Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
új ifjúság 8 AZ ÉREM SZERELMESE Alexander Vika szobrászművész K icsit meglepődtem, a- mikor végignéztem Alexander Vika szobrászművész kiállítását. Nem akartam hinni a szememnek, ö is, akárcsak Nagy János, Ján Lackó, Darázs Rozália, megszállottja a plakettnek. Meglepetésem oka, hogy ed. dig azt hittem, a felsorolt művészek elkötelezettsége leginkább személyes akaratból és adottságból fakad. Pedig nem, hanem elsősorban tanáruk, Rudolf PribiS akaratereje, pedagógiai munkásságának hatása irányítja tíz-húsz év múlva is az életüket, művészetüket. Meghitt, csendes óráikban újra és újra elővesznek egy darabka agyagot, szétnyomják a tenyerükön, fölragasztják á ferde asztallapra, és addig simítgatják, gyúrják, gyötrik, míg elő nem tűnnek egy paripa vagy egy bárka körvonalai. Egy okkal több hát, hogy Alexander Vika kiállítása ürügyén ismét dicsérjük a vérbeli pedagógust, akinek akarata ennyire hat a tanítványaira. És ami még szint fn nagyon lényeges: a tanár nem úgy határozta meg tanítványainak a művészetét, hogy messziről lerí róluk, igenis ők mindnyájan Rudolf Pri- bié kabátja alól bújtak elő, hanem szellemiségükben, az alkotó erő felszabadításában. Alexander Vika szobrász- művész ugyanis szintén azok közül az egyéniségek közül való, akik megpróbálták az elmúlt huszonöt év alatt megújítani ennek az évezredes hagyományokkal rendelkező technikának a formavilágát, és saját kifejező- eszközeivel gazdagítani azt. Érméi vagy egyéb munkái az ember belső rezdüléseire figyelnek, és gazdag tartalom hordozói. Amikor pedig különös képzőművészeti objektumok vagy ésszerű cégtáblák elkészítésére kap megbízatást — amilyen például Nitrán, a város nyugati kapujában A termékenység szimbóluma —, tiszta formákkal is egészen konkrétan és érthetően tud szólni a szemlélőhöz. Számomra volt még egy másik meglepetés Alexander Vika fővárosi kiállításán, mégpedig az 1965-ben vagy 66-ban készült Árvíz című két kis plakettja. Nem vagyok ugyan benne biztos, hogy tényleg a hatvanötös csallóközi árvíz alatt születtek-e ezek a kis remekművek. de úgy érzem, hogy mégis és mindenképpen azok a nagy hullámok Ihlették alkotójukat, amelyeket a Duna zúdított akkor ránk. Van u. gyanis valami közös bennük például Nagy jános hasonló tematikájú munkáival és Staudt Mihály szénrajzaival. Mintha csak az ö kezét is a féltés vezérelte volna. E- mellett ugyanúgy, mint a többi plakettjén, itt is az e- rőt adó formák dominálnak. Ha az ember ezeket a plaketteket nézi, az az érzése támad, mintha a tömeg valóban útját tudná állni még a morajló, mindent magával sodró víznek. Gondolom, ha egyszer majd sor kerül valamilyen gyűjteményes emlékkiállításra, e- zek a munkák sem fognak hiányozni a kiállításról. —nth— Hegyen-völgyön lakodalom 'Az eredeti, hamisítatlan, népművészet kedvelői számára ma már Európa-szerte fogalom a dél-magyarországi Kalocsa neve. Itt rendezik meg háromévenként a nemzetközi Duna menti folklórfesztivált. Idén, a nyolcadik ilyen fesztiválon nyolc ország tizenhárom folklórcsoportfa, valamint húsz magyarországi csoport adott találkát Kalocsán, hogy öt napon át szemet-lelket gyönyörködtető műsorokban mutatkozzanak be a nagyközönségnek. Megjegyzendő, hogy a fesztiválon nemcsak a szereplőgárda nemzetközi, hanem a közönség is több országból érkezik a nem mindennapi látványra. Hazánkat idén három csoport képviselte, mégpedig jól. rA dél-csehországi Postfekov táncosai a három nagydíj egyikét vitték el. A Turá Lúka-i szlovák csoport a zsűri különdíját kapta és a zoboraljat faluk közös, Párta együttese a szép énekszóért érdemelt ki magának díjat. A fesztivál zárórendezvénye immár hagyományosan a lakodalom, amelyet a dél-dunántúli Sárköz hagyomány- őrző Decs községében tartanak. Ha azt mondjuk, lakodalom, akkor nem valamiféle színpadi produkcióra kell gondolnunk. Itt ugyanis a színpadi felelevenítés párosul a valósággal. A rendezők már jó előre kiszemelnek egy házasulandó ifjú párt, akik a fesztivál befejezésekor tarifák meg az esküvőjüket. Az esküvői szertartás a decsi iskola előtt felállított színpadon kezdődik. Itt történik a menyasszony kikérése az ősi hagyományok szerint. Majd elindul a lakodalmi menet a szabadtéri színpad felé. A násznépet a fesztiválon szereplő csoportok képezik, amelyek végigtáncolják a falut. A színpadon azután sorra kerülnek a táj lakodalmi szokásai. A befejezés az igazi lakodalmi lakoma, amelyre a rendezők meghívják a fesztivál díszes résztvevőjét. Idén Decsen kívül még három más községben ültek lakodalmat. Hiszen nehezen lehetett volna olyan helyet találni, ahol egyszerre több mint kétezer embert vendégül láthattak volna. Persze a hivatalos, törvényszabta esküvőre és a szőkébb rokonság megvendégelésére egy héttel ezután került sor, hiszen a lakodalom a látvány mellett bensőséges családi ünnep is, ami ilyen tömegben nem juthat kifejezésre. Mindamellett a fesztivált lagzi is élményt nyújtó, sőt tekintettel a soknemzetiségű vendégseregre, talán így kellene mondani: hét országra szóló lakodalom. —hr— Takács András felvételei Viszik az ifjú párt A lakodalmi menet Egy szerény ember kiállítása únius végén Nagy Géza csicsói (Ciöov) a- matőr képzőművész önálló kiállításának a megnyitójára invitált a helyi művelődési otthon, a Duna- szerdahelyí (Dun. Streda) Művelődési Központ, a SZISZ helyi szervezete és a W. Pieck Efsz. A kiállításra természetesen kíváncsi voltam, mert Nagy Géza egyike a- zoknak a hazai amatőr képzőművészeknek, akik még sok meglepetést, izgalmat o- kozhatnak a hazai képzőművészeti életünkben. Tudom, ez az állításom túlzásnak tűnik, de talán a továbbiakban sikerül érzékeltetnem. mtért is merem megkockáztatni ezt az állítást. Először is: az első nyá- rasdi (Topol'níky) alkotótáborban Ismerkedtem meg Nagy Gézával. Akkor még nem mint amatőr képzőművésszel, hanem mint valakinek a barátjával, rokonával. Csendesen, szerényen, észrevétlenül jött el közénk. Gyümölcsöl, zöldséget, tojást és őzhúst bczott, hogy javítson valamit a tábor ellátásán, de azt, hogy a sátorban ott lapult a mappa meg az írón, talán még a barátai sem sejtették. Ha olykor elővette, mintha csak nem is az övé lett^volna. Az volt a benyomásunk, hogy épp csak kedvet kapott a rajzoláshoz. Ha rajzolt, festett, messze a tábor lakóitól vette csak elő a rajzlapot. Közben persze, mint mindenki, ő is ismerkedett a többiekkel, és azok is vele. Kiderült, hogy a szövetkezet állattenyésztőiéként dolgozik, de közben verseket ír, és természetvédelmi cikkeket a hazai magyar és szlovák lapokba a község környékének vizeiről, erdőiről, mezőiről. virágairól. Hogyan került kapcsolatba a képzőművészettel? Ö is, akárcsak a többi társa, valamikor gyerekkorában művelte utoljára ezt a technikát. Amikor aztán véget ért a táborozás, a szükebb baráti kör az őzgulyás ízével búcsúzott ettől a csendes, szerény fiatalembertől. Öt viszont valami nagyon is rabul ejtette. Eljárt nemcsak a komáromi (Komárno), ha. nem a dunaszerdahelyi amatőr képzőművészek közé is, s amikor a második tábor egyik alkalmi kiállításán ő is kirakta a gyepre néhány rajzát, akadt közöttük egy- -kettő, amelyre mindnyájan felkaptuk a fejünket. Igaz, titokban azt gondoltuk, hogy talán nem is az ő munkája, de végül is el kellett ismerni, hogy azok a szénrajzok a tábor legjobb alkotásai közé tartoznak. Ugyenezt tapasztaltuk a következőn, majd végül elhozott néhány „pokrócot“ azokból a munkáiból, amelyeket a tanyi (Tófí) textilüzemben készített. Végül már tudatosan jött a táborba, és ha tehette, egy napot sem hiányzott. És az eredmény? Ez a mostani kiállítás, amelyen néhány figyelemreméltó ötlet, pár ügyesen megoldott falikárpit és vagy öt-hat í- gazán jó szénrajz látható. Ezek az utóbbiak bizonyít, ják, hogy annak idején a- laptalanul gyanúsítottuk. Az út, amelyet közben megtett, imponáló távolságot mutat, és ha így megy tovább, tényleg minden lehet. De fontos, hogy ne engedjen az olcsó siker csábításának. Ne az ötletekkel, a szemet kápráztató szőnyegekkel álljon a közönség elé, hanem azzal, amit közben megtanult és elért. Vagyis azokat a. rajzait, festményeit mutassa be, amelyek a tehetségén kívül a tudásáról is vallanak. Az úgynevezett art-protis technikával készült szőnyegek ugyanis nemcsak arra jók, hogy az embert elkápráztassák, hanem arra is, hogy elrejtsék az esetleges gyengéket. Márpedig ezek később jócskán megbosszulnák magukat. Németh István TEHETSÉGES FIATALOK A Galántat (Galante) Járási Népművelési Központ és a Járási Könyvtár idén is megrendezte a kezdő írók és költők III. járási versenyét. A közelmúltban a Galántai Városi Művelődési Otthonban került sor a verseny nyilvános eredményhirdetésére, amelyen jelen voltak a bíráló bizottság tagjai is: Grendel Lajos író, Bállá Kálmán költő és Tóth László költő, író, műfordító, akik a beküldött művek szakmai értékelését végezték. A versek kategóriájában első helyen Feliinger Károly végzett Jókáról (Jelka) stilisztikai és tartalmi szempontból színvonalas verseiért. Második lett Pálinkás Libor Galántáról, a harmadik helyen az úgyszintén jókai Mészáros László végzett. A prózában az első Tálamon Alfonz Diószegről (Sládkoviöovo), a második Tirinda Sándor Vághosszúfaluból (Dlhá nad Váhom), a harmadik pedig a galántai Zálezsák Kornélia. A járás tehetséges fiatal íróinak és költőinek eredményei alapján remélhetjük, hogy a jövőben még több lesz a pályázatra jelentkezők száma, és harmadszor is megjelenik az ANTOLÓGIA könyvecske, amelyet tavaly nagy lelkesedéssel fogadtak mind a fiatal tehetségek, mind az olvasóközönség. —szp— Vili. nyári művelődési tábor műsora AUGUSZTUS 5. 20.00 Az Ifjú Szívek kamaraegyüttesének műsora 21.30 Táncház AUGUSZTUS 6. 10.30 Sidő Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke: A CSEMADOK helye és szerepe a közművelődésben 16.00 Fazekas József: Az esztétikát nevelés időszerű kérdései 20.30 Közösségben a közösségért — a kassai (Koílce) CSERMELY kórus és a CSEMADOK pelsőci (Pleíivec) h. sz. énekkarának műsora AUGUSZTUS 7. 9.00 A tettek beszélnek 1. — találkozás, beszélgetés eredményesen dolgozó klubvezetőkkel 10.30 Dr. Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar irodalom a két világháború között 14.30 A tettek beszélnek II. — járási, kerületi és központi rendezvényeink népművelő ereje 16.00 Dr. Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar irodalom a felszabadulás után 20.30 Vitafórum — szervezés és vezetés AUGUSZTUS 3. 14.30 Önarckép — 20 éves a IÁIK 16.00 Vendégünk Karel Wlachowsky műfordító 17.00 Ladislav Gemersky: Az SZNF internacionalista jellege — találkozás az SZNF résztvevőivel 17.00 Vendégünk dr. Koreá Árpád, az SZLKP JB titkára 20.30 Reflektorfényben a Pinceszínpad AUGUSZTUS 9. 7.30 Autóbuszkirindulás 20.30 Tábort tudósklub — csillagászat: Gőmört György; régészet: Batta István mérnök; számítástechnika: Tóth Attila mérnök AUGUSZTUS 10. 9.00 Honvédelmi játékok 10.00 Sportversenyek — sportjátékok 17.00 Látószög — találkozás Írókkal, újságírókkal 21.30 Nyitott stúdió a nyári művelődési táborokról AUGUSZTUS 11. 10.00 Vitafórum: Miért érdemes hajtani? 11.00 Reflektorfényben a fiatal művészeink 14.30 Így láttuk mi... — a Vili. nyári művelődési tábor a fiatal alkotók szemével 15.00 Visszapillantó — régebbi fesztiválok győzteseinek ajándékmüsora 16.00 Iródia-fórum 17.30 Tükörkép — Tetszett! Nem tét szett I 20.30 Sportfilmek AUGUSZTUS 12. 9.00 Emlékoszlop felállítása — táborzárás.
