölte, hogy július 22-én Ha- Tuyen tartomány Cuang-ba járásában egy kínai század megsértette a VSZK határát és támadást intézett a viet­nami határőrök ellen. A kí­nai tüzérség július 28-án és 29-én lőtte a tartomány több faluját. A hírügynökség kö­zölte, hogy a vietnami ha­tárőrök felvették a harcot a halársértőkkel. • Az NSZK-ban eddig titok­ban 36 középes hatótávolsá­gú, Pershing-2 amerikai ra­kétát telepítettek, tehát az egyharmadát annak, ameny- nyiről a NATO 1979-es úgy­nevezett kettős határozata döntött. A hírt a Spiegel nyugatnémet hetilap közli olyan szemtanúkra hivatkoz­va, akik figyelemmel kísé­rik az ezekkel a fegyverek, kel folytatott szüntelen kí­sérleteket Baden-Württem- bergben és Bajorországban. A lap közölte azt is, hogy 27 rakéta a mutlangeni, 9 pedig a heilbronni amerikai katonai támaszponton van elhelyezve. Az amerikai ra­kétákat ez év januárja és júliusa között mintegy S0 Chinook típusú órtáshelikop- ter szállította az NSZK-ba.

Next

/
Thumbnails
Contents