Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
moljak, így csak egy rövidke részt idézek a beszélgetésekből. — Tudják, én mint a szövetkezet elnöke, s velem együtt a többi vezető is, tudatosítjuk, hogy az idő halgd, mi egyre idősebbek, fáradékonyabbak leszünk. Így aztán arra törekszünk, hogy ahol csak lehet, segítsük a fiatalokat. Nézzék, itt az ifjúsági szervezet által rendezett csi- lizközi találkozó vagy a felszabadulás előestéjén, május nyolcadikán megtartott csilizközi békeverseny. Szívesen támogatjuk az ilyen akciókat, pénzt adunk hozzá. Igaz, nem köny- nyű elosztani a pénzt, hiszen hét község, hét alapszervezet között kell igazságot tenni. Jozef Durica, az ifjúsági szervezet elnöke pedig, miután megszemlélte nemcsak a határt, de megtekintette a szövetkezet székházát, emlékszobáját, könyvtárát és tekepályáját, ezt mondta: < — Sokat hallottaih már a csilizközi egységes földművesszövetkezetről, a szövetkezet fiataljairól, örülök, hogy eljöttem, és megnéztem mindent. Bár csak mindenütt ilyenek lennének a vezetők és így támogatnák, segítenék a fiatalokat... A légi (Lehnice) egységes földmű1984. július 24-én Jozef Durica, a SZISZ SZKB elnöke, Dusán Longauer, a SZISZ SZKB alelnöke és Juraj Horváth, az ifjúsági szövetség nyugatszlovákiai kerületi bizottságának elnöke az aratás alkalmával a dunaA CSALLÓKÖZBEN szerdahelyi (Dun. Streda) járásba látogatott, s megnézte, hogyan dolgoznak a fiatalok. A küldöttséget a járási pártbizottság épületében, ahol csatlakozott hozzájuk Tánczos Tibor, a SZISZ KB tagja, valamint Csejtei György, a SZISZ járási bizottságának elnöke — Öllé Gyula, az SZLKP járási bizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a vendégeket a járás általunk is jól ismert eredményeiről. — Nem dicsekvésképpen mondom — szólt Öllé elvtárs, — de az eredményeink jóknak ígérkeznek. A ti- zenkilencezer hektár búzából például még csak negyven százalék van learatva, de az eredmények azt mutatják, hogy rekordtermésre számíthatunk. Äz az igazság, hogy olykor szinte magunk sem akarunk hinni a szemünknek. Az időjárás szokatlan és rendkívül szeszélyes volt, de ennek ellenére, vagy talán épp ezért a gabonák jól beértek, és úgy látszik, bőségesen meghálálják a szorgalmas és rátermett mezőgazdászok gondosságát ... Vannak problémáink is ... Igaz, ezek nem a legrosszabb gondok, de van tejfeleslegünk, elég vajunk. Nem mindig tudunk mit kezdeni a hússal. Néha száznegyven kilós állapotban tudjuk csak vágóhídra hajtani a sertéseket. Az emberek, mint ahogy ezt akartuk, kevesebb húst fogyasztanak. Tojás is akad bőven a raktárainkban ... Elég sok szőlőt telepítettünk. Természetesen, nem azokra a földekre, ahol búzát vagy egyéb növényeket termeltünk, termelhetünk, hanem a szikes, kavi- csis, homokos területekre. Ugyanez áll gyümölcsöseinkre, amelyeket viszont az Ingoványos, lápos területekre telepítettük. Az alma tárolását, raktározását az ország egyik legkorJozef Durica, a SZISZ SZKB elnöke és Dusán Longauer, a SZISZ SZKB alelnöke Halász Jánossal, a csilizközi szövetkezet elnökével beszélget. Veszprémi Imre mérnök, a légi (Lehnice) szövetkezet agronómusa a lencsetermesztés módszereiről tájékoztatja a vendégeket. szerűbb, a járás mezőgazdasági üzemei által alapított közös vállalat, az Agrofrigor hűtött raktáraiból még május végén, június elején is olyan állapotban tudjuk az üzletekbe szállítani, mintha most szüreteltük volna le ... Azt bizonyára tudják, hogy az ország egyik legkorszerűbb és legnagyobb cukorgyára is a mi járásunkban létesült. Ugyanakkor sok mindenben előbbre léphetnénk, javíthatnánk a közellátást. Eredményeink záloga a korszerű mezőgazdasági termelés, a jő szakemberek, a modern agrotechnika, a fegyelem és a szorgalom. Jól dolgoznak nemcsak a pártszervezetek, de a többi tömegszervezet is. Köztük nem utolsósorban az ifjúsági szervezet-. Mi, amikor értékeljük a dolgokat, azt szoktuk mondani, hogy jő, sőt kiváló a társadalpii élet, jó az emberek közti kapcsolat... A tájékoztató természetesen még sok mindenre kitért. Érintette az ipar kérdését és más problémákat is. Az élénk eszmecsere után a küldöttség elindult a Csílizközbe, ahol akadt nemcsak látni, de csodálni való is. Itt egyébként Halász János, a szövetkezet elnöke, valamint ifjabb Halász János mérnök, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke várta és tájékoztatta a vendégeket. — Tudják, nehéz egy év ez — mondta Halász János, a szövetkezet elnöke, még mielőtt leültek volna a tanácsteremben. — A kukorica csaknem a tövön szárad, a gabonák meg közben nem bírnak beérni. Ma is: alighogy kimentek a kombájnok a földekre, eleredt az eső, és az emberek nem tehetnek mást, minthogy várnak. Különben, ha jó az idő, öt nap alatt elvégezzük az aratást. De az idén ... A beszélgetés után határszemlére indultak. A hét falu közt kanyarogva volt mit nézni, látni. Végül megálltunk az egyik búzatábla szélén. Ä kombájnok velünk szemben. A gépek zömét az NDK gyártmányú kombájnok tették ki, de közöttük ott volt egy vadonatúj gép is, a lengyel gyártmányú Bizon, amit csak most próbáltak ki. A látogatásnak természetesen meghatározott célja volt. Az ifjúsági szervezet vezetői elbeszélgettek a vezetőkkel a szövetkezet eredményeiről, az ifjúsági szervezet munkájáról, és kitüntették a legjobb fiatal kom- bájnosokat. Itt természetesen nincs mód arra, hogy mindenről részletesen beszávesszővetkezet meglátogatása más szempontból volt érdekes. A szövetkezet elsősorban az új gazdálkodási módszerek bevezetésével jeleskedik. Andrási Sándor mérnök, a szövetkezet elnöke és Veszprémi Imre mérnök, a szövetkezet agronómusa a szövetkezet dolgairól tájékoztatta a vendégeket, majd kivitték őket határszemlére. — Ezek a napok rendkívül fontosak és érdekesek a számunkra —> mondta Andrási mérnök. — Mi, akik az egész területet öntözzük, most látjuk eddigi ij>unkánk eredményét. Közben pedig keressük az új utakat is. Itt van például az új lengyel kombájnnak, a Bizonnak a kérdése. Tegnapelőtt vettem egy ilyen gépet, összeszereltük, és amikor láttuk, hogy mire képes, tegnap vettem még egyet és ma is egy újabbat, mert bár még nincsenek nagy tapasztalataink vele, már látjuk, hogy ezek jobban megfelelnek a lencsében, mint a többi eddig használatos gép. — Miért? — kérdezte az ifjúsági szervezet elnöke, és Fekete Zoltán mérnök, a szövetkezet gépesítője elmondta, hogy nemcsak azért, mert valamivel kisebb a kaszálója, de mert pontosabban igazodik, igazítható a talaj szintjéhez, így aztán az alacsonyabb szárú lencsét jobban és gondosabban le tudja aratni, mint a többi gép. A beszélgetést később a szövetkezet székházában folytatták. Sok mindenről véleményt cseréltek a vendégek és a vendéglátók egyaránt. NÉMETH ISTVÁN Jozef Durica, a SZISZ SZKB elnöke átnyújtja a kitüntetést Cséml László kombájnosnak, a csilizközi szövetkezet fiatal dolgozójának. Lesz még ő az édesapám? rika tizenhét esztendős. Apró, zömök termetű, éjfekete hajú lány, bogárszeme riadtan reges. 'A legkisebb neszre felkapja a fejét. Akár az erdő, mező vadja, állandóan menekülésre késza 1 TA szobányi viskóban tengődő) család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot. Igaz, ha apján múlik, meg se látja talán. Ö ugyanis fiút szeretett volna mindenáron, s mikor kiderült, hogy „csupán“ lánya született, legszívesebben elemésztette volna. Csupa rohanás volt Erika élete. Az öregedő családfő, mikor a szokásosnál jobban felöntött a garatra, törnt, zúzni kezdett otthon, és legkisebb csemetéjén akarta a mérgét kiadni. A leányka ilyenkor feltépte az ajtót, vagy kivetette magát az ablakon. Sikerült is mindig kitérnie a feléje sújtó ütleg elől, s a csűrben, esetleg a közeli szalmakazalban vac- kolta el magát. Egy idő után, amikor már szinte mindennapossá váltak az atyai zaklatások, anyja a boglya tetejére hálóhelyet készített neki. Persze, a ház asszonyának, a feleségnek is kijárt a szidás, a verés. — Nem megmondtam — ordítozta a nekivadult ember tajtékozó szájjal —, hogy fiút akarok, fiút szüljél nekem?! 2 Állandó rettegésben teltek, múltak az évek. Erika iskolába — s ez becsületére legyen mondva — még ilyen körülmények 'között is járt rendesen. Mindössze könyveket nem vihetett haza, a szülői házhoz. Apja ki nem állhatta az írott szót, gyűlölte a betűt. ■— Csak megzavarják az eszed — mondogatta lányának —, minek egy cigány gulyának tanulni? Nagyanyád, meg annak a nagyanyja se tudott írni, olvasni mégis tíz-tíz gyereket hoztak a világra. És többnyire fiúkat! ... S már tombolt, toporzékolt, tört- zúzott újra. Igen szűkösen éltek, ennivalójuk alig akadt. Mások levetett gönceiben jártak, nem tellett ruhára nekik. Az apa szinte az utolsó fillérig a kocsmákban hagyta fizetését, édesanyjának pedig épp elég gondot okozott a népes család ellátása, munkába nem állhatott, hát miből tellett volna Erikának csizmára, márkás farmerre, modern télikabátra, divatos kardigánra?. 3 A tizenharmadik évét taposta, amikor kórházba került. A hallásával támadt zavar. A kezelést követően felkereste a gyámügyi előadót. — Nem bírom tovább! — panaszolta könnyek között —, tessék jobb belátásra, viselkedésre bírni az aput. Válaszként, talán a könnyebb, kényelmesebb megoldás mellett döntve, gyermekotthonba akarták dugni. Ekkor szökött meg először otthonról. Egyik sógornőjéhez menekült. Apja ekkor hirtelen ráébred: nagy már a lánya, dolgozni mehet, pénz áll a házhoz, még több jut borra, sörre, pálinkára. Ettől kezdve mindent elkövet a gyerek visszahódításáért. — Gyere haza, kislányom — kérleli mézesmázos szavakkal. Könyörög, megalázkodik, fűt-fát ígér. Erika csak erre várt! Egy röpke hétig valóban úgy tűnt, jóra fordul minden, lesz ágya, rendes ruhája, nem kell tovább szégyenkeznie módosabb osztálytársai előtt. El is dicsekedett örömével: — Szeret már engem is az apukám. Még cukorkát is vett nekem, bizony! Am tiszavirág életűnek bizonyult a boldogsága. „Tanulnia kell neki, így írja elő a törvény“ — morfmndírozott magában egy este borgőzös fejjel az apa, „hiába erős, jól fejlett, hasznát nem veszem, csak a kenyeret pusztítja idehaza“. ...És újra kezdődött minden elől- rőh 4 Édesanyja mind gyakrabban kopogtat a legközelebbi rendőrőrs ajtaján. — Kérem — könyörög összetett kézzel —, tegyenek törvényt az uramon. A gyerekeim látják az állandó marakodások kárát. Hát ezt úgy látszik, nem kellett volna mondania. Mert, nyolcvankettő augusztus tizedikén, rendőrautó állt meg a házuk előtt. — Erika, öltözz — parancsolták a megszeppent lánykának —, velünk jössz! És Erika ment engedelmesen. Pedig ő tanult, ha testvérei ki-kimara- doztak is az iskolából. Hiába mondta, hogy nem lusta, hadd maradjon odahaza, nem használt a kérő szó. Egyik testvérével az Sz-i nevelőintézetbe került. „Javítóba“, ahogy az emberek mondják. 5 Gyönyörű, verőfényes őszi nap volt. A volt kastélyban berendezett „otthon“ gesztenyefáin csacska verebek lármáztak. Ki se csomagolta a magával hozott holmiját, mindjárt megszökött. Stoppal akart elinalni, ám szerencsétlenségére (vagy szerencséjére) egy rendőrautót „meszelt le“ az útelágazásnál. Természetesen visszavitték. Aznap azonban még négyszer vágott neki az ismeretlennek. Mindegy, hogyan, gondolta, csak el ínnem El, minél messzebb. HazaAztán, éjfél felé nagy nehezen lecsillapodott, ki is aludta fájdalmát. Attól kezdve viszont állandó szökésben volt. Egyszer az édesanyjától kapott levelet. Girbegurda betűkkel rótt, pár soros írás volt csupán. „Lányom, nagymamád haldoklik, gyere haza.“ Nem engedték el. Csoda, ha senki nem merte érte vállalni a felelősséget? Azért el is kísérhette volna valaki ... Végső elkeseredésében öngyilkossá- got követett el: három ceruzaelemet nyelt le. Nevelői idejében észrevették, kórházba került, a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét. 6 Közel fél esztendeig tartó elmeorvosi kivizsgálás után álra visszakerült Sz-be. S megint a régi nóta: hét ízben szökött meg még azon a napon. A hetedik esete után megnyírták csúfosan. Kopaszra, „hogy elmenjen a kedve a rohangálástól.“ Ekkor úgy tűnt, megbarátkozik sorsával, oktatóival, nevelőivel, új lakóhelyével. Pár hónap múltán azonban, amikor mgr^úgy-ahogy kinőtt a haja, újabb „kirándulásra“ szánta el magát. Ezúttal ügyesebb volt. Összekötötte, -csomózta takaróját, paplanhuzatát, lepedőjét, s az alkalmi létrán észrevétlenül leereszkedett emeleti szobája ablakából. Másfél napnyi rettegéssel teli utazgatás után ■— hazaérkezett. — Megjöttem, megszöktem! — jelentette be nagy nyugalommal és bebújt a bevetett ágyba, jó mélyre, a dunyhák közé fúrta magát. — Jól tetted — jelentette ki az anyja. — Jól ám, a fészkes fenét — pattant föl a rozzant asztal lapján bóbiskoló kapatos apa. — Mars vissza, a- honnan jöttél. Én nem foglak ruházni, etetni! Mintha idáig is nagyon sokat költött volna leánya öltöztetésére, élelmezésére. Egyszer szürkületkor megzörgették náluk az ablakot. A rendőrök voltak, Erikát keresték, aki hallva a beszédet, sebtében a szekrénybe bújt. Édesapja azonban elárulta rejtekhelyét. Egy hétig se volt odahaza..-. Visszakerült hát ismét Sz-be. És —< menetrend szerint — újfent kopaszra nyírták. 7 Oda se neki, csak nőjön meg újra! — hajtogatta egyre magában, s naponta százszor is belepislantott kicsinyke zsebtükrébe. — Ogy itt hagyom ezt a hodályt, hogy még a nyo• momat se lelik meg. De addig, „jó kislány“ leszek. És valóban: alaposan megváltozatta Tanult rendesen, igyekezett mindenkinek a kedvében járni. S lassan-las- san, nem is emlékszik rá, hogyan, más lett körötte minden. Nem húzódtak már el tőle a lányok. Oktatói, nevelői is többet beszélgettek vele. Gyakran jártak otthon a gondolatai. „Apuék“ merengett órákon át leckeírás közben a tollszárát rágva „már aligha változnak meg ebben az életben. Akkor viszont minek kívánkozom el innen? ' Mindenem megvan, senki nem háborgat, jól érzem magamat.“ És megérlelődött benne a gondolat: „Végleg maradok!“ 8 Legutóbb, a tavaszi szünet idején ismét odahaza járt. De most már nem szökve, hanem pecsétes igazgatói papírral távozhatott. És a határidő lejárta előtt egy nappal vissza is érkezett az intézetbe. Hamarosan újra u- tazhi szeretne. Ezúttal unokatestvéréhez készül. Bizonyára elengedik. Zoltán László
